Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-19 / 65. szám
6. OLDAL 2003. Március 19., Szerda BUSSU A KÖZSÉG CÍMERE Álló tárcsapajzs kék mezejében a zöld halmon levő aranykoronából jobbra fordult aranyoroszlán nő ki, amely a jobbjában tartott karddal átszúrja a torkát. A pajzsalakot jobbról nyolcágú aranycsillag, balról ezüst újhold kíséri. A török kiűzése után 1729-ben a gyulai Gaálok lettek a környék földesurai. A torkát átszúró oroszlán az ő családi címerükből származik, s őrzi a máig köztiszteletnek örvendő család emlékét is. Az aranycsillag a község református lakosságára utal. Már 1816-ban volt itt református iskola. A félhold a történelmi múlt, a török világ viszontagságaira emlékeztet. A falu katolikus templomát is a gyulai Gaál család építette 1764-ben, így a címer egyben a katolikus lakosság jelképe is. A LAKOSSÁG SZAMA 2003-ban 497 1990-ben 650 1975-ben 816 1930-ban 948 FOGADOORAK A polgármesteri hivatal címe: 7273 Büssü, Kossuth u. 33. Tel.: 82/374-061. Az ügyfélfogadás és Szegvári József polgármester fogadóórája hétfőn reggel 8-tól 12 óráig tart. Dicenty Ernő falugazdász szerdán 14-15 óra között ad tanácsot a gazdáknak. CIVILEK, VEZETŐK A nőegylet vezetője Schmauzer Éva, a Büssüért Közalapítvány kuratóriumának elnöke Takács László. ORVOSI RENDELÉS Dr. Szarka Ágnes háziorvos kedden 8-tól 12 óráig rendel, s Kutyik Gézáné védőnő is ebben az időben tart tanácsadást. Minden hónap utolsó szerdáján 8-12 óráig gyermekszakorvosi rendelést is tartanak a rendelőben. f ISTENTISZTELETEK A katolikus híveknek Sülé Lajos plébános misézik minden második vasárnap 14 órától. A református istentisztelet minden vasárnap 15 órakor kezdődik. MÚLTIDÉZŐ A kisközséghez tartozott a két világháború között Hársaspuszta, a Birkaházi- és a Paperdö-major. Lakosai közül 600 római katolikusnak vallotta magát s 336 reformátusnak. Az I. világháborúban 225-en vonultak be, 15-en haltak hősi halált, a hadiözvegyek száma 12 volt, a hadiárváké három. A körjegyzői tisztséget Havas Jenő töltötte be, aki 1924-től vezető körjegyző, valamint a leventeegyesület és a katolikus iskolaszék elnöke. A katolikus iskola kántortanítója Szabó Ferenc, a református iskoláé Peres Árpád volt. A faluban ma is köztisztelet övezi a gyulai Gaál családot. István császári és királyi kamarás, aranykulacsos vitéz, felsőházi tag volt. Büssüben született, s hosszabb ideig volt minisztériumi tisztviselő, majd hazatérve mintagazdaságot szervezett. A CIKKEKET SZARKA ÁGNES ÍRTA. FOTÓIG KOVÁCS TIBOR Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Tőkeinjekció kell a fejlődéshez Csak mellékúton érhetjük el a falut; messze van a megyeszékhelytől és a Balatontól is. A lakosság egyharmada cigány: képzetlenek, és nincs munkahelyük. Szegvári József polgár- mester szerint a csatlakozás sem fog enyhíteni a gondokon.- Értesüléseiket az emberek az újságból, a rádióból csipegetik össze. Egy biztos: a faluban a helyzet ennél rosszabb nem lehet - mondta Szegvári József. - Van egy termelő- szövetkezet, amely a lehetőségek ellenére sem alakult át, rosszul gazdálkodik, rengeteg a tartozása. Erre mint munkahelyteremtő gazdasági egységre, nem számíthatunk. A lakosoknak mintegy 30 százaléka cigány. A csatlakozás után esetleg több támogatást kapnak, de ez esetenként bosszantja a többit, feszültséget okoz. Attól tartanak, hogy könnyen jutnak jogtalan előnyökhöz. SZEGVÁRI JÓZSEF 1955. május 25-én született Kaposváron. A gödöllői állattenyésztési teljesítményvizsgáló kft kaposvári területi központjában dolgozik mint szarvas- marhatermelés-ellenőr. 1990 óta tiszteletdíjas polgármester, nős, két gyermeke van. Hobbija a munkája.- Mit hozhat az uniós csatlakozás?- Mindenképpen lehetőséget. Sok külföldi vett itt házat; szociális otthont építenének orvosi ellátással, minden kényelemmel. Ha átjárha- tóbbak lesznek a határok, még több külföldi jön, s talán némi fejlődést is hoznak. A szomszéd faluban él egy külföldi gazdálkodó, kezében vannak a földjeink, s ha a téesz tönkremegy, több száz hektárt vehet.- Hol lát kitörési pontokat?- Népszerű a falusi turizmus, de szerintem ez minket nem érint. Itt nincs különleges látnivaló, s nincs szállás. A megyeszékhely és a Balaton messze van, egy alsóbbrendű úton vagyunk csak elérhetőek. Ahhoz, hogy ebben léphessünk, komoly tőkeinjekció kellene. Szép helyen van a falu, közel a hársasberki víztározó, s lenne esélye a lovas turizmusnak. Számíthatunk a vadászokra is, a szőlőhegy aljában a rét pedig alkalmas lenne golfpályának.- Szép, de nem jó helyen van a falu, és rossz a közbiztonság is.- Már nem mi vagyunk a legrosszabbak. Rendszeresen találkozunk a rendőrség képviselőivel, s valamennyit javult a közbiztonság. Ennek az is oka: az itt élőktől már nincs mit ellopni, hiszen inkább nem tartanak állatot, nem termelnek.- Büssiinek mindegy, hogy az unióval vagy nélküle?- Igen. Ami változtathat a helyzeten, az az úthálózat fejlesztése. Szinte mindegyik tervezett út közel van hozzánk, néhány kilométer, s csatlakozhatnánk rá. Ez kiugrást jelenthet a falunak. Munkahelyet nem várhatunk, mert a külföldi gazdák gépekkel dolgoznak, s nem kell annyi emberi kéz. Egy osztrák nyolc munkással műveltet akkora területet, amekkorát egy téesz hatvannal. Az embereknek itt nincs más lehetőségük, csak a mezőgaz- daság ad megélhetést. _________■ Rec ept Büssüböl Káposztás pogácsa A káposztás pogácsához egy káposzta fele, fél kiló liszt (lehet kukoricaliszt is), 20 dkg margarin vagy 15 dkg zsír, 2 deci tej, 3 dkg élesztő, 1 tojás, 1 evőkanál fejföl, 1 kávéskanál porcukor, só és bors kell. A káposztát apróra reszeljük, enyhén sózzuk, borsozzuk; 10 percnyi állás után kinyomkodjuk, s kevés zsiradékon félig megsütjük. Az élesztőt langyos cukros tejben megfuttatjuk, hozzádolgozzuk a lisztet, zsírt, tojást, tejfölt, sót; simára dagasztjuk, s fél centi vastagra sodorjuk. Rákenjük a káposztát, fölcsavarjuk, s fél órát kelesztjük. Ezután sodrófával ütögetve lelapítjuk, vékonyra nyújtjuk, három rétegbe hajtjuk, s kiszaggatjuk. Berá- csozzuk, tojással megkenjük a tetejét. Meleg helyen egy negyedórát pihentetjük, és forró sütőben pirosra sütjük._______■ Egy iparoscsalád utolsó tagja tavaly az önkormányzatra hagyta egyetlen vagyonát, a házát. A Petőfi utcai épület távol van a faluközponttól, elég romos volt az állapota, de úgy döntöttek, hogy rendbe teszik.- Olyan szép az épület, hogy szinte adódott: ebből tájházat kell létrehozni - mondta Horváth Jánosné, aki Vince Zsuzsával együtt részese volt a lelkes építőcsapatnak. - Az első szoba padlós és gerendás, a fa nem fekete- dett meg, nem ment bele a szú, gyönyörű. A középső szoba egy kicsit már a polgári ízlést tükrözi. A konyha földes, s ott az eredeti búbos kemence is. Ez a ház szíve. A konyha berendezése hiányos volt, de a lakosság nagyon sokat segített. Egyetlen kérő szóra hozták a fölöslegessé vált, régi használati eszközöket. - Nem vagyunk még készen, hiszen csak a lakóépületet sikerült rendbe tenni. Az idén a pajtát meg az istállót tatarozzuk, s elkészítjük az ut- cafronü kerítést. Mindezt társadalmi munkában. • Egy tájház akkor él, ha megtöltik tartalommal, ha ott rendezvények is vannak. Karácsony előtt már szerveztek kiállítást, de nem kifejezetten kulturális központot akarnak létrehozni.- A Petőfi utcában élőknek olyan közösségi helyet akarunk kialakítani, ahová bárki jöhet, ahol lehet beszélgetni s jól érzik magukat az emberek. Az udvaron nyáron kézműves-foglalkozásokat tarthatunk, s összeülhetünk szalonnasütésre is. Idegen- forgalmi látványosságként a gyerekek révén, a szülők ide csalogatásával része lesz a falu kultúrájának is. Múlt nélkül nincs jövő. A mai ellentmondásos világban meg kell találni a megmenthető értékeket. A tárgyi emlékek mellett nagy öröm, hogy dr. Király Lajostól kaptunk egy hangszalagot: ezen idős büssüiek énekelnek. Ha ezt és a tárgyi emlékeket kiegészíthetnénk a falu történetét feldolgozó írásos anyaggal, akkor elégedettek lehetnénk - tette hozzá Horváth Jánosné. - Akkor teljes lehetne a kép arról, hogy ennek a falunak becsületes múltja van, és arra már lehet építeni. ■ A mester hagyatéka Cséplő János kalaposmester lányától örökölte a házat az önkormányzat. Cséplő Irma 93 évesen hunyt el Patalomban, s a falura hagyta egyetlen értékét. A családról nincsenek hivatalos iratok, mert mielőtt az idős asszony szociális otthonba vonult, úgy gondolta, az utókor ne csámcsogjon az ő dolgaikon, és Így mindent megsemmisített. Könyvtáros karmesteri pálcával Szegvári Józsefné a kisgyaláni iskolában tanít, kórust vezet, kiállítást szervez. Részt vett a tájház építésében és berendezésében, ő a falu könyvtárosa, a kulturális élet mindenese, és pihenésképpen festeget. A községi könyvtár nem nagy, de csaknem húsz éve Szegvári Józsefné vezeti. Mintegy 4200 kötetből válogathatnak itt a büssüi olvasók.- A hetvenes évek végén beázott az épület, s akkor tönkrement a kötetek zöme. Azután volt egy betörés; a könyveket ugyan nem lopták el, de a legnagyobb részét tönkretették. Amikor átvettem a vezetést, még kétezer kötet sem volt. Azóta megkétszereződött a száma, bár a pénzünk kevés. Az önkormányzat 40-50 ezer forinttal támogat bennünket, ez csak néhány lexikonra, mesekönyvre elég. Nem a könyvtárosi munkával hatok az emberekre, hiszen az igazán igényes olvasók egy ilyen kis tékában nem találják meg a nekik megfelelő könyveket. Ők vagy vásárolnak, vagy a megyei könyvtárba járok. Inkább a falu kulturális életében játszott szerepemmel segíthetek. Nincs olyan rendezvény, kiállítás, megmozdulás, amiben Márta asszony részt ne'venne. A sikerből már nem kér, de a szervezésből kiveszi a részét, akár tájházépítésről, akár az asszonykórusról van szó, netán a gyerekek föllépéséről vagy a boszik műsoráról. Bár az utóbbiaknak nélkülözniük kell az utóbbi időben, hiszen a tájház most majdnem minden idejét elveszi. A rengeteg munka, a család, a háztartás mellett van ideje festeni is.- Mindenkinek kell valami kikapcsolódás. Kipróbáltam az akva- rellt, a krétát, a temperát, de a legkedvesebb a tus. Áz olajhoz nincs elég bátorságom. Nem érzem magam művésznek, csak műkedvelő vagyok, aki a maga kedvére fest. Ihlet, hangulat, valami belső késztetés kell, hogy neki- álljak. Egyébként pörgősen élek, de ilyenkor kikapcsolom a külvilágot, csak a rajzszerszám és a papír létezik. ■ Versért börtönre ítélték Hét éve Kaposvárra akart költözni Zsovák József, miután nyugdíjba vonult Iharosbe- rényből, de az ingatlanárak megálljt parancsoltak. Végül Büssüben lelt új otthonra. Azelőtt 30 évig tanított a göllei iskolában.- Csurgón jártam gimnáziumba, ott érettségiztem. Bertók László az osztálytársam volt, s jó barátok voltunk Weisz Jenővel. Mindhárman írogattunk verseket, pamfleteket. íme, néhány sor: „Elvitték minden gabonánkat,/ Anyám sírt, apám hallgatott,/ Az öcsém lopott a sajátunkból/ A lónak egy marék zabot...” Ezeket a verseket elküldtük egymásnak, de illetéktelen kezekbe kerültek: az államvédelmi hatóság emberéhez. Weisz Jenőt letartóztatták, majd engem is. Elsőrendű vádlottként egy év négy hónapot kaptam. Le is ültem belőle négy hónapot. 1956 nyarán bevonultattak bányász katonának. Ott, az ajkai dolgozók lapjában publikáltam, s egy tiszt a története megírásáért elintézett nekem egy hónap szabadságot. így kerültem haza ősszel. Egyik reggel szólt a nővérem: Pesten kitört a forradalom. Másnap .falu- gyűlésen megalakult a nemzeti bizottság. Mint egyetemi hallgatónak volt egy kis tekintélyem, s beválasztottak. A forradalom leverése után engem is letartóztattak, Csurgón kihallgattak, majd elengedtek. 57-ben visszavettek az egyetemre. Azok az évek viszonylag nyugalomban teltek, aztán taníthattam is. Zsovák József nyugdíjasként nem vesz részt a közéletben. Fontolgatja emlékiratainak a megírását, de nincs rá ideje.- Sok időt kíván, hogy az ember ellássa magát. Egyedül élek, s a mosás, vasalás, takarítás rengeteg időmet elveszi. Néha elmegyek az öregek klubjába, olvasok, s időnként írogatok. Csak magamnak, erről nem szoktam le. Mikor az ember megöregszik, hol itt, hol ott fáj. Ez sem baj, csak sokáig fájjon. _______ ■ Al mában sír a hegedű Böröcz József 1922-ben született. Kádár a szakmája, de ha elromlott egy motor, azt is hozzá vitték javíttatni. Mégsem ezermestersége folytán lett népszerű, hanem a hangszeres tudása miatt. Elképzelhetetlen volt nélküle a lakodalom.- A segédlevelemet a negyvenes évek elején kaptam meg; kádárként s bognárként hordókat, kocsit és hintót készítettem - mondta. - 1943-tól 1946-ig katona voltam, majd hadifogoly, s mikor hazakeveredtem, folytattam a munkát. A téeszben dolgoztam, s magánzóként is. Hiába tanítottam inast, mára megszűnt a bognáripar. Ami hordó volt a pincémben, azt sem tudtam eladni; nem kellett senkinek. A környéken nincsenek nagy szőlők, a jó hordó pedig több nemzedéket is kiszolgál. A hordókészítésnek egyébként nincs titka, egy a lényeg: ne eresszen. A legnagyobb hordóm 16 akós volt, 800 liter bor fért bele. Lakatos is voltam, de ha egy autó nem indult el, vagy baj volt egy géppel, akkor is hozzám jöttek. A korombeli iparosok között sok volt az ezermester. Böröcz 'József zenetudása miatt lett igazán ismert a környező falvakban is. Játszott nagybőgőn, klarinétozott, hegedült, ismerte még a helikont is. - Sok lakodalom volt itt akkoriban, előBöröcz József: több mint ötven éve együtt fordult, hogy pénteken hazajöttem, s szombaton már mentem a következő lagziba. Sok fehérnép járt ott, de soha meg nem csaltam a feleségem. Nagyon fiatalon, 1946-ban házasodtunk ösz- sze, és nekem soha nem kellett más. Egyébként mozigépészként is dolgoztam Göllében, ott ismerkedtünk meg. Aztán jött a két gyerek, s ma már van egy középiskolás unokánk is... Mára ketten maradtunk; a gyerekek elköltöztek, de gyakran hazalátogatnak. Böröcz József hangszerei némaságra ítéltettek. Gazdájuk keze lebénult a betegség miatt. Nehezére esik az evés is, a beszéd is. Gondolatban zenél, s a prímhegedű már csak az álmaiban sír fel panaszosan. _____________■ A L M A N A C H - 0 3 6
