Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-27 / 72. szám

2003. Március 27., Csütörtök 13. OLDAL Szélesebb szakmai alapok Az új Somogy Megyei Idősügyi Tanács vezérkara fotó. láng Róbert Az októberi választások után ala­kult megyei önkormányzat meg­különböztetett figyelmet fordít So­mogy idős lakóira, folytatni és erő­síteni kívánja az országban első­ként 2001 januárjában megalakult megyei idősügyi tanács munkáját. A szélesebb szakmai alapon nyug­vó, kibővített testület hatékonyab­ban és eredményesebben kívánja megvalósítani a megye lakóinak egyharmadát kitevő idős korúak érdekérvényesítését. A tanács tisz­teletbeli elnöke dr. Gyenesei Ist­ván, a megyei közgyűlés elnöke. Elnöke Farkas László megyei köz­gyűlési tanácsnok, Vörs polgár- mestere, titkára Varga Zsolt, a pa- talomi Park szociális otthon igaz­gatója. Dr. Klujber László a köz­gyűlés MSZP, dr. Bálizs Ernő a Fidesz-MPP frakcióját képviseli. A nyugdíjasszövetség Horváth Károlynét, Bánffy Lőrincnét és Fülep Istvánt, a Polgári Nyugdíjas Klub Csonka Bélát delegálta. Agg József főesperes a katolikus, Nagy Csaba tiszteletes a református, Szemerei János esperes az evangé­likus egyházat, Wágner Gábor a Máltai Szeretetszolgálatot képvise­li. Svajda József az MSZOSZ, dr. Sótonyi Tibomé a megyei Vöröske­reszt, dr. Orbán Istvánná az egész­ségügyi szakszervezet részéről vesz részt a testület munkájában. A tanács tagja dr. Rótt Pál nyugal­mazott osztályvezető főorvos, Sző­ke József, a berzencei szociális ott­hon igazgatója, Horválhné Pintér Piroska, a megyei kórház osztály- vezetője, Kovács Gézáné és Stikel János, a megyei önkormányzati hivatal vezető főtanácsosai és Ka­tona Csongor újságíró. A tanács alakuló ülésén a települések szépí­tését, rendjét eddig is szívügyük­nek tekintő nyugdíjasokhoz for­dult kéréssel, segítsenek a tél nyo­mainak eltüntetésében. A követke­ző megbeszélésen a megyei köz­gyűlés időseket érintő szociális szolgáltatásairól és a nyugdíjas­szervezetek pályázati lehetőségei­ről készített összefoglalót tárgyal- ják meg.____________________■ Az eltemetett nagybőgő A vízkereszttől hamvazószer­dáig tartanak a bálok, majd jön a böjt ideje. A vallásos Ando- cson régen negyven napig nem tartottak mulatságokat. A tele­pülés egykori cigányzenekara csonka csütörtökön eltemette, elsiratta a nagybőgőt. Andocs A hatvanhét éves Horváth Károly édesapja a híres andocsi cigányze­nekar nagybőgőse volt. Az öttagú zenekar gyakran járta a környék­beli falvakat: lakodalmakban, bá­lokon, nagyobb névnapokon húz­ták a talpalávalót. Nagyasszony­kor, meg karácsony előtt a jómódú családoknak muzsikáltak.- Apámék az öreg Bodakos Fe­renc kocsmájában zenéltek estén­ként - emlékezett Horváth Károly. - Lakodalmakkor az esküvő után a lányos házhoz mentek, ez volt a siratóbál, hajnalig húzták ilyenkor. Horváthék heten voltak testvé­rek. Közülük egyetlen fiú örökölte csak a zene szeretetét, József he­gedűn ját­szott.- A hege­dűhöz ügyes­ség kell, jó hallás és a ze­ne iránti fogé­konyság, ami sajnos, nem ragadt rám - mondta Hor­váth Károly. ­Sem a bőgőt, sem a hegedűt nem vettem a kezembe. Egyszerűen nem érdekelt. Nekem a kapa és a kasza volt a hangszerem, azzal dolgoztam. Táncolni, mulatni, énekelni nagyon szerettem. A hatvanas-hetvenes években a hamvazószerdát követő csonka csütörtökön tartották a faluban a cigányok bálját, volt nagy eszem- iszom. Éjfélkor aztán fehér lepedő­vel letakarták az asztalra tett nagy­bőgőt, hogy jelképesen eltemes­sék, az asszonyok meg elsiratták. Utána húsvétig pihentek a zené­szek, nem volt lakodalom, tánc és mulatság. _________krutek JÓZSEF Tö bb mint huszonötezer ügyfél Rendkívüli erőfeszítéseket igénylő, nehéz esz­tendő volt a 2002-es a Megyei Nyugdíjbiztosí­tási Igazgatóságon. Huszonötezerötszázan személyesen keresték fel a kaposvári ügyfél- szolgálatot és a vidéki fogadóórákat, emellett júliusban és augusztusban nem számított rit­kaságnak, amikor ezerötszáz írásban benyúj­tott kérelmet kellett iktatni egyetlen nap alatt. A megyei igazgatóság nemrég tartott értekezle­tén elemezték a tavalyi eseményeket, összegez­ték a tapasztalatokat. Az előző évinél hét száza­lékkal több nyugdíjigény érkezett, elsősorban az öregségi nyugdíjügyek száma emelkedett - emelte ki beszámolójában Ikafalvi-Farkasné Kis- deák Mária igazgatónő. - Ennek ellenére az elin­tézési időt tizenhárom nappal sikerült csökken­teni. A kiadott határozatok száma közel ezerrel volt több a 2001. évinél.- A jogszabály módosítása mellett új számító- gépes program betanulása és használata nehezí­tette tavaly év elején az életünket - mondta az igazgatónő. - Március 20-tól a nyugellátási fő­osztály tevékenysége már papír nélküli eljáráson alapult, ami sok esetben könnyítette, de nem­egyszer nehezítette is a munkát, mert a hálózat nem bírta az országos leterheltséget, a kapcsolat gyakran megszakadt. Nőtt emiatt az állásidő, s a kollégák türelmét is igen megviselte. Az év má­sodik felében központosították a szervert, ami ugyancsak felkészületlenül ért bennünket. A rendszer lelassult, leállt, sokszor egyáltalán nem lehetett bejelentkezni. Késő este és kora hajnal­ban végeztük a munkát, amikor kevésbé volt ter­helt a hálózat. A felhalmozódott hátrányt szom­bati munkával, a rugalmas munkaidő adta lehe­tőségek kihasználásával sikerült ledolgozni,. így munkatársaink megértésének köszönhetően eredményesen zárhattuk a 2002-es évet. A feladatok között külön hangsúlyt kapott a foglalkoztatók, az egyéni vállalkozók adatszol­gáltatási fegyelmének javítása, az ellenőrzések gyakoriságának növelése. Az adatszolgáltatásra kötelezettek köre évről évre bővül, tavaly már több mint huszonegyezren tartoztak ide. A soro­zatos jogszabálysértőkkel szemben hétszázhat- van esetben róttak ki mulasztási bírságot, közel huszonhárommillió forint összegben. A fokozott ellenőrzés és a bírságolás hatására a foglalkozta­tók többsége tudomásul vette, hogy a nyugdíj- törvény is állapít meg részükre kötelezettséget, és a határidő elmulasztása jogi következmény­nyel jár. A múlt év második felétől a kivételes nyugel­látási kérelmek tömege árasztotta el az igazgató­ságot. Huszonötezer 337 felemelési és 224 mél­tányossági nyugdíj-megállapítási kérelem érke­zett és került iktatásra. A nyugdíjban és nyugdíj- szerű ellátásban részesülő somogyiak 24 száza­léka adta be kérelmét. Az 1999-es adatokkal ösz­Dr. Csillag Gusztávot Szent Kristóf-plakettel tüntették ki fotó: török szehasonlítva ez hétévnyi mennyiségnek felel meg. Az igazgatóság vezetése ezekben a válsá­gos napokban szinte óráról órára a rendelkezés­re álló munkaerő átcsoportosításával szervezte, irányította a feladatok megoldását, az ügyfelek sokaságának kiszolgálását.- Bár megyénk elsők között iktatta be a kérel­meket, szinte naprakészen, rengeteg túlmunká­val döntöttünk a rendelkezésünkre bocsátott ke­ret, pótkeret felhasználásáról, ennek ellenére a jól végzett munka örömét nem élhettük meg - mondta keserűen az igazgatónő. - A mai napig nyomaszt bennünket, hogy még mindig megha­ladja a tízezret azoknak a kérelmeknek a száma, amelyeket a múlt évről át kellett iktatni. A kérel­mezők érthető türelmetlensége lelkileg terhelte az amúgy is túlfeszített munkát végző kollégákat. A rendkívüli feladatok ellenére a somogyi igazgatóság valamennyi ügyviteli mutatója ja­vult, a tizenkilenc megye között eredményei alapján az élbolyban foglal helyet. Az intézmény kollektívája a központi akaratnak, a jogszabályi előírásoknak és utasításoknak jó színvonalon fe­lelt meg. Olyan körülmények között is, hogy az engedélyezett létszámból négyen tartósan távol voltak, hiányukat nem pótolhatták, az üres stá­tusokat nem tölthették fel. A megerőltető munka következményeként többek egészsége megrom­lott, gyakori volt a betegállomány, a táppénz he­lyett igénybe vett szabadság. Az igazgatóság munkatársainak nem tizenkét hónapból állt a ta­valyi esztendő. A vezetőkkel együtt az év folya­mán szabad idejükből, szombaton és vasárnapo­kon öt hónapot töltöttek pluszmunkával. Az igazgatónő megköszönte kollégái áldozatos munkáját, majd az idei feladatok részleteit be­szélték meg. Kedves ünnepség oldotta a munkaértekezlet száraz adatait. Dr. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgató­ság főigazgatója az ágazat leg­magasabb kitüntetését, a Szent Kristóf-plakettet adományozta a somogyi társadalombiztosítás legidősebb munkatársának, a kilencvennégy éves dr. Csillag Gusztávnak. Az elismerést dr. Gerencsér László főigazgató-he­lyettes nyújtotta át. Az ünnep­ség után az idős jogász vidám anekdotákkal fűszerezve eleve­nítette fel az igazgatóságon töl­tött évtizedeit. ■ A legjobbak között Az egyik feladatot sikeresen megoldjuk, már előttünk a másik, a nyugdíj-biztosítási igazgató­ságoknak úgy látszik, ez a sorsa - nyilatkozta lapunknak dr. Gerencsér László országos fő­igazgató-helyettes. - Somogybán hét száza­lékkal nőtt tavaly az alapigények száma, és de­rekasan elvégezték a munkát. Azok a mutatók, amelyek szerint vizsgáljuk a 0 teljesítményét, a kaposvári igazgatóságot az élvonalba sorolják. Az egy munkatársra jutó ügyek száma átlag fe­letti, és szinte naprakész. Ez jórészt a vezetésnek, a rugalmas munkaszervezésnek köszönhető. Az igazgatónő az országos érte­kezleteken is jeleskedik okos ötleteivel, számos kezdeményezése jobbította munkánkat. Hírek MEGÁLLAPODÁS. A nyugdíja­sok dél-dunántúli regionális együttműködéséről írtak alá megállapodást a múlt héten Ba­ranya, Tolna és Somogy nyugdí­jasszövetségeinek vezetői. Az 1994-ben kötött barátsági szer­ződés megújítására, az azóta bekövetkezett jogszabályi válto­zások szerinti kiigazítására ke­rült sor. Az okmány egyebek között közös pályázatok írását, a megyei programok egyezteté­sét is tartalmazza. Előírja, hogy közösen alakítsák ki az érdek- védelem kérdéseire vonatkozó álláspontjukat PRO CARITATE. Március 15 e, nemzeti ünnepünk alkalmából a szociális gondozás legmagasabb elismerését, a Pro Caritate kitün­tetést nyerte el Sándor Miklós, a Kálmáncsai Fehér Akác Szociális Otthon igazgatója. A megtiszte­lő díjat Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter nyújtot­ta át a kitüntetettnek. ARANYKOR. A magyar honvéd­ség érdekében végzett kiemelke­dő munkája elismeréseként már­cius 15-e, nemzeti ünnepünk al­kalmából Juhász Ferenc honvé­delmi miniszter az Aranykor ki­tüntetés bronz fokozatát adomá­nyozta Szabó Károly nyugállo­mányú századosnak, a Nagyatá­di Bajtársi Egyesület tagjának. ELNÖKSÉGI ÜLÉS. A tavalyi munkát értékelte hétfői ülésén a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesü­letének elnöksége. Több mint egymilliós értékű karácsonyi se­gítségnyújtásról, egytucatnyi ki­rándulásról, a horvátországi Kapronca nyugdíjasaival ápolt barátság elmélyüléséről számolt be Székely Sándor elnök. Az el­nökség június 4-én közgyűlést hív össze. AZ UNIÓRÓL. A Noszlopy Gás­pár Nyugállományúak Klubjá­nak és a Veterán Repülők Egye­sületének tagjai kapnak válaszo­kat az uniós csatlakozással kap­csolatos kérdéseikre április 2-án, szerdán délután 2 órakor a HM Honvéd Kulturális Szolgáltató Kht (a volt tiszti klub) Németh István fasori épületében. A fóru­mon dr. Komor Levente, a HM államtitkár-helyettese tart beve­zető előadást. KALANDOZÁSOK. A kaposvári egyesület hétfői, március 31-i klubdélutánján Rozslay Géza nyugalmazott mérnök, fotómű­vész előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Külföldi útjainak élménybeszámolóját diaképek­kel illusztrálja. Az összejövetel délután 2 órakor kezdődik a Szent Imre utcai pártok háza félemeleti nagytermében. OLDALSZERKESZTŐ: KATONA CSONGOR Két kiemelt aranyérmes bor Kilencvenkét kistermelő adta le bormintáját a hétvégi mustrára. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesüle­tének a nyolcadik borvesenye volt ez, amelyet idén az Együd Árpád Művelődési Házzal, a Bencés Apát­ság Romkerttel, a TESZ megyei szervezetével és a Monostor Hegy­községgel közösen rendeztek. Tóth László vezetésével két bizott­ság kóstolgatta, értékelte a negy­venháromféle fehérbort, a negy­venkét vöröset és a hét rosét. Kurucz Ferenc fehérborát és a kötcsei Veszprémi család vörösbo­rát kiemelt aranyéremre tartották érdemesnek. Szabó János, Agatin Csaba, Keczeli Lajos, Sovány Sán­dor egy-egy és Borbély Péter két fe­hér fajtája kapott aranyat, öt ezüst és négy bronz minősítést osztott még ki a zsűri. A vörösborok verse­nyében Göncz Gábor, Temesvári Ferenc, dr. Dávid József, Tóth Lász­ló és a Veszprémi család itala érde­melt aranyat, négyet ezüst-, hetet bronz­éremmel jutái­ul a z t a k . Ugyancsak a Veszprémi család pincé­szete kapta a rosé aranyér­mét is. _________ Tóth László zsűrielnök elmondta: - A termé­szet tavaly megadta, amit adhatott, így főként a gazdákon múlt, hogy milyen minőségű lett a boruk. A hibák pinceműveleti hiányossá­gokra vezethetők vissza, a küenc- venkét fajtából akadt néhány ilyen is. A nagy többség azonban jól ke­zelt, az igényességet mutatja. Jól szerepeltek a kötcseiek, szennaiak, Tolna megyéből a hőgyésziek, de a Kaposvár környéki borok sem val- lottak szégyent. ______________■ Ne héz évtizedek boldogságban Iharos Nehéz élete volt Lőczi Lajosnénak, de keveseknek adatik meg az a harmónia, melyben 73 éves párjá­val él. Azt mondta: első férjével is jól megvolt, de korán elszakította tőle a halál. Első férje, Beke József megjárta a II. világháborút. Levele­it, kisfiához és feleségéhez írt ver­sét ma is őrzi. „...Rózsák fakadja­nak a lépted nyomán, csalódás ne érjen, bú és baj elkerüljön az élet alkonyán. El ne felejts soha kicsi kis fiacskám.” A katona a Don-ka- nyarból már betegen tért haza, és 26 éves korában tüdővérzés okozta halálát. Két kicsi gyermekük volt. Neve­lésük minden gondja rámaradt. Nehéz időszak következett. Hadi­özvegyi nyugdíjat nem kaphatott, így elhelyezkedett az erdészetnél. Lőczi Lajos és felesége: Szépen éltünk a gondok ellenére fotó: varga györgy Későbbi párja, Lőczi Lajos is ott dolgozott, kocsis volt. Tízévi ud­varlás után keltek egybe, mikor az asszonynak már unokái voltak. Azt mondta: a faluban beszéltek róluk mindenfélét, mert nyolc év­vel idősebb az uránál; mindez irigységből fakadt. Az erdészettől kaptak lakást, boldogan éltek. So­ha nem veszekedtek, bár a bajok később sem kerülték el a családot. Örömet a hat dédunoka jelent.- A kertben megterem a krump­li, a kukorica, megvan a szőlőnk is a hegyen, csak fölgyalogolni nehéz már - mondta Lőczi Lajosné. - Az unokám visz el autóval, régen sza­márral mentünk föl. Májusban pusztult el szegény állat, húszéves­nél is öregebb volt. Nehéz, de szép élet áll mögöttünk. Boldogok vol­tunk, mert nem nyugodott le ha- raggal a nap. _____ varga anorea N Y U G D í J A S O K

Next

/
Oldalképek
Tartalom