Somogyi Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-16 / Vasárnap Reggel, 7. szám

Détári: épülő személyi kultusz „HA VIETNAMBAN MINDENT BIZTOSÍTANAK, AKKOR MIÉRT NE MARADNÉK?” Döme ötösbe tolta a sebváltót, aztán Vietnamig meg sem állt: egyelőre haza se jön ■ - Megszokta már a viszonyo­kat? Egyáltalán meg lehet szok­ni? - kérdeztük a Hanoiban tele­fonon utolért Détárit.- Persze. Egy héten háromszor napi két edzést tartok, plusz meccseket játszunk, nagyjából ennyi a program. Ritkán jut időm sétálgatni Hanoiban, ráadásul a fővárosban nincs sok látnivaló. A legközelebbi látványosság megle­hetősen messze, 140 kilométerre van, a Sárkány-öböl.- Milyen környezetben lakik?- Egyelőre hotelben, de hama­rosan lakást kapok.- Minek? Március közepén már úgyis hazatér, vagy nem?- Megígérték, és amit itt mon­danak, azt betartják. A járandósá­gomat pontosan utalják, jár a la­kás is. Egyébként még nem biztos, hogy hazatérek, ha elége­dettek lesznek a munkámmal, ak­kor meglehet, szerződést hosz- szabbítunk.- Csak nem maradna? Más­honnan nem keresik?- Ciprusról és persze otthonról is érdeklődtek utánam. Korábban a Kispestet visszamondtam, most a Hanoi érdekel. De ha biztosítják az eddigi feltételeket, akkor miért ne maradnék?- A végén még a nyelvet is megtanulja. Igaz is, hogy kom­munikál a vietnamiakkal?- Tolmáccsal, vagy angolul és franciául. Köszönni már tudok a helyiek nyelvén, az igen, nem, vagyis alapszavak megvannak. De egyébként az edzésen nincs szükség szavakra, már tudják, mit akarok.- És betartják, ügyesek a vietnamiak?- Túlságosan rutintalanok, ke­vés a tapasztalt focista. Éppen ezért főképp a magyar légiósoktól várják, hogy a mérkőzések döntő pillanataiban átvegyék a kezde­ményezést. Ez persze így van rendjén, nincs ez másképp a nagy nyugati kluboknál sem.- A személyi kultusszal mi a helyzet? Már az önt körül­vevővei.- Nagyon szeretnek bennün­ket, hallatlanul népszerűek va­gyunk. Éppen ezért szeretnék mindent megtenni annak érdeké­ben, hogy elégedettek legyenek velünk. (szabó) hírek Kész lesz az Aréna a határidőre ■ BUDAPEST SPORTARÉNA - Az illetékes hatósá­gok pénteken kiadták a Budapest Sportaréna működéséhez szükséges használatbavételi enge­délyt. A kivitelező Bouygues Hungária Kft. kije­lentette, a szerződéses határidőre minden munká­lattal, így a végső simításokkal is el fog készülni. Rónáidét bírálja a madridi edző ■ LABDARÚGÁS - Ronaldo, a Reál Madrid világ­bajnok brazil szupersztárja azt nyilatkozta, rop­pant vonzónak találja a lehetőséget, hogy Angliá­ban, az Arsenalban folytassa. A váratlan szerelmi vallomás összefügghet azzal a kemény kritikával, amit edzőjétől, Vicente dél Bosque-tól kapott a hé­ten. A tréner szerint Ronaldo kivételével minden­ki a csapat érdekéit tartja szem előtt, a brazil vi­szont csak magára figyel. A sakkozók is tenyereitek ■ SAKK - A sportág négy meghatározó alakja; Almási Zoltán, Lékó Péter, Polgár Judit és Portisch Lajos örökítette meg kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán. Havi ötszáz dollár fiksszel ■ NOB - Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke ünnepélyes keretek között átadta a NOB ösztöndíjainak első részletét: a fél éven át havi 500 dolláros összeget fiatal tehetségek vehetik fel. Egy jó kubai szivar Carlos Perez megannyi címe, sikere ellenére sem mara­déktalanul boldog, noha a pályán elért eredményei alapján illene annak lennie: a portugáliai kézilabda­világbajnokságon például 64 góljával gólkirályi címet nyert, s döntő szerepet játszott a magyar válogatott athéni kvalifikációjának megszerzésében. Gondolnánk, a mi Carlosunk efölötti örömében azóta csak salsa- esteken múlatja az időt és estétől reggelig csak szam- bázik. A veszprémi illetőségű átlövő élete azonban nem ilyen felhőtlen: amióta ugyanis felvette a magyar állam- polgárságot, a kubai hatóságok rendre elutasítják