Somogyi Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-08 / 184. szám

2003. Augusztus 8., Péntek A L M A N A C H 2 0 9 7. OLDAL SZENTBORBÁSI RECEPT Sós túrós rétes A tésztaféléket ritkán készítik ha­gyományos édes töltelékkel a horvát ajkú településeken; a leg­szívesebben sósán fogyasztják, így készítik a túrós rétest is. Lisztből s a többi nyersanyagból langyos vízzel lágy tésztát gyú­runk. Mikor kész, dagasztjuk, s négy cipót formázunk belőle, majd fél óráig pihentetjük. Köz­ben elkészítjük a fűszeres töltelé­ket: a túrót tojással és sóval ösz- szedolgozzuk. Vékonyra kinyújt­juk a tésztát, s elosztjuk rajta a tölteléket. Miután összehajtottuk, zsírral kikent tepsibe tesszük. Húsz percig sütjük - ha szép hó­lyagos, az az igazi -, majd mele­gen tálaljuk. A tésztához kell: 1 kg liszt, 1 tojás, 3 dkg zsír, 2 dkg só, 1 csipet ecet és annyi langyos víz, hogy lágy legyen a tészta. A sós töltelékhez: 1/2 kg túró, 1 tojás, egy mokkáskanál só. ■ Súlyos gondokkal küzd a legdélibb falu Bár a határzár már a múlté, a hatását ma is érzik Szentbor- báson, s úgy tetszik, még soká­ig fogják is érezni. Peremtele­pülés a falu elmaradott úthá­lózattal, távol a munkahelyek­től, s egyaránt kimaradt az or­szágos és a megyei vérkerin­gésből is.- Egy ilyen kis falunak több évig kell gyűjtenie, hogy nagyobb be­ruházásba kezdhessen. Elvétve van csak olyan évünk, mint 1994, mikor egyszerre tudtuk bekötni a vízvezetéket és megépíteni a templomot - mondta Dudás Jánosné polgármester. - Már má­sodik éve takarékoskodunk, hogy az idén végre rendbe tehessük a művelődési házat. Helyreállítjuk a színpadát meg az öltözőt, s mű­vészbejárót, vizesblokkot épí­tünk. Ha ez elkészül, utána is lesz még tennivaló; a tetőszerkezet 1882-ben készült, s rég megérett a felújításra. Ez újabb 5-6 millió fo­rint kiadás. Nagy teher, de megke­rülhetetlen, mert e nélkül nincs igazi közösségi élet. Márpedig a szentborbásiak, fiatalok és idősek egyaránt igénylik. Ezt mutatja a legutóbbi rendezvényünk is. Az elszármazottak találkozójára csaknem 40 egykori borbási jött el. Két éve készültünk erre a ren­dezvényre, s reméljük, hagyomá­nyos lesz. Ekkorra lett kész a templomunk díszvilágítása is. A legsúlyosabb gond évek óta a munkanélküliség. Néhányan a lakócsai mezőgazdasági kft-nél s Barcson dolgoznak, a többség azonban állástalan. A megélhetési gondok miatt a fiatalok elmennek, s elöregszik a falu. - Szentborbás maholnap a nyugdíjasok települé­se lesz vagy a városlakók pihenő­faluja. Ezen az EU sem változtat­hat. Az uniótól itt nem sok jót re­DUDÁS JÁNOSNÉ 1958-ban született Szentbotbáson. Helyben s Lakócsán járt iskolába, majd a barcsi gimnáziumban ta­nult. 1979-től a lakócsai téesz tb-ügyin- tézője, most a szövetkezet mellett létrejött kft-ben látja el ugyanezt a feladatot. Két fia van, 21 és 27 évesek. Ó 1990 óta társadalmi megbízatású polgármester. mélünk. A többség csak azért sza­vazott mellette, mert úgy tartják: valahová tartozni kell. Ma a buszforduló a falu köz­pontja. Nem véletlen, hogy mára a megye talán leggondozottabb buszmegállója lett a szentborbási, hiszen innét indulnak s ide érkez­nek az iskolások, óvodások, innét mennek munkába az emberek. Mindig csinosítják, mert ez az a hely, ahol a legtöbben megfordul­nak. - Csak az a kár, hogy egy irányba, Somogy felé van busz- közlekedés. A somogyi buszok ugyanis nem mennek át Baranyá­ba, s az ottaniak sem jönnek ide. Pedig csupán öt kilométerre van tőlünk Felsőszentmárton, s a két falut sok szál köti egymáshoz. Év­tizedek óta nem sikerült elérnünk a két tömegközlekedési társaság­nál, hogy ezt a gondot' megoldják, holott csak egy kis jó szándék kel­lene hozzá. ■ Hidat épített a régi tanító Fiatal pedagógus foglalta el 1962- ben a katedrát Szentborbáson. Még az alsósok is érezték, hogy vele valami új érkezett az egy tan­termes iskola fala közé. Popovics Emil tanító nemcsak a gyerekeket oktatta olvasásra, betűvetésre, ha­nem embert is nevelt belőlük, s formálta a lakosság műveltségét is.- Az osztatlan iskolába 35-40 gyerek járt, Siótelepről is volt sok cigány tanulóm - mondta a lakó­csai Popovics Emil. - Egy évtizedig tanítottam a kis faluban, s több ta­nítványom az ott szerzett alapok­kal tanítóképzőbe vagy egyetemre jelentkezett, és sikeresen el is vé­gezte. Egyedül oktattam, de a munkám nem korlátozódott csak az órákra: dolgozók esti iskoláját, analfabéta-tanfolyamot szervez­tem, és tartottam ismeretterjesztő előadásokat is. Kultúrcsoportom- mal eljutottunk a határon túli Gra- dinára. Évente táncoltunk az otta­ni búcsún, és úgy érzem, sikerült hidat építem a két falu között. Egyik lel­kes kezdemé­nyezője volt a Dráva együt­tes alapításá­nak is. Ez a csapat a négy horvát ajkú község fiataljaiból ver­buválódott 1968-ban. Járták az or­szágot, Jugoszláviában is zajos si­kert arattak meg a tévé „Röpülj pá­va” vetélkedőjén is. Már tíz éve megszűnt az együttes, és Popovics Emil is nyugdíjas 35 évi tanítósko­dás után. Örül, hogy két lánya is pedagógus lett. - Sok időt tölthe- tek az unokámmal - mondta. - Olykor a volt tanítványaim is meg­látogatnak: jó érzés, hogy szívesen emlegetik a régi élményeiket. ■ Könyvtár minden szombaton A falu nagyságához képest sok a könyv a község kis könyvtárában. S van forgalma is, amikor szomba­tonként kinyitják. Az emberek szí­vesen olvasnak, és nem mindenki­nek futja könyvvásárlásra, ezért kopogtatnak be ide. Főleg a regé­nyeknek van nagy keletük, s azo­kat a köteteket is többen keresik, amelyekről a tévében hallanak, s közszereplők írták. Vannak a könyvtárnak rendsze­res látogatói, és vannak ritkább vendégek is; ez utóbbiak közé tar­tozik Gadanecz Zoltán, aki tanév közben még csak-csak, de vakáció idején már csupán elvétve néz be a bibliotékába. - Nyáron inkább a bőrt rúgom vagy biciklizek, első­sorban ezzel telik el a szünidő - mondta. - Most néhány kötelező olvasmányt vinnék, mert azért ezekre is igyekszem sort keríteni. Nem adják ingyen a négyes-ötös bizonyítványt. S hogy milyen a vakáció Szentborbáson? A fiatalember sze­rint mozgalmas, hiszen legutóbb Gadanecz Zolit érdekli a természetismeret is gulyáslevest készítettek a falu fia­taljai, focizni is muszáj, és a pécsi nagyszülőkhöz is el kell menni. Egyedül azt sajnálja, hogy bár a Dráva itt folyik a falu alatt, strand­ra mégis Baranyába kell járniuk, mert itt a határőrök kiparancsolják őket a folyó vizéből. __________■ Pi henő a vízmesterháznál A szentborbási vízmesterháznál nyilvánították nemzeti parkká 1996-ban a Duna és a Dráva menti természetvédelmi területeket. Az akkori környezetvédelmi minisz­ter, Baja Ferenc itt szögezte ki azt a táblát, ami a Duna-Dráva Nem­zeti Park létrejöttét jelzi. A borbási kikötőhely és vízmesterház ma a nemzeti park tulajdona, s kutató­háznak használják. Gyakori hely­színe a növény- és állattani felmé­réseknek, s olyankor hosszabb időt is itt töltenek a kutatók. A vízmesterházban gyakran ren­deznek konferenciát, értekezlete­ket, s emellett szívesen látják a ki­rándulókat is. Az egyik épületet al­kalmassá tették vendégfogadásra, és a ház körül táborhelyet alakítot­tak ki. Egyre növekszik a térség idegenforgalma, ezért a gazda arra törekszik, hogy igazi pihenőhellyé alakítsa ezt a helyet. A kikötő a Barcs és Drávaszabolcs közti hajó­út egyik állomása, a sétahajó meg­állója. S itt pihennek meg az eve­zőscsoportok is, a vízmesterház udvarán verik föl a sátraikat. A szentborbásiak az adottságokat kihasználva szeretnének itt szabadstrandot kialakítani, s eh­hez jóformán minden adva van. Csak a kikötőt kellene kikotortatni, a partot parkosítani, de egy üyen kis falunak ez is ijesztő költség. ■ Kólózni szeretnek a fiatalok Strandfürdőt a kikötőbe Főleg a fiatalok örülnének Szentborbáson egy drávai strandnak. A falu alatt ott az ország legtisztább vizű folyója - ez a lehető leg­jobb lehetőséget kínálja nekik. A vízmesterház kö­zelében a holtág igen jó hely lehetne erre, de en­nek a kikotrása több millió forintot kívánna. Ez a Drá- va-holtág egyúttal a hajók­nak a téli kikötő, amit egy félsziget választ el a folyó főágától. A strandhoz a kotrás meg a part rend­betétele volna az egyedü­li költség, hiszen a szük­séges infrastruktúra itt megvan. A falutól szilárd burkolatú út vezet a kikö­tőbe, a vizmesterházat pe­dig már közmüvesitették. Rendre jól sikerülnek a borbási ren­dezvények és kirándulások, amiken idős és fiatal egyaránt szívesen vesz részt. Ennek motorja a néhány meg­maradt középkorú család, a gyere­keket pedig Papp Gyuláné fogja ösz- sze, aki vetélkedőket, klubdélutáno­kat szervez nekik. Postás, könyvtáros Papp Gyuláné, ő a plébánia gondnoka és egy ideje az ifjú­sági klubvezető is, jóllehet ifjúsági klub hivatalosan nincs is a faluban. Maga kö­ré gyűjtötte a fiatalokat, játékos vetélke­dőket, klubdélutánokat, sportvetélkedő­ket szervez nekik a művelődési házban, és e foglalkozásokban maga is éppen annyira örömét leli, mint a kicsik.- Szívesen csinálom; világéletemben szerettem a gyerekeket; kettőt magam is fölneveltem - mondta. - A fiatalok is ha­mar megkedvelték az összejöveteleket. Főleg táncolni szeretnek: modem tánco­kat és a kólót. Régi álmom, a színjátszó kör azonban még nem jött össze. Nyá­ron nincs foglalkozás. Ilyenkor épp elég nekik egymás társasága és a játék. Az év nagy részében azonban szük­ség van a találkozásra. Ehhez ideje vol­na már rendbe tenni a művelődési há­zat. Az emberek azt mondják: jókedvű falu ez, szívesen megnéznék a horvát színházat vagy egy-két jó táncegyüttes műsorát, csak szégyellik üyen körülmé­nyek közé hívni a művészeket. Pappné szerint a jó közösség leg­alább annyira fontos megtartóerő, mint a megélhetés. - Ha egyik sincs meg, a gyerekeink felnőnek s kirepülnek. így előbb-utóbb elfogynak a fiatalok. Az ő útjuk többnyire nem egyezik a faluéval. Ritka kivételek Prisztácsék, ahol ép­pen a gyerekek ragaszkodtak a faluhoz. - Ez a harmadik házunk, egyre beljebb költözünk - mondta Prisztács Attiláné. - Szerettünk volna áttelepülni a körzet- központ Lakócsára, de a gyerekek lebe­széltek róla. Azt mondták, ők itt nagyon jól megvannak, s nem akarnak elmenni. Bernadett, Prisztácsék legnagyobb lánya sem vágyik el innen. - Virágkötő szeretnék lenni - mondta -, és ebben a szakmában ugyanúgy meg lehet élni itt a faluban is, mint egy városban. ■ Szőttesek a tengerentúlra Messze földön híres a horvát szőttes. A Dráva men­ti falvakban élő ügyes kezű asszonyok jórészt ex­portra dolgoztak, munkájukat még Kubába is vitték. - Gyapjú- vagy pamutfonalból készítettük a térítő­két, párnákat és futókat, a legtöbbet piros-fehér- fekete színben - mondta Borbás Vincéné, s közben elővette szekrényéből a féltve őrzött darabokat. - Ez a virágmintás kispárna volt az első munkám; 16 évesen készítettem, s emlékül megtartom. Először a szövőszék felállítását tanultam el, és csak azután kezdtem a szövést, de egyszerűbb mintákkal... Évtizedekig sok asszonyt foglalkoztatott a házi­ipari szövetkezet. S nemcsak Európában, hanem még Kubában is keresett volt a jellegzetes horvát szőttes. - A legnagyobbak a 70x70 centiméteres té­rítők voltak - mondta Borbás Vincéné -, ezekből egy-egy asszony naponta hármat is készített. Keve­sebbet vesződtünk vele, mint a kisebb szőttesekkel. Borbás Vincéné már évek óta nem szőtt, s egyko­ri munkaeszközét is elajándékozta a rokonainak. Szobája falát azonban a szőttesei díszítik. ______■ Bo rbás Vincéné: Megőrzőm ezeket a régi piros-fehér szőtteseket CÍMER, ZÁSZLÓ Csücskös talpú négyeit pajzs boglárpajzzsal, a mezők vágási és hasítási vonalain tengelyeivel egybeeső lóhere-végződésű ke­reszttel. A címeren a vörös és fehér mező váltja egymást. A kereszt közepét egy kék bolgár­pajzs takarja, s ebben jobb- haránt fölfelé úszó hal látható. A lobogót kék sáv osztja ketté, s a felső harmadát ugyanilyen szé­les kék sáv keresztben is átsze­li. Ez a kék latin keresztet osztja négy mezőre. A színe fehér és vörös. A kereszt tengelyeinek metszéspontjában van a község címere. A vörössel-fehérrel né­gyeit pajzs utal a lakosság hor­vát eredetére, a sakkozott hor­vát elmer egy részletét ábrázol­ja. A kereszt a község népes­ségének vallásosságát jelzi, er­re jellemző, hogy templomuk újjáépítését fontosabbnak tar­tották a vízhálózat építésénél is. A boglárpajzs hala a falu életé­ben meghatározó Drávára utal. A LAKOSSÁG SZÁMA 2003-ban . 147 2002-ben 148 " 2001-ben 151 1990-ben 157 w 1962-ben 220 FOGADÓÓRÁK A polgármesteri hivatalban Du­dás Jánosné polgármester min­den héten kedden 13-15 óra között tart fogadóórát, Pavle- kovics János alpolgármesterhez pedig minden hét péntekjén 16-17 óra között fordulhatnak a szentborbásiak. Ezenkivül a lakócsai körjegyzőségen intézhe­tik az ügyeiket a hét minden munkanapján. A körjegyzőség cí­me: Lakócsa, 7918. Petőfi Sán­dor utca 11. Tel: 82/466-628. Itt hétfőtől csütörtökig 7.30-tól 16 óráig, pénteken déli 12 óráig fo­gadják az ügyfeleket a jegyző- séghez tartozó négy községből. ORVOSI RENDELÉS Dr. Virág Sándor lakócsai háziorvos látja el a szent- , I borbási betegeket. Hetente j egy alkalommal helyben, a 1 többi napon a lakócsai ren- J delőben találják. A lakócsai y orvos Szentborbás egész­ségházában szerdánként 9 és 10 óra között rendel. MISEREND A falut szinte kizárólag katolikus horvátok lakják. Minden vasár­nap misére hívja őket a templom harangja; itt havonta egyszer Bacsmai László felsőszentmár- toni plébános misézik, a többi alkalommal Greges Jánosné hit­oktató tart igeliturgiát. CÍMEK, TELEFONSZÁMOK A polgármesteri hivatal címe: 7918 Szentborbás, Fő utca 28. Telefon: 82/466-636. Az egészségház címe: Szentbor­bás, Fő utca 28. (ott van a pol­gármesteri hivatal épülete mö­gött). A művelődési háznak a cí­me: Szentborbás, Fő utca 17. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának a vízmester- kezelő háza: Fő utca. Telefon: 82/466-633. A CIKKEKET GAMOS ADRIENN ÍS NAGY LÁSZLÓ ÍRTA FOTÓKi NAGY LÁSZLÓ Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta SZENTBORBÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom