Somogyi Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-28 / Vasárnap Reggel, 39. szám
2003. SZEPTEMBER 28. Miért hallgatnak az orvosok? Lesújtó volt az ombudsman vizsgálatának eredménye, amit az orvosokról készített. Olyannyira, hogy több orvos élből visszautasította, mintha nem is róluk szólna. Pedig nemcsak az a baj, hogy sokan megalázó hangnemben beszélnek a betegekkel, egy másik vizsgálat szerint nem tudnak mit kezdeni a súlyos betegekkel. S ami még megdöbbentőbb, negyedük nem is közli a pácienssel, hogy súlyos, halálos beteg, pedig erre még törvény is kötelezi őket. Kérdéseinkre több orvos nem óhajtott válaszolni, s maga a Magyar Orvosi Kamarai is elhárította a lehetőséget. A minisztériumban kevésbé voltak szemérmesek, tudnak a problémákról és kommunikációs tréningeket, továbbképzéseket terveznek, amelyeken az orvosoknak kötelező lesz részt venniük. ■ A jelenleg praktizáló 36 ezerből ötszáz orvost kérdezett meg a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja, de csak 124 küldte vissza a kérdőívet. A hat éven át tartó orvosi képzés 7000 órás tananyagában mindössze 34 órát szánnak a halállal, a haldoklással kapcsolatos kommunikációs, etikai, pszichológiai kérdésekre. Legalább ily meglepő, hogy a kezelési időn kívül az orvosok negyede sosem beszélt haldokló beteggel, pedig többségük már 10-15 év orvosi gyakorlattal rendelkezik. Egyébként a megkérdezettek 39-40 százaléka nem szívesen beszél a beteg állapotáról, kilátásairól és a negyedük még magát a diagnózist sem szívesen közli. Az egészségügyi törvény szerint viszont a betegnek joga van megtudni, hogy milyen betegségben szenved, milyen veszélyek fenyegetik, s mi a teendője. Ha a beteg nem akarja megtudni ezeket az információkat, akkor elzárkózhat a tájékoztatás elől, de az orvos önszántából nem dönthet úgy, hogy nem ad felvilágosítást. A betegnek lehetősége van arra is, hogy megjelöljön egy másik személyt - például valamelyik rokonát -, hogy az orvos őt tájékoztassa állapotáról. „A gyógyíthatatlan betegekről való gondoskodást, az orvosok halálhoz való viszonyát még mindig tabuként kezelik az orvostudományban” - állítja dr. Hegedűs Katalin, a felmérés vezetője, aki személyesen tapasztalta meg a betegek magára hagyatottságát a kórházakban. Hegedűs szerint a doktorok többsége nem képes kommunikálni a haldokló betegekkel, mert erre nem tanították meg őket. Félnek a kínos kérdésektől. Emellett arra a kérdésre, hogy milyen halált szeretnének maguknak, egyöntetűen a hirtelen, gyors halált választották, ami a pszicho-* lógusok szerint igen erős halálfélelemre utal. Ennek a jelenségnek, a szenvedéstől, fájdalomtól való félelem az oka. Évente 33-35000 ember kínok és fájdalmak közepette hal meg rákban - miközben az orvosok többsége még mindig nem ismeri az új, korszerű fájdaBár törvény van rá, az orvosok negyede nem mondja meg a betegének, hogy a halálán van lomcsillapító módszereket, mert ez szintén nincs benne a tananyagban. A szakma népszerűtlenségét jelzi az a statisztikai adat is, mely szerint a 36 000 orvos közül csak 300-an dolgoznak onkológusként, szemben azzal a ténynyel, hogy a betegek harmada rákban hal meg. „Ugyanakkor a mai orvosok túlterheltsége is befolyásolja a betegekhez való hozzáállásukat. így könnyen előfordulhat, hogy nem kellő körültekintéssel bánik az orvos a beteggel” - állítja Hegedűs, aki szerint fontos volna az orvosok számára tréningeket szervezni, ami átsegítené őket a lelki megpróbáltatásokon. Nemrégiben elkészült egy ombudsmani jelentés is, amely megállapította, hogy a betegek legtöbbször az orvosok embertelen viselkedése miatt kérnek segítséget. Sérelmezik a vizsgálatok előtti hosszú várakoztatást, a durva, megalázó hangnemet, és a vizsgálatok alatt elszenvedett szeméremsértést. A betegjogi képviselők állítják: számtalan helyen csak aláíratják a beleegyező nyilatkozatot, amelyről gyakorta hiányzik a dátum, az orvos aláírása. Bodoky György szerint a gyógyítás része - vagy legalábbis így kellene lennie - a halállal történő foglalkozás, ám tény, a hazai orvostársadalomban még nem általános ez a nézet. A Szent László Kórház onkológiai osztályának professzora úgy véli, ennek az az elsődleges oka, hogy az orvoslás még mindig sikerorientált, és sokan csak a végleges és teljes gyógyulást tartják eredménynek. Holott bizonyos körülmények között az életminőség javítása is nagy sikernek számít. Az onkológusok ez alól pozitív kivételt jelentenek, hiszen ők a diagnózis után, az aktív terápiával párhuzamosan végzik a fájdalomcsillapítást és a pszichés felkészítést az el■ - Orvosaink többsége még az előző rendszerben kezdte pályafutását, s akkor még a betegeket gyerekként kezelték, sokan azt vallották, hogy nem érdemes a pácienseknek megmondani, mi a bajuk, mert az gátolná a gyógyításukat - állítja Rácz Jenő, az egészség- ügyi tárca helyettes államtitkára. 1997-ben azután életbe lépett az új egészségügyi törvény, amely alapján a betegnek joga van a betegségéről, a terápiáról információt kapnia, be kell őt a döntésekbe és a kezelésekbe vonni, felnőttként ! kell bánni vele. Az orvosi kamara és a tárca közösen kidolgoz majd egy oktatási csomagot, amelynek elsajátításával javulhat az orvos és a beteg közötti kommunikáció és viszony. S az orvosoknak tudomásul kell | venniük, hogy ezen a tovább- ! képzésen, tréningen kötelessé- 1 gük lesz részt venni - mondta J a helyettes államtitkár. kerülhetetlen végre. Veér András a VR-nek azt nyilatkozta, neki a felmérés eredményétől kissé eltérőek a tapasztalatai. Az ismert pszichiáter szerint az orvosok többsége nem közömbös a halálos betegekkel szemben, s képesek velük emberi módon beszélgetni a kényes kérdésekről is. Az persze más kérdés, hogy aki gyógyítással foglalkozik, nem nagyon tud beletörődni a halálba, képtelen megszokni, hogy elveszít egy embert. A Magyar Orvosi Kamara vezetői nem kívántak az ügyről nyilatkozni, mondván, nem ismerik a felmérés anyagát. Az ifipark legjobb tanulói Napjainkban nagy keletje van a toplistáknak. A héten is napvilágot látott egy efféle összegzés: ezúttal a legsikeresebb magyar fiatalokat nevezte meg a szerkesztőstáb. Sokan azonban vitatják a lista létjogosultságát. Kivételesen a színész, a médiakutató, a politikai elemző és a politológus is egyetértenek abban, hogy a felsorolás önkényesnek tűnik, inkább PR-szempontokat vesz figyelembe, mintsem a valós teljesítményt. « Az elemzők szerint komolytalan a lista, a felsorolás nem teszi világossá: egyáltalán mit értenek siker alatt a kiadvány szerkesztői. A pénzt? Az ismertséget? A médiaszereplések gyakoriságát? Urambocsá’ a tudást, a szakmai elismertséget? Vásárhelyi Mária médiakutató kijelenti: a számba vett 36 év alatti húzónevek sokban különböznek egymástól, ám egyben hasonlítanak: jelenleg kirakatban vannak. Ugyanezt gondolja Moór Marianna is, ámde ő odáig megy, hogy megállapítja: ez idő tájt főleg az kerülhet ki a médiakirakatba, aki ilyen-olyan hitványságokra is hajlandó. - Nem hiszem, hogy Ónodi Eszter, Marozsán Érika és Kamarás Iván mindenki másnál különb vagy ügyesebb lenne. Sajnos, jobbnál jobb ifjú színészek várakoznak a partvoEzek a fiatalok 1. Lékó Péter (sakkozó) 2. Farkas Ádám (bankár) 3. Polgár Judit (sakkozó) 4. Kóczé Angéla (eurokrata) 5. Bozsik Yvette (táncművész) 11. Török Gábor (politológus) 12. Ónodi Eszter (színésznő 24. Rogán Antal (politikus) ■ fggi 30. Gál j. Zoltán (kormányszóvivof^rf^ • * ' m Jf 47. Karafiáth Orsolya (költő) nalon. Ez persze nem jelenti azt, hogy Kamarásék nem elég ügyesek. Csupán a többiekkel szemben igazságtalan éppen az ő favorizálásuk - jegyzi meg Moór. Az ifjan igen sikeresnek elkönyvelt művésznő hozzáfűzi: a manapság diktáló kereskedelmi médiumokban rendre azok szereznek országos ismertséget, akik hajlandók feladni színészi énjüket. Vásárhelyi, aki egyébiránt nagyon kedveli Ónodit, aggódva konstatálja: a színésznőnek most csak az irigyei szaporodnak meg, új hívekre, rajongókra aligha tesz szert.- Móka ez az egész - rögzíti a politikai elemző, Debreczeni József. Ugyanerre a következtetésre jut Fricz Tamás politológus is. Bár utóbbi erősen hiányolja a listáról Gyurcsány Ferenc sportminisztert, akinek - ha nem fut túl a i jelzett korhatá- ^ ron - szerinte helye lenne a kezdőcsapatban. Rogán Antal és Gál J. Zoltán listán való szerepeltetését ugyanakkor csodálja, hiszen mint mondja, az említettek nem futottak be pénzügyi karriert, csak a politikában jutottak valamire. Vásárhelyi is értetlenkedik, s azt tudakolja: vajh’ mitől oly sikeres Gál és Rogán? - Szomorú tény, hogy a jelenkori politikában azok számítanak nagymenőknek, akik folyton pimaszkodnak és botrányokat kavarnak - említi. A médiakutató ezen felül azt sem titkolja, hogy sajnálja a mai fiatalokat. Ügy érzi ugyanis, hogy a magyar társadalomban a kapcsolati tőkének kulcsszerep jut és bizony apuci pénze is jól jöhet az indulásnál. Fricz szintén az esély- egyenlőséget kéri számon korunkon. - Eme nem egykönnyen megválaszolható témáról rendre megfeledkeznek a toplisták összeállítói. „Mindezekkel együtt az ötvenes lista az egyik lehetséges lista a sok közül. Az életrajzokat böngészve nekem az volt a nagy dilemmám, hogy egy sikeres életútban mennyire azonosítható a személyes teljesítmény. Nagy dolog, ha valaki vezet egy milliárdokat termelő céget huszonévesen, de mindjárt más a kép, ha az a cég az apjáé. Sokan jókor voltak jó helyen és onnan jutottak a magasba, mások rossz időben rossz helyről jutottak kevésbé magasba” - összegez a szociológus, Karácsony Gergely. A kritikusok kifogásolják azt is, hogy sakkozókon kívül nincs élvonalbeli sportoBOZSIK YVETTE (az ötödik a listán) különleges jelenség és nemzetközi értelemben is elismert személyiség. Már tizenhét évesen elindult saját művészi útján, mondhatni eilenszélben vette az akadályokat. Az idő később őt igazolta: koreográfiáinak száma húsz felett jár, tizenkilenc díj birtokosa. Legutóbb a francia kulturális minisztérium művészeti és irodalmi lovagkeresztjét vehette át. HAJÓS ANDRÁS már szinte mindent bevállalt élete során. Volt rakodómunkás, pin- cértanonc, tanítóképzős, majd szociológus hallgató, ámde Demszky Gábor hűséges sajtosaként, sőt sales managerként szintén tett ezt-azt. Végül azonban az Emil Rulez együttes oszlopos tagjaként a zenénél kötött ki. Igaz, a lemezkészítés mellett tévézik is: a tv2 Magánszáma az ő kreálmánya. Hajós értelmiségi családból származik, mégis büszke rá, hogy evett hurkát a Lehel téren, s hogy ismeri az Unicum és a sör helyes vegyítésének, keverésének titkát. Ő a toplistán a 43. Erre mondta a tévében, hogy ő mindig 43. szokott lenni, a sportban, meg a tanulmányi versenyben is, de hogy miért pont ennyi, azt sose tudta megfejteni. Mi se. ló a legjobbak (?) mezőnyében. Holott Kovács Ágnesnek, Baumgartner Zsoltnak, Király Gábornak, netán Kovács Katalinnak illett volna helyet szorítani. A zenei élet menői sem kerültek be a Top 50-be. Mutatóba Ákos és Yonderboi maradt. Igen ám, de az utóbb emlegetett d.j. három éve nem jelente- tett'meg friss hanghordozót. Ennek ellenére megtudhatjuk róla még azt a bizonyára mindenkit érdeklő részletet is, hogy ő bizony már nem követi a divatot, ugyanakkor imádja a frissen csavart maracujalét. Persze az sem akármi, hogy a 2. helyre befutott bankvezérről, Farkas Ádámról kiderül: tizenkét 1 éve nem nézi a tévét. Szabó ZoltAn Attila RIPORT
