Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-31 / 203. szám
2002. Augusztus 31., Szombat POR T R É 9. OLDAL A sebész fakeresztj e Rozsos István vendége vagyok. A kaposvári sebészprofesszor kényelmes fotellel kínál, ásványvizet tölt a poharába és megkérdi: nem zavar- e, ha rágyújt egy pipára? A kórházban - ahol évtizedek óta dolgozott - azt mondják, pipafüstjéről mindig lehetett tudni, merre jár. Ha végzett a műtőben, mindig beült a szobába és rágyújtott. Az ejtőzködés, a rendszerezés és a pihenés pillanatai voltak ezek. Ma is így van. Aztán nevetve mondja: olvasta valahol, hogy az Alzheimer-kór megelőzésére a legjobb a pipa. Persze - mondom -, mert ha az ember nem felejti el szívni a pipát, akkor még nincs emlékezetkihagyása. Ezen aztán nevetgélünk egy keveset. Aztán kiderül, hogy a bor sem a barátja, a röviditalt pedig igazán nem is szereti. Marad hát a sör. „Volt, amikor egy este két üveg barnát is megittam. Aztán csodálkoztam, hogy megint nehezebb vagyok.” Történeteket mesél a hétköznapokról és az ünnepekről is. Azt mondja, 1981-ben összeszámolta: több mint harmincezer nagyműtétet végzett addig. Azóta nem tudja, hogy még mennyit.- Rendszeresen operál?- Igen.- Mit jelent a rendszeresség?- Ha jön beteg, aki engem választ, azt megoperálom. Azt is, akit másik kórházból küldenek, hogy a gondját oldjam meg. Lassan azért szűkítem már a túl bonyolult dolgokat, mert 70 után az ember óvatosabban bánik az erejével.- Fizikailag is nehéz? Erős állóképességet tételez fel?- Igen. A műtőben egy helyben kell állni. Ez statikus állóképességet kíván. Annak idején, amikor reggeltől késő délutánig operáltunk, az asszisztenciát kétszer-háromszor le kellett cserélni, pedig ők sportoltak, teniszeztek, de nem bírták egyfolytában.- Sportolt valamikor?- Igen, atletizáltam és futballoztam. Ennek köszönhetem, hogy simán bekerültem annak idején a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. A felvételi kérdésem az volt, hogy megfelelek-e majd az NB II- ben, a PEAC-ban, ugyanakkor a Szombathelyi Haladásba is hívtak, amelyik akkor került az NB I-be. Annak idején az erőnléti edzés még nem volt annyifa divat. Inkább a technikára, az elegáns futballra helyezték a hangsúlyt. Én külön- edzéseket is csináltam. A labdabiztonságomat teniszlabdá- vaí fejlesztettem: a falnak rugdostam, lestoppoltam. Utána a nagy labda nagyon könnyen tapadt hozzám. Nem tudom, hogy a mostaniaknak miért nem jut eszükbe ez a módszer? Látom, hogy elpattan tőlük a labda. Én szégyelltem volna magam annak idején, ha így járok. Nem voltam született tehetséges futballista, csak amikor a többi már elfáradt, én még villogtam, mert jobb volt az erőnlétem. Két évig futballoztam a PEAC-ban. Ennek az volt az előnye, hogy kaptam ingyen lakást, kosztot. Akkor rám is fért, mert anyagilag nem jól álltunk, de első volt a tanulás, az edzés maradt el, és így szépen visszaszorultam.- Hogyan adja egy fiatalember arra a fejét, hogy sebész lesz: vérrel, gennyel dolgozik? Az orvostudomány hajnalán a gyógyító munkában, az ápolásban a papok nagy szerepet játszottak, de a sebészettől mindig tartózkodtak. Én olyan családba születtem és nőttem fel, ahol elsajátíthattam a.krisztusi tanok alapjait, s gyerekkoromban belém vésték a kereszt egyik alapvető szimbólumát: a kötelességet. Istennel, embertársainkkal, a természettel és magunkkal szemben. A piarista, majd később a premontrei tanárok egy másik nagyon szép szimbólumra tanítottak: a történelem kulcsára, a fakeresztre, amely megóvott a különböző utópiák érintésétől.- A fakereszt?- Igen. Ha gondosan végigolvassa az ember a Bibliát, akkor kiderül: a kereszt a földi életben nem ígér kánaánt, édent, mennyországot. A különböző utópiák pedig a földön akarták elérni azt. Nekem a Biblia, a vallás nagyon racionális: Szabálytalan életpályát futott be. Egyetemi embernek indult, aztán számkivetett lett egy ideig: ellenszélben próbált a szakma csúcsára jutni, s mint mindenki, akinek nehezítik az útját, csak nagy erőfeszítések árán és késve érkezett meg. A műtők monoton hétköznapi élete és a szakma tudományos igényű művelése Rozsos Istvánnál összefonódott. Kandidátusi értekezésében arra kereste a választ, hogy miért az ember gyomra fáj akkor, amikor vakbélgyulladása van. Miért van az, hogy az orvosok gyakran gyomorral operálták a vakbélgyanús eseteket, s csak rrtűtét közben derült ki, hogy semmi baja a gyomornak. A választ akkor megadta. A nagydoktori értekezésében pedig már új műtéti technikáról adott számot. A pécsi egyetem, amely pályára indította és amely elküldte, ezután visszahívta: egyetemi tanári címet adományozott neki. Rozsos István 70 éves. Ma is bejár a kórházba, még végez műtéteket, de pihenni készül. Évtizedek óta ismerem őt, s gondolom, hogy a pihenése éppen olyan intenzív lesz,1 mint eddigi élete. olyan emelkedett szemléletet ad, melynek segítségével egészen másképpen ítéli meg az ember mások cselekedeteit. A rendszerváltoztatást követően például sokan várták, hogy miként fogok visszacsapni azoknak, akik ártottak nekem. Mert elég sokan ártottak. Én meg azt mondtam: magamnak köszönhetem, mert végül is nem kellett volna nekem elvállalnom 1956-ban a zászlóalj-parancsnokságot az egyetemen. De vállaltam, az pedig érthető, hogy nem dicsértek meg azért később. Tudomásul vettem, mert disszidálni nem akartam. Sokkal nagyobb szeretettel gondolok viszont azokra, akik támogattak, segítettek. Nem veszem rossz néven azoktól sem, akik más irányból próbálták befolyásolni az életemet: hiszek abban, hogy van másvilág, ott majd mindenki elszámol a maga dolgairól.- A sebész gyakran találkozik a halállal. Emlékszik az első „találkozásra”?- Nagyon megrázó volt, amikor egy kedves nagynéném halt meg: még gimnazista voltam. Félrevonultam, és órákig sírtam.. A második eset akkor történt, amikor már eldöntöttem, hogy sebész leszek: nagybátyámmal a Balaton-parton Keszthelyen voltunk, s a móló végén egy idős néni beleugrott a vízbe és belefulladt. A nagybátyám mondta, hogy gyere, nézzük meg. Nagyon nehéz volt, le kellett gyűrni a fenntartásokat. Azóta tudom: a halállal megbarátkozni nagyon nehéz, de tudomásul kell venni.- Meg lehet barátkozni a halállal?- Én nem tudok. Főleg ha olyan beteget veszítek el, akivel még közelebbi a kapcsolatom. Ez is hajtóerő volt: mindenáron a lehető legjobbra törekedtem, hogy közrejátszásom ne legyen a halálban. Pécsen az egész sebészi pályafutásomat megszabta a Szentágothay professzor vezette anatómia szövet- és fejlődéstani intézetben töltött idő. A sebészet egyik alapja az anatómia. Amikor operál, pontosan tudnia kell, hogy mi micsoda, mi a funkciója. Ott már egyedül kell dönteni, és abszolút precíznek lenni. Dönteni pedig csak egyszer lehet és annak végzetesek is lehetnek a következményei. Én ezért mentem az anatómiára, hogy a későbbi döntés biztonságát növeljem. Ott olyan szellemi légkör és csodálatos közösség fogadott, amely lényegében meghatározta a tudományról alkotott képemet. A kontraszelekció lehetőségét is kizáró értékrend kötelezővé tette mindenki számára, hogy véleményt alkosson. Tudtuk, hogy ez tisztességes értékrend, s a teljesítmény dönt majd. A professzor sose mondta nekünk, hogy dolgozzunk. Magunktól csináltuk. A professzor este 9-10-ig volt bent, természetes volt, hogy mi is bent voltunk. Örültünk egymás sikereinek, egymást támogattuk. Az ott szerzett szellemi kapcsolatok egész pályafutásomon végigkísértek. A pécsi egyetemről kitiltottak engem, de a professzoromat ez nem izgatta, ott csináltam ennek elleNEVJEGY 1932-ben született Nagykanizsán. 1951-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. 1956- ban az egyetem nemzetőrzászlóaljának parancsnoka. 1957- ben szigorú megrovással elbocsátják az egyetemi gyakornoki állásából és eltiltják az oktatástól. 1957-ben orvossá avatják, a keszthelyi kórház sebészetére kerül. 1961-ben a kaposvári kórház sebészeti osztályára hívják. 1970-től az Utrechti Egyetem Szív- és Érsebészeti klinikáján dolgozott. 1974-ben kandidátusi fokozatot szerez. 1980- tól a kaposvári mezőgazdasági főiskolán gasztroenterológiai állatkísérletes vizsgálatokat végez. 1981- ben a kaposvári kórház I. sz.-ú sebészeti osztályának vezető főorvosa és megyei szakfőorvos. 1985-ben Göteborgban és Linköpingben jár tanulmányúton. 1988-ban kidolgozza az amerikai Jako professzorral az epehólyag-eltávolitás két minimálisan invazív eljárás módszerét. 1990-ben funkcionális anatómiai szempontok alkalmazása a gyomorpótlás sebészetében cimű disz- szertációjával az Orvostudományok doktora fokozatot nyeri el. 1990 a sebészszakmai kollégium tagja. 1995-ben egyetemi magántanár. 1997-ben egyetemi tanári kinevezést kap. KITÜNTETÉSEI Pro Patria et Libertate! 1991), Balassa Emlékérem (1995), Innovációs Külőndij (1995), Magyar Köztársaság Érdemrend Kis Kereszt (1996), PATE Díszdoktora (1997), Somogyért (1997), Feltalálók I. Olimpiáján Ezüstérem (1998), Gábor Dénes-díj (1999), Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- keresztje.(2002). nére aspiránsként kísérleteket, a kandi- datúrám megvédése után pedig adott mellém tudományos diákköri tagokat, akikkel együtt dolgoztunk. 1957-ben az egyetemről fegyelmivel küldtek el, s eltiltottak a tanítástól is. Keszthelyre kerültem akkor, ahonnan 1961-ben Kaposvárra hívtak. Azóta itt vagyok. Ha égy kicsit magasabb állásra pályáztam, akkor mindjárt a fejemre csaptak még 1976-77- ben is. Róla mondták olyan tanítványom, aki ezt észrevette. Jólesett. Azt mondom, előzménye a biztos anatómiai tudás. Szentágothay professzor már világhírű volt, amikor a kísérleti állatokon bonyolult műtéteket végrehajtó orvost behívták katonának. Akkor mást kerestek a helyére. Megkerestem Szentágothay professzort, elmondtam neki, hogy én meg tudnám csinálni a műtétet, mert ott voltam, ellestem hogyan csinálják. Nem hitte el. Dr. Besznyák István, Országos Onkológiai Intézet: Sok évtizedes pályafutása a magyar sebészetben örökre nyomokat hagyott. Akikkel a sors összehozta, azok magas szakmai színvonalon képzett, igényes erkölcsű, közvetlen, jó humorú, becsületes orvost ismertek meg. 4 Merchenthaler István, Morphologiai Kutatóintézet igazgatója (USA) Nem vagyok elégedetlen a sorsommal, most ötvenen felül sokszor gondolkodom azon, hogy „igazi” sebésznek kellett volna lennem. És amikor ilyetén gondolkodom, magam előtt látom Pista bátyámat, ahogy operált. Intenzitás, precizitás! Mindent, amit a sebészetben, laboratóriumi állatokon elértem, neki köszönhetem. Dr. Vincze Károly, a megyei kórház sebészeti osztályvezetője: Pápai Páriz Ferenc, a 18. Század elején élt orvos mondta: Mit gyógyszerek nem gyógyítanak meg, meggyógyítja azt a kés. Dr. Seffer István magánklinika-igazgató, szépségsebész: 25 éve fogta meg a kezem: operálni tanított és sakkozni. Inspirált a továbbtanulásra, bevont az állatkísérleti programjába, amikor akadály állt előttem, biztatott, hogy menjek neki. Dr. Kovács Pál orvos, volt egészségügyi miniszter: Feltétlenül támogatandó az a műtéti eljárás, amelyet Rozsos professzor kifejlesztett. Iskolát alapított, s nekünk az a feladatunk, hogy megkeressük azt a lehetőséget, hogy minél több sebész ismerje meg és alkalmazza a módszerét.- Azt mondják, önről, hogy nagyon gyors kezű sebész.- A jó Isten adja a képességet, meg a készséget. Ma is minden műtétemet előre átgondolom, megtervezem, végiggondolom, hogy mi történhet, milyen szövődmény léphet fel. Abszolút nyugodt vagyok, de tudom, hogy minden mozdulatnak megvan a jelentősége. Volt Kidobott. Aztán később mégis megenyhült, s megengedte, hogy egyet megcsináljak. Nagyon jól sikerült. Akkor azt mondta: véletlen volt, s meg kellett csinálnom még egy műtétet. Az is nagyon jól sikerült. Attól kezdve csináltam ezeket a kísérleti műtéteket. Valószínűleg ez az előzménye a biztos kéznek. A sebész, amíg nem sajátítja el az alaptechnikákat, nagyobb műtéteket nem csinál. A diploma után ez négy évet is igénybe vesz. Én hét hónap után már gyomrot, epét, strúmát kaptam. Mindenki csodálkozott. Hál’ istennek sikerült.- Tanítványai - ismerek néhányat - büszkén vállalják, hogy Rozsos István keze alatt tanulták a szakmát. Van Rozsos iskola is?- Nehezen tudnék csak felelni erre. Nemrég volt a kórház 150 éves jubileuma. Akkor kórháztörténetet írtunk és összeszámolták: amíg csak ez a kórház volt itt megyében, évente több mint háromezer nagyműtétet végeztünk. Én magam évente több mint ezret.- Ez napi két-három műtétet jelent.- Én a hetvenes évekig kórházlakó voltam: ha valakinek problémája volt, jött és szólt. Magyarországon nem sok sebésznek adatott meg az a lehetőség. Az igazán nagy gondot mindig az akut esetek okozták.- Hány embert operált meg életében?- Amikor 1981-ben egy pályázatot készítettem a nagyműtéteket számoltam csak össze: több mint harmincezer volt addig.- Van specialitása, amiről rá lehet jönni, hogy ezt a műtétet Rozsos István végezte?- Már régebben is volt. A régi mondás az volt: kis sebész kis seb, nagy sebész, nagy seb. Tehát az igazán nagy sebészek hatalmasat vágtak. Én ezen úgy könnyítettem, hogy nagyon alapos anamnézist vettem föl és amit így meg lehetett állapítani, azt megállapítottam, és mindig csak akkorát metszettem, amekkorát feltétlenül szükséges volt. Ezt megint csak az anatómiai ismereteim és kézügyességem tette lehetővé. Erről a „kis” sebről megismerték az ellenőrző főorvosok, hogy ki operált. Csend ül közénk. A könyvtárát nézegetem: az állomány egy kisebb város könyvtárának is megfelelne. Lexikonok,^ szakkönyvek, szépirodalom sorjában. És filozófiai művek. Azt mondja, a hobbija a filozófia és a neveléstudomány. A filozófiáról keveset beszél, a nevelésről annál többet. Medikusok tanítása közben szerzett tapasztalatait egy tanulmányban foglalta össze. A Pécsi Orvostudományi Egyetem pályázatán első díjat nyert vele. Örült neki. A gondolatait azóta is ez az egy példány őrzi. Nem akadt kiadó. Eddig legalábbis nem. Megint a szakmára terelődik a szó.- A sebről mindig megismerem, hogy én végeztem a műtétet vagy más. Az arcokra azonban nem mindig emlékezem. Élőfordult, hogy megállítottak s azt kérdezték: emlékszem-e? Persze, hogy emlékszem - feleltem -, de ahhoz, hogy valóban tudjam, kivel állok szemben, kellett még néhány kérdés a betegségére és a műtét jellegére vonatkozóan. Aztán tiszta volt már a kép. Volt, aki húsz év után jött vissza megköszönni, hogy megoperáltam... ___________kercza imre
