Somogyi Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-13 / 214. szám

10. OLDAL HÉTVÉGE 2003. Szeptember 13., Szombat Erős várunk a nyelv (Kosztolányi) Nyelvi furcsaságok Nyelvünkben számok egy részé­hez gond nélkül kapcsolhatjuk ugyanazt a toldalékot (képzőt), s értelmes szót kapunk; más szá- J mok ugyanakkor nem toldalékok j hatók ugyanazzal a képzővel. Lássuk csak! Van például egylet és ötlet szavunk, de háromlat, négylet, hétlet stb. nincs. Az egy­let jelentése: egyesület, szerve­zet, csoportosulás, társulás, gyü­lekezet, testület stb. Régies sza­vunkra a reformkori Védegyletet említeném. Az ötlet jelentése: el­gondolás, meglátás, üpp, javaslat stb. „Kitűnő ötletét a visszahúzó korban nem valósíthatta meg.” Itt van aztán az egyel, a né­gyei, ötöl-hatol és a hetei. Az egyel igét használjuk annak a műveletnek a jelölésére, amikor kapásnövényt - egy bokorban csak egyet hagyva meg - ritkí­tunk. „Öreganyám kukoricát egyel a földünkön.” A négyei fel­négyel jelentésben volt használa- | tos, amikor a súlyos bűnt elköve­tő haramiát négyfelé vágván elret­tentésül a város négy különböző helyére (általában a város kapui­ra) kiszegelték. Az ötöl-hatol ige akkor mondható, amikor valaki bizonytalanul, kertelve beszél; azaz hímez-hámoz, köntörfalaz, mellébeszél vagy éppen rizsáz. .Józsi - miután nem tanult - fele­let helyett csak ötöl-hatol.” A he­tei szép, népies ízű igénk, amit akkor használunk, ha valaki egy hétig vagy hétszámra tartózkodik valahol. „A betyár az erdőben he­tei.” Nincs viszont - hiába is ke- | resnénk - hármai, nyolcai vagy éppen tizei stb. szavunk. Végül a -ság, -ség képzővel al­kotott „számos” szavaink. Min­denki ismeri az egység, kétség szavunkat: „Egységben az erő!” - szoktuk mondani. Bárcsak töb­bet gondolnánk rá, és így is csele­kednénk! Helyette inkább - hely­telenül - kétség, vagyis kétely, ag­gály, kételkedés, gyanú vagy fenntartás ural bennünket a má­sikkal szemben. Nincs négység, ötség, nyolcság stb. szavunk; a háromság szót is csak a Szenthá­romság szóösszetételben hasz­náljuk. Kivétel ez alól Petőfi, aki A helység kalapácsa című művé­ben a kocsma három zenészét - a kancsal hegedűst, a félszemű cimbalmost és a bőgő sánta hú­zóját - nevezi igen szellemesen „háromság”-nak ekképpen: „Húzd rá, Peti, / A fűzfán fütyülő­sét is, / Aki megáldott!” „S Peti j nem késett, / A háromság más | ketteje sem. / Cimbalom és hege­dű és bőgő / Hangot adott...” MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Könyvajánló Dávid király asszonya Az irodalom mindmáig ki­meríthetetlen forrása a Szentkönyv, se szeri, se száma a bibli­ai ihletésű műveknek. Közülük a leg­újabb a Ma­gyar Könyvklub gondozásában megjelent Dávid, király asszonya. A szerző, a jövőre 40 esztendős Böszörményi Gyula nevét a Ma­gyar Könyvklub olvasói közül so­kan az elmúlt év vége felé jegyez­ték meg, amikor kézbe vették Gergő és az álomfogók című nagy sikerű gyermekregényét. Előtte is publikált, hiszen az 1996-ban ki­adott Kucó regénye óta - amely­ből különben hangjáték és szín­padi monodráma is készült - egy­re másra jelentek meg művei: AIDS-kommandó, Árnyéktala- nok, A szerelem hatalma, Csillag az éjszakában, Kucó - Villamos­tangó. BÁNYAI JÁNOS A lovasíjász tisztikeresztje Kassai Lajos lovával is megosztotta örömét és megmutatta neki a kitüntetését FOTÓ: TÖRÖK ANETT Az államalapítás ünnepén a Magyar Köztársaság Tisztike- resztjévei tüntették ki Kassai Lajos lovasíjászt. A sportág­alapító kaposdadai mester a magyar kultúra ápolásáért ve­hette át az elismerést.- Minden elismerés egyben útba­igazítás is - mondta Kassai Lajos. - Amikor 17 évvel ezelőtt, szinte megszállottként elkezdtem az íjak készítését és a völgy kiépítését, so­kan nem vettek komolyan. Amo­lyan mániás, furcsa figurának tar­tottak. Megmondom őszintén ak­kor nem esett jól, de amikor visz- szatekintek, megértem. Azóta ugyanis rájöttem: gyakorlatilag semmi nem történt velem tudato­san. Elindultam az úton és vezetett engem. Hosszú próbálkozás után rátaláltam a megfelelő anyagokra és technikákra az íjakhoz, aztán az elkészült íj megtanított engem íjászni. Elkezdtem foglalkozni a lo­vakkal és a lovak megtanítottak lo­vagolni. Hoztam tehát magammal valahonnan valamit és úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy van lehe­tőségem ezt megélni, másoknak is megmutatni. Ez az elismerés, ahogy a Somogy polgáraiért kitün­tetés is, nagyon jólesett, mert ez azt is jelenti, hogy nemcsak én és a körülöttem dolgozók tekintik mindezt a munkát értéknek, ha­nem a tágabb közösség is.- Mitől népszerű ennyire a lovasíjászat?- Talán attól, hogy nagyon em­beri. Az embert visszavezeti a ter­mészetbe és egy olyan érdekes, iz­galmas kultúráihoz, mint amilye­nek az ősi magyar hagyományok. Nem csak a ló vagy az íjászat ér­dekli ugyanis az embereket, - a kül­földieket sem, - hanem ez a fajta misztikus világ is. Másrészt az is páratlan dolog, hogy egy új sport magyar sportként vonul be a sport- történetbe, és jó hírünket kelti szin­te az egész világon. Ezen a hétvé­gén új-zélandi, holland és felvidéki csoport van nálam, a jövő héten Amerikából, Kanadából érkeznek, akik itt akarják megtanulni, vagy fejleszteni lovasíjász-tudásukat.- Mert bizonyára különleges vonzása van a völgynek is. Elké­szült már, vagy még van fejleszte- nivaló?- Tizenhét évig építettem, de elkészült. A különleges vonzás­nak pedig az lehet az oka, hogy négy évig semmi mást nem csi­náltam, mint figyeltem és közben fejben építkeztem. Nézegettem a lovak mozgását, fi­gyeltem, hogyan fúj a szél és honnan jön­nek és hol állnak meg pihenni a vendégeim. Aztán ezeket formá­ba is Öntöttem.- Ezek szerint ak­kor elvégezte a felada­tát, vagy van még te­endő?- Tulajdonképpen elvégeztem. Felállítot­tam két nagyon ko­moly rekordot és el­A lovasíjászat igazi Kassai-sport készült a völgy, miközben a vüág minden tájára hívnak bemutatókat tartani. Most ősszel azonban újabb nagy munkába kezdek. Három év j múlva, úgy tervezem, megduplá­zom a korábbi rekordomat: 24 órán keresztül szeretnék lovagolni.- Egy újabb rekord. De ilyen eredmények után miért fontos ez?- Egyrészt célt ad a következő három évre, másrészt kicsit ember- felettinek tűnik, tehát maga a telje­sítmény is próbatétel. Ami még en­nél is sokkal fontosabb, az erre va­ló felkészülés. Az eddigi rekordja­im legnagyobb eredményének is azt tartom, amit a tréningek alatt megtudtam, a fizikai képességem­ről, a korlátáimról és önmagámról.- És mi derült ki? Kassai Lajos elégedett ember?- Igen, elégedett, boldog em­ber. Aki azt teheti, amit nagyon szeret, annak elégedettnek kell lenni, mert ha nem, az nagy baj. FÁBOS ERIKA A lovasíjászat Először 1994-ben rendeztek lovasíjász-ver- senyt, amelynek szabályai azóta változatlanok. Adott egy három egyenlő szakaszra osztott, 90 méteres pálya, amelyen végigvágtatva elöl­ről, oldalról és hátulról is megcélozhatják az ol­dalt felállított három céltáblát a lovasok. Az eredményben a gyorsaság éppúgy számít, mint a találatok száma és pontossága. A sport­ágat, amelyből már nemzetközi versenyeket is rendeznek a magyar történelmi és történeti ha­gyományokból, Kassai Lajos építette fel. Könyvespolc Berecz János: Vállalom A memoárirodalom, különösen a politikai memoárirodalom rene­szánszát éljük. A rendszerváltás óta egyre több volt aktív politikus mondja el életét, élettörténetét, el­sősorban a politikai életmű igazo­lására. A sorok közül mindenhon­nan kicseng a „csak így lehetett tennem” önigazolása... Napjaink memoárirodalmának dömpingjéből ki kell emelni Berecz János visszaemlékezését, amely már címével megfogja az ol­vasót. Vállalom... Már az első pár oldal elolvasása után meggyő­ződhetünk arról, hogy ez a kötet nem egy a sok kö­zül. A szerző lebilincselő stílusa, mindenre kiterje­dő figyelme, minden har- sányságtól mentes meg­állapításai eleve szimpa­tikussá teszik a művet. A könyv nagy közönségsikerében nyilvánvalóan közrejátszott (ját­szik) az, hogy egy hosszabb feje­zet ezt a címet viseli: „Tapasztala­tok Kádár János közelében.” Hi­szen Kádár János személye körül mind a mai napig indulatok lobog­nak. A szeretet vagy a gyűlölet in­dulatai egyaránt... Sokak szerint Berecz János csak egyike volt a Kádár János ha­tósugarában működő „szürke eminenciások”-nak. Ez a megálla­pítás erősen megkérdőjelezhető. Berecz Jánosnak, az 1930-as szü­letésű ibrányi parasztfiúnak hosz- szú utat kellett megtennie, míg az MSZMP KB Agitációs Propaganda Bizottságának az élére került. És ez már nem is egy olyan „szürke eminenciás” beosztás... A kötet nyolc fejezetre tagoló­dik. Az első a „Csiszolódásom tör­ténete” címet viseli. Nagyon szép oldalakat olvashatunk itt a szülő­földről, a családról, az itt élő em­berekről. Hangulatos képekben elevenedik meg a nagy múltú Sá­rospataki Gimnázium is, amely 1981-ben ünnepelte fennállásának 450. évfordulóját. Pozsgay Imre akkori művelődési miniszter meg­emlékező szavai ma is meghatáro­zó erejűek: „Társadalmi, gazdasági gondjainkon úrrá lenni, népünk további felemelkedését csak jó is­kola segítségével lehet...” A következő fejezetben, a „Sod­rásban” az 1956-os események a meghatározóak. Berecz János itt közölt számos megállapításáról ma is érdemes elgondolkodnunk: „1956 mindenkié és senkié ma Magyarországon... A mindenkori kormányzat igyekszik kisajátítani, de csak részlegesen vállalja...” És ehhez az is hozzátartozik, hogy a rendszerváltás óta egyik kormány sem tudott (tud) Nagy Imrével mit kezdeni. A méltó megemlékezést mindig beárnyékolja a kommunis­ta múlt... Kádár János 1956-os sze­repét is természetesen rendkívül részletesen tárgyalja ez a fejezet. Sokan mind a mai napig hajlamo­sak elfeledkezni arról (pedig ezt az eltelt évtizedek /századok/ oly sokszor igazolták), hogy Magyar- ország mint kis állam csak elszen­vedője, esetleg szereplője lehet a nagyhatalmak játszmáinak... Berecz János többek között így ír Kádár Jánosról és az akkori vész­terhes napok eseményeiről: „Ne­vetségesnek tartok egy mai vádat, amit a szemére vetnek: Behívta a szovjet csapatokat? Azok bent voltak hívás nél­kül!” (Hruscsov, az SZKP főtitkára és Szeröv, a KGB főnöke már kiadta az utasításokat... Lehe­tett volna vállalni a to­vábbi harcot? Bizonyá­ra... Még nagyobb vérál­dozatokkal...) Maradjunk még egy kicsit Kádár Jánosnál, hiszen a kö­tet egyik legérdekesebb fejezete a „Tapasztalatok Kádár János köze­lében.” Berecz János megállapítá­sai szerint „szerény, puritán volt az életmódja... Egész életmódjá­ból a természetesség áradt... Kivá­ló munkatárs, figyelmes főnök, ér­deklődő, nyílt ember volt...” (Kár, hogy Berecz János ide vonatkozó visszaemlékezései az 1970-es évek végén lezáródnak. így már nem le­hetünk tanúi a „kádárizáció” ha­nyatlásának. Hogyan válik a kez­detben szilárd kádári politika egy­re kapkodóbbá. Hogy válnak egy­re fenyegetőbbé a hazai és nem­zetközi örvények? Amelyek végül is elnyelik mindazt, amelyre Ká­dár feltette az életét...) Rengeteg minden olvasható még természetesen Berecz János kötetében, egy rövid recenzió ke­retében azonban ezekre csak uta­lunk. Két nagy fejezet is foglalko­zik külpolitikai kérdésekkel, ame­lyeknek Berecz János is aktív résztvevője volt. („A magyar kül­politikai műhelyében.” „Váratlan események.”) Ezntóbbiban olvas­hatunk többek között az 1981-es lengyel katonai diktatúra beveze­téséről. (Talán nem mindenki tud­ja, hogy a szovjet csapatok már akkor is ugrásra készen álltak, ha Jaruzelskiék terve nem sikerül...) 1981-ben Berecz János Ameriká­ban is tárgyalt. Magyarország ek­kor kapta meg a „legnagyobb ked­vezmény” elvét. Ekkor mondta egy amerikai képviselő: „Magyar- ország a legszebb szovjet bör­tön...” Az MSZMP-nek és vezetői­nek súlyos hibákkal is telített múltja ma már történelem. A sor­sunkat is olyannyira meghatáro­zó közelmúlt drámai története. Torzít-e Berecz János és hol? Ne­héz a kérdés, hiszen oly sok még mindig a „talonba” tett anyag, „vállalása” azonban mindenkép­pen szimpatikus és elgondolkoz­tató... DR. SÍPOS CSABA Zalán töltődik fel a művészcsalád A csendes Tab térségi táj, a tiszta levegő, Bábonymegyer, Tab és Zala művészeti értékei vonzották Bartos Csabát, a Magyar Állami Operaház művészét, amikor úgy döntött, hétvégi há­zat vesz Zichy Mihály festőművész szülőfalujában, Zalán. A csellistának családi kötődése is van a vidékhez.- Gyermekként gyakran ellátogat­tam Kányába, nagybátyámhoz, Fried Vilmoshoz, alti a falu plébá­nosa volt - emlékezett Bartos Csa­ba. - Később már a családommal együtt jöttünk Somogyba. így nem volt számunkra ismeretlen Zala falu sem. Ez már köteléket jelentett, de 12 éve megismertem dr. Csicsery-Rónay Istvánt, Zichy Mihály dédunokáját, többször is meghívott Zalára a Zichy-kúriába, ahol az általa rendezett kulturális összejöveteleken játszottunk. Ezeken politikusok, művészek vettek részt... Ezek után a művésznek szinte természetes volt, hogy amikor egy hétvégi pihenőház vásárlása mellett döntöttek, egyenesen Za­lára vezetett az útja.- Három éve vettünk egy régi parasztházat. Ezzel „fizikailag” is kötődünk a településhez, az em­berekhez, de Kányához és Bartos Csaba 1954-ben Budapesten született A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközéplskol bán végzett, majd 1974-től Moszkvában a Csajkovszkl Konzervatóriumban tanult. A Ma­gyar Állami Operaháznak 1972-től tagja. Nős. két gyermeke van. Kedvenc időtöltése a term szetjárás, a kerékpározás és a fúrás-faragás. Tabhoz is. Ezzel párhuzamosan igyekszünk elősegíteni a kulturá­lis élet fellendítését is. Azaz: ész­revettük azokat a lehetőségeket, ami megtalálható. így Bábony- megyeren a Rudnay-ház, Tabon a katolikus templom, vagy Nagy Fe­renc fafaragó-galériája, Zalán pe­dig a Zichy Mihály Emlékmúze­um. A tabi augusztus 20-i művé­szeti napokat is hagyományte­remtő céllal szerveztük. Örülök, hogy a kisvárosban népi kultúrá­val foglalkozó együttes is van, hi­szen egyre többet hallunk a Sze- demice néptáncegyüttesről, illet­ve a breakcsoportról. A művész elmondta: a zalai pa­rasztházat igyekeznek eredeti ál­lapotába visszaállítani, moderni­zálni semmiképpen sem fogják. A ház, annak környezete ugyanis igazi pihenést, kikapcsolódást, a művészeti munkához szükséges feltöltődést kell, hogy elősegítse. Nekünk, városi embereknek való­di élményt nyújt - mondta-, hogy reggelente a házunk mellett levő templom harangjára ébredünk... A Bartos család a művészetnek él. A feleség, Danyilova Galina, az operaház első koncertmestere, a fiú, Dániel hegedül, a családfő csellista az operában.- A kislányuk pedig táncol. A művészet szeretete gyermekko­rom óta tart, édesapám hegedül- getett, édesanyám pedig zongorá­zott. Valószínűleg azért is válasz­tottam a komolyzenét, mert ab­ban a környezetben nőttem föl. A gyermekeink pedig akarva-aka- ratlanul is a művészetet látták, hallották. Remélem, a zalai ház tovább erősíti ezt a kötődést is. KRUTEK JÓZSEF 4 i 4 i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom