Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-04 / Vasárnap Reggel, 31. szám
2002. AUGUSZTUS 4. ARCKÉP Unokákra vágyik az életművész- Tegnap még vitorlázott. Mióta is tart ez a szerelem?- Egészen pontosan 1967 óta. Balatoni turnén voltunk Zoránékkal. Este fellépés, nappal pedig a strandon rúgtuk a labdát. Persze néha leálltunk pihenni, s nekem ilyenkor az volt a szórakozásom, hogy a vitorlásokat nézegettem. Ez feltűnt az egyik ismerősömnek, aki meghívott a hajójára. Őrületes élmény volt. Nem fújt nagy szél, Leltéről mentünk Badacsony felé, amikor valaki azt mondta: fogd meg a kormányt. Nagy vonalakban elmagyarázták, mire vigyázzak, aztán magamra hagytak. Hát az valami elmondhatatlan érzés volt. Érezni a szél erejét, tudni, hogy minden arra mozdul, amerre akarom... Hátul fogyott a bor, én fogtam a kormányt, Badacsonynál visz- szafordultunk, a többiek elszundikáltak, Lelle előtt én már tudtam, hogy nekem kell egy ilyen. Néhány nappal később a siófoki mólónál sétáltam, s észrevettem, hogy az idősebb Újla- ky László színművész ül az egyik hajóban. Behívott, beszélgettünk, aztán úgy két hónappal később összefutottunk a Magyar Rádió Pagodájában. Csak úgy brahiból megkérdeztem tőle: mikor adod el a hajódat? Mire azt felelte: most. Kiderült, hogy már építi a másikat, s vevőt keresett a régire. Hát így lett nekem az első hajóm egy 25-ös túra yolle.- Ez van most is?- Á, dehogy, a jelenlegi már a harmadik generáció. Az elsőt a család nőtte ki. A második már egy műanyag testű hajó volt, páratlan komforttal: a kabinjában fel tudtam egyenesedni. Ez a mostani a legnagyobb: van benne frizsider, televízió, fürdőszoba... Ha ott alszunk, négyen kényelmesen elférünk.- Nem kapta meg soha, hogy ez úri huncutság?- Én erre csak azt mondom, hogy akik telket vesznek a Balatonnál, azok abból a pénzből egy jobb hajót is vehetnének. A telektulajdonosokat mégsem szólja meg senki. Csak hát a vitorláson nem kell kertet ásni, füvet nyírni, nem kell összesöpörni a leveleket, de még fürdeni sem muszáj... Ez egyfajta életforma, amit vagy kedvel valaki, vagy nem.- Nocsak! A nagy mulatós Koós a vízen remetévé válik?- Azt azért nem mondanám... Ilyenkor nyáron sok a barát, sütünk, főzünk, nagyokat röhögünk, reggelente pedig mindig ellenőrizzük, megvan-e még a tihanyi apátság...- De azért ahogy tudom, telke is van...- így igaz. Fülén van egy nyaralónk. Kis falu, reggelente kakaskukorékolással meg tehénbőgéssel. Bajort egyszer meghívtam, annyira megtetszett neki, hogy ő is vett ott egy házat. Hacsak tehetné, ki nem mozdulna onnét egész nyáron.- Idilli kép. Ennek ellenére sokan úgy tartják, Koós akkor van igazán elemében, ha zajlik körülötte az élet. Sohasem titkolta például, hogy szeret inni.- De engem még sohasem láttak részegen. Én ugyanis ma- gyarnóta-énekesre iszom magam. Mindig ott vagyok Füreden a borfesztiválon, de még egyszer sem tántorogtam. Lehet, hogy néha kicsit elengedem magam és olyankor nagyobbat szelek magamnak az élet tortájából, de én szeretem a tortát... Ha történetesen reggel négykor kerülök ágyba, hétkor már frissen ébredek. Na jó, 65 éves vagyok, lehet, hogy ma már csak kilenckor...- Egy biztos: tud élni.- Nevetni fog, a névjegykárÁllítólag 1937. november 21-én született, ez szerepel az összes lexikonban, a hivatalos papírjaiban is ez áll, ám ő állítja: egy nappal korábban, november 20-án látta meg a napvilágot. Az történt ugyanis, hogy édesapja a fiúgyermek születése fölött érzett örömében sikeresen felöntött a garatra, sőt akciójába sikerült bevonnia a helyi jegyzőt is. Az atya részegsége talán elmúlt volna nyomtalan, ám a hivatalos emberé nem, így aztán egy napot tévedtek - így lett a dátum november 21. S milyen az élet: Koós János sem vádolható azzal, hogy megtagadná magától az élet kis és nagy örömeit. Bár nagy mulató hírében áll, állítja, hogy őt még senki sem látta méltatlan állapotban, ha iszik, legfeljebb kicsivel többet nótázik a kelleténél. Amúgy a szerencse fiának tartja magát, mert a karrierjében egyáltalán nem voltak hullámvölgyek, rögtön a csúcson kezdte. Negyvenkét évvel ezelőtt, 1960. december 25-én előadta Vico Torianit parodizáló műsorát, és szűk egy héttel később már a szilveszteri műsorban szerepelt. Nagy szerelme a vitorlázás, a beszélgetésre is egyenesen a Balatonról érkezett. tyámra is ez van írva: Koós János életművész. Tessék, adok is egyet. Szilágyi Jancsi mondta egyszer, hogy mennyire irigyel engem ezért a mentalitásért.- Nincs ebben semmi meg- játszás? A megfelelni vágyás, tudván: Koóstól mindenki ezt várja?- Á, jön ez magától. Alapjában véve jó kedélyű ember vagyok, nehezen viselem, ha más beszél helyettem. Meg aztán 65 év alatt összejött annyi sztorim, hogy sohasem fogyok ki belőlük.- Szerintem a két végén égeti a gyertyát.- De szerencsére van még bőven viasz... Ez alkat kérdése, s nekem mázlim van. Valahányszor fodrászhoz megyek, mindig megkérdezem a hölgytől: van még? Mire ő: ajjaj... Tessék, meg lehet nézni, húsz éve 94 kiló vagyok. Fociban sem én dőlök ki először és a vitorlásversenyeken sem panaszkodtam soha fáradtságra.- A mostani elfoglaltságait tekintve kell is az erőnlét. Fellépések, rendszeres televíziós műsor... Apropó: tévé. Amikor megjelentek a kereskedelmi adók, felmerült önben, hogy hol találja majd meg a helyét?- Ilyesmi nem járt a fejemben. Egyébként sem én kerestem az RTL Klubot, hanem ők találtak meg engem. S meggyőződésem, hogy ha nem dolgoztam volna előtte végig azt a negyven évet, biztos nem gondoltak volna rám.- Mégis elváltak útjaik. Miért?- Adódtak bizonyos szervezésbeli problémák, amelyek miatt visszaesett a Koóstoló nézettsége. A legnagyobb békességben váltunk el. Ezután keresett meg a közszolgálati ml, s most már ott tartunk, hogy havonta kétszer kerül adásba a Koós Klub.- Ha már a nézettség került szóba: az ml nem a néptömegek csatornája.- Ez igaz, viszont épp ez jelenti a kihívást. Be fogjuk bizonyítani, hogy megálljuk a helyünket a kereskedelmi műsorok mezőnyében is. Egyébként nem mindig a legnézettebb műsor a legjobb. Ha az egyik adón egy szappanopera megy, a másikon pedig Placido Domingo énekel, borítékolható, hogy az előbbire sokkal többen kíváncsiak, holott az utóbbi produkció nagyságrendekkel értékesebb. A Magyar Televíziónak most az a feladata, hogy újra legyenek színházi közvetítések, tévéjátékok, operaközvetítések...- A köztévé új vezetése is vevő lesz a Koós Klubra?- Engem nem érdekel, hogy ki a vezető. Ha a körülmények adottak, fel tudunk nőni a versenyképes produkciók szintjéhez. De az nem mehet, ami eddig, hogy kitűnő szakembereket elzavarnak.- Ezek szerint már meri tervezni a szilveszteri műsort. A legutóbbi, karmesteri alakítása után most mivel rukkol ki?- Hasonló produkciót gondoltam ki, azzal a különbséggel, hogy idén megpróbálom megnyerni egy előadás erejéig a három tenort.- Pavarotti, Domingo, Carreras?- Zorán, Demjén, Charlie... Fantasztikus lenne, ha összejönne. De csitt. Erről egyelőre legyen elég ennyi.-Ez a karmesteri szerep nem valamiféle elfojtott vágyakozás a komolyabb műfajok iránt?- Nem. Én mindig is klasszikus zenésznek készültem, s a lelkem mélyén annak is tartom magam. Ha fáradt vagyok, Puccinit, Rossinit, Beethovent vagy Bachot hallgatok. Életemben egy szerepben sem lubickoltam olyan élvezettel, mint a karmesteriben. Még komolyzenei szakemberek is megdicsértek utána.- Ha jól tudom, a lánya is énekel.- Igen, méghozzá nem is akárhogy: a Miskolci Nemzeti Színháznál, nemrég megkapta az Evita főszerepét! Persze nem Magyarországon lennénk, ha nem kezdtek volna el azonnal duruzsolni egyesek, hogy köny- nyű volt neki, apuka segített.- És nem?- És nem. Inkább azt mondanám, nagyon is nehéz dolga volt, hiszen tudták róla, hogy ki az apja, s neki ezzel a teherrel kellett kimennie a színpadra próbát énekelni. Duisburgban... ott igen, ott könnyű volt neki, amikor megkapta a Nyomorultak főszerepét, a kutya sem tudta, ki az a Koós... Egyébként, ha én olyan könnyen el tudnék bizonyos dolgokat intézni, már rég kijártam volna, hogy elénekelhessem a Hegedűs a háztetőnből Tevjét. De ahhoz a haverok szerint sajnos még öregednem kell...- Idén elveszített egy régi havert, Hofi Gézát.- Hofi egyszerűen pótolhatatlan, s ezt szerintem mi még nem is fogtuk fel. A halála előtt öt-hat nappal néztem meg az utolsó előadásai egyikét. Láttam rajta, hogy beteg, de az ember már csak olyan, hogy nem akarja elhinni. Az utóbbi időben nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Nem szakítottunk, nem felejtettük el egymást, csak épp nagyon mást csináltunk. Amikor a szilveszteri szimfonikus buli lement a tévében, épp a Koós Kltfb soron következő epizódját vettük fel. Éjjel fél egy volt, csörgött a telefon, szólt a gyártásvezető, hogy Hofi keres. Először nem is akartam elhinni. Végül odamentem, és a Géza - akiről köztudott ,volt, hogy nehezen dicsért meg embereket - annyit mondott: láttam a műsorodat. Ez az az út, ami a helyes út. Ezzel lehet mindenkit pofán verni. Ezt szokta mondani, ha valami nagyon bejött...- Talán kicsit profán a kérdés, de így tűnik, önnek mindig kell egy barát. Régebben Hofi, most Bajor...- Nem tudom... Én úgy vettem észre, hogy nálunk az emberek mintha félnének megosztani egymással a sikert. Jómagam viszont nemcsak akkor keresem a barátot, amikor baj van, hanem akkor is, amikor megy a szekér. Szeretek mókázni, talán ezért is vállaltam mindig annyi duettet. Amikor bemutattak a Bajornak, azt vettük észre, hogy minden marhaságon nagyon jókat röhögünk. Először a Kalmár Tibi léptetett fel minket a ml-en, majd leszerződtünk a Vidám Színpadhoz, elmentünk a nagyvilágban is ide-oda, levittem Fülére, ahol vett egy házat.... S milyen a barátság... egyszer láttam csak sírni. Amikor megszületett a lánya, én vittem be a kórházba. Ült mellettem a kocsiban, s észrevettem, hogy gyanúsan csillog a szeme. Azt mondtam neki: ide figyelj, amikor az én lányom megszületett, én nem könnyeztem! Én bőgtem! Bőgj hát te is nyugodtan...- Említette már a lányát. Úgy tudom, van egy fia is.- Kiskoruk óta elválaszthatatlanok. Nem túlzók: amikor a fiam még csak gagyogott, a lányom „fordított”, hogy épp mit mond. Ma pedig egyszerűen elképzelni sem tudják az életet egymás nélkül. Együtt is építkeznek, egy ikerházban fognak lakni. Külön bejárattal, de egymás közelében.- Mi az, ami még hiányzik az életéből?- Az unokák. Őket már na- ' gyón várom. Hallom a környezetemből, hogy ha valaki nagyapa lesz, teljesen megzavarodik. De én ezt sem bánnám. A másik nagy álmomat pedig már mondtam: a Hegedűs a háztetőn főszerepe.- Új dalok?- Valahogy már nem hiányoznak. Azt szoktam mondani: elment a zene a zenétől. Félreértés ne essék: nem vagyok felháborodva a mai divaton, de sok olyan irányzat van már, aminek semmi köze a zenéhez. Persze, kell ez is, mert szeretik a fiatalok, de azért az sem véletlen, hogy Demjénre, Zoránra mindig megtelik a Kisstadion.- Es Koósra? Az idő múlásával nem fogynak el a rajongók?- A legnagyobb csodálkozásomra: nem! Nemrég kaptam egy felkérést, hogy menjek le Pécsre, mert az egyetemistáknak lesz ott valamilyen nagyszabású bulijuk, és azt kérték, hogy én legyek ott az előadó. Kicsit hitetlenkedtem, de végül elvállaltam. Amikor felmentem a színpadra, gondoltam, teszek egy próbát. Elkezdtem énekelni azokat a dalokat, amelyeket még 42 évvel ezelőtt énekeltem először. Ismerték. Jöttem visz- szafelé az időben: Kislány a zongoránál. Kapitány. Végig üvöltötte az egész terem. Hát- borzongató érzés volt. Amíg ilyet újra és újra átélhetek, soha nem fogom megunni. Dián Tamás Koós János Született: Hivatalosan 1937. november 21-én. Igazából november 20-án. Ezt az édesanyjától tudja. Iskola: Zeneművészeti Főiskola Pályája: 1957-1960 zenekartag, 1960-tól táncdalénekes. Három táncdalfesztivált nyert, hat nagylemeze készült. 1999-2001 között az RTL Klub Koóstoló című show-jának házigazdája. Jelenleg az ml-en a Koós Klub című műsor főszereplője.
