Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-04 / Vasárnap Reggel, 18. szám

2003. MÁJUS 4. INTERJÚ Károlyi gróf visszatért Kenyai kafferbivaly-vadászatok után ma már főleg szarvast űz hajda­ni zempléni birtokának erdőségeiben nagykárolyi Károlyi László gróf, aki negyvenezer holdas nagybirtokörökösként napjainkban csak albérlő valamikori fóti kastélyukban. Füzérradványi parasztházában pedig olykor skóciai fürjvadászatairól álmodozik. A hajdani gróf­csemete emigrálása után egyetlen családi festmény árából három évig élt és tanult Svájcban. Dolgozott mint kőművessegéd Argentínában, volt kávéültetvényes a perui őserdőkben, kereskedel­mi ügynök a harmadik világ országaiban, majd vállalkozó Angliában és híres angol lóversenyek gyakori indulója. Nyolc éve hogy haza­költözött, élvezi Angliából érkező nyugdíját, vezeti üzleti vállalkozá­sait, és azon töpreng, hogyan cserkészhetné be a világ húszezer leg­gazdagabb vadászát, hogy a Zemplénben puffogtassanak jó pénzért.- Szólíthatom gróf úrnak?- Nincsenek már grófok, de nem zavar, ha így szólít. Ha egy­kori zempléni birtokaimra látoga­tok, 'Füzérradványra, Kőkapura vagy Lászlótanyára, az ottaniak máig grófoznak. Az uradalmi sze­mélyzetnek sok leszármazottja él még, akiknek gróf vagyok.- Engedelmével, csatlako­zom hozzájuk. Gróf úr, talán nem véletlen, hogy ősi családi címermadaruk a ragadozó kar­valy, hiszen a Károlyiak főleg katonaként jeleskedtek a ma­gyar történelemben. Ön is így tartja számon őseit?- A honfoglalókkal érkeztünk, Kond vezér törzséből, fiának, Kur­szánnak nemzetségéből szárma­zunk. Mindig is katonai téren je­leskedtünk, már a tatárjárás ide­jén emlegetik a katonáskodó Károlyiakat, a török elleni hábo­rúkban ismertek voltak a Károlyi­bandériumok. A legmagasabb hi­vatali tisztséget egy főpohárnok- ság jelentette Zsigmond király alatt. A nagybirtokos Károlyi Sán­dor a kuruc hadak főparancsnoka volt, ő kötötte meg a szatmári bé-' két, akkor kapott grófi címet és birtokokat Szabolcsban, Zemp­lénben. Híres volt az 1848/49-es időszakban a Károlyi-huszárez­red. De ugyanígy az őseim nevé­hez fűződik a Hegyköz iparosítása is: fűrésztelepet, ipartelepet hoz­tak létre Pálházán, kisvasutat épí­tettek, fakitermelést, vadgazdál­kodást folytattak. Gímszarvast, muflont telepítettek a Zemplénbe, ami persze a vadászataikat is szol­gálta. A kőkapui vadászkastélyt is azért építették, hogy vadászat után ne kelljen visszakocsizni a füzérradványi kastélyukba. Akko­riban farkasoktól hemzsegett a Zemplén, ezért ha a Károlyiak Kassára indultak, elől-hátul vadá­szok kísérték a hintókonvojt. Egyébként mielőtt megkérdezi, Károlyi Mihály, az 1918-as minisz­terelnök, majd köztársasági elnök apámnak távoli unokatestvére: az édesanyja az én apai nagyapám nővére volt.- Miként alakult a Károlyi család sorsa a második világ­háború végén?- 1944 októberében apám Bécsbe menekítette a családot, azután felmentünk a Szudétákba, nagybátyám birtokára, majd Ba­jorország következett. Sikerült el­jutnom Svájcba. Tizennégy éves voltam akkor. Egy családi fest­mény árából három évig éltem és tanultam Svájcban. 1948-ban Ar­gentínába emigráltam, de szü­leimnek csak 1949 végén sikerült Magyarországról nyugatra szökni testvéreimmel együtt, és szintén Argentínába emigrálni, ahol a csa­lád panziót nyitott egy strandon. Én azonban 1952-ben tovább­utaztam két évre Chilébe, majd Peruba. Itt állami támogatással a Felső-Amazonas menti őserdőben kávéültetvényt létesítettem, amely az otthonom is volt 10 éven ke­resztül. Végül is egy limai bank­ban kötöttem ki. A hetvenes évek elején Londonba mentem, ahol kereskedelmi ügynökséget létesí­tettem. Onnan települtem haza 1995-ben.- Megfordult közben ide­haza, hogy bejárja a hajdani családi birtokokat?- Először 1964-ben, perui ál­lampolgárként voltam itthon. Foton működött már a gyermek- város, de a kastély küszöbét nem léptem át, féltem az érzelmi meg­rázkódtatástól. Megfogadtam, hogy csak akkor teszem be a lá­bam, ha visszaadják. Találkoztam viszont a régi inasokkal, megdöb­bentett a szürkeség, amelyben él­Nem élünk nagy lábon, én egy tízéves Volvót, osztrák feleségem egy kis Opel Corsát hajt. A vadászatokról persze nem mondtam le FOTÓ: CHÓSt IMRE: tek. Legközelebb már a Zemplén­be is felmentem, de az akkor tüdő­szanatóriumként működő egykori füzérradványi kastélyunkba nem engedtek be. Szomorú volt látni a lepusztult Lászlótanyát és Kő­kaput is - az előbbi SZOT-üdülő- ként üzemelt mindkettő a füzérradványi kastéllyal az én örökségem lett volna.-A lászlótanyai ingatlanjuk, amely a maga harminchat szo­bájával a legkisebb vadász- kastélyuk, Tudor-stílusban épült. Sokan ezért azt hitték, hogy a Károlyiak rokonságban állnak az angol királyi házzal.- Ez csak pletyka. Nem va­gyunk rokonságban az angol kirá­lyi családdal. De ha már királyi családokról beszélünk, hozzájuk csak annyi a közünk, hogy a fóti kastélyparkban egy árkon, ame­lyet Erzsébet-ároknak neveztek, mint gyerek, a lovammal gyakran átugrattam. Nevét onnan kapta, hogy Erzsébet (Sissi) királyné, aki a gödöllői kastélyából sokszor át­jött a dédszüleimhez falkázni, egyszer a lovával csúnyán felbu­kott azon a helyen. A Borsod me­gyei tanácselnököt ezeknél is job­ban izgatta a füzérradványi kas­tély. A nyolcvanas évek végén hí­vott, hogy szerezzek befektetőket a hasznosítására. Tizenötmillió dollárt hoztak a tőkések, és amíg a papírokra vártunk, az ország rendszert váltott, kezdhettünk mindent elölről. A kastély felke­rült a tartós állami tulajdonú épü­letek listájára, de szeretném, ha az alapítványunk vagyonkezelői jo­got szerezne az épületre. A beren­dezés, a bútorok, festmények, tró­feák 99 százaléka eltűnt. A meg­maradt pár dolog egy részét ■ Kuncze Gábor akkori belügymi­niszter szolgáltatta vissza csalá­dunknak. Ha netalántán még rá­bukkannánk családunk volt tulaj­donában lévő más dolgokra is, azokat is szeretnénk visszaszerez­ni, eredeti helyükön kiállítani. Az eredeti bútorokat széthordták, a pompás velencei tükörnek is lába kelt. Tudjuk, hogy például még vannak elődeim, és azok vendégei által elejtett trófeák, saját, első szarvasbikám agancsával együtt, amelyek még ott lógnak volt va­dászkastélyaink új tulajdono­sainak a falán!- Gróf úr, mi az, amit meg­őrzött az arisztokrata gondol­kodásmódból, életvitelből, élet­stílusból?- Neveltetésemnek köszön­hetően megmaradtam annak, aki voltam, ezért már az emigrációs években is igyekeztem mindent megőrizni. Tizedik születésnapo­mon apám így szólt hozzám „egyszer, nemsokára, uradal­munk vezetését át kell vegye. De először sokat kell még tanulnia, és főleg meg kell tanulnia szolgálni. Nemsokára gondot kell viselnie nemcsak azok személyei, család­jai iránt, akik uradalmunknak dol­goztak és dolgoznak, hanem a bir­tokaink térségében élő lakosok iránt is, akiknek - nem úgy mint magának - az élet nem csak napos oldala lett kiróva a sors által. Ápolnia, megőriznie és gyarapíta­nia kell a birtokot, amelynek úgy mint saját magam is, csak az ad­minisztrátora lesz, hogy majd to­vább tudja adni utódainak, csalá­dunk jövő nemzedékeinek”. Gye­rekkoromtól vadászok és lovago­lok, ez ma sincs másként. Füzérradványban vettünk egy pa­rasztházat, amit a múlt század elején a nagyapám adott az ura­dalmi nyugdíjasoknak, vadász­házzá alakítottuk, és ott lakunk, ha a Zemplénben vagyunk. Min­den vadászati idényben elme­gyek, és az ott lőtt trófeák olyan kedvesek, mint afrikai vadásza­taim szerzeményei: Kenyában, Tanzániában, Ugandában lőttem nagyvadakra, de inkább kaffer- bivaly-specialista voltam. Az egyik trófeámat rekordként jegy­zik. Azokon az afrikai helyeken jártam, ahol apám vadászott Szé­chényi Zsigmonddal. A másik passzióm a lovaglás. Bárhol éltem, mindig tartottam lovakat. Angliá­ban egy félvér volt a legjobb, nemzetközi military versenyeken indultunk.- Kastélyait nem kapta visz- sza, személyzet sem veszi körül, de nem is éri be a lovaglással és a vadászattal.- Hétfőtől péntekig ugyanúgy dolgozom, mint más. Miként dol­goztak a szüleim is, hiszen az em­lített birtokok kastélyainak, vala­mint a budapesti Múzeum utcai palota, a fóti kastély fenntartása rendkívül sok pénzbe került. Sőt Nagykárolyi Károlyi László Született: 1931. június 29. Foglalkozás: vállalkozó és nyugalmazott emigráns Család: nős Pályafutás: vállalkozásról vállalkozásra Dél-Amerikában, Angliában, Magyarországon még a személyzet nyugdíjairól is az uradalom gondoskodott. Ma már albérlők vagyunk a fóti kasté­lyunkban, mi fizetjük a rezsit, és két bejárónő segít a háztartásban. Terepjárót és tízéves Volvót tar­tok, osztrák-magyar állampolgár­ságú feleségemnek van egy kis Opelje. Semmilyen luxus nincs az életünkben. Angliából kapom a nyugdíjamat, s működtetem lon­doni kereskedelmi ügynöksége­met. Magyarországon a kárpótlási jegyek segítségével visszavásárol­tam a zempléni erdőbirtokainkat, s fakitermelést folytatunk. Fót mellett tizenhét hektáros szüvá- sunk van, és létrehoztuk a jóté­konysági célú Fóti Károlyiak Ala­pítványt, amely a fóti és füzér­radványi kastély egykori berende­zési tárgyait, bútorait is szeretné felkutatni. Nem nosztalgiázni jöt­tünk haza, hanem hogy segítsük a polgárosodást.- Elképzelhetetlen, hogy ösz- szejöjjenek a többi hazatelepült arisztokratával, és régmúlt idők dicsőségét idézzék?- Elmegyünk néha a Magyar Történelmi Családok Egyesületé­nek rendezvényeire, de nem azért, hogy a múltat idézzük.- A Károlyi-család története a Habsburg-ellenesség története is. Miről váltanak szót Habs­burg Ottóval, ha egymás mellé sodródnak e rendezvényeken? Többször találkoztunk, ugyanis a nagynéném, Win- dischgratz Natalia tanította őket magyarul az ötvenes években Pá­rizsban. Őseim Habsburg-ellenes- sége nem téma, mégsem igazán szerencsés alkalmak ezek, mert politikai véleménykülönbség van közöttünk.- Megpróbálták-e a hazai politikai pártok megszerezni önt, és mindazt, amit képvisel?- Voltak, akik megpróbáltak parlamenti képviselőként indíta­ni, de nem akartam elkötelezni magam. Gondoltam, jelentkezem a perui nagyköveti posztra, de végül is nem azért költöztünk ha­za, hogy visszamenjünk.- Zemplénben azt beszélik, hogy különleges terveket dédel­get: a világ leggazdagabb va­dászait szeretné becserkészni, hogy idejöjjenek vadászni.- Van egy tizenöt-húszezres rendkívül vagyonos réteg a vilá­gon, amelynek tagjai vadászként utaznak országról országra. Isme­rem néhányukat: évente eladnak valamennyit a birtokaikból, hogy fenntarthassák ezt az életformát. Náluk nem számít a pénz, ők iga­zi vadászélményekre vágynak. Ezek az emberek kályhás vadász­házakat keresnek olyan ágyakkal, amelyeken a lepedő végigér. És amelyekben nincsenek műanyag pálmafák. Kalandot keresnek, amire a Zemplén igazán alkalmas.- Jól érzi magát fóti albérlő­ként, radványi parasztház­tulajdonosként?- Semmilyen hiányérzetem nincs. Magyarországon élni a leg­nagyobb kaland!- Mit gondol, az uniós Ma­gyarországon az önéhez hason­ló történelmi arisztokrata csa­ládok kifényesítik majd címerü­ket, új életre kapnak?- Nem úgy, mint régen: az osz­tályszámba menő dinasztiák he­lyett legfeljebb egy-egy személy hozhatja vissza azt a bizonyos ré­gi dicsőséget. Ma már a gazdasági háttér sincs meg ehhez, apámnak például negyvenezer holdja volt, az én nevemen 280 hektár erdő és 10 hektár szántóföld van. A kér­dés az, hogy e családok leszárma­zottai képesek lesznek-e saját ma­guk erejéből vezető szerepet vál­lalni, betölteni egy erős, szabad, demokratikus, polgári társada­lomban. Biztos vagyok benne, hogy igen. Csontos Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom