Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-04 / Vasárnap Reggel, 18. szám
2003. MÁJUS 4. Kicikizett sztáro Rájár a rúd mostanság a sztárokra. A kritika legutóbb Verebes Istvánt, Szulák Andreát és Alföldi Róbertét találta meg. Szulákról nem kevesebbet állított a zord ítész, mint hogy műsora imitáció, ő maga pedig felkészületlen, nem tud kérdezni, csak feszeng szörnyű ruhájában. Alföldi a Lucifer kapcsán kapta meg a magáét: a produkciót kiérleletlen, elkapkodott kísérletnek minősítette az egyik újság kritikusa, aki szerint a műsornak nincs egyetlen őszinte mondata sem, csak pánik és vergődés, amelyben a színész műsorvezető egy vándorcirkusz kopott manézsmestereként hadovái és erőlködik. Verebes pedig „antishowman, aki megpróbálja eljátszani a haza bölcse szerepét, demagóg közhelyeivel a közönség kegyét keresi.” Vajon mit szólnak ehhez az érintettek? Egyáltalán: van még manapság értelme, hatása bármiféle kritikának, vagy csak adok-kapok zajlik a nagyközönség színe előtt? ■ Verebes István állítja: nem sértődött meg a róla szóló kritikán. Mint mondta, az újságíróknak az a dolguk, hogy írjanak, s ez egy vélemény volt a sok közül. Hasonlóan sommás megállapításokat ő maga is tesz - mondjuk éppen a Heti Hetesben -, nem vitathatja hát el ugyanezt a jogot.- Nem akarok védekezni - jelentette ki a színész-rendező. - Két dolgot azonban figyelemreméltónak tartok. Eddig száz darabot rendeztem, s egy produkció sem kapott akkora terjedelmet újságban, mint most ez az írás. Másfelől örvendetes, hogy Magyar- ország egyik legolvasottabb napilapja annyira jelentékeny embernek tart, hogy ekkora felületet szentel a személyemnek... Verebes naponta eltűnődik hasonló dolgokon. Egyvalamit visel csak nehezen: ha az anyagi körülményeit firtatják.- Ugyanezen lap hasábjain néhány héttel korábban arról cikkezett egy másik újságíró, hogy miként töltöm ki a hat számjegyű számláimat. Az sértő volt. Bár ha következetesek vagyunk és együtt elemezzük a két cikket, akkor még némi elismerés is kikerekedhet, mert hiszen ezek szerint akkor én egy nagyon ügyes svindler vagyok, aldnek sikerül a gyarló tulajdonságait piaci értékké tenni. A cikket jegyző újságírót Verebes tehetséges színikritikusnak tartja, s ezért - mint mondta - nincs is mivel visszavágnia. Ráadásul ez könnyen vissza is üthet.- Épp tegnap kaptam meg egy úr levelét, aki arról írt, hogy mennyire felháborodott azon, ami rólam a lapban megjelent. Ezt a véleményét elküldte az illető újságnak is. Nagyon nem lenne jó, ha a lap ezt az olvasói véleményt közölné, mivel nagyon sokan azt hinnék: ezt az embert én béreltem fel, hogy védjen meg engem. Holott erről szó sincs, nem is tartok ilyesmire igényt. Azt pedig, hogy kinek mennyit ér a véleménye, a piac úgyis eldönti. • Persze létezik kevésbé direkt kritika is. Nagy Bandó Andrásnak például megvan a véleménye a mai televíziózásról, ezért nagyon válogatós.- Nekem az a kritikám, hogy már nem megyek el mindenhová - jelentette ki a humorista. - Ha ugyanis elfogadnám ezeket a meghívásokat, a jelenlétemmel tenném elfogadottá azt, amit kényszer alatt sem néznék meg. Bandó szerint a kereskedelmi televíziók a nézők képzetlen rétegét tekintik etalonnak, mondván: nekik bármi jó. A kritikához való viszony tekintetében az utóbbi idők leggerincesebb kiállását Friderikusz- nak tulajdonítja, aki nem sértődött meg A szólás szabadsága című produkcióját ért bírálatokon, hanem azt mondta: elgondolkodik, és változtatni fog. Régebben Bandóval is előfordult, hogy hevesebben reagált egy újságcikkre. Igaz, akkori csak egy pletykalap valótlanságoktól hemzsegő cikke, mivel a Pszt! magazin főszerkesztője ígéretéhez híven nem közölte a humorista válaszlevelét, Zalatnay Cini söprűjének nyelével agyabugyálta el a felelőst.- Nem értek egyet az önbíráskodással, de akkoriban a rágalmazások és becsületsértések nem voltak törvényileg szabályozva, így seprűnyéllel töltöttem ki a joghézagot. Rögtön utána bementem a tévéhíradóba és a rádióba, és azt mondtam: „Megvertem a Mészáros Menyhért Lászlót, itt vagyok, lehet készíteni az interjút. Egyébként párt évvel utána azt nyilatkozta, összesen ötször verték meg ilyen ügyek miatt, és egyedül én voltam gerinces, mert saját kezűleg vertem meg. Lám, lám, dudvá- ban is találhatunk igazgyöngyöt... Szulák Andrea szerint a kritikus feladata az, hogy minősítsen, másrészt pedig, hogy útmutatást adjon. Sajnos - mint mondta - vannak olyan véleményalkotók, akik szerinte felszínesek, felkészü letlenek.- Ilyen kritikus például Fáy Miklós, akivel kapcsolatban csak azon csodálkozom, hogy eddig még nem verték meg jelentette ki Szulák. - Néha úgy tűnik, mintha csak a saját szórakoztatására írogatná a lesújtó kritikáit. Holott az írástudók felelőssége e tekintetben igencsak nagy. Tárgyi tudás, háttérismeretek nélkül nem lehet megalapo zott kritikát alkotni. Ő egyetlen olyan újságírót ismer, aki felkészült, s mindezt érthetően és világosan képes leírni. A sors pi- kantériája, hogy ez az illető az a Krausz Barnabás, aki a nemrég megjelent, hízelgőnek cseppet sem nevezhető kritikát írta róla, illetve a talk show-járól.- Ez mit sem változtat azon, hogy én őt tartom a legfelkészültebb tévékritikusnak. Abban, amit ebben az írásban megfogalmazott, nem volt semmi bántó. Nem azt írta, hogy én egy tehetségtelen tehén vagyok, hanem logikus, megalapozott észrevételei voltak. A színésznő-műsorvezető állítja: ezen a kritikán is el fog gondolkodni, mint ahogy volt már olyan eset, hogy egy-egy észrevétel nyomán változtatott valamin. Konkrét esetet azonban Szulák Andrea nem volt hajlandó mondani, mivel ez szerinte az ő magánügye. Szerettük volna Alföldi Róbertét is megkérdezni, mi a véleménye arról, hogy Lucifer című műsorát csúnyán lepontozták, ám a színész menedzserétől azt a választ kaptuk, hogy Alföldit olyan érzékenyen érintette a minősítés, hogy erről nem szeretne beszélni. Váncsa István, az ÉS főszerkesztő-helyettese rengeteg kritikát írt már, de állítása szerint mindössze egyszer történt meg, hogy a véleménye jobbított is a világ fennálló állapotán.- Ez 1979-ben esett meg, amikor az én jelzésem hatására a Nimród nevű talponállóban a fasírt minősége megjavult. Más eredményét a kritikai tevékenységemnek nem tapasztaltam. Váncsa úgy véli, aki a nyilvánosság elé kiáll, egyúttal annak az ódiumát is vállalja, hogy bírálatokat kap. Ez elválaszthatatlan a közszerepléstől, ezért aki a bírálatot nem képes elviselni, az keressen más elfoglaltságot. - Azért, mert megjelenik egy kritika, igazából nem változik semmi. A kritizáltak ugyanúgy végzik tovább a dolgukat, mint ahogy másnap az újságíró is írja a cikkeit. Úgy is mondhatnám, hogy a kutya ugat, a karaván halad. Néha persze előfordul, hogy a karaván eltapossa a kutyát, de ez igazán ritka. Régebben például még nem volt divat megverni a kritikust, a Kádár-rendszerben inkább a feljelentés dívott. Engem például minden héten bemószeroltak Aczél Györgynél. Azt, hogy ebből egyszer sem származott kellemetlenségem, az akkori főszerkesztőnek köszönhettem. Ő ugyanis mindenért tartotta a hátát, s csak negyedéves bontásban hozta a tudomásomra, hogy hányszor voltam feljelentve... D. T. Munkanélküli politikusok civilben Van olyan egykori szabaddemokrata parlamenti képviselő, akinek becsületes foglalkozása mérnök, de miután kikerült a politika élvonalából, a szakmájában nem talált munkát, és most lottót árul. S hogy nem könnyű a visszaút a közéletből a civil pályára, azt számos volt honatya példája bizonyítja. Torgyán József azonban - állítja - úgy folytatja ügyvédi pályafutását, mintha abba sem hagyta volna. A politikusi pályáját az MDF színeiben kezdő, de kisgazdaként befejező (?) Horváth Béla lapunknak azt mondta, a jelenlegi kormány ideje alatt boszorkányüldözés folyik a jobboldali érzelmű egykori politikusok ellen. Ő két diplomával rendelkezik, beszél idegen nyelvet, mégsem tud elhelyezkedni a szakmájában. A mérnök-közgazdász szerint a cégek vezetői finoman érzékeltetik vele, hogy az ő múltjával nem lenne szerencsés, ha alkalmaznák. Volt olyan vezér- igazgató, aki annak ellenére is elutasította, hogy az egyik MSZP-s államtitkár járt el az érdekében. Az ő legfőbb bűne az - állítja Horváth hogy kirobbantotta az SZDSZ székházügyét. De több kollégája - például Várhelyi András, Csúcs László - is hasonló cipőben jár. Sajnáltaim azonban nem akarja magát, a családi vállalkozásaik jól működnek, neki is van egy-két szakértői megbízatása, így egzisztenciális gondjai nincsenek. Gyimóthy Géza az elmúlt parlamenti ciklusban az Országgyűlés alel- nökeként még a politikai elit tagja volt, most közalkalmazottként dolgozik. Elmesélte, hogy a választások után hónapokig munka- nélküli volt, s nagyon nehezen élte meg ezt az időszakot, bár a vallásban vigaszt lelt. Kertészkedéssel, biciklizéssel múlatta napjait, s felújította tatai lakását. Július elsején el tudott helyezkedni a szakmájában - agrármérnök a végzettsége -, azóta a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet szak- tanácsadási munkatársaként dolgozik. Örült, hogy álláshoz jutott, hiszen á végkielégítés nem tartott sokáig, s három gyermekről kell gondoskodnia. Azt mondta, amíg a politika csúcsán volt, főállású képviselőként tevékenykedett, s nem vállalt pluszjövedelemmel járó önkormányzati képviselőséget, felügyelőbizottsági, igazgatósági tagságot. Jelenlegi munkahelyén jól érzi magát, sem a főnöke, sem a kollégái nem kárörvendtek azon, hogy vezető politikusból hétköznapi ember lett, sőt inkább nagy szeretettel fogadták. Ezt annak is köszönheti - állítja -, hogy soha nem volt nagyképű, nem élt vissza a hatalmával, ezért a legtöbben kedvelik, tegeződnek vele. S az sem lehet véletlen, hogy csaknem mindenki Géza öcsémnek vagy Géza bátyámnak szólítja. Gyimóthy a nagypolitikának egyelőre hátat fordított, de még mindig tagja a kisgazdapártnak. Ám azt tervezi, hogy három év múlva visszatér, s újra megpróbálkozik a képviselő-jelöltséggel. Torgyán József lapunknak azt mondta, semmi problémát nem jelentett számára visszatérni a civil életbe. Mielőtt ugyanis megkezdte politikusi karrierjét, csaknem 35 éven át ügyvédeske- dett. így tavaly november 16-án - stílszerűen a 70. születésnapján - úgy kezdte újra, mintha nem is szüneteltette volna jogászi tevékenységét. Sokan keresik fel - mesélte -, hetente legalább 10-15 ügyre mond nemet, s ennél lényegesen kevesebbet vállal csak el. S miután ő korábban is azon kevesek közé tartozott, akik ügyvédi polihisztornak számítanak, azaz minden ügytípusban járatosak, most is egyaránt foglalkozik polgári, büntető-, toAz a bizonyos sokat emlegetett Tállya utcai villa ma a Torgyán Ügyvédi Irodának is helyet ad. A kisgazda exelnök egyébként hetente 10-15 ügyet utasít vissza vábbi peren kívüli ügyekkel, például alapít céget, köt szerződést. Olyanok is jelentkeznek nála, akik abban reménykednek, hogy az ismertsége, kapcsolatai révén - nem tiszta eszközökkel - ki tudja őket húzni a csávából. Ezeket a próbálkozásokat azonban határozottan visszautasítja. Az egykori legfőbb kisgazda azt állítja, még sztárügyvédek is kérték tőle, hogy amennyiben valakit nem vállal el, küldje őt hozzájuk. Torgyán számára nagy csalódás volt azt tapasztalni, hogy felhígult az ügyvédi szakma, s az is, hogy az igazságszolgáltatás még mindig nem európai módon működik: túlterheltek a bíróságok, nincsenek meg a technikai feltételek. Döbbenten látta például, hogy néhol még írógéppel dolgoznak. Az azonban jó érzéssel tölti el, hogy a kollégái, a rendőrök, ügyészek, bírák korrektek vele, s örül, hogy már nem kormányőrök fuvarozzák, védik, hanem szabadon mozoghat az emberek között. Oriport
