Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-23 / 19. szám
6. OLDAL A L M A N A C, H ő 1 3 8 2003. Január 23., Csütörtök | NEMESDÉD A KÖZSÉG CÍMERE Álló csücskös talpú pajzs, ennek kék mezőjében zöld halmon egy aranyoroszlán áll, amely fölemelt jobbjában ezüstszablyat tart, a baljában pedig levágott török fejet lógat. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. A címer megegyezik a község 1908-1949 között használt jelképével. A korábbi pecséteken mezőgazdasági jelképek láthatók. A címer a község egykori földbirtokosa, a nemesdé- di Stephaich család címere alapján készült. A XVII. században az itt birtokos Imre családba házasodott be Stephaich Gáspár. A család országszerte ismertté tette a települést azáltal, hogy Stephaich Ferenc katonai érdemeiért a Mária Terézia Rend lovagja lett és a nemesdédi előnéwel bárói rangra emelték. A LAKOSSÁG SZÁMA 2003-ban 792 I 2001-ben 752 1990-ben 831 1980-ban 982 1970-ben 1143 11 CIVILEK, VEZETŐK Máltai Szeretetszolgálat nemesdédi csoportja, Schwarcz Antal vezeti. Nemesdédért-Somogyért Egyesület, a vezetője Horváth Gábor. Nyugdíjasklub, ezt Simon Imréné irányítja. Ifjúsági klub, a vezetője Fuisz András. Roma Egyesület, Makai Ferencné Kuti Mária vezeti. FOGADÓÓRÁK A polgármesteri hivatal címe 8722 Nemesdéd, Fő utca 99. Tel.: 85/345-343. Ügyfélfogadás: mindennap 8-12 óráig. A körjegyző, Bertók Katalin kedden egész nap, pénteken pedig 16 óráig fogad a településen. MISEREND A szentmise vasárnaponként tíz órakor kezdődik, a református istentisztelet pedig fél tízkor. ORVOSI RENDELÉS Dr. Szálteleki Margaréta háziorvos minden kedden, csütörtökön és pénteken 8.30-12 órág rendel a faluban. Hétfőn 10-től, szerdán pedig délután látja el a betegeket. HÍRES VÁSÁROSHELY Először egy 1329-es oklevél említi Déd nevét. Az 1700-as években már használták a „nemes” jelzőt, akkor hét kisnemes család élt itt. A falu 1818-ban és 1826-ban leégett, s a má helyén építették újjá, a régi helyétől két kilométerre. V. Ferdinánd király évi négy vásártartási joggal emelte mezővárosi rangra. Stephaich Richárdot 1846-ban választották főszolgabíróvá, s az akkori szokás szerint Nemesdéden tartották a megyei közgyűléseket. A község legrégebbi építészeti emléke az 1765-ben épült református templom. A katolikusok az 1800-as évek végén emelték első templomukat, a ma is állót pedig 1943- ban. Jelentős épület a Stephaich- kúria, az önkormányzatnak helyet adó régi malomház és Hegedűs Imre 200 éves háza. ■ AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: KOVÁCS TIBOR Az oldal megjelenését az ön- kormányzat támogatta. ■ Körtével várják az uniót Recept Nemespépről Dédi babos káposzta Helyben végezhető munkára és a gyümölcstermesztők esélyeinek növekedésére lenne szükség ahhoz, hogy megállítható legyen a népességfogyás Nemesdéden. A feladat nem könnyű, de keresik a megoldást a faluban, s remélik, hogy ebben is segít majd az uniós csatlakozás.- Arra számítunk, hogy a csatlakozásig egyre nehezebb lesz a gyümölcstermesztésből élők helyzete, de idővel talán majd a lehetőségek is nagyobbak lesznek- mondta Halászi Attiláné. - A mezőgazdasági támogatás legújabb változásai nem kedveznek a gyümölcstermesztőknek, de összefogással talán uniós forrásokból sikerül majd segítséghez jutni. A településen ugyanis hatvan család alma- és körtetermesztésből él. Nehezen lenne kiváltható más munkával ezeknek az embereknek a megélhetése. S a dédi körte évtizedek óta híres gyümölcs. Mindig nagyobb volt iránta a kereslet, mint a többi termőhelyről származó körtére. Ezt talán az unióban is értékké lehetne tenni. Ehhez azonban újabb ültetvényekre és komolyabb összefogásra van szükség, és arra is, hogy ne csak gyümölcsként, hanem feldolgozva is értékesíteni tudjuk.- Sokan panaszkodnak az itt élők közül a közbiztonságra. Van erre megoldás?- Kell, hogy legyen. Nem tartható tovább, hogy az idős emberek, akik kínkeservesen megtermelnek zöldséget, gyümölcsöt, hiába dolgozzanak és rettegésben éljenek az egyedülálló öregek. Az év elejétől megtiltottuk a faluban a házaló árusítást, és azért is áldozatot vállalnánk, hogy Nemesvidon legyen helyben lakó rendőr. Halászi Attiláné 1954-ben született Vésén. 1993-ig a vései iskola gazdasági vezetőjeként dolgozott. 1993-95-ig a nemesdédi önkormányzat pénzügyi előadója volt, 1995-től magánvállalkozó. Az utóbbi húsz évben képviselőként vett részt a tanács, később az önkormányzat munkájában. Férjezett, két felnőtt gyermeke van.- Megélénkült a civil élet Nemesdéden. Az önkormányzat kezdeményezte és támogatja ezeket a törekvéseket. Miért?- A civilek összefogását nemcsak az önkormányzat szorgalmazta, ez az igény már korábban is megvolt, eddig azonban nem találtak patrónusra a tenni akarók. Fontos, hogy legyen lehetőségük az itt élőknek az értékes időtöltésre, és hogy nagyobb legyen az összetartás a faluban.- Déden sok a roma származású lakos. Az ő helyzetükön is szeretnének javítani.- Egy országos pályázatból szeretnénk pénzhez jutni, hogy a romák helyzetén és lehetőségein javíthassunk. A régi tűzoltószertárból szeretnénk kialakítani a közösségi házat, és ott ők is helyet kapnának, kosárfonásra és szövésre is ‘lenne lehetőségük. ■ Különlegesség a babos káposzta. Ezzel több főzőversenyen is elismerést arattak a dédi asszonyok. Simon Imréné szerint bárki bátran elkészítheti ezt a kiadós egytálételt. A tarka babot beáztatják, majd külön edényben megfőzik. Ugyanezt teszik a füstölt csülökkel is. A hús főzővizébe vöröshagyma, fokhagyma, szemes bors és babér kerül. Amikor puhára fő, a csontról levagdossák a húst, a főzőlét pedig félreteszik. Pörköltnek való húsból jó sűrű, vöröshagymás pörköltalapot készítenek, majd a füstölt csülök levével felöntik a pörköltet, és hozzáteszik a savanyú káposztát. Mikor megfőtt minden hozzávaló, beleteszik a főtt babot s a csülökkockákat, és alaposan összeforralják. Magyar- borssal, köménnyel, bazsalikommal, majoránnával és bor- sikafűvel ízesítik. ■ Tollfosztással épül a klub A régi dédiek szeme csillogni kezd, amikor szóba kerül, évtizedekkel ezelőtt milyen volt az élet Nemesdéden. 1985-ben még kiállítást is rendeztek a kézimunkázok térítőiből. Aztán szépen lassan abbamaradt a lelkesedés.- Talán amikor a Böröcz tanító néni befejezte, akkor szakadt meg itt a közösségi élet - gondolkodik hangosan Üst Ferencné. - Addig minden más volt. Programok voltak és gyakran összejöttünk. Most megint elkezdődött valami - mondja bizakodóan Simon Imréné, a nyugdíjasklub vezetője. - Párszor összefogtunk és aztán a kirándulásokon is meg a szomszédos jirogramokon is. Jól éreztük magunkat. így jött az ötlet, hogy közösen fosszuk a tollat. A férfiak is velünk tartanak. Sakkoznak, kártyáznak, Pál Pista bácsi meg még a szintetizátorát is hozza.- Régebben nem így volt a tollfosztás,- meséli Snlcz Istvánné. - Akkoriban inkább csak páran mentünk össze házaknál. A házigazda sütött valamit és volt úgy, hogy éjfélig téptük a tollat.- Hát hogyne, amikor volt úgy, hogy két dunyhát csináltunk - folytatja Lakatos Jánosáé. - Egy dunyhába meg három kiló toll kellett. Nem a munka volt a lényeg. Inkább az, hogy volt közösen mit csinálni, közben meg ülve is „mulattunk". Nótázgattunk, ahogy most is.- Innen is jött az ötlet, hogy egy aszszonykórust alakítsunk - mondta Simon Imréné. - Gyűjtjük a dalokat, nótákat és szeretnénk, ha mindenki részt venne benne, aki kedvet érez az énekléshez. Készülünk a nemesek találkozójára is. A téli tollfosztás után ez a következő nagy közös feladat. Örülünk, hogy így alakulgat a közösség, mert bár szépen lassan indult ez a klub, de most már több ez egy nyugdíjasklubnál, in- kább baráti közösség. _____ ■ Ny ugdíjasklub Alapító tagjai már lassan egy éve kisebb-nagyobb rendszerességgel találkoznak. Tavaly év végén azonban eldöntötték, klubbá szerveződnek. Néhány hete hivatalosan is megalakult a civil szervezet. Tervezik, hogy rendezvényeket szerveznek és egy asszonykóms megalakítása is az elképzelések között szerepel. Hatvannégy esztendeje együtt Ágoston József és felesége a község legidősebb házaspárja. 64 éve esküdtek meg, és jó- ban-rosszban kitartottak egymás mellett.- Az ösztön az nagy, az megvan az emberben, csak tenni nem tudom, amit szeretnék - mondta Ágoston Józsefné. - Hiába szeretnék futni, a lábaim nem bírnak el. Az öregnek is az a baja. Hat éve elesett, s azóta csak járókerettel tud közlekedni. Hiába járt az orvosokhoz, injekcióra, csak bottal már nem tud menni. Hiába no, eltelt az életünk. Én 90 múltam, az öreg meg 94. Bele kellene törődni, de nem könnyű.- Mit szeretnének még az élettől? Mihez kellene az erő?- Nagy igényünk már nincs. Csakhogy tavaly bedőlt a házikónk teteje. Azt mondtuk: nem költözünk, nem megyünk el eny- nyi idősen még aldcor sem, ha ránk dől; aztán mégis kiköltöztünk. Oda vissza már nem mehetünk. Egy kis házat szeretnénk még, ami a sajátunk, hogy öreg napjainkra ne kéne ilyen kódis- nak lennünk.- Sokat megéltek közösen. Hogyan emlékszik a régi időkre? Milyen volt fiatalságuk idején ez a falu?- Hát fiatalabb, mint mi. Ennyi öreg sose volt Nemesdéden, mint most. Akkor még munka után összegyűltünk, s volt élet. Aztán ahogy megöregedtünk, lassan elfogyott; a fiatalok már nem maradnák meg Nemesdéden. A mi gyerekeink is Budapesten vannak. A fiunkkal megszakadt a sem gondoltuk volna, hogy a ha- kapcsolatunk, de az unokáink talom ennyi időt adjon: közösen meg a lányunk látogatnak ben- 64 évet. Nagy ajándék ez, visel- nünket. Ki tudja még meddig. Azt jünk, ahogyan tudjuk... ■ Boskobak a szakajtóba Nemesdéden az első katolikus templomot is reformátusok építették, mégpedig büntetésből. A mendemonda szerint ugyanis három asszony árokpallót csinált a fakeresztből. Ebből egyházi per kerekedett, s akkor kötelezték őket, hogy templomot építsenek a katolikusoknak. A régi iskola mellett állt ez a kis templom, 1942- ben bontották el, egy darab azonban ma is megvan a lépcsőjéből. Híres volt a dédi vásár, még Székesfehérvárról is lábon hajtották ide a disznókat. Mindenféle mesterember árulta a portékáját, a gyerekek persze leginkább a mézesbábost várták. A régi vásártér helyén áll a mostani kis bolt. A településen a háború előtt nagy lélekszámú volt itt a zsidó közösség; imaházuk és iskolájuk is volt. Kereskedelemmel szinte csak ők foglalkoztak a faluban. Öt hentes, két szatócs, egy szabó és egy bádogos élt a faluban a század elején. Nemesdéden még a hetvenes évek elején is az asszonyok sütötték a kenyeret. Ma már csak húsvétkor dagasztanak házi kenyeret, de a legtöbb házban megtalálhatók a kenyérsütés eszközei. Ilyen például a szakajtó, a gyékényből vagy rozsszalma- csomókból font füleden kosár, ebben kelesztették és tartották a mindennapi kenyeret. 1936-ban telepítették Nemesdéden az első körtéskertet. Egri Ferenc kezdte termeszteni a faluban. Az ő ültetvényében termett először a később dédiként emlegetett boskobak körte, amiből Spanyolországba, Olaszországba és Finnországba is vásárolnak. ■ Életre szóló emlékek Dr. Árvái Zoltán egész pályáját a közigazgatásban töltötte. Marcali jegyzőjeként ma is kitüntetett figyelemmel kíséri a környező falvak életét. Nemesdéd sorsát pedig különösen a szívén viseli.- Feleségem és én is nemesdédi születésűek vagyunk - mondta dr. Árvái Zoltán. - Talán nem telik el egyetlen nap sem úgy, hogy ne kerülne szóba a szülőfalunk. Vagy egy régi kedves ismerős, vagy egy közös emlék juttatja eszünkbe. Én a közigazgatási pályafutásomat is Nemesdéden kezdtem és szép élmények fűznek a kezdetekhez, sok biztatást kaptam. Ugyanúgy, ahogy arra is nagyon szívesen gondolok vissza, mennyire pezsgő és színes kulturális és sportélet volt az én fiatalkoromban a településen. Szerencsésnek érzem magam, amiért éppen ezekben az években lehettem fiatal a településen. Sajnos, sokan elköltöztek a faluból, akkor, amikor mi. Úgy gondolom azonban, ahogyan én, mások is magukkal vitték út- ravalóul azt a becsületességet, ahogy a nemesdédiek egymást tisztelték és azt a fajta szeretetet, amit szülőföldünk iránt a szüléinktől és az akkori öregektől megtanulhattunk. Gyakran gondolok az ottaniakra, figyelemmel , kísérem, hogyan alakul a falum sorsa és mindig nagyon örülök, ha bármilyen területen a település sikerét láthatom. ■ Segítenek, ahol tudnak A nemesdédiek, ha kellett, mindig összefogtak. Akár a környékben, akár a tiszai árvíz miatt volt szükség a segítségre, számítani lehet rájuk. Nem csoda tehát, hogy a faluban működő civil szervezetek közül a Máltai csoport működik legrégebb óta. 1994-ben alakult meg a csoport. Schwarz Antal, a csoport vezetője elmondta: közel tízéves működésük óta több mint hatmillió forint értékben osztottak szét adományokat a településen. Jelentős segítséghez jutott nekik köszönhetően a kisebbség, rendszeresen gondoskodnak a gyerekekről és az idősekről is. A máltai csoport teremtette meg az idősek napja hagyományát is a településen. A szervezet 25 fővel alakult és volt úgy, hogy negyven tagja volt. Mostanra 15 aktív segítőjük van. A vezető szerint ez a létszám ideálisan mozgósítható és azok maradtak máig tagjai a szervezetnek, akikre tényleg számítani lehet. A dédi csoport egyébként a marcaliban működő szeretetszolgálat jó példáján indult el és a legtöbb segítséget a helyi iskolának és óvodának nyújtották. Sok segítséget kaptunk a pécsi központból. Ennek köszönhetően sikerült berendezni az óvodát. ■
