Somogyi Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-31 / 177. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 3 6 2003. Július 31., Csütörtök NAGYSZAKÁCSI A KÖZSÉG CÍMERE Az álló, csücskös talpú pajzs zöld mezejében jobbra fordult, vörös nyelvét kiöltő aranyorosz­lán áll, s a jobb mellső lábával ezüstszablyát tart. A cimerpaj- zsot felülről ékkövekkel díszí­tett, ötágú aranykorona ékesíti. A címerbe egy, a település által 1772-ben használt pecsét mo­tívuma került be, ez egyben a község általunk ismert első pecsétje is. Nagyszakácsi kö­zépkori település, amelynek a kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a királyok itt ado­mányoztak földterületet kiváló szakácsaiknak. Zsigmond és Mátyás idejében kaptak itt bir­tokot a legtöbben. Ezt jelzi a cí­merben a korona, amit a tele­pülés mezővárosi pecsétjén is láthatunk (koronán könyöklő páncélos kar, ami fölemelt szablyát tart). Hagyományait gondosan ápolja a település la­kossága, és minőén évben nagyszabású rendezvényen választják meg a királyi szaká­csot. A LAKOSOK SZÁMA 2003-ban 517 1990-ben 672 1970-ben 983 1930-ban 2110 1900-ban 2200 CIVILEK, VEZETŐK A Nagyszakácsi Községért köz- alapítvány elnöke Szita Lajos, a Nagyszakácsiért-Somogyért Egyesületnek Kövér István az elnöke. A Királyi Szakácsok Nyomdokán hagyományőrző egyesület munkáját Darabos Zsuzsanna elnök asszony irá­nyítja, az önkéntes tüzoltó- egyesület parancsnoka Rigó István, a lövészklub vezetője Kőműves József. ÜGYFÉLFOGADÁS A polgármesteri hivatal címe: 8739 Nagyszakácsi, Kossuth utca 166. Tel/fax: 85/310- 361. A hivatalban hétfőtől pén­tekig 8-16 óráig tartanak ügy- félfogadást. Kövér István pol­gármester fogadóórája hétfőn és pénteken van 8-9 óráig. A körjegyző, Horváth Józsefné minden héten kedden és csü­törtökön fogadja az ügyfeleket 8-12 óráig. Hegyi János falugazdász Böhönyéről érkezik és hétfőn 12.30-15.30 óráig várja a ta­nácsért hozzá forduló gazdá­kat. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat családgondozója Marcaliból jár ki a faluba. Gseke Tibor kedden 11-töl 14 óráig tartózkodik a településen. ORVOSI RENDELÉS -ír A nagyszakácsiak házior- 1 ■ 1 vosa dr. András János, : minden szerdán és pén- : teken 8-tól 12 óráig ren- L dél. ISTENTISZTELETEK A katolikus templomban Bojtor Róbert plébános minden vasár­nap 10.30 órától celebrál szentmisét. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK! TÖRÖK ANETT Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Új receptet keresnek a falufejlesztésre Nagyszakácsi nevét rene­szánsz főzőversenyéről or­szágszerte ismerik. A falu hét­köznapjai azonban nem olyan örömteliek, mint a középkori hétvége. A település a többi fa­luhoz hasonló gondokkal küzd: kevés a fiatal, és a lehető­ség sem sok az ott élőknek. Az utóbbi években azonban mint­ha valamit tisztulna a kép. Az egykor kétezer lelkes faluban ma 517-an élnek. Az itteniek több­sége idős ember, a fiatalok közül azonban csak kevésnek van mara­dása a településen. - Ahhoz, hogy a falvaknak a mostaninál nagyobb le­gyen a megtartóerejük, vissza kelle­ne adni a vidék rangját - mondta Kövér István, Nagyszakácsi polgár- mestere. - Erről azonban legtöbb­ször csak a választási kampányok idején esik szó. Akik kis települése­ken élnek, tudják, hogy ebben a te­KÖVÉR ISTVÁN 1961-ben szüle­tett Marcaliban. Iskolai végzettsé­ge: élelmiszer-ipari technikum. 1994-ben választották először pol­gármesternek. Nős, egy fia van. kintetben az utolsó pillanatban va­gyunk. Fel kellene tehát tárni: mi­lyen lehetőségek vannak arra, hogy a falusi ember a saját lakókörnye­zetében boldoguljon. Meg kell ten­ni mindent, hogy a falun élő ember se legyen hátrányos helyzetű. Amíg nincs tőke a falvakban és az önkor­mányzatoknak nincs pénzük, ez csak szélmalomharc. Igaz, azért nem vagyok teljesen borúlátó. Az idén 10-12 gyermek születik Nagy- szakácsiban, s ilyenre már régen nem volt példa.- Ennek a falunak lehetősége is van: a szakácsverseny.- Ez így van, de ahhoz még idő kell, hogy belássák: sokkal na­gyobb kincs birtokában vannak an­nál, mint hogy itt, nálunk három napig húszezer ember jól érzi ma­gát. Ezt a versenyt nagyobbrészt amatőrök csinálják óriási lelkese­déssel és az önkormányzat dolgo­zói is oroszlánrészt vállalnak benne. Profitálni azonban csak ak­kor lehetne belőle, ha az itteni em­berek lennének a rendezvény be­szállítói és ha nemcsak egy napra, hanem legalább a nyári szezonban vagy évente rendszeresen, rendez­vények várnák településünkön a turistákat.- Ez lenne a község uniós hozo­mányai- Azt hiszem, csak az boldogul­hat az unióban, aki felkészül rá. Mi ezzel a lehetőséggel talán majd kezdhetünk valamit, és az infrast­ruktúránkat is kiépítjük a csatlako­zásra. A gázhálózat elkészült, és a csatornát is szeretnénk megépíte­ni, amint támogatást tudunk sze­rezni hozzá. Amúgy pedig az unió­val kapcsolatban kevés a kézzelfog­ható információ, az utóbbi hetek euróval és az uniós gazdaságpoliti­kával kapcsolatos bejelentései pe­dig szerintem sokakat bizonytalan- ná tettek a jövőt illetően. _______■ Rec ept Nagyszakácsiból Káposztás palacsinta A különleges ételköltemények­ről híres Nagyszakácsiban so­kan kedvelik a káposztás pala­csintát. A hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 tojás, 3-4 deciliter tej, késhegynyi só, olaj vagy zsír a kisütéshez, egy kemény fej ká­poszta (60-70 dkg-os), tojásnyi zsír, késhegynyi őrölt bors és só. A káposztát megtisztítjuk, lereszeljük, besózzuk, és pár percig a sóban állni hagyjuk. A zsírt megforrósítjuk, és egy késhegynyi cukrot teszünk be­le. A káposztát jól kicsavarjuk, a zsírban világosra pirítjuk, s megszórjuk az őrölt borssal, majd kihűtjük. A szokásos mó­don palacsintatésztát készí­tünk. A sült káposztát beleke­verjük, és ugyanúgy sütjük ki, mint az egyéb palacsintát. Föl- csavarjuk, és forrón tálaljuk. ■ Szakácsi a szakácsokért Híres királyaink mindig hálásak vol­tak ínyesmestereik - ízes falatokban testet öltő - fáradozásáért. Ha nem így lett volna, talán ez a község sem vol­na, de egész biztosan nem Nagyszaká­csinak hívnák. A név ugyanis éppen arra utal, ami mindenkinek elsőre eszébe jut: a fakanálforgatókra. Nagyszakácsi első lakosai és alapítói azok a szakácsok voltak, akik a középkori ural­kodóktól nemesi rangot és somogyi birto­kot kaptak munkájuk elismeréseként. így a budai udvar szakácsdinasztiái évszáza­dokig ennek a falunak a szülöttei voltak. A királyi konyha és az asztal gondviselése ugyanis apáról fiúra szállt és olyannyira fontos tisztség volt, hogy a királyok még háborúba is magukkal vitték szakácsaikat. Mátyás idejében már 72 szakácscsalád élt a községben, s több mint 200 nemesi tel­kük volt. A falut ezért először Királysza­kácsiként emlegették az oklevelek, ké­sőbb pedig Nagyszakácsiként jegyezték. A szakácshagyományokra tekintettel a Magyar Gasztronómiai Szövetség segített az önkormányzatnak berendezni az ország egyetlen szakácsmúzeumát. A Kossuth ut­cában levő ingatlant az önkormányzat az egykori királyi szakácscsaládok leszárma- zottaitól vásárolta meg. Pénteken a pogácsasütők, szombaton ismét a királyi fakanálért versengők veszik birtokba a falut. Rajtuk kívül középkori piac, bajvívók, gólyalábasok, tüzes íjászok, valamint számos neves színész és zenekar is a reneszánsz hangu- latról gondoskodik. _____________ ■ Ki rályi föld Zsigmond ide­jében kapták első birtokaikat a királyi szakácsok. A falu névadóira azóta augusztus első hétvégéjén kétnapos reneszánsz főző­versennyel emlékeznek. Erre a hétvégére Nagyszakácsi a gasztronómia fővárosa. Falugondnok szünet nélkül Tóth Csaba három éve a falu gondnoka. Mindennel ellátja a nagyszakácsiakat, főként az idő­sek köszönhetnek neki sokat.- Itt születtem, ebben a faluban, s mindig is itt éltem, tehát egyszerű volt belerázódni ebbe a munká­ba - mondta Tóth Csaba. - Tu­dom, hogy ki milyen gondokkal küszködik, kinek milyen segít­ségre van szüksége, és csinálom, amit kell. A legtöbbet az idősek­kel foglalkozom. Naprakész va­gyok belőlük, ami nem is csoda, hiszen mindennap találkozunk. Amikor viszem az ebédet, egy kicsit megbeszéljük, mi történt aznap, és azt is, hogy milyen gyógyszerre van szüksége, meg mikor kell legközelebb esetleg orvoshoz vagy boltba menni. Kölcsönösen tiszteljük egymást; sajnos, a legtöbbjüknek nagyon fontos a munkám, mert egyedül vannak. Csak rám meg még eset­leg egy-egy fiatalabb szomszédra számíthatnak. Az időseken kívül ott vannak még a fiatalok is. Ők is rendszeresen ellátnak feladat­tal; néha sokkal több is az igé­nyük, mint amennyit az öregek meg más egyéb munkáim miatt teljesíteni tudok. Van ugyanis a falu számára is rendszeresen munka. Én pedig amihez kell és tudok, szívesen adok segítséget. Időbe tellett, amíg beleszoktam, hogy egy egész falunak a gond­noka vagyok. Kötetlen a munka­idő, és sokszor még hétvége sincs, de úgy érzem, mindenki meghálálja a segítséget és a törő­dést. ■ A gondnok ebédet visz, gyógyszerért megy A népi udvarok főkamarása Kattauer Sándomé évek óta kéz­besítőként dolgozik, és ismeri az egész falut. Erre szüksége is van, hiszen ő az, aki a nagy- szakácsi versenyen a népi udvarok felelőse. Ő gondoskodik arról is, hogy lehetőleg min­denki jóllakjon a sza­kácshagyományairól is­mert településen.- Hat szakácsi ud­varba várjuk az idén a vendégeket, és erre már hetekkel ezelőtt megkezdődött a felké­szülés - mondta Kattauer Sándorné. - Beszereztük a készí­tendő ételek alapanyagát, és a hi­giénés feltételeket is folyamatosan igyekszünk előteremteni. Csak­nem húszezer ember fordul meg a faluban a verseny idején, nem bíz­hatunk tehát semmit a véletlenre, és nemcsak az ide látogató tömeg miatt. Amiatt sem, mert szeretnénk, ha nemcsak a programokkal, a szaká­csok teljesítményével, ha­nem velünk, a vendéglá­tókkal is elégedettek len­nének a turisták. Aki ide eljön, az szereti a hasát, törvényszerű tehát, hogy jót akar enni. Sokféle fi­nomsággal készülünk az idén is. A népi udvarok­ban sok ritka, hagyomá­nyos étel lesz, és nálunk is lehet majd válogatni. Ami biztosan ké­szül, az friss töpörtyű lilahagymá­val, bográcsosok és káposztás le­pény. Ezeknek van minden évben óriási sikerük. ■ Kis falu nagyasszonya Molnár Margit néni sokat tett a fa­luért, és nemcsak a közösségért. Senki nem tudott és ma sem tud úgy hozzá fordulni, hogy ne segítene. A falusiak akkor szerezték neki a legnagyobb meglepetést, amikor jelölték a kistele­pülések nagyasszonya címre.- Életem egyik legna­gyobb meglepetése volt, amikor megtudtam, hogy jelöltek erre a címre mondta Molnár Jánosné. - Nagyon örültem neki, hiszen nem számítottam ekkora el­ismerésre. Nekem mindig teljesen természetes volt, hogy amiben tu­dok, segítek. Nem gondoltam, hogy ezért ilyen jutalom jár. Húsz évig dolgoztam a vöröskereszt ve­zetőjeként a faluban. Természete­sen óhatatlanul megismertem min­den rászoruló körülményeit. A me­gyében mi vezettük be elsőként az idősek szoci­ális étkeztetését és öre­gek napját is rendszere­sen szerveztünk. Az idő­seken kívül a fiatalok életében is mindig benne voltam. Egyrészt amíg dolgoztam, addig a gyer­mekotthonban voltam gyerekfelügyelő, más­részt a szakácsversenyt is a kezdetek óta támogattam. Ahol volt egy kis közösség, oda szívesen mentem, ha számítottak a mun­kámra. Szerencsére ebben a falu­ban ez nemcsak rám jellemző. So­kan dolgoznak a másikért önzetle- nül, ha úgy hozza az élet. ______■ Il lés, a vidám örökmozgó Varga D. Illés 77 éves. Nehezen le­het elhinni. Ugyanis annyi energia van benne, mint két fiatalban. Az erőt szerinte annak kö­szönheti, hogy soha semmi nem tudta elven­ni kedvét az élettől. Varga D. Illés véletle­nül került Nagyszakácsi­ba, de azóta is örül, hogy 1965-ben Nagyszakácsin keresztül utazott Nagy­kanizsára. Útközben te­lepedett ugyanis a falu­ba. - Budapestre men­tem repülőszerelő-inas­nak, és amikor már túl voltam a tanulóéveken, meg dolgoztam a fővárosban eleget, úgy döntöttem, visszamegyek Szentesre - mesélte Varga D. Illés. - Egy idős bácsitól megvettem a házat, ő ugyanis fel­költözött Budapestre. A bácsi az­tán két hét múlva megjelent, és el­mondta, hogy nem tudja meg­szokni azt a várost, hiányoznak neki az állatai, adjam vissza a há­zát, ő meg nekem a pénzt. Hát így történt. Még aznap Nagykanizsá­ra kellett jönnöm, és út­közben megláttam egy házat Nagyszakácsiban. Beleszerettem, és azóta itt vagyunk. Közben pe­dig azt a bácsit is megér­tettem. Nekem is na­gyon hiányozna a há­zam, ha el kellene men­nem innen. Minden­esetre örülök, hogy ide kerültem. Szeretem ezt a falut, meg a falu is en­gem. Két ciklusban képviselő is voltam, de azt már átadtam a fia­talabbaknak, én meg dolgozom mást ezért a kis településért. Aki csodálkozik az energiámon, min­denkinek azt mondom: ami meg­történt, azzal már sokat foglalkoz­ni nem érdemes. Azzal kell törőd­ni, mi lesz holnap és jókedvűen élni kell az életet. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom