Somogyi Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-27 / 148. szám

6. OLDAL A L M ANAC H 1 5 4 2003. Június 27., Péntek IllBI PÉTERHIDA CÍMER ÉS ZÁSZLÓ Péterhida címere kerek talpú kék pajzs vörös pajzsfövel. A kék me­zőben a pajzsot átívelő korláttal el­látott aranyhíd, alatta arany vízima­lomkerék. A vörös pajzsföben két keresztbe tett pengéjű kard, egy 1848-as mintájú szablya, bal- haránt pedig egy fekete markola­ta, aranyveretes jatagán. A falu zászlaja 1:2 arányú, kékkel és fe­hérrel vágott zászló, melynek vá­gási vonala felső, rúd felöli har­madpontjában középpontjával a fent leírt címer foglal helyet. A cí­mer értelmezése a következő: a kék mezőn átívelő híd a település nevét jeleníti meg. Az arany ma­lomkerék pedig a falu régi vízimal­mára utal. A vörös pajzsfőben áb­rázolt két kard az 1848-as szabad­ságharc alatt az itt lezajlott győzel­mes ütközetnek állít emléket. A LAKOSOK SZÁMA 2003: 197 1990: 223 1980: 366 1970: 454 1960: 540 ÜGYFÉLFOGADÁS Minden hétfőn este 18-19 óra között tart fogadóórát a polgár- mester. Péterhidán nem működik önálló jegyzőség, a település Babócsával közösen tart fenn körjegyzői hivatalt. A lakosok ott a hét minden napján intézhetik ügyeiket. A hivatal címe: 7584 Babócsa, Rákóczi utca 12. Tele- fon/telefax: 82/491-012. A babócsai körjegyzőségen hétfő­től csütörtökig reggel 7 óra 30-tól 16 óráig tart az ügyfélfogadás, pénteken pedig 7.30-tól 13 óráig várják az ügyfeleket. ORVOSI RENDELÉS Dr. Hauer Árpád barcsi há­ziorvos látja el a péterhidai betegeket. Hetente egy­szer rendel a településen, szerdán 13 órától kereshe­tik fel. A gyermekjóléti szol­gálatot Szabács Cecília ve­zeti, ez a babócsai körjegy­zőségen működik. FALUGAZDÁSZ Péterhida falugazdásza a csokonyavisontai Mannó Zoltán; a babócsai körjegyzőségen talál­ják meg a gazdák minden hétfőn 7.30-tól 12 óráig. MISEREND A művelődési ház épületrészé­ben tartják a miséket. Róka Dáni­el babócsai plébános hetente- kéthetente vasárnap tart misét 10-11, illetve 11-12 óra között. CÍMEK, TELEFONSZÁMOK Áfész-vegyesbolt. Címe: Fö utca 52., tel: 82/491-049. Polgármes­teri hivatal, orvosi rendelő. Címe: 7582, Péterhida, Fö utca 48. MŰEMLÉKEK Régi épületben gazdag a telepü­lés. Mára sikerült helyreállítani és régi használati eszközökkel meg­tölteni a zsúpos házat, emellett műemlék jellegű még a régi köz­ségháza és a harangláb is. Mind­egyiket eredeti állapotába állították vissza. A falu jellemző épülete még a Ratalics-féle vízimalom és a hozzá tartozó kúria, ezek azonban még felújításra várnak. A CIKKEKET NAGY LÁSZLÓ ÉS GAHOS ADRIENN ÍRTA. FOTÓK; NAGY LÁSZLÓ Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta. Hídavatás, útjavítás és műemlékvédelem Péterhidán csak a gondok szaporodnak, a lakosság szá­ma azonban egyre csökken. A fiatalok közül aki teheti, me­nekül innét, hiszen munka­helyek nincsenek. A falu kü- löníegessége a sok műemlék épület, de ezek is csak a gon­dot szaporítják. Minden évvel nehezebb elhelyez­kedniük a fiataloknak. Érthető, hogy akinek lehetősége nyílik rá, az elmegy innen. Csökken a lélek- szám, s ma már minden második lakos nyugdíjas. A munkahelygon­don Barcs közelsége sem segít. Ha szóba kerül az uniós csatlakozás, az emberek többnyire bizakodnak. Azt mondják: a jelenlegi lehetősé­geiknél csak jobbat hozhat Európa.- Sok a munkanélküli, a szociá­lis járadékon élő, s ez az önkor­mányzatnak is nagy teher - mond­ja Búzási Tamás polgármester. - Adóbevételek nincsenek, szociális BÚZÁSI TAMÁS 1954-ben született Pécsen. Az általános iskolát Péter­hidán kezdte, Pécsen folytatta. Gép­ipari szakközépiskolában érettségizett és szerzett szakmát általános gépész szakon. Pécsen katonáskodott, majd visszakerült Péterhidára. A komiósdi téeszben kezdett dolgozni, 31 éve a Dráva-Coop Rt munkatársa. Egy lánya és egy unokája született. kiadás viszont annál több. Igyek­szünk minél nagyobb terhet leven­ni az emberek válláról közvetlen tá­mogatással, szolgáltatással. Emel­lett nagyon kevés jut fejlesztésre. A fejlődés ütemére jó példa a Rinya-híd esete. Több mint három éve tervezik már a balesetveszélyes híd helyreállítását, s talán idén vég­re sikerül. - Kedvezménnyel jutot­tunk faanyaghoz és az elkészítésé­ben a munkahelyem segít. Már fű­részelik a pallót és a korlátnak va­lót, s ha elkészül, hozzákezdünk a híd helyreállításához. Az idén vég­re nagyobb lendületet kaphat a falu fejlesztése. A költségvetésből ugyan csak egymillió marad beru­házásokra, de szerencsére vissza­kaptunk 4,3 millió forintot a gáz­részvényeink után. Ezt a pénzt is szeretnénk felhasználni. Ha támo­gatást is tudunk hozzá szerezni, akár a 10 millió forintot is megha­ladhatja az idei fejlesztésünk. Tény: nagy a lemaradás. Utakat kellene építeni, s egy 80-90 méteres szakasz ára 3 millió forintnál kez­dődik. A műemlék haranglábat is rendbe kellene tenni, s a műemlék malom is pusztul. Ennek helyreál­lításában azonban nem is remény­kedhetnek, a falunak sosem lesz annyi pénze. - Sokszor már azt mondom: bár ne lenne ennyi mű­emléke a falunak, mert csak a gond van velük. A műemlékvédelmi hi­vataltól nemrég százezer forintot kaptunk, de milliók kellenének, hi­szen csak a zsúpos ház tetejének helyreállítása önmagában is egy­milliós tétel. S a kisebb feladatokról még nem is beszéltünk: járdasziget kellene a buszváróhoz, hogy az idősek könnyebben léphessenek fel a buszra, a fiataloknak pedig a klubot kellene helyreállítani. A pol­gármesteri hivatalból megkapják az ülőgarnitúrát. A kéményt és nyílás­zárókat pedig szeretnénk megcsi­náltatni az ifjúsági klubban, hogy télen is használható legyen. ■ Recept Kacsás káposzta A kacsás vagy récés káposzta ha­sonló módon készül, mint a csül- kös káposzta, csak csülök helyett kacsaaprólék, vagy akár egész kacsa fő a káposzta mellett. A hús és a káposzta mellé paradi­csom is kerül a vízbe, s ezzel együtt kerül a tűzre. Amíg fő, a gazdaasszony elkészíti a rántást, s ezzel együtt főzi tovább, illetve menet közben fűszerezi az ételt. Péterhidán erős paprika, bors ke­rül bele, ettől lesz jó magyaros. Süteménynek kakaós tésztát ké­szítenek; 8-10 tojás kell hozzá és ugyanannyi kanál liszt, illetve cu­kor. Egy nagy kanál kakaóporra és egy sütőporra is szükség lesz. A tojásfehérjét keményre verik fel, belekerül a sárgája, majd a liszttel összekevert kakaó és sü­tőpor. Miután megsült, félbevág­ják a tésztát és vajas krémet tesz­nek bele. Tortaformára szeletelve tálalják.__________________■ Mostohagyereknek érzik magukat Rohamosan öregszik a falu, ma már minden második lakója nyugdíjas. Ahol ilyen az arány, ott nagy kincs az ifjúság, s mindent el kell követni a megtartásu­kért. A péterhidai fiatalok nem tapasz­talják ezt a törődést, sőt gyakorta mosto­hagyereknek érzik magukat. Az ifjúsági klubban szemétre való búto­rok között, leszakadófélben lévő meny- nyezet alatt találkoznak egymással délutánonként Péterhida fiataljai. - Leg­alább együtt lehetünk és itt még áram is van. Az előző helyünkön az sem volt - mondják. Beszélgetni, zenét hallgatni jár ide a falu kevéske fiatalja. Néha főznek is az udvaron. Legutóbb vadpörkölt készült Virág Róbert és Matus Barnabás irányítá­sával. Az előbbi már végzett szakács, az utóbbi pedig most tanulja a szakmát. Hozzájuk hasonlóan a legtöbben Bar­cson, Szentlőrincen tanulnak, ezért hét­köznap csak esténként találkoznak, s gyakran kiegészül a csapat komlósdi- akkal is. Rácz Sándor, Kapusi Imre, Csizmák Tamás és Szabadi Gábor mutat­ja meg a klubot, ami régen terménytáro­ló volt. - Sokat tudnánk rajta magunk is javítani, hiszen vannak köztünk iparos­tanulók. Az önkormányzatnak csak anyagot kellene adnia. Az omlani készülő mennyezetről el­mondják: évekkel ezelőtt kibontották a kéményt, de a tégla még mindig fönt van, annak súlya alatt reped a mennye­zet. - Lehoztuk volna már rég, de nem engedik. Arról is szó volt, hogy megcsi­náltatja a kéményt az önkormányzat, hogy télen is használható legyen a klub. ígéret volt rá, hogy tavaly szep­temberre elkészül, persze semmi sem lett belőle.- Pedig igény van egy jó ifjúsági klubra, ez a legutóbbi télen is bebizo­nyosodott - mondta Balogh Angelika. - A hideg hónapokban kitettek bennün­ket innen a fűtés hiánya miatt. Nem volt olyan este, hogy néhány fiatalt ne lát­tam volna a buszmegállóban. Ez is mu­tatja: igénylik egymás társaságát. A fia­talság megérdemelne egy kis törődést. A péterhidai ifjúság egyetért abban is, hogy ha bíznának bennük, sok min­denben segítségére lehetnének az ön- kormányzatnak. Például szívesen köz­reműködnének a falunapok megszerve­zésében, hogy Péterhida többé ne Komlósdra járjon ünnepelni. _________j Ri nya-part a Balatonuk Itt a nyár, a péter­hidai fiatalok több­sége azonban távoli tájakra nemigen jut el, még a Balaton sem igazán kerül közelebb legtöbb­jükhöz. Mégsem unatkoznak, mint mondják, nem kell őket félteni. Nyaran­ta megéled a Rinya- part, amely állításuk szerint van olyan jó fürdőhely, mint a Balaton. A patakhoz jár a falu fiatalsága fürödni, s még a környékből is jön­nek oda fiatalok. Sokuk kedvelt sportja szintén a víz­hez kapcsolódik, még lány is akad köztük, aki kitűnően ért a horgászathoz. Támogatás a nyúltartáshoz Sikerrel pályázott a kistelepülés a szociális és családügyi mi­nisztérium támogatására, s a válságkezelő program kereté­ben Komlósddal és Somogy- araccsal közösen hárommillió forintot nyertek a hátrányos helyzetű családok támogatásá­ra. A pénzből nyulakat, ketre­ceket és takarmányt vásároltak. Komlósd és Péterhida másfél millió forinton osztozott, s Péterhidán öt családhoz jutott el a támogatás. Köztük vannak Igricz Mihályék is.- Egy hónapja érkeztek meg az állatok és a ketrecek. A prog­ramban részt vevő valamennyi család egy apaállatot és négy-öt anyát kapott, s 2,5 évig vállal­ták a tartásukat - mondták. - Úgy tudjuk, hogy a szaporulat­ból húsz nyulat kell leadni, a többi már a sajátunk lesz. Négy mázsa táp is járt az álla­tokhoz. Elmondták: bíznak benne, hogy nemsokára szerződés is kerül a nyulak mellé, hiszen hiába szaporítják az állatokat, ha nem lehet leadni. A három faluban azonban már együtt­véve lesz akkora szaporulat, ami már számottevő mennyi­séget jelent a felvásárló számá­ra is. ■ Táp is jár a tapsifüleseknek A falu. mindenese Tizedik éve dolgozik a falunak Varga Attila, aki az önkormány­zat alkalmazásában áll, és mun­kájával Péterhida komfortját igyekszik javítani. Önkormányzati kép­viselőként a döntés- hozatalban is ott van, a falu mindeneseként pedig ő felel a közte­rületek rendben tartá­sáért, működteti a da­rálót, ami ingyen jár a falusiaknak. Javítja az önkormányzat gé­peit, télen pedig egy kis hótolóval járható­vá teszi a péterhidai utcát. Ha kell, beugrik a komiósdi falu­gondok helyettesítésére, aki a péterhidaiak szállításáról is gon­doskodik.- Kimaradt még a temető rend­ben tartása, és néhány éve már a gázcseretelep működte­tése is hozzám tartozik. Bezárt volna anélkül - egészíti ki a felsorolást. - Most arra a két köz­munkásra is felügyelek, akiket állami támoga­tásból vehetett fel a fa­lu, s az árkok kaszálása és tisztítása a feladatuk. Hetente kétszer in­dítja el a darálót, s ezért nem kell fizetniük a he­lyieknek. Azt mondja, igény van erre a szolgáltatásra, ezen is spó­rolhatnak a falusiak. ■ Ventilátor a tehénnek A falu utolsó tehene és bikája Hor­váth Vendel istállójában hajtja el magáról a legyeket. Az állatoknak jó dolguk van, mert lelküsmeretes a gazda; a rekkenő hőségben még egy ventüátort is beállított a szá­mukra. Nemrég még négy tehenet tartott, ma már csak egy pihen az istállóban. - Hetven felé közeledve már nem bírom úgy a munkát - mondja Horváth Vendel. - Ráadá­sul a költség is egyre nagyobb. Nemrég az inszeminátomak fizet­tem ki húszezer forintot, aztán mégsem született kisborjú. Még az a szerencse, hogy a tej leadásá­val nem kell bajlódnia. - 20-25 li­teres hozamú, jól tejelő tehenem van, de mégsem tud annyit adni, hogy a faluban el ne fogyna. In­kább az igazi tehéntejet választ­ják, mint a zacskósat, amiből már mindent kivontak. Állítja: a jószágnak nem gazda, hanem szolga kell. - Mi még nya­ralni nem voltunk, hiszen egy napra sem lehet itt hagyni az álla­tot. ■ Szomszédságból házasság Balogh Mária és Békefi Ernő szíve csücske Péterhida Az utca egyik oldalán Békefi Er­nő, a másik felén pedig Balogh Mária lakott. A szomszédságból azonban 1942-ben házasság lett. Ma ők a falu legidősebb lakói.- Mindketten Péterhidán tet­tük meg az első lépéseinket. Elő­ször a mamák segítő karjai, aztán úgy tizenhét év múlva már egy­más felé - emlékszik vissza a 81 éves Békefi Ernő. - Itt soha nem volt templom, csak harangláb, így Babócsán esküdtünk meg. Nehéz körülmények között kezdtük meg közös életünket, aztán beléptünk a téeszbe, évti­zedekig ott dolgoztunk. Itthon meg 25 holdas gazdaság és cse­peredő két gyermekünk várt ben­nünket. •- Mi soha nem gondoltunk ar­ra, hogy elmegyünk innen, ide­kötnek az emlékek, az ifjúsá­gunk. Nem ülünk a négy fal kö­zött, mert a földhöz, a háziálla­tokhoz most is 'ragaszkodunk. A baromfi, a kert sok munkát ad, a négy unoka és három dédunoka pedig nagy örömet - mondta az idős asszony. _______________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom