Somogyi Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-13 / 214. szám

6. OLDAL A L M Á N A C H •I 8 0 2002. Szeptember 13., Péntek SOMOGYARACS HIVATAL MINDENNAP Somogyaracs a körjegyzői hiva­talt Babócsával közösen tartja fenn, így ott intézik ügyeiket. A hivatal címe: 7584 Babócsa, Rákóczi utca 12. Tel/fax: 82/491-012 A körjegyzőségen mindennap fogadják az ügyfeleket: hétfőtől csütörtökig 7.30-tól 16 óráig, pénteken 7.30-tól 1' áráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 235 Ötévesnél fiatalabb: 24 6-18 éves: 59 18-60 éves: 114 60 évesnél idősebb: 38 ÉPP CSAK ELÉG A PÉNZ Az önkormányzat az idén 44,9 millió forintból gazdálkodik. For­ráshiányos a költségvetése: a szükségesnél 5,9 millió forinttal kevesebb áll rendelkezésére, de sikeres önhikis pályázattal egyensúlybé került a mérleg. Működésre 33,5 milliót fordít, ebből tartja fenn a nyugdíjasott­hont, a falugondnoki szolgálatot, a napközit, s hozzájárul a kör­jegyzőség, az iskola és óvoda fenntartásához. 5,4 millió forint a személyi kiadása, ennek a já­rulékaira 1,8 milliót fizet. A dolo­gi kiadás 13,9 millióm rúg, a szociális célú pedig 11,3 millió. Fejlesztésre 12,5 millió forintot terveztek, ebből azonban 11,5 millió a régiós csatornázás Aracsra eső költsége. így csak a maradékot fordíthatják fejlesz­tésre, például a művelődési ház ajtóinak és ablakainak a javításá­ra, illetve járdaépítésre meg a rendezési terv elkészíttetésére. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ Az egyetlen helybeli munkáltató az önkormányzat. Két állandó és három közhasznú munkást foglalkoztat, az utóbbiak közül az egyik szociális munkás, ő vi­gyáz a községi napköziben a gyerekekre, a másik kettő a közterületek rendjéért felel. A barcsi áfész egy embert alkal­maz, 2-3 aracsi a babócsai Ha­tárőr Rt-nél dolgozik, a többi al­kalmi munkából és segélyből él. MEGNYUGTATÓ ELLÁTÁS Egy vegyesboltja van a faluban a barcsi áfésznak. Korábban egymást váltották itt a bérlő vál­lalkozók, s bizonytalan volt az ellátás. Ezzel ma már nincs gond. Kezdetben önkormányza­ti támogatással működött az üz­let, de mára elegendő a forgal­ma. Amit a lakosok helyben nem kapnak meg, többnyire Babócsán és Barcson szerzik be. A bevásárláshoz igénybe vehetik a falugondnok segítsé­gét is. Italbolt nincs a faluban. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA KATOLIKUS TEMPLOM HALASTÓPUSZTA TÉGLÁIBÓL. A közeli Halastópuszta elbontott épületei­nek a tégláit használták föl, mikor 1953/54-ben a község római katolikus templomát építették. A temp­lomtól nem messze, jószerével a falu végén állnak a település mostani középületei, a művelődési ház meg a nyugdíjasotthon; ezek együtt alkotják az egyutcás Itis község központját. ___________________■ Zs ákutcában a kis település Zsákutcába jutott Somogyaracs. A kis zsákte­lepülésnek ma már minden második lakosa cigány; velük együtt jött, s mára kezelhetet­lenné nőtt a munkanélküliség meg a bűnözés. Öt dolgozóval az önkormányzat az egyedüli foglalkoztató, a munkaképesek sorba állnak a két közhasznú álláshelyért. A szerencsések egyike Bogdán József, három hónapra az önkormányzat alkalmazásába ke­rült. Ottjártunkkor éppen a vízmű területén nyírta a füvet. - 1981 óta vagyok aracsi lakos, s most először került rám a sor. Három hónapig dolgozhattam - mondta szeptember végén jár le. A legjobbkor jött ez a pénz. Két gyerekünk van, a nagyobb Nagyatádra jár középiskolába, s a kislány is tovább tanul. Örülünk neki, de fogal­munk sincs róla, miből fizetjük majd az iskolát. Munkájáért a minimálbért kapja: 43 ezer fo­rintot. Ez maga a mennyország, hiszen előtte 14 ezer forintot vitt haza havonta, s ennyit a felesé­ge is. - A családi pótlékkal is csak 43 ezer forint volt az összes jövedelmünk. Októbertől újra ennyi lesz. Ha nem gazdálkodnánk, rég felko­pott volna az állunk. Kár, hogy csak két ember alkalmazására van pénze az önkormányzatnak, mert itt a közhasznú munkán kívül nincs más lehetőség. A megélhetési gondok miatt gyakori a lopás, betörés. Az emberek azt mondják: megszűnt a közbiztonság; a rendőrök sem védik meg őket. Főleg az egyedül élő idősek a tolvajok céltáblái. - Amíg kórházban voltam, 30 tyúkomat lopták el - mondta az egyik. - S én még szerencsés vol­tam; tudok olyan asszonyról, akit addig ijeszt­gettek, mígnem mindenét itt hagyva elmene­kült. A holmiját széthordták, a házába egyszerű­en beköltöztek... Aracson elértéktelenedtek az ingatlanok. Jó néhány idős elmenne, de eladhatatlan a ház. Fil­lérekért nem akarják odaadni, amiben egy élet munkája áll. - Mi egész életünkben dolgoztunk, ezek meg mindig a máséhoz nyúlnak - mond­ják. - Nem értjük, miért segíti az állam ezeket az életerős férfiakat, akik naphosszat a ház előtt heverésznek. Van itt olyan roma, aki már a har­madik házát építi föl. Az első két háza tele van BOGDÁN JÓZSEF tartozással, OTP-hitellel, köz­műdíjakkal. S ahelyett, hogy ki­fizetné, inkább állami segítség­gel épít egy harmadikat. A magyarok azzal vádolják a polgármestert: a romáknak ked­vez. Azok amiatt támadják, hogy hiányzik belőle a szociális érzékenység. Azt mondják: a ki- látástalanság viszi őket lopásra és az, hogy nem segít nekik az önkormányzat. Ilyen faluban nincs versengés a vezetői posz­tért. Traxler Balázs polgármes­ternek várhatóan nem is lesz el­lenfele. - Csodát nem lehet ten­ni, a falu költségvetése évek óta forráshiányos. Igen szűkén jut az alapfeladatokra is. A fő kérdé­sek megoldása, mint a közbiz­tonság és a megélhetés javítása, rég túlnőtt az önkormányzaton. Tesszük a dolgunk, kis lépések­ben haladunk. Most fejeződött be a csatornázás, kicseréljük a művelődési ház ajtóit-ablakait, rendezési tervet készítünk, jár­dát építünk. Új kocsit vettünk a falugondnoknak, 3,5 milliót nyertünk rá pályázaton. S ezzel kimerültek a lehetőségeink. Az önkormányzat tartja fenn a községi napközit, amit Petrinovics Pálné vezet. Nyolc év alatt kiérdemelte a pedagó­gusdiplomát a cigány gyerekek között. Az a célja, hogy az ara­csi gyerekek felügyelet mellett értelmes foglala­tossággal töltsék idejüket. - Velem írják a lec­két, s ha elkészültek, jöhet a játék. A ház nyá­ron is nyitva áll a gyerekek előtt. Idén a babó­csai strandra mentünk, vetélkedőket szervez­tünk, tábortüzet gyújtottunk. Ha csak egy gye­rek elkallódását is megakadályoztuk, már meg­érte. Tény, hogy sok türelem kell hozzájuk, utána a saját gyermekemre, sajnos, már keve­sebbjük _______________________________| Ki száradt tó a határban A tó száraz medrét fürkészheti, mi­kor hazatér. Pedig valaha nyáron ott fürödtek, télen meg korcsolyáz­tak a fiatalok. Ez a száraz meder egy csöndes, elnéptelenedő falu jelképe. Nemes Lajosné évek óta Barcson él, de Aracson született, s itt töltötte ifjúsága legszebb éveit.- Valaha jómódú, törekvő embe­rek éltek itt. Gondozott porták sora­koztak, nyitott kapukkal. A ven­dégjárás szinte mindennapos volt; rendszeresen összejártak az aracsi, babócsai és csokonyavisontai fiata­lok. Különösen búcsúkor - eltartott egy hétig is -, bálokon pezsdült meg az élet; gyakran ott talált egy­másra menyasszony és vőlegény... Sokat fürödtünk a falu határában. Jártuk az erdőt, szedtük a piros tu­lipánt. S éreztem a családi tűzhely melegét. Apámnak, a község legna­gyobb adófizetőjének három háza és szódagyára is volt; fogattal négy településre vitték innen a szikvizet. Aztán kulákká nyilvánították, s négy évre elhurcoltak engem is a Hortobágyra... Nemes Lajosné 1940-ben kötött házasságot; férjével egy emlékeze­tes zsúron ismerkedett meg. Bár ragaszkodott szüleihez, mégis kö­vette Nyíregyházára. - Onnan is rendszeresen hazajártam; évek óta azonban már csak a temetőbe jö­vök, itt nyugszanak a szüleim - mondta a 85 éves Nemes Lajosné. - Fogy a lakosság, már csak egy-két ismerősöm él. Egykori otthonom is üresen áll, zárt kapukkal. ______■ Cs ak a bátrak járnak klubba Horváth Imréné és Németh Imréné a klubban költi el az ebédet Tizennégy nyug­díjas jár rendsze­resen az idősek klubjába, nekik ide hozza az ebé­det a falugondno­ki teherautó. Többségük csak ebédidőben jön, a bátrabbak azon­ban már tíz körül betoppannak. Szívesen töltenének az aracsi nyugdíja­sok több időt is egy­más között a klubban beszélget­ve, olvasgatva, de nem merik üre­sen hagyni a házukat.- A tolvajoknak az ebédidő is elég, hogy Idfosszanak - mondta Horváth Imréné és Németh Im­réné. Ők a bátrabb asszonyok kö­zé tartoznak. - Látják, hogy el­ment a gazda, s azonnal leadják a drótot. így lopták el nemrég a tűzifámat - mesélte Horváthné. - Főképp mi, özvegyasszonyok va­gyunk kiszolgáltatva, oda ugyan­is nem mennek lopni, ahol férfi van a háznál. Mindkettőnket hív­nak a gyerekeink; mennénk is, de nehéz eladni a házat, s ebek har- mincadjára sem hagyjuk itt. Németh Imréné sem úszta meg, nála kaposvári besurranó tolvajok jártak. - Ritkán jár erre a rendőr, pedig nagyon elkelne. Éj­jeliőr is kellene a falunak. A meg­bízható helybeli fiatalok azonban dolgoznak, nincs energiájuk az éjszakai járőrözésre. Kecskére pedig nem érdemes káposztát bízni. Fizetni kellene a védele­mért, de arra meg nincs pénze sem az embereknek, sem az ön- kormányzatnak. így marad a tel- jes közbizonytalanság. _______■ Va dászbombázóval repülne Jól összeillik a kétféle hobbi: Petrinovics Bálint a híradástechnh kai berendezéseket javítja és ked­veli a zenét. Eredetileg műszerész­nek készült, tavaly mégis a barcsi Drávavölgye középiskola külke­reskedelmi marketing szakára je­lentkezett.- Máig érdekel az elektrotechni­ka, s bütykölöm a magnókat, hifi­ket, mégsem mentem Pécsre - mondta a 15 éves aracsi diák. - A barcsi intézmény jóval többet kí­nál a tanulóknak, s ennek a szak­mának is van jövője, s jobbak lesz­nek az elhelyezkedési esélyeim. Mindennap bejárok Barcsra, első­sorban az informatikát, a fizikát kedvelem. Most kevesebb a sza­badidőm a tanulás miatt, de szere­tek ezen a kis településen élni: jó a baráti társaságom, és szórakozási lehetőség híján is feltaláltuk ma­gunkat a nyáron. Biciklitúrára, a közeli fürdőhelyekre mentünk, és estébe nyúló focicsatákat vívtunk. Unalom ellen legjobb a videó. Szí­vesen megnézem a vígjátékot, az izgalmas akciófilmet is. Gyakran lapozgattam a repülési szakköny­veket, mert újabban ahhoz is ked­vet kaptam. A babócsai nárciszos fölött már köröztem helikopterrel, a látvány fentről csodálatos. Utas- szállítóra nem ülnék fel, de arra azonban nagyon vágyom, hogy egyszer majd vadászbombázóval a magasba repüljek. __________a Ism ert somogyaracsi lakosokat kérdeztünk: mi a lakosság legnagyobb gondja és mi hiányzik leginkább a faluból? Több munkahely, nagyobb biztonság kellene Orsós Gábor munkanélküli: - Huszonegy éves vagyok, a szak­mám szobafestő­mázoló. Eddig az erdészetnél dol­goztam; most inté­zem, hogy bevo­nulhassak hivatá­sos katonának. Aracs nem jó hely a fiataloknak, a ko­rombeliek szinte mind munkanél­küliek; helyben senki nem talál megélhetést. Elmehetnék máshová dolgozni, de akkor az útiköltségre költhetném a jövedelmem nagy ré­szét. Sem támogatást, sem munkát nem ad az önkormányzat. Amikor valaki megszorul és segítségre vol­na szüksége, az a válasz, hogy írjon kérvényt, s azt hetek múlva majd elbírálják. Inkább 50 százalékos uzsorakölcsönöket vesznek föl. Nemes Nándor nyugdíjas: - A 76. évemet taposom; itt születtem, sőt, az öregapám is ebben a faluban pergette le az éle­tét. Akkor még magyarok és hor- vátok lakták Ara- csot, mára azon­ban gyökeresen megváltozott a la­kosság. Gondoltunk rá a feleségem­mel, hogy elmegyünk innen a vá­rosba, a gyerekünk után, de nem vitt rá bennünket a lélek. Vevő is lett volna a házra, mégis maradtunk. Földműves voltam mindig, nem tu­dom elhagyni ezt a földet. Ameny- nyire lehet, fejlődik a falu; most épült ki a szennyvízhálózat. Bár úgy gondolom, az itt élők többségének nem lett volna rá szükségük, nekik ez csak fölösleges fényűzés. Petrinovics Pál falugondnok: - Tíz éve van falugondnoki szolgá­lat a faluban, kez­detektől fogva én vezetem. Mára hozzászoktak az emberek, meg­könnyíti az életü­ket. Az önkor­mányzat a szolgá­lat fenntartásával is igyekszik csökkenteni a terhei­ket. Minden segítségre szükségük van az itt élőknek. Sok az idős és a cigány; ezeknek nem érdekük a község komfortosabbá tétele. Ne­héz volt a szennyvízhálózat szük­ségességéről, korábban a vízveze­ték fontosságáról is meggyőzni az embereket. Pedig rossz kútjai van­nak a falunak, nagy szükség volt a vezetékes vízre, és a csatornázás­sal is előbbre lépett a település. Bogdán Imre munkanélküli: - Biztos megélhetésre lenne a legna­gyobb szüksé­günk, mert évek óta sem munkát, sem biztos megél­hetést nem tud ad­ni az itt lakóknak ez a település. Le­hetetlen helyzet, hogy minden munkaképes közhasznú munkára vár. Jómagam május óta járok a pol­gármester nyakára, hogy vegyen föl végre már közhasznú munkásnak. Nagy szükségem volna a munkára, mert 14 ezer forintból élünk az élet­társammal; 28 éves vagyok, nem se­gélyt kérek, dolgozni szeretnék. Az apám, sajnos, tartozik az önkor­mányzatnak, nekem azt mondták: majd akkor menjek vissza, ha az apám kifizette az adósságát. Traxlerné Suszter Margit klub­vezető, képviselő: - Ebben a kis fa­luban az egyén és az önkormányzat egyaránt nehéz helyzetben van. Volt olyan év, hogy az aracsi képvise­lő-testület minden tagja lemondott az egész évi tisztelet­díjáról azért, hogy legyen miből ki­fizetni a számlákat és ne kerüljön csődbe a falu. Persze volt olyan képviselő, aki inkább lemondott, mert díjazás nélkül nem vállalta a munkát. Iszonyúan kevés pénzből kell megélniük a családoknak is. Érthető, de el nem fogadható, ha egyik-másik lopni megy, hiszen a fiatalok országszerte azt látják, lop­ni, csalni kell, mert tisztességes munkából nem lehet megélni. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom