Somogyi Hírlap, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-07 / 234. szám
2002. Október 7., Hétfő Az Országház számadatokban Az épülete 286 méter hosszú, a kupola tornya 96 méter magas. Az épületnek 17 kapuja és 10 udvara van, a falak között 29 lépcsöházat, 13 liftet és 200 irodahelyiséget találunk. A'főlépcsőn és a főemeleten a falak, a díszítések borítására 22 karátos aranyfüstből, egy gramm töredékénél is könnyebb lapocskákból negyven kilónyit vittek fel a falakra a díszfestők. Az építkezés teljes költsége: 17 521 858 korona és 45 krajcár volt. (Egy vendéglőben 22 krajcárért jól meg lehetett ebédelni.) A legidősebb képviselő Semmiből nem lehet kiöregedni - vallja dr. Varga László (Fidesz-MPP), az Országgyűlés legidősebb képviselője. Emlékszem, 1947 szeptemberében léptem be először a Parlamentbe - idézi vissza első parlamenti napját. Akkor a Demokrata Néppárt nyerte meg a választásokat, a 62 képviselő bazilikában megtartott ökumenikus istentisztelet után indult a Parlamentbe. Isten házából az Ország házába. A képviselők általában tegezték egymást - emlékszik vissza. - Mára megváltozott a hangnem, sokszor nem is bírom hallgatni. A múltkor a liftben rászóltam egy fiatal nőre, tudja-e, milyen nyelven beszél. Ezeket a szavakat használta: kaja, meló, szabi... meg kellene.tanulni megint szépen magyarul beszélni. A Hazának nincs háza! - írta 1846-ban Vörösmarty Mihály. Csak négy évtizeddel később, többszöri pályázat elnyerése után kezdték el Steindl Imre tervei szerint építeni hazánk házát, a világ egyik legszebb parlamentjét az akkori lipótvárosi rakparton. A tervek szerint itt lett volna az 1896. évi ezredéves jubileumi Országgyűlés, de az épület nem készült el csak 1904-re. Ezért az ünnepi ülést 1896. június 8-án állva, a kupola alatt tartották meg. Összeállításunkban felvillantunk néhány jelenetet az Országház valójában több mint százéves történetéből. A legfiatalabb képviselő Rendszeresen eltévedek még az Országházban, a liftekhez kell igazodnom, a lépcsőkhöz nem megy - meséli Szijjártó Péter, a jelenlegi Országgyűlés legfiatalabb képviselője. A 23 éves fiatalember még most is tanulja, mi merre található az épületben, minden nap felfedez valami újat. Szijjártó Péter friss diplomás közgazdász létére a költség- vetési bizottság tagja. - Húszévesen már önkormányzati képviselő voltam, nem kerültem hirtelen furcsa szituációba azáltal, hogy az Országgyűlés tagja lettem - meséli. Legfiatalabb önkormányzati képviselőként volt, hogy neki kellett ülés előtt felállni és becsukni az ajtót, ezt az Országgyűlésben már nem kell megtennie. A kupolacsarnokba érve középen láthatjuk a Koronát. Mióta e szent ereklye az Országházban van, hazaiak és külföldiek ezrei láthatták. A kupolában megcsodálhatjuk a 16 ágú csillagboltozatot, a színes ablakokat, a magyar uralkodók szobrait, Árpád, fejedelemtől II. Lipótig. Fenn a magas kupolában a csillár 250 izzója szórja fényét. Hogyan javítják? Nem hatalmas létráról! A kupola felett van még egy, úgynevezett műszaki kupola, ebből leereszkedve lehet javítani a csillárt vagy égőt cserélni. A hamutartó is műemlék A kupolából nyílik a déli és az északi szárny, amelyek tükörképei egymásnak. A déliben az Országgyűlés ülésezik, az északiban volt valaha a felsőház, most kongresszusokat tartanak a falai között. Az obstrukció az ellenzék fegyvere. Nem új ötlet, hogy végeláthatatlan felszólalásokkal akadályozzák meg egy-egy törvényjavaslat keresztülvitelét. Előfordult az is - a harmincas években -, hogy az egyik képviselő a bibliát olvasta fel, felszólalásaként. A kormánypártiak természetesen igyekeztek az obstrukciót elhárítani. Ehhez különösen értett az erőszakos módszereiről ismert Tisza István. 1912. június 4-én egy obstrukció elfojtása után botrányos vihar tört ki az Országgyűlésben, amelynek során több tomboló ellenzéki képviselőt - elsők között gróf Károlyi Mihályt - karhatalommal vezettették ki az épületből. A vihar napokig nem múlt el. Június 7-én, a Ház üléseiről kitiltott Kovács Gyula a sajtópáholyból a terembe ugorva háromszor is rálőtt Tisza Istvánra. A golyók szerencsére nem találták el a Ház elnökét. A parlament épületére 1845-ben írták ki az első pályázatot. Markó Károly Firenzében tartózkodó és a Rómában, illetve Bécsben tanult Vitovszky István nyújtott be pályázatot. Ez utóbbi tervét fogadták el, ám a szabadságharc miatt nem épült meg. 1880-ban született törvény egy, az Országgyűlés mindkét (az úgynevezett alsó és felső) házát befogadó, állandó Országház építéséről. Országos Bizottság alakult, amely „az első alakuló ülésében, még a program pontozatainak megállapítása előtt elvül kimondotta: az épülő Országház tervezése, s mi a beosztást és célszerűséget illeti, nem korlátozható pénzügyi tekintetek által, hanem az épület a jelen, valamint a jövőbeli szükségeknek is megfelelően épüljön”. A kiírt pályázatra 1883. február 1-jéig, 19 neves építőművész - köztük Hausz- mann Alajos, Schickadenz Albert - pályaműve érkezett be. Egy évvel később jelent meg a határozat arról, hogy Steindl Imre tervét - némi módosítással - elfogadták. Az épület alapozási munkálatait 1885. október 13-án kezdték meg, de fél év sem telt el, leálltak a munkával. Az épület területén ugyanis egy vízműtelep állt. Ezt elég lassan telepítették ki, így csak 1886. október végén lehetett folytatni a munkálatokat, amellyel 1887. augusztus 31-re el is készültek. A kupolacsarnok A főlépcsőn lépkedve feltűnik a boltozatot tartó nyolc, hat méter magas, egy-egy tömbből faragott, egyenként négy tonna súlyú svéd gránit oszlop. A világon ilyen csak 12 darab készült, a többi négy az angol parlamentben található. 13. OLDAL Az üléstermek padsorai, a főemeleti szó bák bútorai, falai és mennyezete a lég szebb fából, szlavóniai tölgyből készültek. Az üléstermeket körülveszik az irodalomból is jól ismert Ház folyosói. Az épületnek minden része műemlék, őrzi eredeti állapotát. A régi időket idézik a Ház folyosóin a beépített, fényesen csillogó réz hamutartók, amelyeken olyan vastag, megszámozott vájatok vannak, hogy éppen beléjük fér egy szivar. Akkortájt csaknem minden képviselő szivarozott, ha kijött a teremből, a számozott hamutartóban megtalálta félig elszívott szivarját. Ma a folyosókon tilos a dohányzás. A belső csarnokok és termek építőművészeti díszítésére a márványfélék közül a siklósi, a gyű-di (baranyai) és a vaskóid (bihari), girolamói, castelvenerei, sarran- colini és siennai márványt valamint mau- thauseni svéd gránitot használtak. A korabeli krónikák szerint az addig parlagon heverő, építők előtt ismeretlen magyar márványkincsre ekkor figyeltek fel a geológusok és a kőfaragó mesterek. Egy Budapestről szóló vetélkedőn többi között tesztlapokat kellett kitölteni. Arra a kérdésre, hány szobor díszíti az Országház homlokzatát, senki sem adott helyes választ. Elrohanunk az épület mellett, pedig érdemes rövidebb-hosszabb időt szentelve megcsodálni az épület minden apró részletét. A homlokzatot, tematikus sorrendben 90, kőből faragott szobor díszíti, a kor legkiválóbb szobrászainak alkotásai. Az épület északi bejárata felett Árpád vezér és a hét fejedelem szobra a honfoglalást, a déli bejárat felett Szent István és az allegorikus figurák az államalapítást jelképezik. Az épület dunai oldalán, időrendi sorrendben állnak a magyar fejedelmek és királyok, Árpádtól V. Ferdirtándig. A város felőli oromzaton sorakoznak az erdélyi fejedelmek, országnádorok, kiváló hadvezérek és államférfiak szobrait találjuk. A Kossuth téri kapuzat felett Nagy Lajos és Mátyás király szobra áll. Munkácsy Terem Az épület déli szárnyán találjuk a Munkácsy Termet. A köztársasági elnök itt fogadja vendégeit és itt adja át a kitüntetéseket. Itt látható a nagy magyar festő, Munkácsy Mihály viszontagságos sorsú, Magyarok honfoglalása című festménye. A hatalmas festmény évtizedeken át a Szépművészeti Múzeum raktárában hevert. A remekmű eredeti helyének a képviselőház elnöki emelvénye mögötti falat szánták, de amikor a kép elkészült, 1904- ben nem engedték oda helyezni. A művésztől ugyanis olyan képet rendeltek, amelyen az itt élő népek behódolnak Árpádnak. Munkácsy festménye pedig nem hódító, hanem barátkozó találkozást ábrázolt. Munkácsy megelőzte korát. A lyuk is műemlék AZ ELÖREGEDETT PARLAMENT (Részlet Mikszáth Kálmán tárcájából, 1896) ...Ah, bizony öreg már a parlament, házsártos, tehetetlen, mo- rózus és szeszélyes. Érdekes megfigyelni ebben az állapotában - amint az egyik lába már a sír szélén van, s mégis rugdaló- zik a másik lábával. Mennyi tenger idő egy ilyen testületben csak négy esztendő is! Hol van immár az a társaság, mely pezsgő életkedvvel gyűlt egybe az első ülésre? Az őslegendák közé látszik már tartozni ez első ülés, melyen az „admirális” Janicsáry elnökölt, ki bezárván az ülést, arra a közbekiáltásra, hogy a következő ülés mikor lesz, vállvonogatva odamordult: „Tudja az ördög.” Janicsáry apó csak még fiatalabb lett azóta, de a Ház elvénhe- dett, átváltozott. Nem is az már ez, amelyik volt. Egynegyede kihalt, egy másik negyede széjjel ment, a fele pedig, amelyik megmaradt, összevissza keveredett. Az akkori kabinetből nincs már meg Fejérváryn kívül egy lélek sem, maga a vezér is, aki választatta a mostani országgyűlést, “otthagyta pártját, önkéntes számkivetésbe bujdosván el a nemzeti párti gránicra. És milyen csúnya egy ilyen elaggott Ház. A vén asszony is kellemetlen, de egy vén parlament még borzasztóbb. Nem érdeklődik a tárgyalások rendes menete iránt senki, azokat már csak Perczel Béni veszi komolyan. Az előadók beszédjeit, amikben alig lehet agresszív elem, senki se hallgatja; általában a szép beszédek értéke megszűnt. Nincs többé olyan beszéd, amelyért valaki eldobja a folyosón a szivarját. Az elöregedett Ház nem tud már hallgatni, csak szavazni. Vannak esetek, hogy igen csinos beszédek alatt négy ember lézeng bent a teremben, a többi voks'künn tereferél és pletykázik a folyosón, és csak a csöngettyűszó rángatja be őket. A kereskedelmi büdzséjénél megtörtént, hogy a Visontai beszéde alatt egyetlen ember sem ült a kormánypárti padokon. Megfoghatatlan, hogy kinek beszélnek most már a negyedik esztendőben a szónokok? Áz újságoknak? Bolondság! Az újságok se ostobák, és csak kivonatolják a beszédeket, az olvasó- közönségnek pedig éppenséggel megjött az esze, és nem olvassa el a kivonatokat sem (...) (...) S maga a vén Ház mit se törődik a saját elaggottságával, köszvényes lábaival egykedvűen odább vánszorog, s az oldalnyilal- lásokat és az általános decaden- ceot úgy veszi, mint természetest, miközben csak egy dologra kíváncsi, hogy meddig él még. Érzi, hogy napjai meg vannak számlálva, a koporsója is kész, csak a dátum hiányzik. A teljes dátum, mert az anno 1896 bizonyos... A faragott kődarabok száma közel 600 000. A téglafalazat 173 600 négyzetméter a boltozat 191 000 négyzetméter, amelyekhez 40 millió téglára volt szükség. A vasneműek súlya, 28 368 métermázsa. AZ ÉPÍTÉSZ, AKI SOHASEM PIHENT vonzódtak hozzá, de akik megismerték, tudták, hogy szívvilágában a jóság foglalja el a legnagyobb teret. Valódi egyszerűség és szerénység volt. Nem irigye mások sikerének, viszont sohasem kereste a hangos elismerést. Steindl Imre 1839. október 29-én Budapesten született. A pesti műegyetemen és a bécsi képzőművészeti akadémián tanult. Steindl Imre életének utolsó két évét súlyos betegsége miatt tolókocsiban töltötte, de még így is naponta kint volt a Parlament építkezésén, 1902. augusztus 31- én bekövetkezett haláláig. Steindl mesterben valódi művészlélek, hatalmas alkotóerő lakozott. Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent: minden örömét művészetében lelte, egész életét művészetének szentelte. Egyenes, szókimondó modora miatt talán nem sokan