vízumkérvényét. Havannában élő két kislányát azóta nem látta. Alább a sporttévé riportműsorából idézünk. ■ „Soha meg nem fordult bennem, hogy valaha Ma­gyarországon élek, de végül így alakult az életem. Öt év után elmondhatom, jól dön­töttem, de nem volt könnyű döntés” - mutatta be legbel­ső vívódásait Perez. Élete 1997-ben vett döntő fordula­tot, amikor a kubai sportve­zetés úgy döntött, hogy egy focicsapatnyi kézilabdázót szétszór Magyarországon, egy másik kontingenst pedig Francia- országban. Pere# a gallok is szerették volna, ám a már akkor is világklasszis végül a Fotex-Veszprém mellett dön­tött. „Télen érkeztem a város­ba, s az első séta lesújtó él­ményt okozott: Havannában 2,5 millióan élnek, meleg van, pezseg az élet, Veszp­rémben meg egy kihalt, hideg és szürke város fogadott. De a vártnál is sokkal gyorsabban beilleszkedtem, s ezen én is csodálkoztam" - mesélte első élményeit a városban azóta csak Csárliként becézett Carlos. „A szüleim mindig azt mondták, ha el akarsz ér­ni valamit, azért drága árat kell fizetni. Hát én drága árat fizettem mindenért, mert Havanna nem hisz a könnyeknek amióta eljöttem Kubából, nem láthattam a lányaimat. ” Az ok: Havanna nem hisz a könnyeknek. Az időköz­ben magyar feleséget válasz­tott és honosított, ergo ma­gyar Carlos büntetése vízum­kérvénye folyamatos elutasí­tása lett, azaz nem engedték vissza szülőhazájába. „Kér­vényeimet mindig visszadob­ják. De nem adom fel a re­ményt" - árulta el Perez, mi nyomja leg­jobban a szí­vét. „Ha a gyermekeim velem lenné­nek, életemet teljesnek és sikeresnek erezném. Egyelőre sajnos nem tehetek mást. Hetente beszélünk telefonon és játékokat, a tanuláshoz szükséges dolgokat küldök nekik." A honosítása amúgy nem ideológiai alapon történt, sokkal inkább gyakorlati szempontok okán. De Pe- rezről emiatt a karibi hivata­los verzió azt tartja, hogy el­árulta a kubai forradalmat. „Döntésemnek nem örültek, árulónak tartanak, pedig én olyan ember vagyok, akit nem is a szabadságvágy ve­zérelt döntésében, inkább az, hogy segítsen mindenna­pi gondokkal küszködő csa­ládján. ” Arról, hogy a 170-szeres kubai válogatott, a csapat- kapitány távozása mekkora vihart kavart a karibi ország­ban, csak sejtéseink lehet­nek, mindenesetre a kérdés­re, miszerint Fidel Castro tud-e arról, hogy Perez és Diaz a magyar válogatott mellett döntött, így válaszolt: „Igen, ő mindenről értesül, s azon kevés államfők közé tartozik, akik valóban szere­tik a sportot. A forradalom előtt például baseballozott. Bizonyára bánkódik is ami­att, hogy mi a magyar válo­gatottat erősítjük. A csalá­dunkat azonban emiatt nem zaklatták" - mesélte Perez. A portugáliai vb legemlé­kezetesebb pillanata számá­ra is az azóta legendává ne­mesük hetese lett: a jugo szlávok ellen a hosszabb! tásban időn túli bünteti höz jutott az egygólos hátrányban lévő magyar válogatott. A tét az olimpiai kvalifikáció volt, aki nyer, 2004-ben mehet Athénba. „Amikor megfogtam a labdát, eszembe ju­tott, hogy néhány év­vel ezelőtt egy szin­tén olimpiai uta­zásról döntő Ku-\ ba-Brazília mécs-, csen kihagytam l egy hetest. Szeren- jjjí cséré a brazil srác n* is hibázott, így nem lett baj belőle, de utána évekig nyomasztott az ér­zés. Most sem azért vállaltam el, mert hős akartam lenni, hanem azért, mert bíztam abban, hogy be tudom lőni. Abban a pillanatban fel sem mértem, hogy mekkora súlyt vettem a vállamra. Ez a hetes olyan pillanat volt az életemben, amelyet soha nem fogok elfe­lejteni!” Hát nem is lehet, mert Carlos Perez fogta, szé­pen bevágta és döntetlenre mentette a veszni látszó meccset, majd a válogatott a második hosszabbításban le­gyűrte a jugókat és kijutott az olimpiára. Csárli, koszi! A CIKK ELKÉSZÜLTÉBEN NYÚJ­TOTT FELÜLMÚLHATATLAN ÉR­DEMEI MIATT KÖSZÖNET illeti Farkas Norbertét (SportI) az 4 4 * 1 I nVASÁRNAP I Reggel SPORT

Next

/
Oldalképek
Tartalom