Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

6. OLDAL 2002. Augusztus 3., Szombat KERCSELIGET HIVATAL MINDENNAP A kercseligeti polgármesteri hi­vatal címe: 7256 Kercseliget, Fő utca 33. Tel/fax: 82/377-128 A polgármester hétfőtől pénte­kig reggel nyolctól délig fogadja a polgárokat. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 501 Háromévesnél fiatalabb: 38 4-6 éves: 17 7-14 éves: 70 14-18 éves: 29 18-60 éves: 275 60 évesnél idősebb: 72 SZŰKÖS A KÖLTSÉGVETÉS Az önkormányzat az idén csak­nem 54 millió forintból gazdál­kodik. Mivel Kercseliget ismét az önhibáján kívül hátrányos helyzetű falvak közé került, 3,5 millió forint támogatást kapott. A szűkös költségvetésből a Nagy­berkivel összevont idősek klubjá­nak a fenntartására 9,5 millió fo­rintot utal át, az oktatási intézmé­nyek működéséhez pedig 9,2 millió forintot. A hivatal munkájá­ra és a település alapvető felada­tainak az ellátására összesen 13,5 millió forintot költ, s így a tervezett felhalmozás összege alig éri el az ötmillió forintot. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK Az önkormányzat most 17 hely­belit foglalkoztat; a polgármesteri hivatal dolgozóin kívül az iskolá­ban és az óvodában alkalmazot­taknak, s nyolc közhasznú és közcélú munkásnak is. A NAWA mezőgazdasági kft 15 ligetinek nyújt kenyérkereseti lehetőséget. SZÉPÜLŐ KÖZÉPÜLETEK Több önkormányzati tulajdon­ban levő épületet is felújítanak az idén. A megyei területfejlesz­tési tanácstól nyert egymillió fo­rintot kiegészítve tatarozzák a polgármesteri hivatalt és a könyvtárt. Elvégezték a falcse­rét, a burkolást, és kijavították a . klubépület vakolását. Az óvoda és az idősek konyhája nem fe­lelt meg a szigorú előírásoknak, így ezeknek az átalakítását is el­végzik, mintegy 300 ezer forin­tot költenek rá. Az általános is­kola belső tatarozása, illetve aj- tóinak-ablakainak a felújítása is sürgető feladat, mert pár hét múlva kezdődik az új tanév. KÉT BOLT ÉS KÉT KOCSMA A község két boltjában a lakos­ság elsősorban az alapvető élel­miszereket vásárolja: a pékárut, a felvágottat és a tejtermékeket. Aki teheti, a nagybevásárlást a városban intézi. A két kocsmá­ban leginkább a rövidital, a sör és a fröccs kelendő. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: CSOKONAI GÁBOR ÉS TAKÁCS ZOLTÁN FOTÓK: LÁNG RÓBERT KATOLIKUS TEMPLOM A FALU SZÉLÉN. Egész sor lépcső vezet a Kercseliget szélén magasodó ró­mai katolikus templom bejáratához. Az 1770-ben emelt épület az 1895-ös átépítéskor kapta mai formá­ját. Régebben házasságkötés alkalmával az egész násznép végigvonult a falu főutcáján, s aztán a fiatalok a faluszéli templomban mondják ki a boldogító igent. Erre azonban már csak azok az idősek emlékez- nek, akik az egykori katolikus legényegyletben szervezték a község kulturális életét. ________ ■ # Ké t hagyomány közös nyelven Ezen a településen két náció él egymás mel­lett: a cigányok és a svábok. Most látták elér­kezettnek az időt a helybéliek, hogy közös ne­vezőre hozzák a két kultúrát. Helytörténeti tárlatot rendeznek a faluház nagytermében, bemutatják a roma folklórt, s megismertetik egymással ínyencételeiket. Kercseliget a térség egyik legnagyobb népesség- fogyását átélő települése. Mecseki János polgár- mester elmondta: a századelőn csaknem 1500 la­kosa volt a virágzó gazdaságokkal övezett köz­ségnek. Ma azonban már csak 500 lelket számlál a főként svábok lakta falu. Sokan elvándoroltak innen a hatvanas években a foglalkoztatási gon­dok miatt, s cigány családok költöztek az elha­gyott házakba. Ők teszik ki a lakosságnak csak­nem az ötödét. Az egykor népművelőként is dol­gozó polgármester most azon fáradozik, hogy közelebb hozza egymáshoz a sváb és a roma la­kosságot.- Megpróbáljuk megtalálni azokat az embere­ket, akik hajlandóak tenni valamit önzetlenül az összefogás érdekében. Különösen fontos ez, ha már egy kisebb településen is köszönés nélkül mennek el egymás mellett az emberek. Úgy talál­tam, hogy leginkább a fiatalabb nemzedék fogé­kony a megújulásra. Néhány segítőkész szülővel sikerült nekik a nyáron aszfaltrajzversenyt és számháborút szervezni. Most olyan akadályver­senyt rendezünk, aminek a végállomása a hár­mas megyehatárnál felállított kopjafa lesz. Az ifjak irányításában oroszlánrészt vállalt Tóth Attiláné is, aki nemrég alapította meg a Kercseligeti Gyöngyszemek nevű hagyományőr­ző tánccsoportot.- Sallai Ferenc szerzett zenét az elgondolása­inkhoz, és nagy lelkesedéssel jöttek a próbákra a gyerekek. Nagy többségük magyar származású, A sváb település lakosságának ötödét a cigányság teszi ki. A két kultúra megismertetésére augusztus 10-től egy közös kiállítást rendeznek a polgármesteri hivatal nagytermében. A falunapon egymás ételkülönlegességeit is megkóstolhatják a kercseligeti romák és svábok. pedig hiteles roma folklórt adunk elő. Általában húsz kis­gyerekkel dolgozunk, hétéves­től a tizenhat évesig, s ugyan­olyan erős hittel vágtak bele a közös munkába. Ezeket a nebu­lókat igazából jnem is kellett megtanítani az alaplépésekre, mert a, vérükben van a tánc. Együtt készítettük el a koreog­ráfiát, s igen nagy sikere volt a nagyberki általános iskolában és Kercseligeten is. A táncosok mellett Tóth Attiláné életre hívott egy kilenc­tagú mazsorettcsoportot is, most nagy izgalommal készül­nek a bemutatkozásra. A 16-17 éves lányok ruháival minden­esetre nincs gondjuk, hiszen az önkormányzat a tánccsoport mellett ezt is támogatta. Az ifjú­sági csoportok vezetője segít a napokban nyíló hagyományőr­ző kiállítás anyagának a beszer­zésében is. A roma és sváb használati tárgyak bemutatóját Kaiser Lászlóné rendezi be.- Padlások, pajták és kamrák kincseit gyűjtve járom a portá­kat. Az egyház sekrestyéseként minden időssel jó a kapcsola­tom, így segítik a terv megvaló­sítását. Gyűlnek is a mozsarak, rokkák, klumpák, vellák, sőt az egész különleges darabok is, amik a sváb és a cigány hagyo­mányokról árulkodnak. Nemrég előkerült egy 66 éves férfi hajdani sváb bébiruhája. A faluház nagytermében rendezett tárlaton azt is feltüntetjük, hogy melyik tárgy mire szolgált és mikor használták, úgy ter­vezzük, azon a falunapon nyitjuk meg a kiállítást, ahol két kemencében készí­tik majd a sváb és a roma ételkülönle- gességeket. ______________________■ KA ISER LASZLONE Keresetet az állástalanoknak Újabb öt állástalan jutott kenyér- keresethez a Cigány Kisebbségi Érdekképviselet segítségével.. A Borbély Zoüánné elnök szervezte házi betegápolási tanfolyamot a fővárosi Autonómia alapítvány pá­lyázatán nyert másfél millió forint­ból rendezték meg. Most 30 gon­dozott otthonában segítenek: ma­gatehetetlen és idős betegeknek éppúgy, mint többgyerekes kisma­máknak. A házi beteggondozók minimálbérének 90 százalékát a megyei munkaügyi központ fizeti. A novemberben megkötött szer­ződés szerint 3,7 millió forintot különítettek el erre a célra. A ci­gány kisebbségi vezetők a beteg­ápolók képzési lehetőségének megteremtése mellett nagy siker­ként könyvelték el az önkormány­zattal közösen, hogy tizenhatan kaptak bizonyítványt a kihelyezett erdőművelői tanfolyamon. Most gyógynövénygyűjtési program in­dítását tervezik. Négy-öt helybeli lakos venne részt ebben, s egy bar­csi szövetkezetnek dolgozna. Eh­hez is szükség van a munkaügyi központ segítségére, ám az eddig ígért 50 százalékos támogatottság túl nagy teher. Bíznak benne, hogy idővel mégis megvalósulhat régóta dédelgetett tervük. ______■ Ön zetlenül segítenek Kercseligeten már 1978-ban megala­kult az idősek klubja, s tizenöt éve Kovács Lászlóné vezeti. Az államilag támogatott intézmény egész nap nyitva áll, s itt a község nyugdíjasai jó társaságban, gondoskodás köze­pette tölthetik a napjaikat.- Az egykori iskolaépületben ki­alakított idősek klubja tavaly óta a nagyberki intézménnyel van egy szakmai felügyelet alatt. Nyugod­tan állíthatom: semmiben sem szenvednek hiányt a nyugdíjasok. A fürdési lehetőség mellett mosás­ra, tévézésre vagy újságolvasásra is alkalmuk nyílik. A legfőbb célunk mégis az, hogy az egyedül élők se legyenek magányosak. A társaság összekovácsolására remek alkal­mat nyújtanak a kirándulások. Kovács Lászlóné büszke rá, hogy míg eleinte nem akartak a fa­luból kimozdulni a klubtagok, leg­utoljára már két busszal kirándul­tak Igalba, mert egy nem volt elég. Több idős­klubbal is szo­ros a kapcso­latuk, így gyakran talál­koznak a büssüiekkel, a dombóvári­akkal és ter­mészetesen a nagy- berkiekkel.- A helybeli nyugdíjasok mellett családsegítéssel is foglalkozunk. Gyakran van olyan konfliktushely­zet, amit segítünk megoldani. Leg­többször az anyagi gondok vagy az alkoholizálás okozza a családok széthullását, az időseknél viszont a szülők és a gyermekek kapcsolatá­ban vannak nagy bajok. Mindig ar­ra törekszünk, hogy megmutassuk a problémák megoldásának útját, de mindenkinek a maga életét kell rendbe tennie. ■ Citerával idézi föl a múltat Kercseligeten nagy hagyomá­nyokra tekint vissza a régi nótákat játszó citerazenekar. Örömmel népszerűsítik a las­san feledésbe merülő hang­szereket. A 67 éves Bán Imre gyermekkora óta citerázik. Most egy bandában pengeti a húrokat Sárai Mártonnal és Saller Zoltánnal. Előfordul, hogy Kéki Magdolna is csatlakozik hozzájuk, és köcsögdudán kíséri a muzsikusokat.- Családi örökségema zene sze- retete - mondta Bán Imre. - Édes­apám esténként cimbalmon vagy citerán játszott. Mi, gyerekek pe­dig körbeültük és figyeltük. Talán ezért is volt könnyű megtanulnom ennek az ősi hangszernek a forté­lyait. Bán Imre hegedűn és klariné­ton is játszik. Régebben esküvő­kön és más mulatságokon húzta a nótákat, ma már inkább csak a fa­lunapokon. Mint mondta, egy-egy fellépésen kétszer nem adja elő ugyanazt a szerzeményt. Bán Imre otthon is gyakran rázendít- Egyetlen bánatom, hogy senki nem akarja továbbvinni a zenei hagyományt. Sokszor az az érzé­sem, hogy ez a muzsika már nem is kell senkinek. Pedig tehetséges gyerekek vannak a faluban. Meg­tanultak nyolc-tíz nótát, aztán ab­bahagyják a zenélést, pedig sikere­sek voltak a tanévzárón is. ■ Kercseligeti olvasóinkat kérdeztük; mivel jár az, hogy három megye határán laknak? Munkahelyet teremtene az új útszakasz Balázs Tivadar eladó: - Nem sok haszna van a falunak az elhe- lyezkedéséből, mivel zsáktelepü­lés. Ha megépíte­nék az utat Jágónak felé, sok­kal jobb helyzet­ben lennénk. Dombóvárnak a közelsége sok le­hetőséget kínál. Munkahelyek nincsenek, a mezőgazdaságból sem lehet itt megélni. Állatot tar­tani nem érdemes, mert olcsób­ban meg lehet venni a húst. Most idénymunkákból próbálnak meg­élni az emberek, s csigát, mak­kot, gesztenyét gyűjtenek. Köz­vetlen buszjáratok csak Nagyber­ki és Kaposvár felé vannak. Aki Dombóvárra- vagy Sásdra szeret­ne eljutni, annak át kell szállnia. Kéri László rokkantnyugdíjas: - Semmi jelentősége nincs annak, hogy a falu há­rom megye hatá­rán fekszik. Az emberek csak azért költöznek ide, mert itt ol­csóbbak a házak. Nagy szó az, ha valaki itt munkát talál. Akik tehetik, a nagyobb vá­rosok felé húzódnak. Mi is azon gondolkozunk, mikor költözzünk el innen. Ha volnának munkahe­lyek, nem lenne gond. Idegenek is ritkán járnak erre. Turisták szok­tak biciklizni a kopjafához, de eb­ből a településnek nincs sok hasz­na. Mi nagycsaládosok vagyunk, és rokkantnyugdíjból élünk. Most kezdünk ház körüli gazdálkodás­ba, de csak saját célra termelünk. Hodosi Lászlóné női szabó: - Nem sok munkahely van a faluban. A szerencséseb­bek a környező te­lepüléseken kap­tak munkát, főleg Nagyberkiben és Mosdóson. Van­nak, akik a város­ba járnak dolgoz­ni. Nehéz munkát találni a rossz közlekedés miatt. Ezért is költöznek ide kevesen. Akik mégis, ők azért jönnek, mert itt olcsóbban kapnak telket. így az­tán elszegényedik a falu. Itt jórészt idős emberek laknak. Szerencsére van iskola a faluban, így a gyere­keknek nem kell messzebbre utaz­niuk. Szórakozási lehetőségük semmi nincs. Ha javulna a közleke­dés, akkor talán jobbak lennének az elhelyezkedési lehetőségek is. Wéber Istvánné üzletvezető: - Előny, hogy a falu három megye határán fekszik. Ennek a tisztele­tére állítottak kopjafát is. Szó volt róla, hogy So­mogy és Tolna megye közösen megépítene egy kövesutat, de ez, sajnos, azóta sem készült el. Ha lenne ilyen út, akkor Sásd és Pécs is közelebb lenne, nem kellene nagyot kerülni. A lakosság alapve­tő élelmiszereket vásárolna, min­dent, ami szükséges. Akiknek van kocsijuk, inkább Kaposvárra jár­nak a bevásárlóközpontokba. Kevés a fiatal a faluban, szórako­zási lehetőségük szinte semmi. Ám sportolni tudnak, mert van röplabda- és focicsapatunk is. Mészáros Norbert tanuló: - Elő­nyös, hogy közel vagyunk a többi megyéhez. Könnyebb az átjá­rás, csak a megye- székhely van messze. Az isko­lákba és a hivata­lokba így sokat kell utaznunk. Munkalehetőség a polgármesteri hivatalban van, szó­rakozási lehetőség pedig csak a falu­napokon. Én Kaposvárra járok szak- középiskolába. A városban szeret­nék majd elhelyezkedni, de innen nem költözöm el, csak dolgozni megyek máshova. A buszjáratokat tökéletesen megszervezték. A falu lakossága összetart, az emberek mindenben segítenek egymásnak. Asztaliteniszezni tudunk, de más labdajátékot is lehet játszani. ■ ALMANACH - 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom