Somogyi Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-30 / 202. szám

A L M A N A C H 1 0 7 7. OLDAL 2003. Augusztus 30., Szombat Recept Kisgyalánból Káposztás bélés Hamar elkészíthető és kedvelt étel Kisgyalánban. Négy sze­mélyre szóló receptjét Bóna Lászlónétól kaptuk. Hozzáva­lók: 70 dkg liszt, egy közepes fej káposzta, 15 dkg zsír, 1 po­hár tejföl, 1 tojás, egy csipetnyi bors és ízlés szerint só. A lisztet összegyúrjuk a tojással, a tejföl­lel és a zsiradékkal, majd vé­konyra kisodorjuk, és tenyérnyi téglalapokra fölvágjuk. A ká­posztát lereszeljük, késhegynyi magyarborssal, némi sóval zsi­radékban megsütjük. Ezt a töl­teléket halmozzuk a tésztakoc­kák egyik felére, az üresen ma­radt tésztafélét visszahajtjuk, és rányomkodjuk. A tetejét meg­kenhetjük tojás sárgájával, majd forró sütőben kisütjük. A káposztás töltelék helyett használhatunk kemény vagy beszáradt lekvárt is. ■ Lehetőségre cserélnék az alamizsnát Gyökeresen megváltozott az utóbbi években Kisgyalán éle­te. Üresen áll a tejcsarnok; az állatokat eladták a gazdák, mert tejre és húsra már nincs kereslet. A gazdaságok tönk­rementek, s az önkormányzat ragaszkodása nélkül elnépte­lenedett volna az iskola is. Messze nyúló kukoricatáblák s egy szép horgásztó fogja közre a csaknem 260 lelkes falut. - Na­gyok a gondok, s az emberek megszokták már, hogy ezek meg­oldásában csak magukra számít­hatnak - mondta Csonka József polgármester. - Az állattartásból tisztességesen megéltünk, s ez most padlóra került. Öt-hat éve még 70-80 tehenet tartottak itt és számos hízót. Sok állatot fölvásá­rolt a húskombinát. Aztán meg­csappant a kereslet, s a gazdák a vágóhídra küldték jószágaikat.- Mit várnak az uniós csatlako­zástól?- Mindig dolgos lakosairól volt ismert Kisgyalán. Nem segélyt és alamizsnát várunk, hanem lehe­tőséget, hogy a megtermelt java­kat gyarapodást hozóan értékesít­hessük. Egy ilyen kis falu egyéb­ként sem tehet sokat az unió ér­dekében. Arra törekszünk, hogy környezetünk tiszta, rendezett le­gyen.- Milyen értékeik vannak?- Nagy értékeink nincsenek. Különlegesnek csak a Homonnay bárónő által az 1780-as évek vé­gén épített templomunk számít, erre mindig büszkék voltunk. Eu­rópába a kitartó munkát s annak megbecsülését visszük.- Mi lehet a kitörési pontjuk?- Bár a közlekedés nagyon jó, a várostól messze vagyunk. Egyet­len lehetőségünk a mezőgazda­ságban rejlik, annak szélesebb CSONKA JÓZSEF 1948-ban szüle­tett Kisgyalánban. A kaposvári Tán­csics gimnáziumban érettségizett. Pé­csen mozdonyvezető-gyakornok volt, később a, húskombinátnál dolgozott 24 évig élőállat-felvásárlóként. 1990- től a község tiszteletdíjas polgármeste­re. Szabadidejében szőlészkedik. körű támogatásával jelentősen ja­vulnának az itt élők életkörülmé­nyei is. A turizmusban nem re­ménykedünk. A nagy horgásztó, korábban öt község tulajdona, most magánkézbe kerül. Az ön- kormányzat minden követ meg­mozgatott érte, de állandóan fa­lakba ütköztünk.- Milyen a falu infrastruktúrája?- Szinte minden utunk szüárd burkolatú, a telefonhálózat jó, s van vezetékes gázunk is. Most a szennyvízhálózat kiépítése kö­vetkezik. Szükség lenne a járdák és az utak karbantartására, de igen korlátozottak a lehetősége­ink. A közalkalmazotti és köz­tisztviselői bérekről rendelkező törvény nehéz helyzetet terem­tett. Az iskola, a körjegyzőség és az orvosi ellátás költségeinek kifi­zetése után csak abban remény­kedünk, hogy veszteség nélkül zárjuk az évet._______________■ Aggódik a falu jövőjéért Horváth Sándor a helyi termelő- szövetkezetben dolgozik. Tizen­harmadik éve képviselő, s tavaly óta alpolgármester. Aggódik faluja jövőjéért, mert nem tudja, mit hoz az uniós csatlakozás. Szívéhez nőtt ez a szép vidék, s a lakosság boldogulása. - Barátságos, rendes emberek a kisgyalániak - mondta -, s egyre több külföldi vesz itt há­zat. A fiatalok elvándorolnak, többnyire a városban keresnek megélhetést. Leginkább ez aggasztja az al­polgármestert. - Nagyon remény­kedem, hogy jobb lesz az életünk, de félek, hogy a jövő a falunknak nem sok jót ígér. Korábban a me­zőgazdaságból és az állattartásból éltek a kisgyalániak, de mostaná­ban egyre többen hagyják abba a gazdálkodást. A képvise- lő-testület évente öt-hat alkalommal ülésezik. Horváth Sán­dor elárulta, hogy vannak ugyan ki- sebb-na- gyobb vitáik, de az ülés végére kialakul a közös álláspont, amivel mindenki egyet­ért. Szűkös lehetőségeihez képest a testület igyekszik növelni a la­kosság kényelmét. Játszóteret is a környéken először Kisgyalánban építettek. Idő múltával azonban ez is megkopott, s nagyon ráférne már a felújítás. Az idén azonban nincs rá pénzük, így ez is a követ­kező évre marad. ■ Nótával feledik a gondot Néhány hónapja még eladásra is nevelt malacokat Major Károly és felesége. - Rengeteg sertést tartottunk, s voltak hizlalásra fo­gott marháink is - mondta. - Évente 80-100 hízót adtunk le; öt kocánk volt, így nem kellett vá­sárban venni a malacokat. A gyenge felvásárlási ár miatt azonban kész ráfizetés az állat­tartás, így aztán májusban lead­tam az utolsó disznót is. Majorék már csak maguknak hizlalnak disznót. S bár erejük volna az állattartáshoz, akárho­gyan számolják, nem éri meg, s nem térülnek meg a költségeik. Major Károlyné így sem unat­kozik. Tagja a három éve alapí­tott asszonykórusnak, minden héten kedden próbára jár.- Nyáron sem tudtunk szüne­tet tartani, hiszen mindig volt meghívásunk - mondta öröm­mel. S elújságolta azt is, hogy szombaton nagy ünnepet tarta­nak a kisgyalániak. A mosdósi, a jutái, a batéi meg a göllei asz­Major Károlyné örömét leli a virágokban is szonykórust látják vendégül cse­rébe az ottani szereplésekért. - Mindegyik csoport saját műsor­ral készül - mondta erről Major Károlyné. - Mi nóta- és tánccso­korral kedveskedünk nekik, de a főszerep a vendégeké.________■ Seprűt köt a kazánházban Hideg téli napokon Tóth Gyula betelepszik otthona kazánházá­ba, s unaloműzésből seprűt köt a dédapjától örökölt szerszámok­kal. - Világéletemben utáltam a tétlenkedést - mondta. - Talán ennek köszönhetem, hogy az or­vosnál csak ritkán teszem tiszte­letemet. A seprűkötés mesterfo­gásait még fiatalon, a szülőfa­lumban lestem el, és tanultam ezt-azt a szomszédomtól is. Legényként a pulai halastavak­nál és az állami gazdaságban dol­gozott, majd benősült Kisgyalán- ba. Keményen dolgozott évtize­dekig, s a gabonaipari vállalattól ment nyugdíjba. Udvarukban ma már csak a családjának tart né­hány csirkét s disznót, pedig ko­rábban számos hízót nevelt. - Le­áldozott az ál­lattartás ideje. A felvásárlók alacsonyra szabják a fel- vásárlási árat, drágák a ta­karmányki­egészítők, és isten mentse a gazdát, hogy állatorvost kelljen hívnia a jószághoz... Ha a kertben már nincs tenni­valója, a rokonoknak vagy a bará­tainak köt seprűt. A cirok a kuko­ricás végében terem. - A kedvem­től is függ, mennyi idő alatt lesz kész - mondta. - A kazánnak ve­tem a hátam; a kezem mozog, s közben a magnóm hallgatom. ■ Kisdiákok hangulatos órákon Egy teremben tizennégy nebuló Az egy tantermes iskolát még az 1850-es években építtette a község lakossá­ga a Festetics család tá­mogatásával a kastélykert­ből kimért telken. A múlt század elején még ötven­hatvan, sőt egyes évek­ben alkalmasint nyolcvan tanulót is oktattak itt. Az is­kola léte a nyolcvanas évek végén került veszély­be. Szegvári Józsefné, a mostani tanítónő tizenöt éve lépett be először ajta­ján, s munkájával megvál­tozott az iskola és a falu élete. A településnek fon­tos az intézmény léte, s hogy a bezárását elkerül­jék, az önkormányzat szi­gorúan takarékoskodik. Tizennégy kisdiák második ottho­na lesz szeptember elejétől a kisgyaláni általános iskola. A Mó­ra Ferenc műveiben megjelenő in­tézmények élő példája bár gon­dokkal küszködik, de a helyi ön- kormányzat és a szülők támogatá­sával tovább működhet. Még két nap, s gyermekzsivaj tölti be a kisiskolát. Egyetlen tantermében négy osztállyal kezdi a tanévet a lelkes tanító­nő. - Szükség volna tornaszobára és egy szertárra is, de annál is fontosabb itt az őszinte szó, s hogy bensőségessé tegyük a gyermek és az iskola kapcsolatát - mondta Szegvári Józsefné. - A kicsikkel itt többet törődünk, családias a hangulat; talán ezért is választják a szülők ezt az iskolát. S megvan az eredményes mun­kához szükséges minden taneszkö­zünk. A tanítónő 1989-ben jött Kisgyalánba. Gyermek már akkor is kevés volt, s egy­mást váltották a pedagógusok. Szóba került a kisiskola bezárása, de végül a megtartására szavaztak. Első látogatása­kor Szegvári Józsefnét megragadta a Móra Ferenc-i iskolához hasonló légkör. S úgy döntött, vállalja ezt a katedrát. A másfél évtized nem múlt el nyomta­lanul: egy éve már gázzal fűtik a tanter­met, s elkészült az áhított mosdóhelyi­ség is. Bár az udvaron osztozniuk kell, megkezdték a szépítését. Hétfőtől négy kis elsős tanulja itt a betűvetést, közülük csak egy a helybeli. Korábban Gölléből, Büssüből, Fonóból, Kazsokról is jártak ide nebulók. - Egyre több rászoruló csa­lád gyermeke kapja meg ingyen a tan­könyveket - mondta a tanítónő. - Több diákunk a sportban is szép eredmények­kel büszkélkedhet. Az iskolára nagy szükség van, s a szülők elégedettsége, a gyerekek vidámsága és tudása az ered­ményes munka ösztönzője. Most is azt mondojn, mint első látogatásomkor: in- nét szeretnék majd nyugdíjba menni. ■ Szűkössé lett az új ház is A mosolygós kilenc hónapos Süle-íkreknek min­denki csodájára jár a faluban. Ritka, hogy ikrek szü­letnek, főleg három, és mindegyik fiú. Sülé Ádám, Milán és Márk sok örömet szerez a szüleinek. Süléék igazán nem panaszkodhatnak a gyermekáldás­ra. Máté fiuk mellé tavaly decemberben három tündé- ri gyermek született. Édesanyjuknak alig van egy sza­bad perce, s a munkából egy emberként kiveszi részét a rokonság is. Az ikrek egyik nagymamája itt lakik, a másik Ácsán. S ő is ha teheti, pár hétre átköltözik lá­nyához. A szomszédasszony néhanap fölcsap pót­nagyinak, s alkalmanként szükségük van a dédire is. Sülé Zoltánnénak, Gyöngyinek 11 éve kötötték be a fe­jét. Férje és ő maga is