Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-19 / Vasárnap Reggel, 3. szám

2003. JANUÁR 19. RIPORT Ki állítja meg a nőket? Mádl Ferenc Bárándy Csehák Kovács Péter Q Judit László A politikusok legutóbbi népszerűségi listáján az első kilenc között öt hölgyet találunk! Több mint fél éve az éllovasok közé tartozik, jelenleg az első helyezett Dávid Ibolya, és most fel­zárkózott mellé Csehák Judit, Kóródi Mária, Szili Katalin és Lamperth Mónika. Egyébként az MDF elnök asszonya kivétel, a többiek ugyanis a kormányoldalt erősítik. A Fidesz hajdan szép nőket hozott a politikába, de mióta konzervatív párt lett, vezetőik között már mutatóban sem lehet hölgyet találni. Kéri László nem csodálkozik a nők előretörésén a tanítványai között is azt tapasztalja, hogy tehetsége­sebbek, szorgalmasabbak, mint a férfiak. S úgy tűnik, ma már senki sem tudja őket megállítani. 1 Kéri László megdöbbentő ténnyel kezdi elemzését: Svájc például csak a hetvenes évek elején győzte le macsó tempó­ját, s iktatta be választási tör­vényébe, hogy nők is részt vál­lalhatnak a politikai munkából. „Bár egy női belügyminiszter­nek még ma is tízszer jobbnak kell lennie férfi kollégájánál” - teszi hozzá az ismert politoló­gus. Kéri egyetért a szocialista gyakorlattal, amelynek létjogo­sultságát mára fényesen bizo­nyította a szebbik nem. „Érde­kes, hogy a Fidesz kezdetben milyen egészséges elképzelé­sekkel lépett a politika színpa­dára, mennyire fontos volt szá­mára a női minta, olyan termé­szetes volt még a feleségek közéleti szerepvállalása is! A konzervatív fordulat felszínre hozta a régi macsós beidegző­déseket, s az Orbán-féle szű- kebb vezetői körben már nem volt szerepe a nőknek.” Kéri szerint az sem hagyha­tó figyelmen kívül, hogy a fideszes fővezérek feleségei 3-4 gyerek vállalása mellett, ha akartak sem tudtak vol­na a politika komoly sze­replőjévé válni. Illés Zoltán cáfolja, hogy a Fidesz az el múlt években elen­gedte a nők kezét. „Kifejezetten i örülök, hogy a J szebbik nem JJ egyúttal a nép szerűbb is. Nagy elő­nyük, hogy j őszintén J vállalják M érzelmei- Hl két, s ez hitele­sebbé teszi őket a z em­betek számára. A saját szakte­rületemen is tapasztaltam, hogy egy okos, csinos nő szájából még a szokatlanul kemény hangütés sem elfogadhatat­lan, természetesen nem kö­zönségességre vagy trágár­ságra gondolok. A közsze­replő nők könnyebben jut­nak el az emberek leiké­hez, ahogy mondani szokták, „átmennek a médián”. Bármennyire í is hihetetlennek tű­nik, a képviselőnők Ili létszáma kevesebb, Sk mint az előző par- ■v lamenti ciklusban volt! A Fideszben fontos posztokat l hölgyek tölte­ti nek be, jeles ■l személyisé- Ipv gek, bár az arányon A nyilván ' még javí- A tani le­li e t . Nem va­gyok híve Kóródi Mária Szili Lamperth Demszky Katalin Mónika Gábor a kötelező kvótának! A Fidesz megkeresi azokat a tehetséges, szorgalmas hölgyeket, akik a jobboldali értékek mentén akar­nak élni és politizálni.” Kóródi Mária szerint még mindig erősen tartja magát az a nézet, hogy a nők bizonyos fel­adatok ellátására kevésbé alkal­masak, mint a férfiak. „Pedig ahová csak betették a lábukat a nők, mindenhol bizonyították rátermettségüket. A mai kor kedvez a nők egyéniségének, stílusának, gondolkodásmódjá­nak, hogy a politikus mint em­ber jelenik meg, egyszerűen fo­galmaz, érzelmi alapon is meg­közelítve a dolgokat. A nők nem tornyocskákat építenek, aminek a tetején ők ülnek, mint a férfiak, hanem piramist, hogy ne legyenek lyukak a tornyok körül, hogy lehetőség szerint egy kicsit mindenki elégedet­tebb legyen.” Takács Mónika divattervező, stylist szívesen ad tanácsot üzletasszonyoknak, művészek­nek, s ha felkérnék rá, a politi­kusnőknek is. „Ha hibátlan megjelenésű hölgyet kellene említenem, az amerikai nagy­követnőt hoznám fel követendő példának. Jó értelemben vissza­fogott, mégis nőies, első látásra nyilvánvaló mindenki számára, hogy jelentős személyiség.” A legnagyobb baj az szokott len­ni, állítja a szakember, hogy a nők gyakran fegyverként akar­ják használni a nemiségüket. Sokan elfelejtik, hogy a meg­jelenésük egyúttal fontos in­formációkat közöl az álta­luk képviselt párt, vállalat gondolkodásmódjáról is! Narancssárga kiskosz­Dávid: nincs saját stábom ■ - Azt mond­ják, ma már könnyebben el­fogadnak egy nőt, mint a fér­fiakat a politi­kuspályán. így van-e?- Nem tudom milyen a férfi­politikusok bő­rében lenni...- Egy csinos hölgy, ha ke­mény dolgokat is mond, de mosolyog, már nyert ügye van!- A mosoly független a nemtől! Én például szere­tem a jó humorú, jó kedvű férfiakat.- Dolgozik-e az MDF-ben egy stáb, amely különösen a hölgypolitikusaik minél megnyerőbb megjelenésé­ért, viselkedéséért felel?- Nincs ilyen stáb, bár egyre többen igyekeznek segíteni nekem. Komoly szűrőt kell használnom, ne­hogy a sok jó szándékú, jó in- dulatú tanácsot a saját egyéni­ségem kárára fogadjam meg! Álarcban, ide­gen köntösben nagyon rosszul érezném ma­gam. A legtöb­bet talán a szakirodalom segített az el­igazodásban, a vélemé­nyem határozott kialakítá­sában. A nagy államférfiak­ról szóló elemzésektől Pop­per Péter Belső utak köny­véig sok témába vágó mun­kát elolvastam.- Tett-e valamit a népsze­rűsége ellen a pártfegyelem érdekében?- A frakció vagy az elnök­ség határozatát, a többség véleményét elfogadom, de a saját álláspontomat sem rejtem véka alá. tűmben például hiba lenne szo­ciális kérdésekről felszólalni a parlamentben. „Ha valaki már a megjelenésével harmóniát sugároz, optimista és kulturált, sokkal szimpatikusabb a harso­gó színekben pompázó, vagy éppen a feketébe, szürkébe öl­töző kollégáinál.” Kéri László úgy véli, igencsak elgondolkoztató, hogy a népsze­rűségi listán szereplő nők a saját erejükből, határozott, tudatos, bátor munkájuknak köszönhető­en érték el sikerüket. „Még soha nem fordult elő, hogy az ország vezető funkciói közül ilyen sokat a gyengébbik nem tagjai töltenek be. És ez már nem véletlen! Egyetemi ta­nári tapasztalataim azt mutat­ják, hogy a lányok tehetsége­sebbek, szorgalmasabbak, ki­tartóbbak, jobban akarnak, mint a fiúk.” P. Horváth Gábor Nincs orvosság a gagyira- Nincs az az orgona, amely felülmúlná Zámbó Árpy szellentéseit - véli Varnus Xavér, aki ízlésrendőrség és ízlésbíróság létrehozásán töpreng. Szerinte ugyanis a gagyi kultuszát éljük zenében, keres­kedelmi televíziózásban. Tervei szerint országos gagyiellenes mozgalom Indul­hatna, a legigénytelenebb produkciók pedig megkapnák az Arany Bili Rend dí­jat. Az ötlet születésénél ott volt Geszti Péter és Friderikusz Sándor is, akik Idő­vel visszakoztak a gagyiterror elleni fel­lépéstől, tehát ez a háború is egy vesz­tes csatával indul. ■ Az orgonaművész elbeszélése szerint egy Friderikusszal és Gesztivel folytatott kávéházi beszélgetése közben jött az öt­let, hogy tegyenek valamit a mindent el­árasztó gagyik ellen. Varnus Xavér hozzátette, hogy a foly­tatást egy szerencsétlenül megjelent új­ságcikk veszélybe sodorta. Az elhatározá­suk nyilvánosságra kerülése után ugyanis Anettka - miután személye elleni táma­dásnak ítélte a gagyiellenes mozgalom in­dítását - azonnal jelentkezett és bejelen­tette egy Álprofik Elleni Hivatal (APEH) létrehozását.- Anettka közölte, hogy nincs többé elitkultúra, Bach és Mozart ideje lejárt, a tömegkultúráé a jövő - idézi a történteket Varnus Xavér. - Ennek hatására Frideri­kusz és Geszti visszalépett, mert nem kí­vántak semmilyen műbalhéban részt venni. Mégis szeret­ném, ha elindulna ez a mozgalom, amelyről az egyik tévémű­sorban is beszéltem, és a nézők kilencven százaléka helyeselte, hogy legyen végre nálunk is szellemi környezetvédelem. Lenne, mondjuk, egy harmincfős testület olyan személyiségekből, mint például Kocsis Zoltán, Szabó István, Bacsó Péter és mások, akik felhívnák a figyelmet a kulturális és televíziós gagyikra, és Arany Bili Renddel jutalmaznák a legigénytele­nebb alkotásokat. Az orgonaművész akkor jutott el saját tűréshatáráig, amikor meghívták a VIP Big Brotherben azzal, hogy hangversenyt is adhat ott. Miután azonban megtudta, ízlések és pofonok- Az „ízlések és pofonok” nem felszínes szófordulat - mond­ja Réz András esztéta -, arról szól, hogy mindenki mást ítél szépnek, jónak, miért kellene egy szűk értelmiségi csoport, aki eldöntse, mit kedveljenek? Nem kell mindenkinek Dosz­tojevszkijen és Kertész Imrén felnőnie. Jelenjenek meg | kultúrdiszkósok, mint Kepes András, akik felmutatják az általuk jónak tartott j alkotókat és műveket. Ugyanilyen előválogató lehetne Vámos Miklós is. Nem i hiszek abban, hogy kapuőröket lehet felállítani, akik megvédenék a képernyő­ről áradó rossztól. Ezeket az őröket az oktatásban kellene alkalmazni, ahol megadják a használati utasítást a világhoz, és ezt hívják kultúrának. iörténhetne már hogy többek között Zámbó Árpyval kell néhány napig együtt laknia, úgy döntött nem vállalja.- Belenéztem a műsorba, és éppen ak­kor vitatkoztak arról a lakók, hogy ki tud nagyobbat szellenteni Zámbó Árpynál, örültem, hogy kimaradtam ebből az egészből - mondja Varnus Xavér. Lehet, hogy hatmillióan nézik a valóságshow- kat, de hárommillió ember kulturális igé­nyét is ki kellene szolgálni. Sajnálom pél­dául, hogy Verebes István, akinek neve még néhány éve márka volt, az ő képes­ségeivel a gagyitermelők közé tartozik. Amit Anettka művel, azt nagyon jól is le­hetne csinálni. Itt a Princess, amely két négyzetméteren nagyon profi, de ami kö­rülveszi őket, az gagyi, hatvanas évek vé­gét idéző magdeburgi revüműsor színvo­nala. Amíg Lagzi Lajcsi a maga műfajá­ban profi, Fásy Ádám bájolgásakor kel­lene egy intellektuális géppuska. Varnus Xavér ez időben egyedül ma­radt a kezdeményezésével, Friderikusz hallgat, Geszti Péter pedig közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe arról, hogy számára ez az ügy nem létezik. - Nem én találtam ki, hogy antigagyi moz­galom induljon - írja Geszti. - Semmiféle csapat nem állt fel, hogy ízlésbíráskod­jon. Én csupán egy kávéházi traccsparti- ba keveredve fűztem Varnus Xavér felvetéséhez néhány gondolatot. Felhívtam a figyel­mét arra, hogy ízlésrendőrség címmel már régóta fut egy műsor a pesti rádiókban, te­hát csak ennek gazdáit bevonva lehetne majdan bármibe is kezdeni. Kár, hogy ez elkerülte figyelmét, amikor a sajtónak nyilatkozott, ezzel kínos helyzetbe sodor­va engem is. Soha senkinek nem állítot­tam, hogy „ízlésbíró” szeretnék lenni. Egyébként szívesen részt vettem volna egy antigagyi projekt kialakításában és a tömegekhez való eljuttatásában. Érdemes volna a médiafogyasztókat bevonva és szembesítve vitázni a gagyiról. Félő, hogy jelenleg csupán a bulvársajtónak és a bul­várhősöknek tesz jót, ha ezt a nem létező ügyet a gagyi színjére züllesztik. Az ötlet a Heti Hetesben is vihart ka­vart. Verebes István kifejtette, hogy bár tiszteli a gagyiellenes mozgalom kezde­ményezőit, de úgy gondolja, egy művész ne kritizálja más művészek produkcióját. - Ezzel szemben Farkasházy Tivadar azt mondta, hogy szükség van az értelmiség értékítéletére, mert ez segíthet eligazodni a kultúra káoszában. Mindenesetre az bi­zonyos, hogy a gagyiellenességet a való- ságshow-k váltották ki, sokan érzik úgy, hogy saját tűréshatárukhoz érkeztek. György Péter esztéta „emberhúson fel­nőtt tigriseknek” nevezte a kereskedelmi televíziókat, magyar megacikinek a VIP Big Brothert. Az ország ma már szinte egyetlen kukkolda, melyet uralnak az oráliák, a szellentések. Az idiotizmus sza­porítóanyaga lett a „főgagyi”, a valóság- show, de hát nem csupán gagyira fek­szünk, gagyira is ébredünk. Reggeli mű­sorokban színészi énjüket feladók vihog­nak, sztárocskákká silányult gömböly­dedségek keresnek maguknak mentőövet a felszínen maradáshoz. Miközben igazi nagytőkései a reggeli gagyiiparnak. Nincs ez másként a könnyűzenében sem. A mé­diából jórészt kezd eltűnni a zene, amit hús-vér emberek játszanak jól, tehetsége­sen. Haldoklik az élőzene.- Valami történhetne már - mondja in­dulatosan Presser Gábor. - Szégyellniva- ló, hogy tehetséges, fiatal muzsikusok nem kapnak le­hetőséget bemutatkozásra, nem jutnak be a médiába, márpedig aki nálunk nem szerepel a televíziókban, az szinte nem létezik. Nem az zavar, hogyan élnek meg mások, hanem az, miként nem élnek meg tehetséges zenészek. Nem az zavar, hogy milyen műsorok van­nak, hanem az, hogy milyenek nincsenek. A közszolgálati televíziónak lenne köteles­sége támogatnia a hazai zenét, zenészeket. Úgy látom, nincs szükség rájuk, hiszen a kereskedelmi rádiók többsége például a leg­frissebb angol, amerikai, német zenéket játssza, sokszor azokból is a bóvlit. Attól tartok, hogy a készülődő ízlésrendőrség akaratlanul is arra lesz jó, hogy tovább rek­lámozzák a szart. Csontos Tibor A „gagyi” szó az argószótárból került a köz­nyelvbe és azokra a rézgyűrűkre utal, amiket aranyként próbáltak eladni a „gagyizók”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom