Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

| 2002. Augusztus 10., Szombat S P 0 R T 11. OLDAL Aki az ezüstnek is nagyon tud örülni A somogyi megyeszékhelyen járt a na­pokban Güttler Károly. A világhírű úszó ezúttal teljesen új oldaláról mu­tatkozott be; a 29. Tour de Hongrie nemzetközi kerékpáros körverseny mezőnyével érkezett Kaposvárra a motoros biztosítóstáb tagjaként egy 1100 köbcentiméteres bordó Honda nyergében.- Hétfőn még Berlinben volt a magyar úszóválogatott tagjaként, kedden pedig már Nagykanizsán jelentkezett a Tour de Hongrie szervezőinél.- Biatorbágyon lakom, ahol az egyik leg­jobb barátom megszállott motor- és kerék­párversenyző volt. Mind a napig nem tu­dott elszakadni imádott sportágától; most a társaival együtt motorral biztosítja a me­zőnyt a nagyobb kerékpárversenyeken - mondta Güttler Károly. - Ő vett rá még jó két hónappal ezelőtt, hogy menjek el vele a Tour de Hongrie-ra. Négyen jöttünk mo­torral Biatorbágyról, s bár nem lehet szá­guldozni - tartanunk kell a kerékpárver­senyzőkkel a tempót -, mégis remek buli. Először veszek részt rendezőként ilyen versenyen, s könnyen elképzelhető, hogy lesz folytatása a dolognak.- Több ismert tévés személyiség­nek, válogatott élsportolónak is a motor (ozás) a hobbija. Az viszont alighanem sokak számára újdon­ságot jelent, hogy Güttler Károly is közéjük tartozik.- Talán azért, mert a kajakosok­kal, Pnlai Imrével és Horváth Gá­borral ellentétben én a szelídebb változatot képviselem. Annak idején egy Romettel kezdtem; aztán jött a Komár-, majd a Simson-korszak, amelyet sorrend­ben 600-as, 800-as, 1000-es, végül pedig egy 1100-as Honda követett. A mostani ál­lás szerint ez jelenti a csúcskategóriát, ma­radok ennél a motornál.- Ezek szerint akkor nem is nagyon volt dolga a rend éber őreivel.- Ezt azért nem mondanám, de szeren­csére segített az ezüst. 1996-ban nem sok­kal az atlantai olimpia után a fővárosból Ceglédre tartottam, amikor az Üllői úton megállított egy rendőr. Nem mentem gyor­san, de a jogosítványom - mondjuk így - nem volt valódi. Amikor a biztos úr elkérte a jogsimat, s meglátta a fotóm alatt a neve­met - majd a hamis pecsétet -, elmosolyo­dott. „Ha lehetséges, nagy ívben kerülje el a rendőröket, egyébként meg nagyon meg­tisztelne az aláírásával” - mondta, s tovább engedett. Ezután inkább nem kockáztat­tam többet, gyorsan megszereztem a jogo­sítványt. Ahogy az elő van írva, ott moto­roztam Budapesten a belvárosi csúcsforga­lomban a hátamon egy hatalmas T betű­vel...- 1988-ban Szöulban csak egy hajszál választotta el az olimpiai bajnoki címtől. Nem tér vissza időnként álmaiban az a döntő?- Nem, és a 96-os olimpia sem. Én ugyanis nem az aranyat sajnáltam, hanem inkább az ezüstnek örültem. Akkor ott Szöulban mindenfajta bajom volt, betegen álltam rajthoz; örültem, hogy egyáltalán bekerültem a nyolcas fináléba. Mindezek után az ezüstérem csak hab volt a tortán, így talán már érthető, hogy nem sirattam annyira az aranyat...- Azóta csaknem másfél évtized telt el. A legtöbben már rég visszavonultak, Ön vi­szont kitartóan járja a világversenyeket, s rendre fel is állhat a dobogóra. Most Berlin­ben például az 50 méteres mellúszás ünne­pélyes eredményhirdetésekor szólították.- Az a nagy igazság, hogy rengeteget (le) úsztam már az életemben. Számítása­im szerint az edzéseken jó 80 ezer kilomé­ter lehet mögöttem, vagy ha így jobban hangzik, akkor kétszer már biztosan kör­beúsztam a földet. A mennyiséget szép las­san a minőség váltotta fel. Egyébként is azt mondják, hogy inkább az idősebb úszók a jó rövid távosok; úgy látszik, akkorra ér­nek be...- Güttler Károly már többször is vissza akart vonulni, szerencsére azonban min­dig sikerült rábeszélni a folytatásra. Az a sportoló, akit nyugodt szívvel ki lehet kül­deni a nagy világversenyre, mert szinte biz­tosra vehető, hogy (valamilyen) éremmel tér majd haza.- Engem is meglepett, hogy milyen jól ment az úszás; életem legjobb idejét úsz­tam ezen a távon Berlinben.- A hölgyeknél két magyar főszereplő is volt; az egyik a mindössze 17 éves Risztov Éva, aki négy ezüstöt is begyűjtött, a másik pedig Kovács Ágnes, aki ezen az Európa- bajnokságon érem nélkül maradt.- Mindjárt az elején tisztázzunk vala­mit; nem arról szól a történet, hogy elfelej­tett volna úszni Kovács Ági, fizikailag sem­mi baj vele. Egyszerűen csak - már elné­zést a kifejezésért - a fejében kell rendet rakni. Ha ez sikerül, akkor rövidesen újra ott jegyzik majd a nevét a világ legjobb úszói között. Risztov Éva valóban hatalmas tehetség, de nagy hiba lenne máris Egerszegi Krisztinához hason­lítani. Egérből csak egy volt az egész világon; ha nem vonult volna vissza, talán még ma is nyerné az aranyakat, pláne hogy a női úszásban több „lyu­kas” szám is van. Kétségtelen, hogy nagy és szép jövő előtt áll Risztov Évi; hogy ebből mi va­lósul majd meg, az rajta múlik.- Júniusban múlt 34 éves, ami az úszó­sportban „matuzsálemi” kornak számít. Mikor mondja azt végleg, hogy köszönöm szépen, elég volt?- Nem tudom. Ha mondjuk két éve a Sydney-i olimpia után kérdezi, akkor azt válaszolom, hogy eddig a percig, nem to­vább. Ma már egy kicsit máshogy szemlé­lem a dolgokat. A nagy világversenyeken nemzetenként két-két úszót lehet nevezni egy számban. A jelek szerint egy nagy ve- télytársam már van - az Eb-ezüstérmes Güttler Károly az uszodában megszokott viselettől egy „kicsit” eltérő szerelésben fotó: láng Róbert Elaskay Mihály -, s ott van mögötte a többi feltörekvő fiatal is. Amíg azonban nem akad köztük jobb nálam, addig csinálom.- Jövő nyáron világbajnokság Barcelo­nában, rá egy évre pedig olimpia Athén­ban.- Az biztos, hogy idén már nem állok rajthoz nagy versenyen. A folytatást pedig majd meglátjuk... Őszintén mondom, hogy teljesen tanácstalan vagyok, annyira megváltozott a világ úszósportja. Emlékez­zünk csak; nem is olyan régen még a ki­gyúrt izompacsirták száma volt az 50 és a 100 méteres gyorsúszás. Most egy olyan amerikai nyerte az olimpiát és a világbaj­nokságot, aki ha beugrik a vízbe, akkor az ember önkéntelenül is mentőövet hajít utána. Olyan ez, mintha mondjuk a Tour de Hongrie-n kiválasztanád magadnak a legcingárabb és a leglehetetlenebbül kiné­ző fickót, aztán kiderül, hogy ö a legna- gyobb ász..._________________fenyő gábor Eddig a sajtó volt Güttler Károlyé, most viszont kicsit megváltozott a helyzet; a Tour de Hongrie-n ugyanis a kiváló úszó szolgálja ki a média képviselőit. A világhírű úszónak - mint mondja - többek között az is a feladata, hogy a fotósokat szállítsa a motorján. Ta­lán nem véletlen, hogy ilyen jó a kapcsolata a sajtóval... AZ ÉLŐ LEGENDA Az 1968. június 15-én született Güttler Károly hatévesen kezdett el úszni Budapesten az Építők SC-ben Kobssa István edző irá­nyításával. 1980-ban került az Új­pesti Dózsához, ahol előbb több mint fél évtizeden át Korányi Ol­ga, majd utána egy évig Ölveczky Vilmos volt a mestere; 1987-től Kiss László és Széchy Tamás irá­nyította a felkészülését. 1990-től a BRSE sportolója volt, 1993-tól pedig a Bp. Spartacus úszója, ahol az edzője Túri György. Az első érmét még 1985-ben szerezte a felnőtt országos baj­nokságon - 100 m mellen volt harmadik -, két évvel később pe­dig már egyszerre három aranyat is begyűjtött, s ebben az évben lett tagja a magyar úszóváloga­tottnak. Sokszoros bajnok, 50, 100 és 200 mellen is ő tartotta az országos csúcsot. A világhírű magyar mellúszó két ezüstöt őriz az olimpiákról; 1988-ban Szöulban 100 méteren, 1996-ban Atlantában pedig 200 méteren lett második. A világbaj­nokságokon ugyancsak két ér­met szerzett; 1994-ben Rómában 100-on második, 200-on pedig harmadik lett. Az Európa-baj- nokságokon (eddig) pontosan 10 alkalommal léphetett fel az ün­nepélyes eredményhirdetéskor a dobogóra. 1993-ban Sheffieldben 100 méteren mindenkit maga mögé utasított, s az 1,00:95-ös időeredménye egyben új világ­csúcsot is jelentett. Hatszoros Eb-ezüstérmes (1993-ban Sheffieldben 200-on és a 4x100- as vegyes váltóban, 1995-ben Bécsben 100-on, 200-on és a 4x100-as vegyes váltóban, 1997- ben Sevillában pedig 100-on volt második), háromszoros Eb­bronzérmes (ebből kettőt 50 mé­teren szerzett 1999-ben Isztam­bulban, illetve most pár napja Berlinben). ______ ■ 20 02. évi műsorával Június 27-től augusztus 25-ig Balatonlellén a 7-es úton, a Rákóczi út végén A műsorból: Meseszép arab telivér lovak szabadidomítása, vidám akrobatikus kötélugrás, kis kutyák a Western expressből, fiatal ügyesség a levegőben, Sandra az elefánt Christian Folco olasz bohóc új tréfáival, Bengáli és szibériai tigrisek, rugalmas levegőszám a kupolában, táncoló vízcseppek Előadások kezdete minden nap este 8 órakor. ________Információ: 06-20/935-40-50________ Sz eretettel vár mindenkit Richter József Jászai-díjas igazgató és 70 tagú társulata. 29. Tour de Hongrie (pénzdíjas) nemzetközi kerékpáros körverseny ítéletidőben a bringások A hajrához érkezett a 16 nemzet sportolóit felvonultató, másfél millió forint összdíjazá­sú 29. Tour de Hongrie nemzetközi kerékpá­ros körverseny csaknem 100 versenyzőből ál­ló mezőnye. Tegnap hiába várták a miskolci célban a versenyzőket; a Blikkben ugyanis hatalmas vihar volt, és a versenybíróság bal­eset miatt leállította a versenyt. Miskolc A nagykanizsai prológ, majd a Zala és Somogy megyét átszelő országúti mezőnyverseny, és a Kaposvár belvárosában rendezett körverseny után az ország másik felébe „költözött” át a 29. Tour de Hongrie (pénzdíjas) nemzetközi kerék­páros körverseny mezőnye. A folytatásban sem akármilyen megpróbáltatások vártak a bringá- sokra. A mindenre elszánt sportolók csütörtö­kön előbb jó négy órán át autóztak - ennyi ide­ig tartott ugyanis, amíg a karaván a somogyi megyeszékhelyről átért Szegedre -, s csak ez­után ülhettek fel a kerékpárjaikra. Előbb három tiszteletkört tettek a Tisza-parti nagyvárosban, majd megkezdődött a több mint 180 kilométe­res, egészen Jászberényig tartó erőpróba. Az etapot végül Madaras Zoltán (P Nívó- Betonexpressz Ferencváros) nyerte, ami egyben azt is jelentette, hogy a többezres lelkes jászbe­rényi publikum az első magyar szakaszgyőztest ünnepelhette. A Fradi versenyzője mögött - aki­vel a célban valóban madarat lehetett volna fo­gatni, annyira boldog volt - Christophe Mermer (Differdange) lett a második, a cseh Radek Blahut (Joko Velamos) pedig a harmadik. Tegnap Jászberényből Miskolcra tekert - pontosabban fogalmazva tekert volna - át a me­zőny; az egy híján 170 kilométeres szakaszt jó pár hegyi emelkedő is nehezítette. Az előző nap főszereplője, Madaras Zoltán számára - aki az összetett pontversenyben a második helyen állt - sajnos nem sokáig tartott ez a verseny; nem sokkal a rajt után egy álló autónak hajtott, s bár nem szenvedett komolyabb sérülést, fel kellett adnia a viadalt. Ezután sokáig úgy tűnt, hogy a mezőny gond nélkül beér Miskolcra. A cél előtt pár kilométerre, a Bükkben azonban iszonyatos vihar keveredett. Az ítéletidőben az egyik jugo­szláv versenyző kisodródott a kanyarban, s ha­talmasat bukott; a mentők több töréssel szállí­tották a kórházba. A versenybíróság - a bizton­Vargha Tamás edző vált szót egykori kaposvári tanítványával, a je­lenleg a Mapei-Kanizsa KK csapatában szereplő Légrádi Péterrel FOTÓ: LÁNG RÓBERT sági szempontokat figyelembe véve - úgy dön­tött, hogy leállítja, s egyben befejezettnek nyil­vánítja ezt a szakaszt. Ma délután a 15 órakor kezdődő 12 kilométe­res egyéni indítású időfutamversennyel folyta­tódik a 29. Tour de Hongrie, a zárszót pedig a vasárnap 10 órakor rajtoló Eger és Budapest közti 156 kilométeres etap jelenti. Az időköz­ben három főre olvadt KR and VT Kaposvár SC csapata a mezőny második felében várja a hét­végi folytatást; a somogyi színek képviselői kö­zül még Szoóka Attila, Virth Péter és Lipcsik Gá­bor van versenyben. FENYŐ GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom