Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-16 / Vasárnap Reggel, 11. szám
2003. MÁRCIUS 16. INTERJÚ Stohl Buci, a hullámlovas- Egykori Vörösmarty- sok mondják, hogy a drámatagozatos osztály egy- egy előadása után olyan ováció volt, mint az olasz operaházakban.- Az idő nyilván megszépíti a történteket. Tény, hogy ez az osztály igen erős volt, többen is megkapaszkodtunk a színészi pályán. Söptei Andrea például az osztálytársam volt. Az előadásoknak köszönhetően ismertek lettünk, az iskolában a népszerű figurák közé tartoztunk.- Kiderült, hogy ez megy neked, vagy mindig is ezt szeretted volna csinálni?- Állandóan bohóckodtam, kóros feltűnési visz- ketegségben szenvedtem, amolyan „egy percig sem tud a fenekén megülni”- típusú hülyegyerek voltam. Ha valami jó zenét hallottam, rögtön felugrottam valamire, és vezényelni kezdtem. De nem gondoltam, hogy nekem színpadon kéne csinálnom valamit. Konszolidált sváb család voltunk, apám gépészmérnök, anyám alkalmazott egy bankban. Talán csak az anyai nagyapám volt, aki egy kicsit kilógott ^ sorból. Ó úgy is halt meg, hogy megfázott egy nagyszabású téli dajdajozás közben. Egy cigányzenekarral masírozott órákon keresztül az utcán, és énekelt. Imádott mulatni. Sajnos soha életében nem találkoztam vele. Szóval semmi jele, előzménye nem volt annak, hogy egyszer közöm lehet a színpadhoz.- Honnan jött az ötlet, hogy a drámatagozatot válaszd?- Ő választott engem! Először nem is drámatagozatos osztályba jártam! Harmadik gimiben ugrottam be valaki helyett egy jópofa szerepbe, és ottragadtam. A tanárnő biztatott, s ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni a dologgal, megtetszett. Diákszínjátszó fesztiválokra jártunk, beszéd- technikát, színészmesterséget tanultunk, drámaelemzést, éneket... A legjobb persze az volt, hogy minden félévben új produkcióval kápráztattuk el a gimit, és sütkérezni lehetett a közimádat, a siker fényében.- Innen, gondolom, már csak egy kis ugrás volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola.- Kicsit nehezebben sikerült, mint ahogy vártam! Az első rostát elbuktam a gimiben. Hozzánk ugyanis kijöttek a főiskoláról felvételiztet- ni a tanárok, és engem, az egyik legsikeresebb színjátszót, nem engedtek tovább.- Elmondták, hogy miért?- Alkatilag éretlen - azt mondták. Három hét múlva elmentem a főiskola rendes felvételijére. Eljutottam a második, majd a harmadik rostára, és végül fel is vettek. Én még ilyen gyors alkati érésről azóta sem hallottam.- Tényleg megértél?- Fenét! Jó hosszú ideig szó sem volt ilyesmiről. Pedig a vizsga után katonának kellett állnom Zalaegerszegen. Akkor minden előfel- vételis Egerszegen tüsténkedett: műsorokat csináltunk a környék állami ünnepeire, egyebekre. Amikor beléptem a híres Székely-Zsámbéki osztályba, még akkor is azt hittem: bőven elég lesz, ha Stohl András A Horánszky utca - akkor Makarenko - környékén még ma is emlékeznek egy jóképű legénykére, aki úgy tudott menni az utcán, hogy besétált a bakfisok legtitkosabb álmaiba. Azóta sok víz lefolyt a Vörösmarty Gimnázium ereszcsatornáin, Stohl Andrással kapcsolatban azonban lényegét tekintve nem változott a helyzet. Lányok és fiúk csereberélik a magazinok címoldalán megjelent fotóit, hogy gondosan a füzeteikre, könyveikre ragasszák a színészt avagy ahogy manapság még jobban ismerik, a ValóVilág műsorvezető sztárját, aki számára, úgy látszik, lehetetlen kitalálni bármit, amiből ne győztesen jönne ki. Nincs egy hete, hogy a szakma az év műsorvezetőjének is megválasztotta... Időről időre fellángol a vita a színházi szakma képviselői között, hogy jót tesz-e a színésznek, ha a televízióban showman-kedik. Stohl Buci sz'ámára egyáltalán nem okoztak presztízsveszteséget tévés kalandozásai. olyan jópofa vagyok és szeretek hülyéskedni.- A két Gábor szakmai alapállását ismerve elég hamar kipenderítettek az állóvízből.- Soha nem felejtem el az első helyzetgyakorlatot, amikor betörőt kellett játszanom. Mint egy bomlott elméjű pantomimes, mindent aprólékosan megjelenítettem a kilincstől az ösz- szes kellékig, még élveztem is, hogy mennyi ötletem van. Csakhogy Zsám- béki leállított, és azt mondta: „Erre itt semmi szükség!” Mondanom sem kell, azt hittem, vége a világnak, alkalmatlan vagyok a pályára és kirúgnak.- Nem így történt...- Szépen lassan megtanultam, hogyan néz ki egy szerep, honnan jön, hová megy, hogy egy figura nem a levegőben lóg, mint a dróton rángatott bohóc, hanem hús-vér ember, azaz egy darab belőlem. Minél többet, minél komolyabban dolgoztam, annál közelebb kerültem ahhoz, amire szükség van, és távolodtam attól, amire, ahogy Zsámbéki fogalmazott, „semmi szükség”. Év végére már én is azon kevesek közé tartoztam, akik ötöst kaptak színészmesterségből.- Sorsod „megpecsételődött": szabad lett az út az osztályfőnökeid nevével fémjelzett szentélybe, a Katona József Színházba.- Egyre jobban éreztem magam a főiskolán. Tudtam, hogy a Katona a világ egyik legjobb színháza, de ahogyan egy Real-ifista természetesnek tartja, hogy egyszer Ronaldoékkal fog focizni, én is nagyon vártam a szakmai gyakorlatot a Katonában.- A főiskola még bizonyos védettséget ad, a színházban azonban már élesben mennek a dolgok. Ha Ronaldonak rossz passzt adsz, elúszhat a Reál bajnoksága. A befutott színészek nap mint nap a saját bőrüket viszik a vásárra, nem hibázhatnak, mindennek olajozottan kell működnie.- Talán a V ízkereszt, vagy amit akartok című előadás próbáján remegett meg a lábam, amikor az ország egyik bálványát, Básti Julit kellett megcsókolnom. Zsámbéki akkor is segített: „Szutyog- tasd már meg!” - kiabálta fel a színpadra, és attól kezdve nem volt semmi baj.- Mégis eljöttél a Katona József Színháztól.- Sok változás történt a színháznál, fiatal tehetségek egész sora kezdett dolgozni. Már nem éreztem, hogy annyira fontos lennék, mint korábban. A Budapesti Kamaraszínházba Alföldi Róbert hívott játszani. Jólesett, hogy újra azt érezhettem: fontos vagyok, talán az előadás legfontosabb fogaskereke.- Pedig a filmesek sem bántak mostohán veled!- Ráadásul éppen akkor találtak meg a szerepekkel, amikor újra a közönségfilmek gyártása kezdődött, ahol bizonyíthattam a fizikai felkészültségemet is.- Fontos számodra a macsós stílus, a szívdöglesztő megjelenés?- Nem erre gondoltam, de ha már így rákérdeztél, hát egyáltalán nem jelent hátrányt egy színésznek, ha megakad rajta a hölgyek szeme. Hatéves korom óta tornáztam, fociztam, sőt a gimi idején rögbiztem, így nem csoda, hogy a kaszkadőrökkel gyorsan összebarátkoztam. Meg akartam mutatni, hogy én is képes vagyok arra, amire ők. Később már egyre kevesebbet dolgoztak helyettem. A nagy igyekezetnek az lett az eredménye, hogy egy-egy izgalmas jelenetet még hátborzongatóbban lehetett felvenni, mert rajta lehettem a képeken akár szuperközeliben is.- A színház, a film után újabb sikertörténet következett, a televízió.- Talán az eddig elmondottakból is kiderült, hogy soha nem gondoltam át a pályám során, mi a következő lépésem, milyen csúcsokat A legutóbbi balesete után Luca lánya azt mondta: „felelőtlen voltál, Apu!” Születési hely, idő: Budapest, 1967. 02. 23. Diploma: Színház- és Filmművészeti Főiskola Fontosabb színházi szerepei: Kezdet vége, Barry Darril; Müller táncosai, Báró; Danton halála, címszerep; Macbeth, címszerep; Titus Andronicus, címszerep Fontosabb filmjei: Tutajosok, Presszó, Rosszfiúk, Európa expressz. Meseautó, Csocsó Kitüntetései, díjai: Puck-díj, Színházi Fesztivál küldöndíja, Jászai-díj, Súgócsiga-díj, az Év Műsorvezetője Család: felesége, Éva, lányai Luca (10) és Rebeka (6) nagy odaadással érdeklődik a narancsbőrrel kapcsolatos tudnivalókról.- Vannak nehéz pillanatok, amikor nyitott szemmel alszik az ember, de a kérdéseket akkor is fel kell tenni. Ilyenkor arra gondolok: lehetséges, hogy kétszázezer nézőt érdekel, ami engem esetleg nem. Szerencsére lenyűgöző beszélgetőpartnereim is vannak, akiktől rengeteget lehet tanulni.- Ahogy kiderült, hogy működőképes vagy a képernyőn, rohamszerűen használni kezdtek. A reggeli csevegés után jött a Bevetés, a Találkozások, aztán a legnagyobb dobásod, a ValóVilág. A népszerűséged már minden képzeletet felülmúl, nincs olyan újság, ahol ne szerepeltél volna. A nézők szeretete mellé pedig megkaptad az Év Műsorvezetője díjat is.- A ValóVilág'három-négy órája élőben izgalmas dolog, de nem érzem azt, hogy felvehetném a versenyt egy Fridivel vagy egy Vitrayval. Ilyenformán kicsit mókás az Év Műsorvezetőjének lenni. Tévés munkám alapján én inkább valamiféle showman- nek tartom magam, aminek a sikerében nagy segítségemre vannak remek ötleteikkel a stáb tagjai is.- A nagy havazások idején, amikor Balikó Tamás nem érkezett meg a Nemzeti Színház Vihar című előadására, téged kértek arra, hogy közöld a kellemetlen hírt a közönséggel: Balikó elakadt a hóban.- Talán arra gondoltak, hogy szereztem már egy kis gyakorlatot a televízió élő műsoraiban. Egyébként nem csak a kellemetlen hírt közöltem, hanem azt is, hogy Rátóti Zoltán példánnyal a kezében megmenti a produkciót. így nem maradt el az aznap esti előadás.- Imádod, ha autogram- mot kémek tőled, ha gratulálnak az utcán, ha érzed a közönség szeretetét. Fantasztikus a pezsgés körülötted, egy nyugodt pillanatod sincsen. Nem zavar?- Éppen ellenkezőleg! Nagyon élvezem! Szerintem lehetséges normálisnak maradni az új ismerősök, a sztárbarátok között is. Csak tudnod kell, hogy nem vagy más, mint bárki más, csak más a munkád! Egy trauma, az igazi barátok segítenek, hogy észbe kapjál, ha szükség van rá. Azt szeretném, ha minden egyes tévénéző, a színházi közönség minden tagja szeretne, értékelne, elismerne. Még nem tudtam rá értelmes választ adni magamnak sem, hogy honnan ez az őrületes sze- retethiány bennem. Harmonikus családban élek, van egy gyönyörű feleségem és két csodálatos lányom, akiket nagyon szeretek... P. HorvAth GAbor szeretnék meghódítani. A dolgok úgy adták magukat a kezdet kezdetétől. Jött egy hullám, és nekem „csak” kényelmesen el kellett rajta helyezkednem. A televíziós történet gagyin indult. Néztem, nézegettem én Alföldi Robit a tévében, de annál tovább nem jutottam, hogy: de jó lenne, ha engem is annyian ismernének, meg hogy: nem ártana már ilyen idős fejjel anyagi biztonságban élnem. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom, és egy producer hívott próbafelvételre az RTL Klub reggeli műsorába. Nos, hát úgy elaludtam, ahogy a nagykönyvben meg van írva az „ezt soha meg ne próbáld” fejezetben. Két napra rá újra hívtak, és pár nap múlva élő adásban szerepeltem Balá- zsy Pannával.- És valóban megváltozott minden!- Kiderült, hogy működőképes vagyok a képernyőn, ami nem minden színésznek sikerül. Ha valamilyen tuti figurát eszelsz ki, és azt akarod folyamatosan játszani, megbuktál. Akkor vagy hiteles, ha pontosan olyan vagy, mint amilyen a színpadon kívül szoktál lenni.- Civil.- Mint bárki más! Jobb, hogy nem egy szappanoperahősként ismertek meg a nézők, mert azokkal köny- nyen azonosítják a színészeket. Rólam tudják, hogy este, amikor színpadra lépek, szerepet játszom, különben egész nap Stohl András vagyok, aki különböző feladatokat vállal a televízióban.- Többek között azt, hogy ki tudja hányadszor,
