Somogyi Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám

; 81 2002. November 30., Szombat HÉTVÉGE OLDAL Kert a lelke mindennek Kocsis Pál a Csiky Gergely Színház legfoglalkoztatottabb művészei közé tartozik, jelen­leg is több darabban szerepel. Mint mondta, nem csalódott Kaposvárban.- Már általános iskolásként kap­csolatba kerültem a színészettel - mondta Kocsis Pál. - Olyan ma­gyartanárom volt, aki színjátszó kört alakított, és meghatározó volt az iskola kulturális életében. Kisiskolás koromtól szerepeltem. Aztán építőipari kö­zépiskolába jártam, de mindvégig szí­nész szerettem vol­na lenni. Az osz­tályfőnököm meg­értette, s meg is mondta: nem bot­csinálta építész, ha­nem színész leszek. Ezért támogatott is, ahogy tudott. A színművészeti főiskola felvéte­lijét nem tartottam nehéznek, mégis csak harmadszori nekiru­gaszkodásra vettek föl. Tulajdon­képpen minden évben jelentkez­tem, el is mentem, de sohasem készültem föl igazán. Akkoriban nagyon sokat játszottunk a szülő­városomban, amatőr szinten. S majdnem lett Salgótarjánnak egy félprofi színháza is. Ezt azonban a rendszerváltás meghiúsította. Nagyon sokan voltak, és rend­kívül széles palettán játszottak - tudtuk meg a színművésztől. Liliomfitól kezdve, Schwajda György Himnuszáig, ezenkívül gyerekdarabokat adtak elő és sa­ját történeteket is. Volt, hogy he­tente ötször léptek színpadra a salgótarjáni acélművek kultúrhá- zában. Aztán bevonult katoná­nak, s elhatározta, hogy komo­lyan tanul.- Föl is vettek á főiskolára. Ne­gyedikben a Katona József Szín­házban voltam gyakorlaton, s ahogy megkaptam a diplomám, rögtön Kaposvárra jöttem. Jó elő­re kiválasztottam magamban a Kocsis Pál 1970 februárjában szü­letett Salgótarjánban. A Színművé­szeti Főiskola elvégzése után, 1996 szeptembere éta a Csiky Gergely Színház tagja. 2001 őszén Komor-gyűrűvel jutalmazták. Sza­badidejét szívesen tölti kerékpáro­zással, valamint a kutyáival. Csikyt - tette hozzá de ha nem kerestek volna meg, való­színűleg nem ko­pogtattam volna. Kocsis Pál je­lenleg öt darabban is játszik. Az Erdőben Szomorov szerepét, a Kabaréban Cliffet, a Káprázatos hölgyekben Butch-ot alakítja. S látható még a Galóczában és a Megbombáztuk Kaposvárt című darabban is. Az utóbbi időben szinte beköltözött a színházba. A sok munka ellenére szívesen ki­próbálná magát a filmvásznon is.- Nincs kiemelt szerepköröm. Eddig már számtalan különböző stílusban játszottam. Azok is elté­rőek, amelyek számomra nagyon kedvesek. Az Erdő egy fantaszti­kus szerep. így utólag egyik sze­repálmomnak is nevezhetem. Shakespeare művei közül is tud­nék felsorolni néhányat, amit szí­vesen eljátszanék. A zenés műfajt nem annyira szeretem, ám abban is van kedvencem. Még a gyakor­latom idején lehetőséget kaptam, hogy Vitkievic Hőbörgő Jánosá­ban eljátsszam Mátyás Károly szerepét. Ezt még egyszer elvál­lalnám. Nagyon szeretem a Meg­bombáztuk Kaposvárt című elő­adást is. Amiről szól és amiért szól. Nagyon közel áll a szívem­hez. CSOKONAI GÁBOR Sziámi útikalauz Aki már kézbe vett legalább két kötetet a Magyar Könyvklub nép­szerű Marco Polo-sorozatából, az tapasztalhatta, hogy a színes fényképekkel tarkított könyvecs­kék azonos felépítésűek, hasznos ismereteket nyújtva főként a praktikumra törekednek. Termé­szetesen ugyanez jellemzi a szé­ria minap megjelent Thaiföld cí­mű újdonságát is. Ez a távoli eg­zotikus úti cél főleg az utóbbi év­tizedben vált hazánkfiai között is mind népszerűbbé. A tapasztala­tok szerint főként a téli hónapok­ban keresik fel a csodás templo­mok, mesébe illő strandok, izgal­mas hegyi túrák országát. Emiatt is aktuális a könyv, amely bemu­«AUCO®POl.O tatja a koráb­ban Sziám- ként ismert államot. A ne­vezetességek, az üdülőhe­lyek és látni­valók mellett a kiadvány se- gítségével egyebek kö­zött válogat­hatunk az l ínyencek El­dorádójának tartott thaiföldi konyha remekeiből is. Összesen tizennégy extra várostérképpel zárul a praktikus kötet. BÁNYAI JÁNOS A környező országokban ma is használják, régen a magyar nyelv is ismerte a „zöldujjú” kifejezést. Azokra az emberekre mondták ezt, akik különle­ges érzékkel és szerencsével nyúltak a növények­hez. Dr. Bálint György köztudottan ilyen, de nem csak a növények nyelvét érti. Ahhoz is jó érzéke van, hogyan kell évtizedes tapasztalatait átadni a kertek szerelmeseinek. Bálint gazda azonban ezút­tal nem a kertek, hanem saját történetét írta meg.- Most az életéről mesél, de eddig inkább a kertekről írt. Milyen kapcsolat van ember és a kert között?- A kert ősidők óta hozzátartozik az emberhez. Része volt a kultúrának és a civilizációnak. Ember és a kert közt nagyon mély a kapcsolat. Aki ezt a vi­szonyt felismeri, jó kertész lesz és minden növény­nyel személyes kapcsolata lesz. A kertek igazi mű­velői nem elsősorban az anyagi értéket látják a ter­ményben. A kert többet jelent. A pihenés, a rekreá­ció, a kikapcsolódás, a feltöltekezés lehetőségét. A lelki békesség megtalálásának a helyét, a ritkán el­nyert nyugalom, az egyedüllét, a csendes magány és a családi intimitás helyszínét is. Egy rendezett, szeretett kert tehát sok munka is, de ritka nagy sze­rencse.- Van olyan kert az ön életében, ami valamiért fontosabb volt, mint a többi?- Kettő is. Az első gyermekkorom kertje. Nagy­szüleiül kertjében állt egy ferde törzsű barackfa. Mi­vel alacsonyabb volt a törzse, mint a többi fának, szabad volt rá felmásznom. Sok időt töltöttem az Hogyan lettem Bálint gazda Abszolút friss nyugdíjas voltam, amikor felhívott az MTV-böl Peták István. A volt Tőzsdepalota aulájában találkoztunk és Peták felkért arra, hogy az ABLAK- ban a mezőgazdaság, de hangsúlyosan a kertészke­dés időszerű problémáiról beszéljek. Váratlanul ért a csábító ajánlat, mert nyugdíjba vonulásom előtt azt terveztem, hogy ezentúl csak a kertemet fogom ápolni és fejleszteni, legfeljebb, ha könyvírásra vállal­kozom. De ember tervez, Isten végez - végül is igent mondtam a felkérésre és másnap már részt is vettem a kamerapróbán. Mielőtt beléptem volna a stúdióba, megálltam az ajtóban, bemutatkoztam és elmondtam, hogy ezentúl én fogok beszélni itt a fal­vak, a gazdák, a kertészkedők gondjairól és bajairól. Nahát akkor maga lesz a Bálint gazda - kiáltott az egyik leendő kolleganőm. És ahogy mondta, úgy is lett, valóban megismert az ország tévénéző közön­sége mint Bálint gazdát. Nekem pedig megtisztelte­tés volt, hogy így neveztek, mert a falumban - akárc­sak más magyar településeken is - gazdának azo­kat az idősebb, tapasztalt embereket nevezték, akik­nek a tevékenységére érdemes volt figyelni és a ta­nácsaikat érdemes volt követni. (Van ennek ellenke­zője is a közbeszédben. Ez így hangzik: aki Mihály napja után még szalmakalapot visel, attól ne kérj ta­nácsot !) Nem én vagyok egyébként az első Bálint gazda. Az eredeti Czupy Bálint (1900-1975) politiku­si vénával megáldott gazdaember volt. A KDNP egyik újjászervezője, a Kisgazda Párt soproni szer­vezetének ügyvezető elnöke, aki Nagy Ferenc mi­niszterelnök kényszerű lemondása után 1947-ben elmenekült Magyarországról. Némi bolyongás után az NSZK-ban telepedett le és Bálint gazda néven saját műsort vezetett a Szabad Európa Rádióban. Nem lehetett azzal gyanúsítani, hogy híve lett volna „a mezőgazdaság szocialista átszervezésének”, ezért az állampárt és annak médiailletékesei fennen hangoztatták imperialista bérenc voltát, ami termé­szetesen még népszerűbbé tette Bálint gazdát a vi­déki lakosság szemében. (Részlet dr. Bálint György: Keserédes éveim cí­mű most megjelent könyvéből.) Bálint György dedikálás közben is adott kertészeti tanácsoka ágai között és amikor érett rajta a gyümölcs, az \ az uzsonnám. Nagyon finom volt az a kajszi és öreg fejjel is sokáig kerestem azt a zamatos ba kot. Csak nem olyan régen jöttem rá, hogy ner gom már megtalálni, mert nem is a barack, in' o a fiatalság íze volt az, ami olyan felejthetetlen *e- tem másik fontos kertje a balatonfüredi kert /ölt. Harminchárom évig gondoztam, és nem túlz ,s, ha azt mondom, az ország egyik legszebb kertje volt. Két éve váltam meg tőle és ma is erős nosztalgiát ér­zek, ha eszembe jut. Borsos Miklósékkal és Győrfy Istvánékkal, akik szintén gyönyörű kerteket ápol-, tak, sok felejthetetlen percet töltöttünk ott. Ezért is emlékezetes kert az az életemben.- Most egy sokkal kisebb kert birtokosa. Mire használja megmaradt idejét?- Hát például megírtam ezt a könyvet. Nehéz volt. Eddig a legnehezebb, de annyian biztattak, hogy végül elkészült. Azt tapasztalom, szeretik az emberek. Azért mással is foglalkozom. Nagyon kedvelem például a fuxia nevű növényt. Régebben nálunk is sokkal népszerűbb volt, de Európában és Amerikában ma is az. Törzskönyvezik a közel két­ezer féle virágot és külön társaságokat is működtet­nek a fuxiarajongók. Egy külföldi barátom, aki szin­tén nagy kertbarát és szakértő, azt mondta, ha vala­mi emlékezeteset akarok csinálni, csináljak sárga színű fuxiát, mert az még senkinek sem sikerült. Hát sárga színű fuxiát sajnos én sem fogok nemesí­teni, de egy fuxiavilágkiállításra készülünk, amit jö­vőre Budapesten szeretnénk megrendezni.- Génmanipulációval talán még sárga fuxiát is elő lehetne állítani. Mit szól a tudomány ilyen szin­tű fejlődéséhez? Nem félti a kertek természetes szép­ségét?- Én nem ellenzem a fejlődést. Az a fontos, hogy az ember mértéket tudjon tartani. Csak olyan célra használja, ami a társadalom számára fontos és kizá­rólag szigorúan ellenőrzött körülmények között. So­kan vannak, akik féltik a magyar zöldségeket ettől. Szerintem nem kell. Én ha külföldre megyek, min­dig viszek magammal egy zacskó hazai paprikát. Bárki megkóstolja, azt mondja, ilyen finomat még nem evett. És tényleg nem. A hazánkban termett zöldségeknek különleges aromája, zamata van. Ha valamit hozzátehetünk a közös Európához, akkor ez éppen az. Nem kell félni, hogy veszélybe kerül valamilyen elvárás miatt a hazai paprika. Énnél job­bat és gazdaságosabban ugyanis semmilyen körül­mények között nem lehet előállítani. fábos erika „Ef nyelv” ___ <YI)______ O) é í atnyi Ki ásban sem fogad­h' nyelvhelyességi és b <a, ha a cím első sza­] 1 és írjuk: ’okossan’. > beszéd közben - se ima azoknak a magyar , amelyekben a két ma­ri közé eső rövid mással- íegnyúlik. A leggyakrab- orduló szavak közül lás- y csokorra valót: ’termeilő’ íkban ma már kevés a ’ter- .zövetkezet’.; ’tanulló’ - Az i ’tanullói’ versenyre mentek.; essen’ - A versenyen /essen’ szerepeltek.; ’utánna’ - inna’ elmentek pihenni. Ilyen rvak még: ’minnél’- ’bakkancs’- eggeszt’- ’hellyes’- ’telle’- ’biz- jssan’- ’ügyessen’- ’köppeny’- jappán’- ’szallag’ stb. Ezeket - ter­mészetesen (és nem ’termé- szetessen’) - így kell Imi és kiejteni is: okosan, termelő, tanuló, ügye sen, utána, minél, bakancs, he­geszt, helyes, tele, biztosan, ügye sen, köpeny, japán, szalag stb. Van a szavaknak egy olyan cso­portja is, amelyekben a mással­hangzó megnyújtásán kívül még azt a hibát is elkövetik a nyelvileg kevésbé műveltek, hogy a szóban lévő hosszú magánhangzót rövi­den ejtik. íme: ’pappir’ - a papír he­lyett, ’tanittó’ - a tanító helyett, ’nyullik’ - a nyúlik helyett, ’fordit- tás’ - a fordítás helyett, ’felujjit- tás’(többszörös hiba) - a felújítás helyett. A ’tölle, nálla’ eredeti for­mája pedig talán csak úgy ismer­hető fel, ha mondatba foglalom őket: Érdeklődtem nála, kaphatok- e tőle kölcsönt. A harmadik esetben az eredeti szó rossz értelmezésén alapul az elkövetett hiba. Az egyik regioná­lis tévé a parkolókról szóló riport­jának a következő címet adta: ’tal- palattnyi’ - utalva arra, hogy na­gyon kevés parkolóhely kialakítá­sára van lehetőség a városban. Nagy hibát követett el a szerkesz­tő, hisz ahogy az „árnyalatnyi” szóban sem írunk hosszú tt betűt, ugyanúgy a „talpalatnyi” szóban sem tehetjük ezt meg. Hogy mi­ért? Azért, mert mindkét szó igé­ből képzett főnév: árnyal - árnya­lat, talpal - talpalat. Mindegyik szóban az ,,-at” főnévképző szere­pel, ahogy például az ír - irat, vál­lal - vállalat, foglal - foglalat vagy a sarkal - sarkalatos esetében is. Ez utóbbiakban - gondolom - senki­nek sem jutna eszébe hosszú tt betűt írni; hisz egyik szónak sincs köze az „alatt” névutóhoz. A tal­palatnyi jelentése egyébként ki­csi, kis területű; mint ahogy ezt a Szabó Pál regényéből készült na­gyon szép magyar film alkotói is tudták; és az íróval egyetértve lön a film címe: Talpalatnyi föld. MIHÁLY?ALVI LÁSZLÓ ____________________________________________________________________________________Könyvespolc ______________________ Ja ck London: A barna farkas és más Lehet-e még újat mondani Jack Londonról? Erdemes-e újra és újra felidézni ezt az életművet, amikor számos kritikus úgy nyilatkozik ró­la, hogy eljárt fölötte az idő. Aztán rájövünk, hogy mennyire igaztalan ez a megállapítás. Tény, hogy Jack London számos írását ma körülöleli a csönd. Ám ugyanakkor ő az az író, akinek több alkotása ma is világiro­dalmi értékű. És ezeket a műveket érdemes újra kézbe vennünk. A fia­tal olvasógeneráció számára pedig mindenképpen a felfedezés erejével hat a huszadik századi amerikai iro­dalom egyik legmarkánsabb egyé­nisége. Ha van író, akinek minden műve önéletrajzi fogantatású, Jack Lon­don az. Az 1876-ban született Jack London (eredetileg John Griffith) valóban a pokol bugyrából emelke­dett fel a világhírig. Mindössze negyven év adatott neki, de micsoda negyven év volt ez! Az elején elké­pesztő életanyagszerzésével s utána - már a siker csúcsán - hihetetlen önpusztítással. A nagy nyomorban felnőtt fiú szinte mindenen keresz­tülment és számtalan foglalkozást megpróbált. Tizenöt éves korára már kész férfi, elképesztő fizikai adottságokkal és mohó, mindenre kiterjedő olvasási lázzal. (A fizikai és szellemi erő sokszor szemben állt egymással. Melyik az értéke­sebb, melyik a fontosabb az ember sorsában? És ez nemcsak az író éle­tében döntő momentum, számos hősében is nyomon követhetjük.) Jack London negyvenévesen lett öngyilkos. Kicsit költőien fogalmaz­va a siker fénylő csúcsain... Ám az író már látja a lejtőket. Depressziós, fáradt,1 kiégett... Maga is érzi, hogy az utolsó éveiben született írásai túl­írtak, rriár nem hatnak elementáris erővel... (Kivétel természetesen itt is akad, hiszen az egyik legnagyobb remekmű, „Az éneklő kutya” ekkor születik meg.) A halál diagnózisa: morfium-túladagolás... De hát való­ban öngyilkos lett-e: Nem véletlen baleset áldozata? Végsorsa kísérteti­esen összecseng a nagy utód, Emest Hemingway tragédiájával... Mind­kettőjük halála örökre megfejthetet­len rejtély marad... Jack London légiónyi novellát írt. Élete végéig ez volt a legkedvesebb műfaja. És a novellák közül a legér­tékesebbek azok, amelyek aranyke­resői, alaszkai élményeiből fakad­nak... Fantasztikus, lenyűgöző erő árad ezekből az írásokból, csaknem száz évvel születésük után is. Hősi­esség, helytállás, etika... Már jeleztük, hogy Jack London valamennyi írása önéletrajzi fogan­tatású. A barna farkas kétszeresen is az, hiszen benne az író ha kissé át­tételesen is, saját Brown nevű ku­tyájának történetét meséli el. A bar­na farkas, akárcsak annyi más Jack London-i „kutyahős”, szánhúzó ku­tya volt. S ő is, akárcsak gazdái, Észak, az aranykeresés megszállott­ja... „Robot az útban, a hámban.” Ahogy egy másik világhírű Jack London-regényben, „A vadon sza­váéban olvashatjuk... Fel, fel fagyos Északra... Mindenen keresztül... Ő, írtuk a barna farkasról az előbb. Nem véletlenül. Ezek a ku­tyák nagyon is emberi tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Ezért is kísér­jük sorsukat nyomon ma is annyira feszült érdeklődéssel... A barna far­kas is csak akkor nyugszik meg, amikor látja, érzékeli, hogy gazdája nem vágyik újabb kalandok felé... A kötet írásai közül még kettőről Színész a botcsinálta építészből kutyás történetek Bedford horgonya csörögve leeresz­kedett San Francisco kikötőjében...” A „Tragédia a messzi Északon” talán a kötet legdrámaibb írása. Fő­hőse, Morganson gyilkossá válik. Skorbutos, legyengült szervezetével menekülne Északról, vissza, Délre, a melegre, a napfényre, az életre... Pénze nincs, ezért egy már előbb ki­lesett, gazdag szán utasait öli meg ennek megszerzésére. S amikor már minden megoldódni látszik, a szán egyik kutyája halálra marja. Lába ütőeréből folyik a vér, belefagy a hóba, s a hátrahanyatló Morgan­son szinte örömmel fogadja a min­den kínját megoldó halált... Búcsúzzunk el most mi is Észak hőseitől. Az emberektől és a ku­tyáktól egyaránt... És szinte látjuk, ahogy a barna farkas rohan a havon, félelmetes torkát kitátva rohan, a fa- gyos Észak felé... dr. síposcsaba szeretnénk szól­ni. „ Az élet sze­relme” címében is jelzi, hogy szörnyű szituá­ciókban mi min­denre képes az ember... Főhőse sérült lábbal, töl­tény nélkül, éhezve, fázva, kínlódva próbál valamilyen hajlékot elérni... Medve, farkas támadja meg, s mindezt túléli... Végül már csak kúszik, araszol, vonaglik a ha­von, mint egy hernyó, míg végül a Bedford cethalászhajó legénysége megmenti... S tragédiájának még nincs vége... Kényszerképzetében élelmiszert kezd gyűjteni, hiszen hónapokig éhezett Ki fog gyógyul­ni belőle, mondták a tudományos emberek, és ki is gyógyult, mire a

Next

/
Oldalképek
Tartalom