Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-18 / Vasárnap Reggel, 20. szám
RIPORT 2003. MÁJUS 18. Félnek-e a magyar hírességek? A bűnöző, akivel a zsaruk Budán tűzharcba keveredtek, s egy nyomozó százados életét vesztette, Tabányi Mihály híres harmonikaművészt akarta kirabolni. Külföldön a sajtó rendszeresen beszámol a sztárok, politikusok, üzletemberek villáiról, nyaralójáról, míg nálunk az ismert emberek inkább titkolóznak. Az okok közül állítólag csak az egyik a betöréstől, rablástól való félelem, bár kétségkívül ez a legnyomósabb érv, hiszen korszerű, minden próbát kiálló biztonsági berendezés csak kevés ismert ember értékeit védi. Sokan félnek az APEH-től is, sőt egyesek állítólag azért titkolóznak, mert félnek attól, hogy kitudódik, valójában nem is élnek olyan jól, ahogy azt a közönség róluk feltételezi. A Rékasi-Détár házaspárt egyszer már kirabolták, azóta ritkán engednek be idegent és riasztót is felszereltek ■ Amikor Dávid Beckham, a világ legjobban kereső futballistája egy kastélyt vásárolt Franciaországban St. Tropez-től nem messze, a világsajtó részletesen beszámolt róla, hogy a palotának 34 szobája van és úszómedencés, a szomszédai pedig Elton John, Tina Turner és George Michael. Nálunk a hazai hírességek - művészek, politikusok, üzletemberek - inkább titkolják, hogy hol laknak. Van olyan műsor az egyik televízióban, amelynek készítői az otthonukban keresik fel az ismert embereket, ám ilyenkor szinte mindig elhangzik a kikötés, hogy a házat kívülről nem filmezhetik, s bent is csak olyan helyiségeket mutathatnak, amelyek még nem hivalkodóak. Jellemző a félelemre, hogy amikor e műsort megkerestük, elutasítottak mindenfajta együttműködést, mondván: nem tenne jót, ha nyilatkoznának. Persze, nem csak a televízióban láthatjuk a hírességek otthonait, a Lakáskultúra lapban 18 éve fut a Házigazda című rovat. Szűcs Eszter főszerkesztő elmondta: ennyi idő alatt nagyjából körvonalazódott, kik azok, akiket rá lehet venni lakásuk bemutatására, s kik azok, akik mereven elzárkóznak.- Darvas Iván otthonába sohasem sikerült bejutnunk, s vannak olyanok is, akik régebben még együttműködtek velünk, de ma már elutasító- ak - ilyen például Kulka János. Természetesen a másik végletre is tudnék példát mondani, hiszen vannak hírességek, akik boldogok, ha bemutatjuk, müyen körülmények között élnek, de ezek az emberek egyébként is rendszeresen felbukkannak a bulvármagazinok oldalain... Bár gyakori érv az elutasításra a bűnözőktől való félelem, a főszerkesztő állítja: még egyszer sem fordult elő, hogy egy általuk bemutatott otthonba betörtek volna. Sokan azzal hárítják el az érdeklődést, hogy meg akarják őrizni magánéletüknek ezen szeletét, s olyanok is akadnak, akik arra hivatkoznak: nem élnek olyan nívón, hogy érdemes lenne a nagyközönség elé állni.- Ebben egyébként van is valami - jegyezte meg Szűcs Eszter. - Néhány híresség lakása bizony valóban nem olyan, amilyennek elképzelnénk. Bajor Imre szerint lehet abban valami, hogy a hazai hírességek azért sem kérkednek a javaikkal, mert hogy nincs mire.- Nyugaton az a sztár, aki a legnagyobb gázsit kapja - jelentette ki a színész. - Olyan, hogy egy sztár egy 44 négyzetméteres panellakásból megy be a televízióba nyilatkozni, szerintem csak nálunk van. Nekem az a véleményem, hogy sok híresség csak azért titkolózik, mert nem szeretnék, ha kiderülne, hogy nem is élnek olyan fényesen, mint azt sokan hiszik. Ennek jelentős imázsromboló hatása lenne. Maga Bajor egyébként nem titkolta, miért nem szereti, ha az otthonába fotósok, vagy tévések lépnek. Állítja: ennek semmi köze a félelemhez.- Egyszerűen gyűlölöm az ezzel járó macerát. Bejönnek, bútorokat kell tologatni, rendezkednek, egyszóval felforgatják az életemet. Nem hiányzik ez nekem. Bajor elismerte: ha valaki túl nyitottá teszi a magánéletét, az nagy veszélyeket rejthet.- Gondoljunk csak bele. Valakinek fényképek jelennek meg az otthonáról egy lapban, egy másik újság megírja, hogy egyedül él, egy harmadik pedig azt közli, hogy mikor, melyik színházban lép fel. Ha valaki ezt összerakja, már kész a tökéletes üpp a betöréshez. Détár Enikő szerint nem csupán a bűnözőktől való félelem lehet az alapja a hírességek titkolózásának, hanem az is, hogy megóvják magukat az irigységtől.- Ebben az országban több mint negyven évig nem nagyon lehetett a vagyonnal kitűnni. Most, hogy ez már nem tilos, az emberek többsége valahogy nehezebben viseli a nyilvánvaló anyagi egyenlőtlenségek bemutatását. Détár Enikő és Rékasi Károly lakását öt évvel ezelőtt kirabolták - azóta riasztó védi értékeiket. A szili Doszpot Péter, az egykori sztárnyomozó, jelenlegi szocialista ország- gyűlési képviselő, a rendészeti bizottság alel nőké úgy véli, a hazai hírességek közül a művészeknek van a legkevesebb okuk a félelemre. Szerinte inkább az üzletemberek válhatnak bűnözők célpontjaivá.- Nálunk nagyon ritka a színészek, művészek ellen elkövetett bűncselekmény, ezért nem hiI szem, hogy indokolt lenne részükről bármiféle pánik - jelentette ki. - A felső tízezerbe tartozó vállalkozók életében jobban tetten érhető a jómód, hiszen számukra egy-egy tárgyalás során fontos, hogy milyen autóval érkeznek, vagy hogy , milyen körülmények között dolgoznak, illetve laknak. Ez inkább szemet szúrhat a bűnözőknek, s ezt a statisztika is visszaigazolja. Sokkal több vállalkozó válik ma bűn- cselekmény áldozatává. nész házaspár ennek ellenére nemrég beengedett egy tévés stábot az otthonába, bár a kamera akkor sem vehetett fel mindent.- Néhány éve egy újság azzal keresett meg minket, hogy interjút készítenének velünk otthon. Amikor a cikk megjelent, kiderült, hogy csak a lakásunkat kritizálták. Az az eset nagyon rosszul esett, és egy kicsit bizalmatlanná is tett minket - vallotta be Détár Enikő. D. T. Fenyő Jánosról mindenki tudta, hogy hol lakik, hiszen országos botrány volt, amikor kiirtotta maga körül az erdőt. Várszegi Gáborról, Demján Sándorról vagy Zwack Péterről viszont legfeljebb a barátaik tudják, hova járnak haza. A diktátor él élni fog- Ilyen ember, mint én, ötszáz évenként csak egyszer születik - mondta magáról Nicolae Ceausescu, aki már suszterinasként kijelentette, hogy egyszer ő lesz Románia Sztálinja. Ez maradéktalanul sikerült neki. Arra is készült, hogy egy kommunista ország királya legyen, írástudatlan feleségével, a kémiai tudományok díszdoktorává tett Elenával negyven fényűző palotában élt, születésnapjuk nemzeti ünnepnek számított, és ha jegesmedvére támadt kedve vadászni, hozatott néhányat. Ceausescuról és a nemzet anyjaként tetszelgő Elenáról életükben sok dicsőítő mű született, manapság inkább paródiák. Augusztusban mutatják be azt a tragikomédiát, amit Kovács Bence rendezett a falurombolásra utaló Rom-mánia címmel. Az alkotók megtapasztalták Romániában, hogy a diktátor ma is él. Titánia, Titánra, avagy a dublőrök éjszakája című filmje Ceausescu Romániájáról szól. Az erdélyiek úgy vitték a videováltozatot, mint a cukrot, ellentétben a román filmforgalmazókkal. A Ceauses- cut modellező címszerepet Bodrogi Gyula alakította.- Sokan tanácsolták, hogy egy ideig ne utazzam Romániába - mondja. - Ugyanis nem volt jó a film kinti hivatalos visszhangja. A diktátorokról és szokásaikról rengeteg történet, vicc, anekdota kering. Az egykori Bokassa császár pompájáról és kegyetlenségéről, Kim ír Szén személyi kultuszáról, Szaddám Húszéin rózsaszínű lányregényeiről, huszonnégy dublőréről, egykori palotáinak fényűzéséről, föld alatti bunkerjeiről, fiának playboy-életmód- járól éppen úgy élnek sztorik, mint Bin Ladenről, aki szeptember 11. után hazament, és kérdezte: Nem kerestek? Mindkettőjük mítoszát élteti az is, hogy nem tudjuk, mi történt velük. A Rom-mánia készítőit a Kárpátok Géniuszának egykori belügyminisztere árasztotta el történetekkel, melyek jó részéből építkezik majd a film. Köztudomású ■ - A diktátoroknak nincs humorérzékük. Hiüer például dührohamot kapott, amikor megnézte Chaplin A diktátor című filmjét. Meg is tiltotta, hogy Németországban vetítsék a filmet, amelynek helyszíne érdekes módon Tomá- nia, Germániára utalóan, és ami évtizedekkel később rímelhetett Romániára. Azt viszont 1988-ban mindenki tudta, hogy Bacsó Péter Bodrogi Gyula már játszotta a román diktátort, nem is mert egy ideig Romániába utazni volt például, hogy a megyei párttitkárok karrierje függött attól, miként szerveztek vadászatot a diktátornak, akit csupán a trófeahajsza érdekelt. Egyszer jegesmedvék elejtésére fájt a foga, hozatott is kettőt, de útközben az állatok elpusztultak.- Megtörtént, s hogy Ceausescu olyan megyében akart medvére vadászni, ahol varjakon kívül nem volt más - meséli Nándori József, a Rom-mánia operatőre. - A párttitkár elkobzott egy cirkuszi medvét, amit Ceausescu magaslesénél engedtek el. Egy lány jött arra kerékpáron, s amikor meglátta a medvét, úgy megijedt, hogy biciklijét odahagyva menekült. Ceausescu azt látta, hogy bekerekezik elé a medve... A megye teljes vezetését menesztették. Egy másik történet is szerepel a filmben: a román diktátor tsz- látogatásra ment, ahol csak száz tehén volt, de a tupírozás miatt négyszázat kellett bemutatni. Azt találták ki, hogy a száz tehenet négy istállón keresztül engedik át, így a conducator ugyanazt a száz tehenet látta négyszer. Feltűnik a filmben a kispolszkinál kisebb 500-as Dácia is. Ceausescu leleménye volt, hogy ez legyen a családok népautója, de egy felnőtt már nehezen fért bele. Nicolae Ceausescu elhitte saját mítoszát: - Ilyen ember, mint én, ötszáz évenként csak egyszer születik - mondta. Az egykori suszterinasból Románia Sztálinja lett, ahogyan megjósolta. Szülőháza, börtöncellája nemzeti zarándokhely volt. Bukása után apját már csak a falu részegének nevezték, aki azért adta két fiának is a Nicolae nevet, mert a szeszkómában más nem jutott eszébe. írók, festők versengtek, hogy megörökítsék, könyvei ott voltak az otthonokban, a tantermekben. Elenát az elemiben csak kézimunkából és énekből nem buktatták meg, tizennégy évesen ott is hagyta az iskolát, mert gyenge volt a továbbtanuláshoz. Az analfabéta Elena férje oldalán a Román Tudományos Akadémia elnöke, a ■ - Óvatos várakozás övezi ezt a filmet az erdélyi értelmiségi elitben - mondja Tamás Pál szociológus. - Olcsó utánlövésnek érzem tizenöt évvel a diktatúra után Ceausescu-történettel előjönni. A mai Romániában csökkent a nosztalgia, nem Ceausescu, hanem a rendszer iránt. Ugyanis más erőtérben élünk, a diktátorok életében született illetve az utóéletükhöz tartozó viccek, sztorik ma már nem hatnak. így van ez Ceausescu esetében is. A diktátortéma kereskedelmi kiaknázásáról van szó, amit ha jól megcsinálnak, része lehet a tömegkultúrának. kémiai tudományok díszdoktora lett. Negyven fényűző palotát tartottak fent. Moziterem is volt, Ceausescu naponta megnézett egy Kojak- vagy Columbo-filmet, Elena pedig romantikát bámult a vásznon. Féltek a mérgezéstől, ezért előkósto- lót tartottak. Imádtak utazni: egy földgömbbe találomra szúrtak gombostűt, hogy eldöntsék, hová menjenek. 1978-ban Párizsban jártak, ahol úgy kifosztották hotelszobáikat, hogy Giscard D’Estaing, miközben a román delegáció úton volt Londonba, átszólt a Buckingam-palotába, hogy a hamutartótól a csillárig mindent betonozzanak le. A házaspár televíziós megjelenésén külön csoport dolgozott: Ceausescu filmre vett beszédeiből kivették a dadogást, a rengeteg nyelvtani hibát, a torz mimikát. Nem szerepelhetett vele egy képen olyan, aki magasabb volt nála, ilyenkor csak ülve mutathatták vendégével. Az operatőr sem lehetett magasabb a diktátornál. Elenát nem fényképezhették másik nővel együtt. 1989. december 25-én, a kivégzésük filmezésekor mindez persze már nem volt szempont. A kivégzőosztag katonáinak nem volt szabad fejre lőniük, hogy ország-világ láthassa: valóban a gyűlölt zsarnok párt érték a halálos golyók.- Annyi mindent hallottunk, hogy még az is belefér: nem végezték ki a házaspárt - mondja Nándori József. - Romániában sokan mondják, hogy színjáték volt a per és a kivégzés. A belügyminiszter is elmesélte, hogy ajánlatot kapott az amerikai kormánytól: buktassa meg Ceausescut, és őt teszik a helyére. Azt gondolom, ha a népnek az kellett, hogy kivégezzék, megkapták ezt is. Felvettünk egy jelenetet, de végül is kimaradt: a diktátor megbeszéli a fiával, hogy elkészítik a kivégzésük filmjét, ki tudja, mire lesz jó. Két különböző dokumentumot láttam a kivégzésről: mindkettőn más köríjlmények láthatók, más volt a holttestek helyzete. Filmünk vége - a házaspár sorsát illetően - ellentétes a hivatalos verzióval. Csontos Tibor
