Somogyi Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-10 / 159. szám

2003. Július 10., Csütörtök N Y U G D ÍJ A S 0 K 13. OLDAL Szeptember 28.: megyei gála Kaposvár Szeptember 28-án reggel 9 órakor kezdődik a somogyi nyugdíjasok idei kulturális gálaműsora a kaposvári sportcsarnokban, amelyen negyvenhárom műsorszám kerül színpadra. Ez a rendez­vény lesz egyben az idősek hónapjának megnyitóünnep­sége is. A megyei szövetség múlt heti el­nökségi ülésének egyetlen napi­rendi pontja a gála előkészítése volt. Mint az várható volt, a legna­gyobb vita a résztvevők körül ala­kult ki. A kistérségi vezetők jó menedzserként érveltek, küzdöt­tek a hozzájuk tartozó klubok ér­dekében, aztán mindenki belátta, hogy a tagszervezetek száma alapján lehet csak igazságosan el­osztani a rendelkezésre álló mű­soridőt. így negyvenhárom mű­sorszám kerül a sportcsarnok kö­zönsége elé, a kistérségi egyesü­lések döntenek arról, hogy me­lyik klub képviseli őket. Azok az együttesek, amelyek a létszám- korlátozás miatt a gáláról mél­tánytalanul kimaradnak, az októ­beri Őszi virágcsokor műsorában, vagy a gunarasi régiós majálison kaphatnak fellépési lehetőséget. Dr. Klujber László elnök rövi­den összegezte a kistérségi kultu­rális bemutatók tapasztalatait. Örvendetesnek tartotta, hogy né­hány találkozón a települések polgármesterei ajándékkal, virág­gal, emléklappal köszönték meg nyugdíjasklubjaik szereplését, így gálajelleget adtak az ese­ménynek. Kívánatos lenne ezt a gyákorlatot követni, vitára okot adó zsűrizés helyett a kistérségek felhőtlen tavaszi ünnepévé válna a kulturális bemutató. A szövet­ség elnöke a tavalyi gálán történ­tekről is szólt. Több csoport a műsorszáma előadása után autó­buszba ült és hazautazott, így a műsor végén már alig lézengtek a teremben. Ez tiszteletlenség a többi szereplővel szemben, ezért arra kérte az idei gálán bemutat­kozásra lehetőséget kapó együt­teseket, hogy szánják ezt a napot a nyugdíjastársaikkal való talál­kozásra, barátkozásra, egymás munkájának megismerésére és mégbecsülésére. _____________■ Em berségből jeles Monostori Istvánná június 29-én késő délután rokonlátogatóba in­dult Kaposvár töröcskei városrészébe. A Vadkörte utcában azonban nem találta otthon hozzátartozóit. A hetvenhét éves hölgy elbizony­talanodott a szokatlan környezetben, aggódott otthon maradt, ápo­lásra szoruló beteg férjéért, a szürkületben tanácstalanul, kétségbe­esve rótta az ismeretlen utcákat. A helyi járatú autóbusz vezetője észrevette az út szélén síró asszonyt, megállt két buszváró között, tó- kérdezte, hol lakik, hová szeretne eljutni. A pályaudvaron eligazítot­ta, melyik buszra szálljon, hogy biztonságban hazaérjen. „Szeretnék köszönetét mondani annak a sofőrnek, aki június 29- én este a Vadkörtefa utca környékén teljesített szolgálatot - írja szer­kesztőségünknek küldött levelében Monostori Istvánná. - Megtud­tam a nevét, Kovács János az a buszvezető, aki emberségből jelesre vizsgázott. Nem hagyott sorsomra, kétségbeesésemben támaszom volt. Köszönöm.” ■ Coloradói ecsetvonások A világot járt festő nővérével - újra itthon, a kedves szülőfaluban Amerikába, távol egymástól. Zol­tánt Coloradóban meglátogatta Béla, aki még ott, vendégségben is sokat festett, és néhány képkere­tet otthagyott.- Ezek állandóan „útban” vol­tak. Nálam járt azonban egy ma­gyar származású hölgy, s megkér­dezte, hogy miért nem festek, ak­kor falra tehetném a képeket. Szó­fogadó voltam - ilyen egyszerű volt elindulni a festőművészi pá­lyán. Schmidt Zoltán 23 évig, 1992-ig tartózkodott kint. Hazatérve Bu­dapestre került, majd Siófokra. A szíve azonban visszahúzta szülő­földjére, Barcsra költözött. Har­mincöt alkotását tavaly már látták az érdeklődők a Dráva Múzeum­ban. Ezt megelőzte egy másik ki­állítása is 1994-ben, „Uton-útfélen Amerikában” címmel ugyancsak Barcson.- Elsősorban balatoni és drávai tájakat, telet, őszt, az elmúlást idéző hangulatokat viszek a vá­szonra. Ősz fejjel visszatérek oda, ahonnan indultam, gyermekko­rom világába. Istvándi tiszta refor­mátus község volt, a családokban divat volt az egyke. Mára erősen megfogyatkozott, megváltozott a lakossága. A múltról a temető sír­köveinek feliratai vallanak leghite­lesebben. Szívesen járok a csen­des halmok között. Ott nyugszik édesapám, a falu egykori lelkésze és a nagyanyám is. gamos adrienn Nagy az érdeklődés a csekk iránt A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány és az Idősügyi Tanácsban képviselettel rendelke­ző érdekvédelmi szervezetek megállapodá­sa alapján idén Somogybán a megyei szö­vetség gyűjti össze a nyugdíjasok üdülési csekk iránti igényeit. Kedden délelőtt több mint 150 kérelmező kereste fel az irodát.- Különösebb zsörtölődés nélkül vártak so­rukra a nyugdíjasok - összegezte az első nap tapasztalatait Horváth Károlyné elnökhelyet­tes, aki Szabó Tibomé és Héjjas Károly társa­ságában végezte a nagy figyelmet igénylő ad­minisztrációs munkát. - Többen a tömeg lát­tán visszafordultak, néhány ügyet pedig a szükséges papírok hiánya miatt, ületve azért nem tudtunk elintézni, mert nem hoztak pénzt magukkal a szükséges önrész befizeté­séhez. Azt hiszem, nem árt még egyszer el­mondani, hogy az igényléshez a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság küldött értesítésének fénymásolata szükséges, amely a nyugdíj ösz- szegét tartalmazza és kell a kis adókártya fénymásolata is. És természetesen készpénz. Legközelebb július 15-én, kedden fogadjuk az üdülési csekket igénylőket, a Fő utca 37-39. szám alatt, a III. emeleten levő irodánkban. Réti Ágnes, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft ügyvezető igazgatója múlt heti, Egy csekk és más semmi címmel megjelent cikkünkhöz fű­zött néhány fontos kiegészítő információt. Először is nehezményezi, hogy cége nevét pontatlanul írtuk le. Valóban így történt, ezért készséggel teszünk eleget kérésének: Nemze­ti Üdülési Szolgálat Kft a hivatalos név. Az igazgatónő leírja, hogy ezt a támogatási rend­szert a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány dolgozta ki, a nyugdíjas érdekvédelmi szerve­zetek Idősügyi Tanácsában régóta hangozta­tott kívánságának figyelembevételével. A szál­lodai árakkal lépést tartva emelkedett a támo­gatás mértéke. A tavalyi négy- és tízezer forint közötti összeggel szemben idén tíz- és hu­szonötezer forintra nőtt az üdülési hozzájáru­lás. A csekk értéke 30 ezer forint, ez elegendő egy személy egyhetes félpanziós üdüléséhez. Emelkedett az a határérték is, ameddig a tá­mogatás adható, a tavalyi 60 ezer forinttal szemben idén a 80 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkezők is jelentkezhetnek támogatásért. Szintén a nyugdíjasszervezetek kérése volt, hogy részt vehessenek a kérelmek elbírálásá­ban, az alapítvány ezért kötött szerződést az Idősügyi Tanácsban képviselettel rendelkező szervezetekkel, amelyek maguk alakítják ki az elosztás rendjét. Az üdülési csekktömb több különböző címletű szelvényből áll, amely az érvényessé­gi időn belül (a gyártástól számított egy évig) tetszés szerinti időpontban felhasználható. Több mint 1700 helyen, utazási irodákban, szállodákban fogadják el a csekket a szolgál­tatás ellenértékeként. Úgy véljük, ez számos lehetőséget kínál a nyugdíjasoknak - írja leve­lében Réti Ágnes, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft ügyvezető igazgatója. Értékes információ- it köszönjük. __________________________■ A tumultust a jövő héten sorszámok kiadásával szeretnék elkerülni • FOTÓ: LÁNG RÓBERT A krumpli és a Mernyei Öreglányok Tiszteletre méltó hölgyeket sohasem neveznék öreglányoknak, most mégis ezt kell tennem, mert a nyugdíjas-egyesület lelkes csapata Mernyei Öreglányok néven indult a krumplifesztiválon. A Mernyei Öreglányok nagyszerű csapata fotó: kovács tibor Kisfalusi András polgármester elé­gedett: - Huszonöt csapat süti-főzi a krumplit, remélni se mertük, hogy ilyen nagy érdeklődést vált ki nem sokra tartott, de nélkülözhetetlen táplálékunk. Olcsósága mellett nagy előnye, hogy egészséges és számtalan változatban felhasznál­ható, legalább negyven-ötven fajta ételt készítenek most itt a csapa­tok, s még a fiatalok között is van egy-egy idős férfi vagy asszony, a tapasztalatuk nélkülözhetetlen. A gyorsbüfés étkezésnek kínálunk most itt látványos és ízletes alter­natívát. A gasztronómiai élmény mellett persze fontos az is, hogy nagyon sok mernyei és környékbe­li embernek biztosítunk gondtalan szórakozást, akik jó hírünket vi­szik a kellemesen töltött nap után. Az Öreglányok között keresem a vezetőt, de azt mondják, köztük nincs főnök, mindenkinek megvan a feladata és mindegyik egyformán fontos. Kétszer is nekirugaszkod­nak, amikor a csapat tagjainak nevét sorol­ják, nehogy valaki el­maradjon, nagy sértő­dés kerekedne abból. Végül összeáll a lista: Kertész Zoltánná, Ju­hász Józsefné, Biczó Józsefné, Gamos Emőné, Fehér Mária, Lovas Ferencné, Hor­váth Ferencné, Balogh Istvánná, Farkas Mihályné és Tárgyéi Sándomé szorgosko­dik a levegőtlen, me­leg sátorban. Három­féle prószát készítenek Biczó Józsefné, Tárgyéi Sándomé és Ba- bgh Istvánná receptje szerint, a tárkonyos krumplilevest pedig Ju­hász Józsefné és Gamos Emőné kóstolgatja, ízesíti, fűszerezi. Hor­váth Ferencné és Lovas Ferencné pedig az Öreglányok ebédjét, a pin­cepörköltet főzi, versenyen kívül. Hogy milyen helyezésre számíta­nak? - Nem baj, ha a vendégeink nyernek, mi annak is örülünk, hogy ennyien együtt vagyunk - mondják többen. A zsűri sátra előtt Tillmann Károlyné jegyzi a bemutatásra váró ételeket. Csak találomra kiválaszt néhány különlegességet: figurázott töltött krumpli, baconos krump­lifelfújt, kakaós burgonyaszelet, töltött krumpli tutyiban sütve és tocsni, zöldborsós burgonyakosár, bódított krumplinudli, töltött pró- sza, tejfölös cicege, halfogó krump­li... Egy puccos vendéglő is büszke lehetne ilyen étlapra. A burgonyás ételek első verse­nyét rendezték Mernyén. A dolog­nak folytatása lesz, erre bárkivel fo- gadok. Egy zsák krumpliban. ■ A főkapitány kedvence Négy hónapja vagyok itt és nagy örömmel ta­pasztalom, hogy igen magas Somogybán a gasztronómiai kultúra - mondta dr. Soczó László megyei rendőrfőkapitány, aki a zsűri­ben vállalt felelősségteljes szerepet. - A fele­ségemtől tanultam sütni-főzni, egyiket-mási- kat kicsit átformálom, változtatom. Az itt felso­rakoztatott ételek ízvilága, külleme egyenesen lenyűgöz, nézze, már egy füzetet majdnem teleírtam receptekkel. Bevallja, hogy a mákos ételeknek tud legkevésbé ellenállni. Ne cso­dálkozzunk tehát, hogy a főkapitány különdé ját a geszti mákos nudli nyerte. Ragaszkodás a szülőföldhöz Kánya Szigeti József 86. évével Kánya legidősebb lakója. Gyula öccse a 83., Irén pedig a 77. évét ta­possa. Mindhárman a települé­sen laknak, szüleik is itt élték le az életüket...- Nem volt könnyű életem - emlé­kezett vissza gyermekkorára az idős férfi. - Apámék gazdálkodtak: földet műveltek, állatokat tartot­tak, amit bírtam, nekem is segíte­nem kellett a munkában. Két pár ló, tehenek, borjak voltak az istál­lóban. Persze disznókkal is foglal­koztunk. Már tíz-tizenegy éves ko­romban magam szántottam, játék­ra nemigen jutott idő. Szigeti József felnőttként hét évet a komlói bányában dolgozott, majd mezőgazdasági munkát vég­zett. Tizenhét évet húzott le a helyi téeszben. Volt brigádvezető, majd raktáros.- Milyen volt a falu évtizedekkel ezelőtt?- Kánya még a hatvanas évek­ben is elmaradott falu volt - ismer­te el. - Azt megelőzően pedig sá­ros, poros utakon lehetett csak közlekedni. Volt úgy, hogy ősszel vagy a téli hóolvadáskor a kocsi tengelyéig ért a sár. Villany sem volt az én gyermekkoromban. Pet­róleumlámpával világítottunk. A fejlődés a nyolcvanas években in­dult meg, illetve 1990-től érezhető a változás. Az utakat aszfaltozták, van egészséges vezetékes ivóvíz, az idén a földgázvezetéket is kiépí­tik a faluban. Rendbe tették a rava­talozót, az egészségházat, a kultúr- házat, felújították a községházát, a templomot és parkosítottak is. Egyszóval más ez a világ, mint a mi időnkben. Persze így van jól.- Jól érzi magát Kányán? Nincs szándékában elköltözni?- Jó itt lakni. Itt születtem, innét szeretnék elmenni a sírba is. A Szigeti József szívesen mesél fotó: gáti testvéreim is itt laknak. Hogy a csodába ne szeretnék itt lakni, amikor ideköt minden. A lányom­mal és az unokámmal lakom együtt. Amikor az egészségem en­gedi, még a kerti munkában is se­gítek... _____________krutek József Hír ek ALAPÍTVÁNYI PÉNZ. A Mar cali Szivárvány Nyugdíjas Egye­sület tagjai a Duna-kanyarban jártak nemrég. Esztergom, Vi- segrád egyházi, történelmi em­lékeinek megtekintését a Művé­szeti és Szabadművelődési Ala­pítvány pályázatán nyert 50 ezer forint tette lehetővé. HÖLGYKOSZORÚ. A Lábodi Hölgykoszorú Nyugdíjas Klub tagjai belső-somogyi kirándulá­suk során a niklai Berzsenyi-mú­zeumot, a buzsáki faluházat és tájházat, a szép hímzéseket néz­ték meg, ezután Hanzel László somogyvámosi tojáspatkoló pol­gármester gyűjteményét, majd a Krisna-völgyet látogatták meg. GYÓGYULNAK. A Hetesi Nyugdíjas Egyesület tagjai a nagyatádi fürdő medencéjében mártóztak meg legutóbbi kirán­dulásukon, a költségeket az egyesület fizette. ■ OLDALSZERKESZTŐ: KATONA CSONGOR Schmidt Zoltán fél évszázada még láthatta, hányat mutat a reformá­tus templom toronyórája Istvándiban. Azóta a téren nagyra nőttek a fák, elzárják a látványt a faluba érkező elől. A hetvenkilenc esztendős, világot járt festőmű­vész hosszú távoliét után végleg visszatér szülőföldjére, Istvándi- hoz közel, Barcson telepedett le.- Ma is nagyon kötődöm Istvándihoz, mert a felhőtlen gyermek- és ifjúkort jelentette szá­momra - mondta Schmidt Zoltán, aki több mint húsz évig élt a köz­ségben. - 1924-ben, amikor szü­lettem, épp az esti imádságra hí­vogattak a harangok, talán ezért is gondoltam annyit kedves falum harangszavára. Az önfeledt játsza­dozásokat, a földjeiken dolgozó családokat sem feledem... Festő­művész testvéremmel évtizedekig jártuk Kálmáncsa és Istvándi kör­nyékét; én „batyucipelő” voltam, Béla az élményeit örökítette meg. Akkor még nem érdekelt a művé­szet, inkább a korong és a vasgo­lyó. A csurgói református gimná­ziumban a rajztanárom, Raksányi Lajos keltette fel bennem az ér­deklődést a művészet szépsége iránt. Bár órái élményt jelentettek, bevallom, mégis a sport töltötte ki az életem. Számos sikert értem el diszkoszvetésben és súlylökés­ben, talán ezért is választottam a testnevelő tanári pályát. Testvérével 1969-ben kerültek

Next

/
Oldalképek
Tartalom