Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-06 / 208. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 9 6 2002. Szeptember 6., Péntek A HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 7538 Kálmáncsa, Kossuth Lajos utca 36. Tel.: 82/719-829 A hivatalban mindennap fogadják az ügyfeleket: hétfőtől csütörtökig 7.30-16, pénteken 7.30-13 órá­ig óráig van nyitva. Kálmáncsa a szomszédos Szulokkal alkot kör­jegyzőséget, de a napi ügyeket helyben intézik. A jegyző kedden délelőtt és csütörtökön délután tartózkodik a faluban. Az önkor­mányzat pénzügyeinek intézését teljesen átvitték a körjegyzőségre. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 721 Ötévesnél fiatalabb: 39 6-14 éves: 74 15-18 éves: 28 19-60 éves: 378 60 évesnél idősebb: 202 TÁMOGATÁSRA 18 MILLIÓ Az önkormányzat az idén 77,7 millió forintból gazdálkodhat. 6,4 milliós forráshiányt terveztek az év elején, szerencsére azonban öt­milliós önhikis támogatással sike­rült egyensúlyba hozni a mérle­get. A munkabérekre és járulékai­ra 26 millió forintot kell kifizetni, dologi és egyéb kiadásokra 16 milliót. A szociális kiadások 18 millió forinttal apasztják az önkor­mányzati kasszát. 16 millió forin­tot adnak át a körjegyzőség és az intézmények fenntartására, illetve a nonprofit szervezeteknek. A szennyvízberuházáson kívül az idén 1,7 millió forintot költhetnek fejlesztésre. Az iskola tetejét sze­retnék rendbe tenni. A rendezési terv elkészítését is tervezik. Eh­hez is pályáznak támogatásért, de azt még nem bírálták el. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A családok többségének a Fe­hér Akác szociális otthon és a falu határában levő Emlékmajor vállalkozásai adnak megélhe­tést. Az otthonban 56 helyi és környékbeli lakos dolgozik. A német tulajdonú faipari vállalko­zás, a lakatosüzem és a biztosí­tékgyártó együtt ugyancsak eny- nyi embert foglalkoztat. A Szulokfa Bt üzemében 25 kálmáncsai dolgozik. Intézmé­nyei révén és a közhasznú mun­kaprogrammal az önkormányzat is meghatározó munkáltató. AZ ELLÁTÁS JOBB IS LEHETNE Két vegyesbolt és két italbolt van a faluban. Az utóbbiakra nincs panasz, de a vegyesboltok kínála­tát nem tartják megfelelőnek az emberek. A két boltban a napi élelmiszereken kívül egyre keve­sebb az áru, s nem mindig meg­felelő az alapellátás. Többször előfordult az is, hogy már reggel elfogyott a kenyér meg a péksü­temény. Főképpen ez utóbbinak a hiánya miatt panaszkodnak. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN ÉS NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA KÁLMÁNCSÁN ÁLLT AZ ELSŐ REFORMÁTUS FŐISKOLA. Hosszan elnyúló település Kálmáncsa, így itt a nagy távolságok is jelentősen növelik a közművesítés költségeit. A település központjában egy kis dombon áll a reformátusok temploma, amit 1828-ban építettek és néhány évvel ezelőtt újítottak föl. A lakosság többsége ma is ennek a vallásfelekezetnek a híve. Kálmáncsa régi protestáns település - vala- ha mezőváros volt -, a reformáció idején a reformátusok itt létesítették az első főiskolájukat. ________■ Bí znak a régiós összefogásban Hogyan lehet hatvanmillió forintból 300 milli­ós beruházást elvégezni? - ezen törik most a fejüket a kálmáncsaiak. A megoldáshoz még nem jutottak el, pedig fontos volna, mert ezen áll vagy bukik a község jövője. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pillanatnyilag a hatvan- millió sem áll még rendelkezésükre. A pénz arra kell, hogy megszüntessék a község el­zártságát. Ebből építenék meg az utat, hogy összekössék a 6-os főúttal a települést. A pályáza­ti keret azonban az idén csak 60 milliós. Az önkor­mányzatnál azt mondják: kivárják, hátha meg­emelik a következő években. Erre volt már példa, 1997-ben 200 milliót lehetett nyerni. Akkor azon­ban még nem volt partner hozzá a baranyai Kisdobsza. Kálmáncsán azt mondják.a falu jövője függ az út megépítésétől, e nélkül egyre aggasz­tóbb az elzártsága. Kútba esett a remélt horgászpa­radicsom kialakítása, s csökkent a biztosítéküzem dolgozóinak a száma is. A fiatalok elmennek, s az idősek nem tudják javítani a falu komfortját. Arról is nehezen sikerült meggyőzni az embereket, hogy csatlakozzanak a térségi csatomaberuházáshoz. Mára elkészült a vezeték 80 százaléka. Négy közhasznú és négy közmunkást foglal­koztat az önkormányzat. Egyikük Pintér János.- Jó, hogy van ez a munka, mert a korombeli­ekért nem kapkodnak a munkáltatók. A helyi két faüzem is fiatalokat keres; a negyvennél időseb­bek nem kellenek. Itt mindig van feladat; most a füvet nyírjuk, előtte kifestettük az óvodát; nem­sokára játszóházat is építünk. A közterületet ren­dezzük, s elvégezzük az iskola, óvoda körüli munkát. Öt hónapja dolgozom itt, nemsokára le­jár az időm, s mehetek vissza segélyért. A felesé­gemet többekkel együtt nemrég küldték el a biz­tosítéküzemből, így mindkettőnknek 14-14 ezer forint lesz a jövedelme. Nem tudom, ebből ho­gyan élünk meg. A faluban az egyetíen biztos pont a megyei fenn­tartású szociális otthon. Megélhetést ad sok család­nak. Az intézetre számíthat az önkormányzat is, rendszeres támogatója a falu rendezvényeinek. Sándor Miklós igazgató elmondta: 56 dolgozójuk van, a fele környékbeli. - Csaknem száz gondozot­tunk van a Fehér Akác otthon­ban: idősek, szenvedélybetegek és fogyatékosok. Az utóbbi évek­ben több mint 30 millió forintot költött ránk a megyei önkor­mányzat. Mosodát alakítottunk ki, felújítottuk az épületeket, új autót vettünk; most kicseréljük a mikrobuszt is. Majdnem száz család lakja a Kálmáncsához tartozó Lajosházát. Többségében idő­sek, illetve cigányok. Sok ház megüresedett, hat gazdátlan épület már összedőlt. Az embe­rek úgy érzik: innét mindenki elmenekül. Az áfész már évek­kel ezelőtt becsukta a boltját, most az egyik családnál lehet féllegálisan kenyeret venni. En­nek is örülnek az idősek, mert legalább emiatt nem kell hazul­ról kimozdulniuk. Azt mondják: kellene itt legalább egy nyilvá­nos telefon. Az önkormányzat fél éve igényelte a Matávnál, de még nem érkezett meg. 23 gyerek jár a kálmáncsai kisiskolába. Összevont osztá­lyokban tanulnak, de ez nem okoz hátrányt. - A diákok szá­ma ideális a szakmai munká­hoz - mondta Keszkenyős Józsefné igazgató -; minden egyes gyerekkel külön foglalko­zunk. Más kérdés, hogy a kis létszám megdrágítja az intézmény fenntartását. Ennek ellenére nincs vita, a rossz közlekedés mi­att embertelenség lenne a kicsiket más faluba utaztatni. - A szakos ellátottságunk jó, egyre több eszközünk van, s negyedikben már számí­tástechnikát is taníthatunk. Hamarosan hozzá­látnak az iparosok a tető helyreállításához is. Több mint kétmilliós költséggel kijavítják. Már a téli tüzelőnk is itt van az udvaron, mert gondos gazda az önkormányzat. ___________________■ Tö bb felnőtt olaszul tanul Az iskolások németül s angolul ta­nulnak, a felnőttek olaszul. A diá­koknak fontos az idegen nyelv, és az idősebbek közül is többen kénytelenek „taljánul” beszélni, mivel a munkahelyi főnökük olasz vállalkozó. A könyvtár látogatott­sága nem változott, annál inkább a lakosok érdeklődési köre - tudtuk meg Simon József könyvtárostól. Elmondta: a fiatalok rendszeresen forgatják a szótárakat. - A beirat­kozott olvasók nagyobb része ta­nuló, mégis az idősebbek jönnek gyakrabban könyvtárba - tette hozzá. - A kisebbek Benedek Elek meséit kölcsönzik ki, az iskolások többnyire a kötelező olvasmányo­kat; a felnőttek viszont romantiká­ra vágynak, és a kalandregényeket keresik vagy a színes útleírásokat. Simon József gondja a mintegy hétezer kötet gyarapítása. - Két éve sok könyvet kiselejteztünk, de az önkormányzat évente száz­ezer forintot ad a gyarapítására. Sok új, egyebek közt egyházi kiad­ványt is vásároltunk - mondta. - Volt itt egy emlékezetes író-olvasó találkozó is: Horgas Béla költő, volt kálmáncsai diák tartotta. Most is valami hasonlóra készülünk. Szeretnénk vendégül látni a falu szülöttét, Barla Szabó Sándor nyugdíjas főorvost. És akkor tar­tanánk egy réteskóstolót is. ■ Negyven évig a katedrán A falu lámpása, a tanító nem­zedékekre hatott. Emberré ne­velte tanítványait, s ablakot nyitott a világra. András Béla csaknem 40 évig tanított Kálmáncsán. A község két éve fogadta a díszpolgárává.- Büszke vagyok rá, hogy a me­gyében először mi szerveztük meg a felnőttek esti oktatását; még Csokonyavisontáról is jártak hozzánk, hogy elvégezzék az ál­talános iskolát - mondta András Béla volt iskolaigazgató szigetvári otthonában. - Felszámoltuk az analfabétizmust, 1952-ben a ci­gánytelepet is. Önköltséges nap­közit létesítettem, s megszervez­tem a községi óvodát. A reformá­tus iskolában csak egy tanter­münk volt, így több helyütt, még a pásztorházban is oktattunk. 100- 120 tanulónkat az 1-3., 2-4. s 7-8. osztályt összevonva tanítottuk. így is későbbi diplomások egész sorának a tudását alapozta meg. Emellett kán­tori szolgála­tot végzett is­tentisztelete­ken. 22 éve ment nyugdíj­ba, de előtte megírta az is­kolatörténetét. A falu valaha püspöki szék­hely volt, s fő­iskolája volt itt a protestánsoknak.- Gyakran visszatérek Kál- máncsára, anyám és első felesé­gem sírjához. Az iskolába azon­ban nem megyek be; felidéződne s fájna a sok szép emlék, ami oda­köt. A múlt úgyis mindig vissza­köszön a jelenben. Ilyen korban az ember újra végigjárja az utat, ami egyszeri és csak az övé. Meg­lepett a kitüntetés is - mondta meghatódva a 88 éves díszpolgár -, de nagyon örültem, hogy a köz­ség vezetése megbecsüli több év­tizedes munkámat. ■ Az óvodások gyakran ked­veskednek az időseknek énekkel, versekkel, s cserébe ajándékot kapnak tőlük. So­kat forgolódnak a kicsik az is­kolások között is, együtt lép­nek föl a falu rendezvényein. Naponta találkoznak, hiszen az óvodában étkeznek diá­kok is. - Kálmáncsán szeren­csére nem ismerjük a helyhi­ányt, évek óta nem változik a gyermekek száma. Most hu­szonhárom jár ide - mondta Raudenkranc Emőné óvoda­vezető. - Nekik még nagyon fontos a játék, a zene, az egyéni képességek fejleszté­se. Gyakran elővesszük a tár­sasjátékokat, s zenei foglal­kozásokat is tartunk. Nagy a moz­gásigényük: sokat játszanak a fa­várban, a csúszdán, alkalmanként kirándulni megyünk. A nyáron Balatonedericsen és Fenyvesen jár­tunk... A kicsiknek most még nagyon fontos a játék Kálmáncsai olvasóinkat kérdeztük: mi a legnagyobb gondjuk, elsősorban mit változtatnának meg a településen? Elveszítette a község a megtartóerejét Bán Antalné nyugdíjas: - Na­gyobb közbiztonságra lenne szük­ség. Az ember ma már ki sem moz­dulhat a házából, mert nem tudhat­ja, hogy amire ha­zaér, mi marad belőle. Mert itt el­lopnak mindent; nem a helybeliek, hanem az idegenek. Nekem nyolc­vanezer forintomat vitték el. Dró­tot meg vizet kértek, és amíg az egyikük elterelte a figyelmemet, a másik kifosztott. Másnap még ke­nyeret sem tudtam venni. Egy má­sik asszonyt fényes nappal meg­támadtak. Régebben gyakrabban - éjjel és nappal is - jöttek a rend­őrök, de most alig-alig látni őket. Mára olyanok lettünk, mint a ra­bok, kimozdulni sem merünk. Géczi Tímea eladó: - Van mun­kám; húszévesen az áfész vegyes­boltjában dolgo­zom, így nem kell aggódnom a jövő­mért. Mégis: ha egyszer módom lesz rá, nem gon­dolkodom, hogy maradjak vagy el­menjek a faluból. A korombelieknek itt nincs jövő­jük. A munkalehetőségeket tekint­ve Emlékmajor és a szociális otthon a teljes kínálat. A követelményektől így egyre inkább elmaradnak a fal­vak, közöttük Kálmáncsa is. Az ilyen kis települések már nem tud­ják megtartani a fiatalokat; legin­kább ezen kellene változtatni. Eh­hez persze kevés az önkormányzat. Sok pénz és jóval több munkahely mentheti csak meg az apró falvakat. Kapui Imre festő: - Huszonhá­rom éves vagyok, s úgy gondolom, előbb-utóbb vala­melyik nagyváros­ban kötök ki. Sok fiatal gondolkodik így ebben a falu­ban. Nekem ugyan idehaza is van munkám, de a korombeliek több­sége már nem ilyen szerencsés. Szórakozási lehetőségünk sincs, mert itt csak két-háromhavonta rendeznek egy-egy bált. Nemrégi­ben próbálkoztunk azzal, hogy lét­rehozzunk egy ifjúsági klubot. A kezdet jó; az érdeklődés nagy, a hét végén is volt összejövetelünk. A klubnak most 25-28 tagja van, még a környékről is jönnek fiata­lok. Van már egy pingpongaszta­lunk, és tévét is szeretnénk venni. Balogh Jánosné nyugdíjas: - Lajosházán élek, Kálmáncsa külte­rületén. Itt már semmi sincs; aki teheti, az elmene­kül erről a telepü­lésrészről. Úgy érezzük, ma­gunkra hagytak bennünket. A bol­tunkat a sok betö­rés miatt évekkel ezelőtt megszün­tette a tulajdonos, a barcsi áfész. Ha telefonálni akarunk, akkor az egyik szomszédhoz kell bekéredzked­nünk. A közbiztonság rossz, itt rendőrt nagy ritkán látunk. A közle­kedés is nehézkes, az ide vezető utak állapota pedig siralmas. Ré­gen, amíg Bárdibükk munkát adott, virágzó puszta volt Lajosháza. Ma pedig pusztulófélben van az egész település, kétségbeejtő az állapota. Farkas László polgármester: - Meg akarjuk szüntetni Kálmáncsa zsáktelepülés vol­tát, hogy javítsunk a falu elérhetősé­gén, az ide vezető utak állapotán. Ez az első lépés, hogy nőhessen a telepü­lés megtartóereje. Sajnos, ehhez nem elegendő az önkormányzati akarat, szélesebb összefogás szükséges, amely évek óta késik. A falu vezeté­se e nélkül csak működteti az intéz­ményeket, rendben tartja a telepü­lést. Ezzel a feladattal mindeddig si­kerrel megbirkóztunk. Kálmáncsa rendezett település, jó állapotban vannak az intézményei. Csatornáz­tunk, korszerűsítettük a közvilágí­tást. Az önkormányzat jó gazdája volt a rábízottaknak. ■ Fürge ovisok a favárban Az óvoda pályázati és önkor­mányzati támogatásokból vásárolt játékokat. S a farsangi bál és a ka­rácsonyi ünnepség több mint 200 ezer forintnyi bevételéből a baba- konyha-szoba kap új bútort. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom