Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-12 / Vasárnap Reggel, 2. szám

2003. JANUÁR 12. ARCKÉP Jordán, a katedrálisépítő Jordán Tamás a Merlin Színház otthonos kis pó­diumát, ízletes étkeket kínáló éttermét, hangula­tos rendezvényeit, de leg­főképpen a helyiség bará­ti légkörét hagyta maga mögött azért, hogy életet leheljen a nemzet színhá­zába, amely ma még csak egy gigantikus, a kül­városban urizáló képződ­ménynek mondható. Hő­sünk makacsul bízik íté­lőképességében, s a vele tartó művészgárda, no és a kulisszák mögött tény­kedő műszakiak, sminke­sek, jelmez- és díszletter­vezők, gazdasági szakem­berek, egyszóval a teátrá- lis háttércsapat (mert kell egy...) tudásában, kreativitásában. A valaha nagy szerencsejátékos hírében álló Jordán ez­úttal is 19-re kér(t) lapot. Bátorságáért sokan meg- süvegelik, igaz, legalább ilyen sokan gondolják róla, hogy a József Attila- művek interpretálásában már-már verhetetlennek tűnő, eredetileg mérnök végzettségű, Kossuth- díjas színművésznek el­ment a józan esze.- Azzal, hogy elvállal­tad a Nemzeti Színház direktori posztját, sú­lyos terhet vettél a nya­kadba. De vajon tíz év önfeledt „merlinezés” után, a nyugdíjkorha­tárhoz közelítve, csak­ugyan szükséged volt er­re a feladatra?- Feltétlenül. Már a pá­lyázatom beadása előtt gon­dosan mérlegeltem minden szempontot. Pontosan tu­dom, mivel jár egy ekkora intézmény irányítása. Mind­ehhez megvan bennem a kellő energia. Persze felfog­hatjuk mindezt szerencse- játéknak is, de azért a tét ez­úttal messze felülmúlja az általam korábban megját­szott tétek nagyságrendjét. Itt és most nem pusztán pénzről van szó, hanem eszmei, erkölcsi kérdések­ről. Bárki bármit gondol, azt hiszem, a Nemzeti vezetése jó kihívás.- A Merlin alkotó- műhelyében nem kel­lett a magasztos célok­kal foglalkozni. ízlé­sed, belátásod szerint szaladt a szekér.- Nézd, aki képes egy aprócska színházi szen­télyt létrehozni és üze­meltetni Budapest szívé­ben, később már többre vágyik. Most olyan ka- tedrálist kívánok építeni, amely méltó az Istenhez, de egyben kifejezi/bizo- nyítja az én templomépí­tő képességeimet is.- Szép szavak. De a Nemzeti első emberé­nek nemcsak a hittel, a politikával is számol­nia kell.- Bizonyos határok kö­zött számolok is vele. Nem becsülöm azonban túl a je­lentőségét. A színháznak ugyanis több alkotóeleme, rétege van. Hogy milyen az esti előadás színvonala, nem attól függ, milyen a viszonyom a pártokkal, hanem attól, miként kö­szönök reggel a háziak­nak, esetleg kivel kávé­zom. Az sem mindegy, mi­lyen a kapcsolatom a ren­dezőkkel. Szerencsére az egységet teremtő erőnek és az integrálóképesség­nek egyaránt birtokában vagyok. Mindazt a tapasz­talatot, amit összegyűjtöt­tem az elmúlt évek során a Csepűrágó-fesztivál, a Tabáni Versfesztivál, a Pé­csi Országos Színházi Ta­lálkozó (POSZT) levezény­lésével - a Merlin tíz éve is erről szólt -, fel fogom használni a Nemzeti fel­futtatásakor.- Az ókori bölcs, Marcus Aurelius szerint „a hiú pompázás, a szí­nielőadások, a gulyák és a nyájak, a lándzsatöré­sek - kutyáknak vetett csont”. Ne szépítsük, a Nemzeti-szappanopera az elmúlt években nem szólt egyébről, mint az említett ebek etetéséről. Milyen reformokra van szükség ahhoz, hogy vég­re kilábaljon az intéz­mény évtizedes agóniá­jából?- Tudom, ha most szú­rópróbaszerűen megkér­deznénk néhány járókelőt a Nemzetiről, többségük olyasféle jelzőket aggatna ; Született: Győr, 1943. január 15. Család: élettársa 1996 óta Pap Krisztina Gyermekei: Tamás (1968), Péter (1970), Adél (1980), Benedek (1997) Életútja: mérnök végzettségű, később színésznek áll. ELTE Universitas Együttes (1961-71), 21. Színház (1971-77), Várszínház (1977-81), kaposvári Csiky Gergely j Színház (1981-91), Merlin Színház (1991-2002), Nemzeti Színház (2003-) Fontosabb színházi szerepek: Platón: Szókratész védőbeszéde (Szókratész), Moliére: i Zsugori uram (címszerep), Bulgakov: Mester és Margarita (A Mester; Jesua), Beckett: Godot-ra várva (Vladimír), Shakespeare: Julius Caesar (Caesar), Csehov: Sirály (Szorin), Ben Jonson: Voipone (Corbaccio), Spiró: Az Imposztor (Boguslawski), Önálló estje: Amit szívedbe rejtesz (Radnóti Színház), József Attila-est (Kaposvár), j Platón: Szókratész védőbeszéde, Sultz Sándor: Utazás Bozenba (Gozsdu Elek) Díjai: Érdemes művész (1977), Jászai Mari-díj (1991), Kossuth-díj (1996), Budapes- j tért Díj (2000), Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002) rá, mint hogy pátoszos, fellengzős, kényszeredett, merev, demagóg. Na én ezen a helyzeten kívánok elsőként változtatni. Ab­ban bízom, hogy képes le­szek úrrá lenni a gondo­kon, s ezt a viharvert, ki­közösített csapatot, amit megörököltem, sikerül összekovácsolnom. A fő cél pedig, hogy a Duna partján majdan olyan in­tézményt működtessünk, ami mindenkié. Nekünk az ország teljes kultúrá­jáért kell felelősséget vál­lalnunk! A pályázatomban egyébként erre is kitérem. Leszögeztem: e falak közé életnek kell költöznie. Ki kell hát tárni a kapukat; jöjjenek csak az emberek, üljenek le, olvassanak könyvet, folyóiratot, egye­nek, igyanak, érezzék ma­gukénak az egészet.- Amiről beszélsz, leg­inkább egy népszínház körvonalait mutatja.- így is van. A Nemzeti Színház nem szakadhat el azoktól,’ akikhez szólni szeretne. Kell, hogy kis- estélyis és szmokingos produkció is legyen a programban, de olyan tar­talmú daraboknak is sze­repelniük kell a repertoár­ban, amelyekhez a farmer, azaz a hétköznapi szerelés passzol. A színház nő­nemű. Éppen ezért a Nem­zetinek egyszerre kell megközelíthetetlennek és hétköznapinak, csábosnak és természetesnek lennie.- Nemrégen egy újság hasábjain arra panasz­kodtál, hogy pénzügyi kuplerájt találtál a teát­rumban. Meddig lesz még ilyen átláthatatlan a helyzet?- Gyorsan hozzá­teszem, hogy az említett mondat nem így hangzott el. Elírás volt csupán, amit később helyesbítet­tek is a lapnál. Csak hát a közvélemény nagy része azóta úgy tudja, hogy én egy kuplerájhoz hasonlí­tottam a Nemzetit. Jól­lehet csak a pénzügyi ho­mályt emlegettem. De ma már tisztán látok ez ügy­ben is, így állíthatom: minden rendben van!- A színház épületét sokan alkalmatlannak tartják nívós produkciók befogadására. Ha jól tu­dom, Ascher Tamás is így van ezzel, jóllehet ő ha­marosan rendezni fog a Nemzetiben.- Jelzem, Ascher már rábólintott a feladatra, így a tervek szerint a követke­ző évadot egy gyerek­darabbal kezdjük majd, amit ő visz színre. Két fel­tételt szabott, azt kérte, hogy lehetőség szerint old­jam meg az akusztikai és a színpad láthatóságára vo­natkozó problémákat. A helyzet szerencsére nem olyan tragikus, mint ami­lyennek látszik. A liberális sajtó, ahogy szokta, ezút­tal is eltúlozta a dolgokat. Több akusztikai szakértő­vel beszéltem, akik szerint van gyógyír a bajokra. A színpad láthatóságával kapcsolatos gondok pedig egyszerűen áthidalhatók. El kell távolítani azokat a székeket, ahonnan a szín­pad alig vagy egyáltalán nem látható.- Közismert, hogy libe­rális gondolkodású vagy, ámde a jelenlegi helyzet­ben ha tetszik, ha nem, politikai ellenfeleidet, azaz az exkormányt kell megvédelmezned. Lehet, hogy neked szánta a sors az ördög ügyvédjének hálátlan szerepét?- Kár lenne tagadnom, hogy liberális érzelmű em­ber vagyok. De ez nem je­lenti azt, hogy minden er­ről a „féltekéről” származó mendemondának hitelt adok. Csak azt hiszem el, amit magam is láttam és érzékelek. A politikai tábo­rok közötti lavírozás meg nem a feladatom. A művé­szet e fölött áll.- Megneveznék három kiváló honi színjátszót, akiket éppen a politika sodort három különböző irányba. Bán János, Dörner György és Eperjes Károly valaha egy csapa­tot alkottak, ma nem be­szélnek egymással. El­képzelhető, hogy úgy mint a Nemzeti Színház direktora és úgy is mint integráló személyiség megpróbálod majd őket egy „akolba" terelni?- Ha olyan művészeti feladatot találunk, ami ki­mondottan rájuk van szab­va, biztosan felkeresem őket. De csak azért, hogy helyreálljon a rend, nem teszek külön lépéseket. A párbeszédre viszont bár­mikor hajlandó vagyok. El­árulom, hogy Eperjessel már felkészültünk a csata­bárd elásására.- Egyelőre tisztázat­lannak tűnik, milyen szerep vár a színházban Balikó Tamásra. Úgy fest, hogy feltétel nélkül megbíztok egymásban, és kettesben viszitek majd a Nemzeti ügyeit.- Tamással egyetértünk a legfontosabb művészi kérdésekben. Számomra mérvadó az ő véleménye. Kikérem a tanácsait. Jelen­leg amellett, hogy a Pécsi Nemzeti Színház igazgató­ja, nálunk művészeti ta­nácsadó. Hogy a későb­biekben mi lesz, ma még egyikünk sem tudja.- Mivel foglalkozol, ha becsukod a színház ajta­ját? Hódolsz még például a játékszenvedélyednek?- A játék ma is fontos nekem. Különleges élve­zetet jelent például, ha fo­gadhatok. A focimeccsek eredményeire szívesen tippelek. Nem kell itt nagy összegekre gondol­ni, csak szolidan kísértem a szerencsét.- És a rulett?- Egyre kevésbé foglal­koztat. Régebben ez a já­ték is jobban vonzott. Ma­napság ha módom van rá, inkább a gyerekeimmel, a családommal vagyok. Ál­talában későn fekszem és korán kelek. Hajnalban le­viszem a kutyát sétálni, majd leülök a számítógép elé. Az internetet nagyon élvezem, sokat levelezek és szívesen szörfözők. A megújuló Nemzetiben is kulcsfontosságú szerepet szánok a világhálónak. Szabó ZoltAn Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom