Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-28 / 227. szám

2002. Szeptember 28., Szombat 7. OLDAL Évek egy beruházásra Mintha a pamuki órák mutatói lassabban járnának körbe a számlapon. Eltelhet egy év is úgy, hogy alig haladnak előre a dolgok. Jó példa erre az orvosi rendelő ügye. A polgármesteri hi­vatal épületében alakíttatja ki az új rendelőt az önkormányzat, mert az egykori iskola épületben levő nem felel meg a szigorú elő­írásoknak. Az Állami Népegész­ségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is sürgeti a jelenlegi helyzet meg­változtatására. A falu pályázott és nyert a kor­szerűbb egészségügyi ellátás kö­rülményeinek javítására. A me­gyei területfejlesztési tanács azonban három év alatt folyósítja az összeget. Ez nem okoz gondot olyan településnek, amelyik megelőlegezheti a beruházás összegét, és nem okoz gondot, hogy néhány év múlva kerül az önkormányzat számlájára a tá­mogatási pénz. Pamukon nem így van. Itt minden többletforint nélkülözhetetlen, s nem mind­egy, hogy mikor érkezik. A köz­ségnek egy-egy feladathoz még az önerő előteremtése is szinte megoldhatatlan feladat. A támo­gatásokért vívott versenyben kényszerűen a sor végén kullog. Legalább akkor kerülhetne jobb helyzetbe, ha a pályázatot kiírók is elismerik a helyi fejlesztés fon­tosságát. Arra a 890 ezer forintra ma van szükségük és nem hol­nap^________________■ Disznót, kecskét nevelnek Huszonegy disznót nevelnek, s többnyire a gyerekek őrzik A cigányszervezet közvetítésével öt család nevel közö­sen mangalicákat és kecskéket. Bár meggyűlt a bajuk a környezetükkel az elkóborolt ma­lacok okozta kár miatt, nincs más jeményük a hely­zetük javítására. Egyetlen civil közös­ség tevékenykedik Pamukon: a Jó­remény Cigányszer­vezet, amelynek Lengyel Zoltánné az elnöke. Tavaly még csak a reményekről beszéltünk, azóta ezek egy része valósággá vált. Az Autonómia alapítvány és az Ökotárs közös pályázatán indultak sikerrel. Ri­deg állattartásra szegődtek,.s ta­vasz óta mangalicákat és kecské­ket nevel öt család. Az állatokat az ország minden tájáról hozták: volt, amelyiket az Alföldről, a másikat Miskolcról. Jelenleg 21 mangalicát és 13 kecskét nevel­nek a somogyvári agrártársaság­tól átvett területen. Ez a nyolc­hektáros zsámbékos, nádas terü­let igen alkalmas ezeknek az álla­toknak, mert szeretik az ilyen dagonyázóhelyeket. A terület, ahol az öt család az állatokat ne­veli, tulajdonképpen 26 földtulaj­donos birtoka; tőlük a társaság bérli a területet, használatra át­adta az újdonsült farmereknek. Nemcsak a terület használatának a viszonyai ilyen nehezen átte­kinthetők, hanem a farmerkodás is komoly kihívás a családoknak. Sikeréről a faluban megoszlanak a vélemények, különösen azóta, hogy a mangalicák időnként el­kóborolnak és tetemes károkat okoznak. Bizony, volt, amelyiket Öreglakról hozták vissza. Lengyel Zoltánné elmondta: a nyertes pályázat szerint három évig kell az állatállományt fenn­tartani. A szaporulatot viszont úgy osztják el maguk között, ahogy jónak látják. Ő a végzett munka arányát tekinti alapnak. Mindenesetre ez a tevékenység öt család 20-23 tagjának jelent biztatást a jövőre, mert nincs más választásuk, minthogy megtanuljanak gazdálkodni. Szeretnének továbblépni, és ju­hokkal meg baromfival is foglal­koznának. Azzal számolnak, hogy Európai Unióban jó piaca lesz a biotermékeknek, s több feldolgozó létesül majd, mert egyelőre csak egy pécsi cégről tudnak. Tény, hogy ennek a gazdálkodásnak egyelőre a gyerekek örülnek a legjob­ban, mert többnyire ők vállalják az állat- gondozást. ■ Konferenciára készülnek A cigányszervezet 150 ezer forintot nyert a kon­ferenciasorozatnak a megszervezésére, ennek megtartását november elejére tervezik. Itt sze­retnék kidolgozni azt a kistérségi stratégiai ter­vet, amely feltárná a cigányság lehetőségeit. PAMUK EGYIK BÜSZKESÉGE: A KÖZSÉGHÁZA. A közmunkaprogram keretében felújították a középü­leteket. Állami munkabér-támogatással az önkormányzat munkát tudott adni a község lakosainak, s közben rendbe tétette közösségi létesítményeit. A községháza üy módon is a lakosság érdekeit szolgálta. S ezt teszi mindennap, szülte a családok egyetlen segítő háttere a hivatal és az önkormányzat, amelyre számíthatnak. ■ Korlátozott s határtalan lehetőségek Pamuk a korlátlan lehetőségek és az esélyek után kutató emberek hazája. Vadban és ter­mészeti értékekben gazdag a vidék, csábítja a jómódúakat, miközben a lakosok napi gon­dokkal küszködnek. Falusi turizmusról álmodoznak és az unióban bíznak. Aki betéved Pamukra, annak biztos megfordul a fejében, hogy nyugdíjas éveiben szívesen élne ilyen szép vidéken. Vajon fiatalon a gyerekeivel letelepedne-e itt? Erre kevesen gondolnak. Az itt lakók tudják: az utakkal van a baj. Az olyan köz­ségnek, ahova csak egy út visz, kevés esélye van a továbblépésre. Arról viszont nem tudnak, hogy a megyei fejlesztési tervekben szerepelne a köz­ség zsáktelepülés-jellegének megszüntetése.- A realitásokat nézzük, addig nyújtózko­dunk, ameddig a takarónk ér - mondta Móhr Mi­hály polgármester. - Kétezerben a Kossuth és az Ady utca korszerűsítése 15,6 millió forintba ke­rült volna, de nem tudtuk letenni a 30 százalékát. Utána az összekötő és mezőgazdasági utak építé­sére lehetett pályázni. Tettünk lépéseket a zsák­település-jelleg megszüntetésére, de nincs sok reményünk. Egyelőre az infrastruktúra bővítésének a lehe­tőségeit sem látják, bár számolnak az Európai Unió új lehetőségeivel. Úgy gondolkodnak: mi­után az unióban nagy gondot fordítanak a kör­nyezetvédelemre, a falu környéki számos illegá­lis szemétlerakót is meg kell szüntetni. S talán esélyt kapnak a szennyvíz és a gáz bevezetésé­re. A falu egyelőre még a társulásra sem gondol­hat, bár a polgármester szerint a Pogány völgyi kistérségben lesz erejük céljaik elérésére. Úgy látja: egyetlen kitörési pont van, a falusi turiz­mus. Az is ösztönzi, hogy egyre több német és hazai család vesz megüresedett portákat nyara­lónak. Projcs Lajos falugondnok, aki alpolgármester­ként is szolgálja a közösséget, egyetért vele. Csak ' annak nem látja még a módját, hogyan lehetne a családokat támogatni, hogy házaikat alkalmassá tegyék vendégfogadásra. Naponta intézi ügyes­bajos dolgaikat, beszerzi a gyógyszereket, szállít­ja az ebédet, a betegeket. Van, hogy a sajátjából tesz hozzá, ha olyan gyógyszert kell elhozni, amire a családnak pillanatnyilag nincs pénze. Pon­tosan tudja, hogy milyen gon­dokkal küszködnek. A falu- gondnoki szolgálat azért van, hogy őket segítse. Ha 5-10 per­cet késik, barátian korholják: Lali, hol voltál eddig?- Nagyon szeretem ezt a munkát, jó az embereknek segí­teni - mondta az érettségizett la­katosmester, akinek hivatásos jogosítványa is van, ami jól jön a falugondnoki szolgálat ellátá­sához. Csima János jegyző nyolc év után búcsúzik a falutól, bár ér­zékelteti: lehet, hogy még visz- szatér. A kölcsönös tisztelet és szeretet fűzi Pamukhoz, de az itteniek szókimondásával meg­jegyzi: egyik budapesti üdülőtu­lajdonos még kiállításokat is rendez a kúriájában, de a helyi vezetést nem hívta meg. Fontos lenne, hogy szorosabbra fűzzék a szálakat.- Fájó pont, hogy a község nem tud munkahelyet biztosíta­ni - mondta. - Ott áll az üres épület, amiben nemrég 10-15 ember dolgozott. Az önkor­mányzat azonban egyedül tehe­tetlen. Arra az épületre utal, ami a polgármesteri hivatal szomszédságában áll s korábban a Maiévnek készítettek itt egységcso­magokat a csurgói Aeropack közvetítésével. Az­tán megszűnt a gyártás feltehetőleg a költséges szállítás miatt. Erre a sorsra jutott a zokniüzem és másfél éve a varroda is. Abban egyetértenek mindannyian, hogy addig nem tud továbblépni a falu, amíg legalább az ön­erő előteremtéséhez nem kap támogatást. Akkor sikeresen pályázhatna, hogy állami forrásokat vonjon be a községfejlesztésbe. _____________■ Pam uki olvasóinkat kérdeztük; milyen terveik vannak, mit valósítanának meg elsősorban a faluban?____ Jo bb út, munkahely, több összetartás kellene Herceg István nyugdíjas tehe­nész: - Ötévesen 1938-ban kerül­tem Pamukra, az apám pásztor volt. Én a téesz tehené­szetéből mentem nyugdíjba. A Rákó­czi utcában épít­keztünk; nagyon rossz az út, és kel­lene egy híd is. Ke­vés nyugdíjból élünk. Van egy 400 négyszögöles kertünk, a téesztől kukorica a járandóságunk, jól jön a két kis hízónak. Több pénz kelle­ne az önkormányzatnak is, hogy legalább az utakat meg tudja csinál­tatni, de szerintem még a megígér- tet sem kapják meg a falvak. S az is nagyon kevés egy ilyen kis telepü­lésnek, mert még egyszer annyi kellene. A fiatalok elhagyják a falut, akik maradunk, mind kiöregszünk. Szekerka Jánosné rokkantnyug­díjas: - Két éve települtem ide Bé­késcsabáról. Hir­detésben találtam rá a falura; érde­kes, hogy a csere- partnerem meg Békésben telepe­dett le. Igen meg­tetszett ez a kör­nyék. Három lá­nyom van, remélem, hamarosan ők is kövemek. Elégedett vagyok; az emberek szépítik a házukat, tiszta a falu. Bármivel fordulok az önkor­mányzathoz, mindig segítenek. Sok jó ember él itt, bár előfordul, hogy irigykednek egymásra. Örülnék, ha a boltban nem lenne gond a kenyér mennyiségével, hogy ne kelljen Ka­posvárra utazni érte. Előfordult, hogy a polgármester hozatott ke­nyeret, mert a bolt keveset rendelt. Mányoki János rokkantnyugdí­jas: - Itt születtem, itt nőttem föl. Öregszik a lakos­ság; a fiatalok el­mennek tanulni, aztán ott marad­nak. Nem látom a falu jövőjét bizta- ' tónak. Komoly be­ruházásra nem gondolhatunk, a pályázatokhoz nincs önerő. A munkahely hiánya és az utak állapota a legnagyobb gond. Az al­só utcára és a szálai részre is ráférne a felújítás. Kellene játszótér is; van egy, de az tönkrement. Engem a fa­lu szeretete tartott itt. 24 éves korom óta részt veszek a helyi közéletben. Kaposváron tanultam ki a szak­mám, dolgoztam az öreglaki gazda­ságban is. 30 évig zenéltem, a trom­bita és a hegedű a hangszerem. Bogdán Vendelné szociális jára­dékos: - Huszonkét éve vagyok pamuki, ide jöt­tem férjhez. Kicsi falu ez, de össze­fogással, társadal­mi munkával töb­bet elérnénk. Sok mindent megvaló­síthatnánk takaré­koskodva és kö­zös munkával, de ahhoz a lakos­ságnak is kellene tennie. Vannak Pamuknál kisebb települések is, mégis jobban fejlődnek, mert ösz- szetartanak. Van itt egy kis irigység az emberekben. Csak azt látják, hogy valakinek van, de azt nem, hogy éjjel-nappal dolgozik érte. A játszóteret is rendbe tehetnénk, mert kellene a gyerekeknek. Volt már rá példa, hogy összefogtak az emberek, most is szükség volna rá. Sándor Zoltán munkanélküli mű­szerész: - A választási bizottság el­nöke vagyok, apámtól örököltem ezt a tisztet. Fonyó­don dolgoztam öt évig, jártam Fehér­vár környékére is, de visszahúzott a szívem. Ingázni nehéz, az utazást sem fizetik a cégek. Személy- és va­gyonőri tanfolyamra jelentkeztem, nyelvet tanulok. Nehéz sorsú falu ez. Régen sok fiatal volt itt, most demográfiai mélyhullám van. Nehéz válaszolni arra, milyen lesz a jövő. Remélem, családgondo­zóként munkát kapok, ez szép fela­dat. Megtaláljuk itt is a szórakozási lehetőséget, pingpongozunk a kultúrházban, s futni is szeretek. A falunap is jó rendezvény volt. ■ HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8698 Pamuk, Petőfi utca 76. Tel.: 85/340-010 A hivatal hétfőtől csütörtökig reggel 8-tól délután fél 5-ig, pénteken 8-tól délután 4 óráig fogadja az ügyfeleket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 296 Kétévesnél fiatalabb: 14 2-5 éves: 9 5-14 éves: 49 14-16 éves: 7 16-18 éves: 10 18-55 éves: 139 55-60 éves: 13 60 évesnél idősebb: 55 SOK A SZOCIÁLIS KIADÁS Az önkormányzat az idén 35,2 millió forintból gazdálkodik. Költ­ségvetésének több mint a felét a működésre költi, 18,6 millió forint megy el a község fenntartására. Emellett 330 ezer forintot ad át a társult feladatok ellátására és tá­mogatásra. A szociális juttatások­ra az idén is több mint 8,2 millió forintot költ. Fejlesztésre 7,9 millió forintos keretet határozott meg a képviselő-testület. Tartaléka nincs. Adót mindössze 73-an fizetnek. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ Munkát a községben csak az ön­kormányzattól remélhetnek az em­berek a közmunkaprogram során. Többségük alkalmi munkával egé­szíti ki a kapott szociális juttatást. SZÉP REMÉNYŰ ÉVEK Mindössze 300 éve Pamuk a falu neve. Egészen az utóbbi évtizedekig jellemző volt rá a la­kosság növekvő száma és a jó munkahely. Húsz éve még 700- an lakták. A kaposvár-fonyódi vasútvonal s az 1919-ben épült vasútállomás kapcsolta a térség vérkeringésébe. A község 1868-tól 1945-ig Somogy- várhoz tartozott. Lakosságát a II. világháború végén kitelepítet­ték, s mire az emberek vissza­költöztek, mindenük odalett. A földosztáskor 60-an kaptak föl­det és 27 családnak volt még birtoka. A tsz, majd a Gyapjúter- meltető.Állami Vállalat - ez ké­sőbb az öreglaki magtermeltetö vállalaté lett - adott munkát az embereknek. 1968-ban épült a sertésfialtató. A sok munkahely aztán sorra megszűnt, az ingá­zókat az utóbbi évtizedben bo­csátották el. Az 1990-ben ala­kult önkormányzat két évig a somogyvámosi körjegyzőség­hez tartozott, de önálló hivatalt szervezett, s ehhez ma is ra­gaszkodik. A falu elemi iskoláját 1868-ban alapították, s 1948- ig hatosztályos volt. 1962-ben az öreglaki, majd a somogyvá­ri iskolához körzetesítették a fel­ső tagozatot, 1976-ban pedig megszűnt az alsó tagozat is. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GÁLDONYI MAGDOLNA FOTÓK: MÁRTON LÁSZLÓ ALMANAC H - 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom