Somogyi Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-13 / Vasárnap Reggel, 15. szám

2003. ÁPRILIS 13. INTERJÚ £ Három esztendővel a felsőoktatási tör­vény hatályba lépése után inog az akkor kialakított struktúra. Legutóbb a gödöl­lői székhelyű Szent István Egyetem bu­dapesti karai - az állatorvos-tudományi, az élelmiszer-tudományi, a kertészet­tudományi, a tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési, valamint az Ybl Miklós Mű­szaki Főiskolai Kar - lázadtak fel az in­tegráció ellen. Corvinus Egyetem néven új intézményt akartak létrehozni, mivel azonban az Oktatási Minisztériumban nem találtak fogadókészségre, a három budai kar a Budapesti Közgazdaság- tudományi és Államigazgatási Egyetem­mel kezdett csatlakozási tárgyalásokat. A Szent István Egyetem rektora, dr. Szendrő Péter múlt év novemberé­ben állásfoglalást adott ki. Ebben leszö­gezi: a döntés nem az egyetem, hanem az Országgyűlés hatásköre, másfelől érvényben lévőnek tekinti a karok által 2002 májusában ellenszavazat nélkül elfogadott fejlesztési tervet. A Szent István Egyetem első emberét a feszültsé­gek okairól és a kilátásokról kérdeztük.- A budapesti karok kiválása a Szent István Egyetemből továbbra is napirenden szerepel, sőt csatlakozási szándékukat jelezték a Közgáznak, amit az intézmény örömmel fogadott. Rektor úr! Miért hallgat?- A mögöttünk hagyott három év ke­vés a végső mérleg megvonására, más­felől úgy vélem, a vitát nem a nyilvános­ság előtt, hanem az egyetem testületéi­ben kell folytatni.- Ha jól érzékelem, a kezdeménye­zés oka maga a Szent István Egyetem, vagyis az Állatorvos-tudományi, va­lamint a Kertészeti és Élelmiszer-ipa­ri Egyetem önállóságának elvesztése és félelmük a Gödöllőre költözéstől.- A nagy universitasok létrehozása évtizedek óta napirenden volt, végül csaknem egyhangú parlamenti döntés született: az integrációt 2000. január 1- jei hatállyal meg kell kezdeni. A törvény nyomán megfeleződött a felsőoktatási intézményhálózat, 13 nagy egyetem jött létre és 12 főiskola. A Szent István Egye­temhez, Gödöllő székhellyel, három egyetem és két főiskola került, hat telep­hellyel és tíz karral. Az integráció létre­hozói azt remélték, hogy az universita­sok kialakítása megtakarítással jár, de kiderült, ehhez idő kell, sőt kezdetben plusz konszolidációs állami forrás is.- Közben pedig a korábban önálló intézmények nosztalgiáznak, hogy milyen jó volt egyedül?- Valóban, az integrációban senki nem érzi igazán jól magát, még a gödöl­lőiek sem, mert mindenki gyanúsan néz a központra, hogy a gyengén finanszíro­zott karokat az ő pénzükből tartják el. Az egyetemek korábban is hosszú idő óta alulfinanszírozottak voltak. Re­konstrukciók, fejlesztések maradtak el, a működéshez rendelt bevételi kénysze­rek, a bér, kollégium, kommunális ellá­tottsági helyzet feszültségei pedig csak növekedtek a hallgatói létszám legutób­bi évtized alatti megnégyszereződésé- nek hatására. Ilyen körülmények között az intézményhálózat áttekintését is programba vevő kormányzati szándék reményében elkezd bomlani a rendszer. Most ennek vagyunk a tanúi. Ugyanak­kor minden külső szakértő és nem szak­értő, aki racionálisan közelít a Szent Ist­ván Egyetemhez, azt mondja, itt a világ­hírű holland Wageningen magyar meg­felelőjét lehetne megteremteni - tessék kiköltözni Gödöllőre. Csakhogy ez sokba kerül, csupán a tervek kimunká­lása egymilliárdba, a megvalósítás pedig ötvenbe. Egyelőre azonban.nem csak nincs pénz erre, de nyomós szakmai ellenér­vek is vannak. Az állatorvos-tudományi kar például be van ágyazva a hetedik ke­rületbe, ahol negyvenezer kisállatot lát­nak el. Ma már a haszonállat nem tarta­na el annyi állatorvost, amennyit képez­nek. Gödöllőn nincs annyi kutya, macs­ka, papagáj, hogy gyakorolhatnának raj­tuk a hallgatók. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar ezer szállal kötődik Buda­pesthez, mert onnan kapja hallgatóinak és szakmai megbízatásainak a jelentős részét. A kertészeti, az élelmiszer-ipari és-a tájvédelmi karon végzettek jó része a fővárosból érkezik, a vidékieknek pe­dig nagy vonzerő a budapesti diákélet. És akkor még nem beszéltem az érzelmi Szent István, a király rektora és egzisztenciális kérdé­sekről. Ezért is döntöttünk a több helyszínű, födera­tív rendszerben működő és szakmai együttmű­ködésen alapuló Szent István Egyetem mellett, amelynek felépítéséhez nagy türelem és hosszú idő szükséges, ugyanak­kor intézményhálózati stabilitás is, hiszen szeretet csak ott lehetséges, ahol a választás visszavon­hatatlan.- Említette, hogy a karok többsége alulfinanszírozott, pedig nőtt a hallga­tói létszám, s vele együtt a fejkvóta is.- Az elmúlt tíz évben megnégyszere­ződött az egyetemre-főiskolára felvett hallgatók száma. Egy jó ügy érdekében - hogy sok képzett embere legyen az or­szágnak - belehajtottak bennünket a tö­megképzésbe, aminek azonban hiány­zik az anyagi és a technikai feltétele. A normatíva nem fedezi a képzés költ­ségeit és különösen nem tartalmaz fel­újítási, fejlesztési forrást. A finanszíro­zás másik nagy ellentmondása, ha egy karon gyenge az oktatói kar, akkor ott kijönnek a normatívából, de ha tekinté­lyes professzorokat, akadémikusokat foglalkoztatnak, akkor a támogatás a jogos bérek miatt a költségek felére sem elég.- Mi a kiút ebből a látszólag tart­hatatlannak tűnő helyzetből? Szendrő Péter Született: Budapest, 1938. szeptember 10. Családi állapota: nős, Font Erzsébet; gyermekei: Éva és Györgyi (1966), Péter (1981). Pályája: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának (MGK) hallgatója (1958-63), oktatója (1963-), egyetemi tanára (1984-), tanszékvezetője, intézetigazgatója (1987-), dékánhelyettese, majd dékánja (1981-93), a doktori képzés dékánja (1997-), a GATE (1999), illetve a Szent István Egyetem rektora (2000-). Széchenyi professzori ösztöndíjas (1999), a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagja (2000-2001). A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1975), doktora (1994). 400 publikáció és 14 szakkönyv szerzője. Dijai: Kiváló Feltaláló (1974), Apáczai Csere János-dij (1992), Pázmány Péter-díj (1994), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998), Gábor Dénes-díj (2000).- Olyan struktúra kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy mindenki csak ké­pessége, tehetsége és a piac igényei sze­rint szerezhessen diplomát. Ehhez a rendszert kétszintűvé kell tenni. Az első szakaszban, a bachelor vagy első diplo­más képzés után - ami nagyjából a főis­kolai szintnek felel meg, több elméleti megalapozottsággal - a hallgatók 70-75 százaléka válna munkavállalóvá, a mas- ter vagy második diplomás képzésben pedig - ami nálunk az egyetemi szint - a maradék 25-30 százalék venne részt és venne irányt a magasan kvalifikált elmé­leti felkészültséget igénylő életpályák és PhD doktori fokozat felé. Nem kizárva természetesen az egész életen át való tanulási kényszerben és lehetőségben rejlő pályamódosításokat sem. Nálunk a hallgatók 55 százaléka masterdiplomás. Az elmondottakból következően az első három évben tíz gyerekből hetet diplomás munkavállaló­vá kellene formálni. Ők nem rosszak, de elegendő tudással, jó gyakorlati fel­készültséggel már elme­hetnek dolgozni, hiszen több, magasabb, első­sorban elméleti szintű egyetemi végzettségűre nincs szükség.- Hogyan látja a jövőt?- A Szent István Egyetemnek közel negy­venezer polgára van, hallgató és oktató együttesen. Az érdekérvényesítésben ez már súlyt jelent. A széttrancsírozott, kis intézmények tartósan nem versenyké­pesek. Én magam több okból is integrá­ciópárti vagyok, mindenekelőtt azért, mert az Unióban az egyetemeknek nem csak regionális, de globális érdekeket is tükrözniük kell. Viszont nincs elég idő az intellektuális építkezésre, pedig tehetség van, szorgalom van, de kevés a kooperációra való hajlandóság. Ez örök probléma, mert ha össze tudnánk fogni, csodákra lennénk képesek.- Úgy tűnik, mintha a Szent István Egyetem körüli vitákban az egész magyar felsőoktatás problémája meg­jelenne.- Forrásban van az egész oktatás. Gondjai a nemzet fejlődésének igazi kérdései. Ezek gyökere a középiskolákig nyúlik vissza. Egy középiskola szín­vonala alapvetően azon múlik, milyen a nevelőtestülete, tanárállománya, el­kötelezettsége, kulturális-környezeti beágyazottsága, hagyománya, gyerek­anyaga, és tárgyi-anyagi ellátottsága. Azt pedig nem is szükséges kifejteni, mennyire különbözőek e szempontok szerint az egyes középiskolák. A globalizációval a felsőoktatás olyan pályán indult el, amelyen meg­szűntek a zárt keretek, a hagyományos évfolyamok és tankörök. Mindenkinek önállóan kell levizsgázni, összeállítani a tantervét, ami egészen más tanulási módszert kíván. Erre nincs felkészítés a középiskoláinkban. Sokan azért is vé- reznek el egy egyetemet, mert nem tud­nak eligazodni. Összességében azon­ban az iskolarendszerünk nem rossz, de kell egy átgondolt, hosszú távú ok­tatási-képzési stratégia 6-tól 60 éves ko­rig, mert a jövő a folyamatos tanulásé. Égető kérdésről van szó, mert a jól képzett, elhivatott értelmiség jelenti a szülőföld kohézióját, a tőke és az inf­rastruktúra mellett a tartós munkahely­teremtő erőt. Az intellektust ott kell tar­tani. Csak a szellem és a szaktudás te­szi élhetővé a magyar vidéket is, és ez nemzeti létkérdés. Nincs külön közok­tatás és felsőoktatás, hanem csak egy, de sürgősen bölcs áttekintést és átgon­dolt fejlesztést, európai beágyazottsá­got igénylő magyar oktatásügy van.- Megrendített, idáig úgy tudtam, a magyar oktatás jó hírű, állja a nemzetközi összehasonlítást. Ez csak legenda lett volna?- Nem, de ahhoz, hogy minden vál­tozatlanul fennmaradjon, nagyon sok dolognak meg kell változnia. Vannak legendásan színvonalas középiskolák, egyetemek és főiskolák, ezeket minde­nütt számon tartják. De mindent annak kell nevezni ami, vagyis - legyünk őszinték - nem minden középiskolá­nak lenne szabad érettségi bizonyít­ványt, felsőoktatási intézménynek dip­lomát adnia. Ne az legyen a mérce, hogy a diákok hány százalékát veszik fel az egyetemre, vagy az egyetem hány diplomát ad ki, hanem az, hogy vég­zettjeik milyen pályát futnak be. Le­gendás oktatás csak általában létezik, konkrétan csak legendás műhelyekről tudunk.- Mekkora ebben a pedagógusok felelőssége?- Ha a pedagógus olyan helyzetbe ke­rül - s ma már minden esélye megvan rá -, hogy ne legyen megélhetési problémá­ja, akkor a másokéval tud foglalkozni, s joggal elvárható tőle az értelmiségi áldo­zatvállaló, alkotó gondolkodás. Aki erre nem alkalmas, azt el kell tanácsolni. Sajnos a professzortól az óvodapeda­gógusig felhígult a tanári pálya, a legér­tékesebb munkára, az emberré, a szak­emberré nevelésre nincs elég kiváló je­lentkező. A legjobbak közül is sokan el­hagyják a hivatásukat. El kell érni, hogy a tanári kinevezés tartós karriert jelent­sen, még az általános iskolai is.- Visszatérve az universitasra, mi­ért épp Szent Istvánt választotta név­adónak az intézmény, amelynek az egykori ,,vörös" egyetemnek tartott Gödöllő a székhelye?- Gödöllőnek nem kell szégyenkez­nie a múltja miatt. Ami pedig az elne­vezést illeti, sok név felmerült, végül Szent István mellett döntöttünk. Állam- alapító királyunk hozta létre a járási rendszert, építtetett templomot minden tizedik faluban, vagyis ő volt az első „vidékfejlesztő”. Az egyetem program­ja: Tudással a vidék felemelkedéséért. Szent István neve így pontosan kifejezi a szándékainkat. Ráadásul az egyetem 2000-ben, az ezeréves évfordulón, Szent István évében született. Árpási Zoltán Az egyetem címere. Szent István pannon­halmi alapító levélen talált szignója, az universitast jelképező U betűbe illesztve. A szignót nagyon szép aranymetszéssel rajzolták meg az akkori mesterek. &

Next

/
Oldalképek
Tartalom