falun nevelkedett, így sosem gondoltak arra, hogy városba költözzenek. Két éve vették megtakarított pénzükön ezt a házat. - Saját ott­hont akartunk, de most már az új ház is kicsi lesz. Míg az ikrek iskolába nem mennek, itthon leszek, s főállású anyaként csak a gyerekekkel törődöm. A gyermek-, a háziorvos és a védőnő is rendsze­resen fölkeresi a családot, így a koraszülött kisfiúk állandóan orvosi felügyelet alatt vannak. A négy kisgyermek apja, Sülé Zoltán az utazással kapcsolatos nehézségeket panaszolja. - Bárhová aka­Boldog a négy egészséges, vidám kisgyermekkel a Sülé család runk menni, mindannyian nem férünk be az autóba. Négy gyermekülésre van szükségünk, és mindegyik bébire vigyáznia is kell valakinek. így amint tehetjük, egy nagyobb autó vagy. pedig egy kisbusz után né­zünk. A kisfiúk hatéves bátyja, Máté az idén kezdi meg az iskolát. Büszkén mutatta kék iskolatáskáját, amibe már bepakolta az első tankönyvét is. ______■ KIS GYALÁN A KÖZSÉG CÍMERE Álló, csücskös talpú tárcsa­pajzs, amit ezüst hullámpólya oszt két mezőre; a felsőben ke­rek tetős templom lebeg, az al­só zöld mezőben fekete söré­nyű ló ágaskodik. Az ezüstpó­lyában két, egymással szembe­fordult, sziszegő zöld kígyó lát­ható. A címer a község múltját és nevét idézi. A klasszicista stí­lusú kerek templomot Homon­nay bárónő építette 1786-ban, címerbeli mása a vallásosságra utal. Híres volt hajdan a kisgyaláni ménes, ezt jelzi a ló, az ősrégi gyalán szó pedig kí­gyót jelent. A LAKOSOK SZÁMA 2003-ban 267 A 2001-ben 298 T 1960-ban 450 1 1930-ban 447 1 FOGADÓÓRÁK Kisgyalán Göllével és Büssüvel együtt van körjegyzőségben. A polgármesteri hivatal címe: 7279 Kisgyalán, Szabadság tér 15. Tel.: 82/374-001 és 82/374-148. A hivatalban min­den csütörtökön 8 és 12 óra között fogadják az ügyfeleket, Csonka József polgármestert ezen a napon vagy otthonában bármikor fölkereshetik a község lakosai. Dicenti Ernő falugaz­dász kedden és csütörtökön 8 és 9 óra között az egykori té- eszirodában fogadja a gazdákat. ORVOSI RENDELÉS Dr. Szarka Ágnes házior­vos a betegek számától ' ;1 függően minden csütörtö- í kön 8 órától látja el a kisgyalániakat. Dr. Gordán 1 Tamás fogorvost a göllei rendelőben hétfőn, szer­dán és pénteken 15 órától ke­reshetik föl. MISEREND A község katolikus templomá­ban Orvos Levente plébános minden vasárnap 8.30-tól tart szentmisét. A FALU HÍRES SZÜLÖTTEI Id. Kapoli Antal (1867-1957) Kossuth-díjas és ifj. Kapoli Antal (1893-1971) Kapoli-díjas fafa­ragó. Munkásságuk során az apa és fia is a dunántúli pásztor- művészet hagyományait őrizve alakította ki sajátos stílusát. Mindketten dolgoztak karcolt dí­szítéssel, domború faragással és különféle szinezési eljárások­kal. Gyakran alkalmazták az egész felületet betöltő virágmotí­vumokat is. MÚLTIDÉZŐ Az első világháború idején a községből 42 férfi vonult be ka­tonának. Nyolc halt hősi halált, s hat özvegy és négy árva maradt utánuk. A községi bíró az 1930- as években Széles Antal volt, a helyettese pedig Széles József. A tűzoltó-egyesület parancsno­kának Babócsai Lajost választot­ták, aki 1897-ben itt látta meg a napvilágot, és Adán végezte el a gazdasági iskolát. A tűzoltópa­rancsnok az apjával 40 katasz­teri holdon gazdálkodott. A CIKKEKET HORVÁTH ZSOLT ÉS SZAKÁLY ANDREA ÍRTA FOTÓK: TÖRÖK ANETT Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom