Somogyi Hírlap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-23 / 273. szám

2002. November 23., Szombat Hétvége 9. OLDAL 1 Szappanopera 10. oldal ■ A Sopron a téma, nem az Újpest 12. oum ◄ Népi kismesterségek művelőinek tárlata 16. oidai Bábé és a dugába dőlt futballkarrier Szvath Tamásként csak a leglelkesebb színházrajongók ismerték, de Bébéként valószínűleg bevonul a köztudatba a ka­posvári Csiky Gergely Színház ifjú tehet­sége. A nemrég indult komédiasorozat, a Limonádé szórakozott hőse az életben is eléggé szétszórt. Egyet azonban nem té­veszt soha szem elől: a színészet az örök tanulásról szól. Szvath Tamás először futballistának ké­szült. Aztán az ifjú középpályás csakhamar rájött, hogy nem léphet Maradona nyomdo­kaiba. Ezért inkább énekelni kezdett a Vikár Béla vegyes karban. Igaz, a kottát so­sem ismerte, de a lelkesedése töretlen ma­radt. Mindaddig, amíg el nem jött az emlé­kezetes érettségi szünet.- Egyáltalán nem akartam színészettel foglalkozni. A gödöllői agráregyetem gaz­daságmérnöki karára jelentkeztem. Az érettségi szünetben aztán elkötöttem édes­apám vállalati autóját; elütöttem egy fiút, eltörött a csuklója. A bíróságon elég jelen­tős bírságot szabtak ki. Mivel önálló kerese­tem nem volt, apámnak meg nem mondhat­tam meg, hát kölcsönkértem. Egyik fiatal színész ismerősön?, Pál Tibi felajánlotta, hogy kifizeti a bírságot, ha eljátszok egy szerepet az amatőr színtársulatában. Ez volt a Fafejű lovagban a Műfűre lovag szere­pe. Nagyon jól éreztem magam a színpa­don, nagy sikere volt a darabnak. A követ­kező évadban éppen külsősöket kerestek a Csiky Gergely Színházba. Mivel nem vettek fel Gödöllőre, 1995 novemberében a kapos­vári színházba szerződtem csoportos sze­replőnek.- Sosem készült a színművészetire?- A színművészetire vagy ötször jelent­keztem, de eléggé trehányan készültem, így nem vettek fel. Úgy gondoltam, hogy színi­tanodába nem megyek, mert egy élő szín­házi környezet adhatja a legtöbbet. Egyéb­ként is: a kaposvári színházra mindig jel­lemző volt, hogy a fiatalok felmennek éj­szakánként darabot próbálni. Volt rá példa, hogy az igazgató egy-egy ilyen jól sikerült kísérletnek zöld utat adott. Az iskolai tanu­lásról még nem mondtam le, a színművé­szetihez azonban már öregnek érzem ma­gam. Most a Kaposvári Egyetem informati­kus-könyvtár szakán tanulok, de érdekel­nek más területek is. Ha valamihez kedvet érzek, azonnal belevágok,- Ilyen hirtelen ötlettől vezérelve vett részt a tévésorozat válogatóján is?- Felhívott a film producere, hogy szeret­ne megnézni egy újonnan induló sorozat szereplőválogatásán. Ott készítettek rólam néhány próbafelvételt. Nem nagyon volt té­vés gyakorlatom, mivel eddig csak a Csocsó című Koltai-moziban voltam statiszta há­rom napig. Eltelt egy hét, s már lemondtam róla, amikor felhívtak, hogy enyém a sze­rep. Érdekes, hogy eredetileg engem erre a karakterre hívtak meg, amit végül is a soro­zatban játszom. Pigniczky dokit kellett vol­na alakítanom, de végül Bébé lettem.- Milyen alak ez a Bébé?- A végzettségét tekintve ruházati eladó. Az a fajta fiú, aki nagy dumás és csájozós, mégsem jön összeg neki semmi. Ez a srác ti­pikus outsider. Mindig vannak ötletei a bu­lizásról, a munkáról és az élethelyzetek megoldásáról. Kár, hogy ezek a helyzetek rendre balul sülnek el.- Mennyire hasonlít erre a figurára?- Sok mindenben hasonlítok Bébére. Fő­képpen abban, hogy én is rendkívül szét­szórt vagyok. A figyelmem nehezen koncent­rálódik egy irányba. __________ Eg yébként pedig azt gondolom, hogy az adottságaimhoz mér­ten minden karakter­hez a lehető legköze­lebb kell kerülnöm. Tény, hogy ez köny- nyebben megy, ha van­nak közös vonásaink. Mindenesetre remé­lem, hogy nem vagyok egy outsideralkat.- Milyen volt a forgatás?- Már az első pillanattól úgy éreztem: ezt a szerepet szeretném az adottságaimhoz és a tehetségemhez mérten a legjobban meg­formálni. Ez a mai napig nem változott meg bennem. A nehézségek abból adódtak, hogy a színházi munka és egy sorozat felvé­tele egészen más munkastílust kíván. Ez sokkal pörgősebb, itt nincs egy hónap a fi­gura felépítésére. Odamész biztos szöveg­tudással, aztán 3-4 próba alatt kell kihoz­nod a jelenetből a lehető legtöbbet. Egyéb­ként ez okozta nekem a legtöbb gondot; egy éjszaka rengeteg szöveget kellett meg­tanulnom úgy, hogy az másnap használha­tó legyen. Mi a véleménye a Sitcomról, azaz a helyzetkomikumra épülő műfajról?- Ha egy sorozat készítőinek az a célja, hogy ízléses humorú, mulatságos története­ket akar elmesélni, akkor ez nagyon jó is tud lenni. Előtte nem nagyon néztem a Jóbarátokat, de a sorozatra készülve meg­néztem pár epizódot videóról, és nagyon sokat nevettem rajta. Az is jó ebben a mű­fajban, hogy nem mindig az írott poénok Szvath Tamás 1976. március 10-én született Kaposváron. Előbb a Berzsenyibe, maid a Rákóczi általános iskola labdarúgó tagozatos osztályába járt. A Munkácsy gimnáziumban érettségizett és közben a Vikár Béla vegyes karban énekelt. Eddigi kedvenc szerepei: Megbombáztuk Kaposvárt - kaposvári fiú, katona: Chioggai csetepaté - aljegyző; Vőle­gény - Lala, a hetedik gimnazista; Philadel­phia nincs más út - Joe; Rokonok - Imrike. jönnek be, hanem az, aho­gyan a színész eljátssza.- Több kaposvári szí­nész is rendszeresen föllép a tévésorozatokban. Még­is, hogyan fogadták Bébét a kollégák?- A többség tudott a so­rozatról, így nem érte őket meglepetésként. A felvétel miatt kimaradtam egy darabból is. Lehet, hogy sablonosnak tetszik, de min­denki kedves és barátságos volt, és ez na­gyon jólesett. Ez meglehetősen más feladat, mint amit eddig csináltam, s a többiek is tudják, hogy tanulni mentem a forgatásra. Mivel intézményes keretek között nem volt lehetőségem színészetet tanulni, így min­den lehetőséget megragadok a fejlődésre.- A Limonádé első részei már lementek a tévében. Megkeresték a női lapok, a bulvár­újságok és tévémagazinok, s egyre többen ismerik föl az utcán. Mennyire élvezi ezt a helyzetet?- Az első rész után elutaztam a színház­zal Varsóba, úgyhogy nem tudok semmit a fogadtatásról. Ha az embereket érdekli ez a sorozat, annak nagyon örülök. Ha ebben is érdekes vagyok számukra, annak még job­ban. Egyébként pedig hazudik az a színész, aki azt mondja, hogy nem érdekli a népsze­rűség. Csak az nem mindegy, hogy milyen áron. Egy valóságshow-ba például sosem költöznék be. TAKÁCS ZOLTÁN Afrikáért a veszély sem túl nagy ár Amikor a patkányok és bogarak kerülnek szóba, „akikkel” hóna­pokig együtt kell élnie, az ember még tapintatból nem teszi föl a kérdést, de amikor az elefánthoz érünk és az életveszélyes találko­záshoz, akkor már igazán nehéz megállni, hogy meg ne kérdez­zük: vajon Haszon Gábornál min­den rendben van-e? Pedig a fiatal­ember öltözete és modora kifogás­talan. A szakmája még kicsit unal­masnak is tűnhet: vámtanácsadó. Vannak azonban időszakok, ami­kor fizetés nélküli szabadságra megy az általa vezetett vámügy­nökségtől, leveti a nyakkendőt, fényképezőgépet akaszt a helyébe - mást nem is nagyon visz magá­val -, és nekiindul Afrikának. Hogy hónapokig éljen nyomor­ban, mocsokban és állandó ve­szélyben, hazájától néhány ezer kilométerrel távolabb.- Két gyermekkori szerelmem van: a fotózás és Afrika. Néhány éve a munkám során találkoztam egy kereskedővel, aki jól ismeri ezt a földrészt. Összebarátkoz­tunk, és segített megszervezni az első utamat. Azóta még kétszer jutottam ki hosszabb időre. Ezek nem szokványos kirándulások; egy tíznapos turistaút árából én hónapokig élek odaát. Persze a körülmények nem négycsillago­sak. Együtt alszom a maszájokkal, s ugyanabban a koszos vízben mosaükszom, amiben ők. Szóval igazi túlélőtanfolyam. Nemegy­szer föltettem már magamnak én is a kérdést, amikor két patkány között fölébredtem: vajon normá­lis vagyok, hogy mindezt válla­lom? Nincs olyan őrült, aki Afriká­nak ezt az oldalát szeretné. Ezt csak elviselni lehet. Hogy mégis miért megyek? Mert az a világ egyik legnagyobb csodája. Ilyen vadbőség és változatos fauna se­hol másutt nem található. Hihetet­lenül gazdag a kontinens állatállo­mánya, s ilyen koncentrációban egyedülálló a világon. Ez még ak­kor is így van, ha mára a fekete kontinensen is egyre kevesebb a vadban igazán gazdag hely. Roha­mosan ritkul a vadállomány, s ha így folytatódik, az unokáink már nem fogják tudni, hogy mitől is olyan különleges ez a földrész. Azt mondja, ezért az élményért nemcsak a kényelmetlenségek, de még a veszély sem túl nagy ár. Ab­ból pedig van bőven, akár a tele­püléseket, akár a terepet járja az európai ember.- Nairobi a föld tíz legveszélye­sebb városának egyike; fényké­pezni például nem célszerű, mert azonnal ütnek, és kirabolnak. A terepen pedig az állatok okozhat­nak kellemetlen perceket. Ha kint vagyunk, a zajoktól alig lehet aludni; éjszakánként azt várja az ember, hogy mikor téved be vala­mi nem oda való a sátrába. A fotó kedvéért legalább 40-50 méterre be kell cserkésznem a vadakat, érthető, ha ezt néha zokon ve­szik. Persze az igazsághoz tarto­zik, hogy ha valakit megtámad­nak, azt minden esetben saját ma­gának köszönheti. Az egyik legve­szélyesebb kalandomat is a ma­gunk butasága okozta. Egy elefán­tot próbáltunk meg a vízben len­csevégre kapni. Azt hittük, hogy mély a meder, és a biztonságosnál jóval közelebb eveztünk. Aztán az HASZON GÁBOR Zala­egerszegen született 1966-ban, jelenleg Bu­dapesten él. Harmin­con túl kezdett fotóz­ni. Több mint fél évet töltútt Afrikában. Vé­gigfotózta Kenyát, Ma­lawit, Mozambikot Zimbabwét és a Dél­afrikai Köztársaságot Több ezer felvételt ké­szített cikkei, vadász­elbeszélései rendsze­resen megjelennek a hazai lapokban. állat egyszer csak fölállt a sekély vízben, és fölénk tor­nyosult. Akkor láttam először fekete embert - a kísérőmet - elsápadni. Megúszták, és a fotó is sike­rült, kollekció­ja egyik leg­szebb darabja lett. Haszon Gábor azóta már a követke­ző útját tervezi. Kényelmetlen­ség ide, veszély oda, egy percre sem fordult meg a fejében, hogy másfelé is vehetné az irányt. Azt mondja: aki egyszer megismerte az igazi Afri­kát, azt többé a fekete földrész nem ereszti el. nagy László „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Füstbe ment terv Olyan idegen fordulatokról, kifeje­zésekről lesz szó, amelyek fontos­kodó, körülményeskedő kifejezés- módot használnak az egyszerű és világos beszédmód helyett, ezzel előnytelenül módosítják anyanyel­vűnk szellemét, a magyaros gon­dolkodásmódot. A címben idézett kifejezés - leg­alább Petőfi verse óta tudjuk - he­lyes, azonban nagyon gyakran használják helyette - helytelenül - az idegenszerű a terv kútba esett formát. Az igazság az, hogy meg­számlálhatatlan a nyelvünkbe be­tolakodó idegen nyelvből átvett fordulatok sokasága. Lássunk né­hányat! A reklám után máris kez­detét veszi a mérkőzés. Az edző ki­látásba helyezte, hogy támadó szellemben fognak játszani. Mind­ezt egyszerűbben, tehát világosab­ban és magyarosabban is ki lehe­tett volna fejezni. Valahogy így: A reklám után máris kezdődik a mér­kőzés. Az edző azt ígérte, hogy... A jó nyelvérzékű olvasó bizonyára nehezen békül ki ezzel a - nyel­vünk tisztaságára - káros jelenség­gel. Ne is tegyék! Nézzünk meg egypár helytelen formát és azok ja­vított változatát! Adja az urat vagy az ártatlant = játssza az urat vagy az ártatlant; hóna alá nyúl = támogat, fölkarol; behozza a mulasztást = jóvá teszi, pótolja a mulasztást; kívülről tud, idéz = könyv nélkül, betéve tud, fejből idéz; előadja magát = előfor­dul, megtörténik, megesik'; osztja a véleményét = osztozik a véleményében... Mondhatná valaki: Ezek egyál­talán nem nagy különbségek! Va­lóban. Csak éppen olyan idegen elemek a nyelvünkben, amelyeket az egészséges szervezet nem tűr­het meg, tódobja magából. Ezért helytelen a ’Jól áll neki ez a kalap.’, míg az „Illik hozzá ez a kalap.” he­lyes. Ugyancsak kerülendő a 'lekéste a vonatot’ a „lekésett a vo­natról” helyett; vagy a ’Jól jönne nekem az ötös a lottón!’ a „Rám férne az ötös a lottón!” helyett. Saj­nálom azt, aki ’nem hagyja magát zavarni’, kevésbé azt, aki „nem za­vartatja magát”. Aki úgy érzi, 'elege van az egészből’, inkább mondja azt: „torkig vagyok vele”; aki pedig azt gondolja, hogy ’jó üzletet csinál’, ha kerüli a témát, inkább fejezze így ki magát: „jó üzletet köt”! Ha valaki 'nyomós érvekkel támasztja alá javaslatát’, inkább használja a „támogatja vagy megtámogatja” szót! Végül, ha az olvasók közül töb­ben a 'veszik maguknak a fáradsá­got’ fordulat helyett „nem sajnálják a fáradságot” a nyelvünkbe befura­kodott idegen fordulatok elleni harcban, akkor „nem vész kárba” (a ’nem megy kárba’ helyett) kis eszmefuttatásom, mihályfalvi László Előtérben a háttér Paseczki Zsolt tervezte a Csiky Gergely Színházban most is játszott Káprázatos hölgyek vagy amit akartok című darab díszleteit A jó díszlet erősíti a színházi élményt, teret, levegőt, hangu­latot ad az előadásnak. A dísz­lettervező munkája nyomán válnak kézzelfoghatóvá a ren­dezőnek a játéktérrel kapcso­latos elképzelései. Paseczki Zsolt díszlet- és jelmeztervező azt tartja: alkalmazott mester­ség ez, amit lehet művészien is csinálni.- A díszlettervező csak a szöveg­könyvet kapja meg, mikor felkérik egy darab díszletének az elkészí­tésére - mondta Paseczki Zsolt. - Mikor elkészült a tervekkel, ma­ketté formálják, s elkészíti a lát­ványrajzokat, majd az állítópróba következik. Itt dől el, hogy elfo­gadják-e az elképzelést vagy sem. A díszletek a főpróbáig azonban sokat változhatnak. .Figyelembe kell venni egyebek között a szí­nészek észrevételeit is. Fontos, hogy ők jól érezzék magukat a díszletek között, és hogy a játék­tér „feldobja”, segítse őket. A vilá­gításnak is óriási a dramaturgiai hatása. Sokat kiemelhet, hangsú­lyozhat. Sőt! Akár helyettesítheü is a díszletet. Egy jó díszlet föléb­reszti a néző fantáziáját. Többet sejtet, mint amit látni lehet a szín­padon. A díszletnek mégis aláza­tosnak kell lennie a darabhoz: tudnia kell háttérben maradni. Paseczki Zsolt elmondta: a fes­tők, világosítók, a kellékes sokat hozzátesznek a tervező munkájá­hoz. Igaz, a pénz a színházban is határt szab az elképzeléseknek, ám a tervezők - sok leleménnyel - rendszerint mégiscsak átélhetővé teszik az álmokat.- A díszlettervezés szabad mű­faj - így Paseczki Zsolt -, ám a ter­vezőnek ismernie kell a színház technikai adottságait, a világítását, a díszlet mozgatási lehetőségeit. Az sem mellékes, hogy „utazik-e” a díszlet, máshol is bemutatják-e az előadást. A tovább már nem játszott da­rabok díszleteit elbontják, s újra­hasznosítják. Van, amelyik a szemeteskonténerbe kerül, de olyan is - Kaposváron például az Óz díszletei -, amelyiket több évig tárolnak, készülve az újabb játék- lehetőségre. CSOKONAI GÁBOR ^ T1 ^ j_b. Kaposvár uj fordfiesta t (sora Jm I Damjanich u. 98. 0 HKm0M I I UU I Tel.: 82/421-421 ... 2.345.000 Ft I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom