Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-08 / 184. szám
7. OLDAL 2002. Augusztus 8., Csütörtök Szereti az erős lecsót is Rene Trulschen 19 éves, szakközépiskolás, német állampolgár. Szüleivel már harmadik éve somogyzsitfai lakos.- Édesanyám gerincbeteg, és az orvosa Hévizet javasolta, annak a vize segítené gyógyulását. Mivel apám s anyám is nyugdíjas, nem láttuk értelmét, hogy fél évet otthon öltsünk, fél évet meg Magyarországon; ezért eladtuk németországi házunkat, és somogyzsitfai lakosok lettünk. Nekem eleinte furcsa volt az új környezet, de mára megszerettem - állította Rene Trul- schen. - Az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak; hiányzik belőlük a németek kimértsége, távolságtartása. Zsitfán sok a fiatal, gyorsan beilleszkedtem, és hamar megtanultam sok szót, kifejezést. Mivel a fiú elég jól beszélt magyarul, szülei beíratták egy nagykanizsai szakközépiskolába. - Már a második évfolyamra járok; informatikát tanulok - mondta Rene. - Az itteni oktatás szerintem sokkal színvonalasabb, mint nálunk, Münchenben. Az érettségi után Németországban letöltőm a katonaidőmet. Utána visszajövök; beiratkoznék valamelyik főiskolára. Én inkább már ezt az országot érzem otthonomnak. Szabadidőmben kerékpározom, és segítek szüleimnek a kert rendezésében. Egyébként kedvelem a magyaros ételeket, különösen a lecsót. Az iskolánk kollégiumában, sajnos, nem főznek elég jól. Mikor itthon vagyok, édesanyám igyekszik kedvemre főzni; vett egy magyar szakácskönyvet, s aszerint készíti el az ételt. ■ Két falu közös gondja Igen sok erőfeszítést kíván a település fejlesztése, és sokkal nagyobb támogatásra lenne szüksége az önkormányzatnak. Gondot okoz az is, hogy kevés a munka és a fiataloknak a szórakozási lehetőség. Nagy előrelépés volt Somogyzsit- fán a gáz bevezetése. - A közelmúltban pedig kialakíttattuk a buszmegállók öblözetét - mondta Kaszás József. - Az előrelépések ellenére mégsem vagyok túlzottan bizakodó; a község büszkesége, a faluház például kihasználatlan. A legsürgetőbb gondunk jelenleg a szennyvízcsatorna megépítése. Ez rengeteg pénzbe kerül. Zsitfa fejlődéséhez azonban nélkülözhetetlen. Bár sok a fiatal a faluban és szeretnek itt élni, s helyben kevés a munka és a szórakozási lehetőség. Ezért a munkaképes korúak zöme Marcaliba vagy Nagykanizsára jár. Ami az önkormányzatnak okoz gondot: nagyon nehéz összetartani a települést, mivel két részből áll. Az egyik része Sző- csénypuszta, ott van a szakmunkásképző intézet, a fűrésztelep és a mezőgazdasági szövetkezet; csak ezek kínálnak munkát. A zsit- fai részen azonban semmiféle munkalehetőség nincs. Tetézi a gondot, hogy öregszik ez a település. A község két része egymástól messze van, és Zsitfán nagyon rossz a busz- közlekedés. Igen nagy segítséget adna a Volán, ha mind a két falurészen sűrítené a járatokat. S engem nyugtalanít a külföldiek ilyen arányú térhódítása; a 350 ház közül hetvennek már német vagy osztrák a tulajdonosa. S utánuk nem kap fejkvótát az önkormányzat. Ezért is jut kevés pénz fejlesztésre. ■ Asztalosmester garanciával ■ Molnár Miklós húsz éve foglalkozik fával. A két évtizedes tapasztalatnak is köszönhető, hogy a műhelyében sosincs megállás. Asztalosmunkáival szinte mindenütt találkozni lehet a környéken. Molnár Miklós szerint a jó iparos arról ismerszik meg: hibátlan munkát végez időre, és garanciát vállal a kész darabra. Igaz, nem kell gyakran javítani azon, ami elkészül, de minden megrendelőnek biztonságot jelent, hogy a műhelyben bármikor megtalálható. Talán ezért is ritkán van szabadideje a zsitfai asztalosnak.- Legtöbb munkánk a környező településeken van - mondta Molnár Miklós. - Szinte minden asztalosmunkát el tudunk végezni, de a leggyakrabban nyílászárókat, fa díszlépcsőket rendelnek. Amikor egy-egy bútort készítünk, az igazi kihívás. Több fantázia és sokkal több kézi munka kell hozzá; nagyon szeretem, főleg ha tölgyből kell elkészíteni a bútort. A legtöbb asztalosnak ez a fa a kedvence, és szerencsére most a divat is ennek kedvez. A megrendelők is ezt kérik a leggyakrabban. Az építkezők közül egyre többen rájöttek: azonkívül hogy természetes anyag, nagyon szép, és barátságos meleg hangulatot varázsol a lakásba. Én a fa ajtókra-ablakokra esküszöm. Nemcsak a látványa, hanem még az érintése is teljesen más egy igazán szép faajtónak, mint egy vasból vagy műanyagból készült nyílászárónak. A fa örök anyag, és míg az ember szereti a természetességet, megbízhat benne, s jó asz- talosra is mindig szükség lesz, a ZSITFAIAK BÜSZKESÉGE: A VÉSSEY-KASTÉLY. Véssey Sándor 1872-ben vásárolta meg Zsitfát és a szőcsénypusztai birtokot. A kastélyt - eklektikus stílusban - végül is 1890-re építették föl. A birtokos család alakította a település arculatát, s a Vésseyek műve a kastélyhoz tartozó park is, ahol olyan ritkaságok vannak, mint az ámbrafa vagy a piramistölgy. Akkoriban alakították ki a romantikus erdei sétautat, ami a családi temetőhöz vezet. A hajdani birtokhoz vízimalom, s tégla- és cserépégető üzem is tartozott. ■ Harminc évig várta az olvasókat Húsz évig dolgozott a postán Garai Lászlóné, s átélt megannyi változást. Napi munkája mellett ellátta a falu könyvtárosi teendőit is. Nyugdíjas éveit most az unokáinak szenteli. Ebben a faluban születtem. Mikor férjhez mentem, elköltöztünk, de alig tíz év múltán visszajöttünk a szülői házba - mesélte Garai Lászlóné. - A férjem halála után kerültem a postahivatalba; hatévi kézbesítés után hivatalvezető lettem. Több mint két évtizedig ültem az üvegfal mögött. Nagyon sok ember megfordult a postán, mindent tudtam a környék ügyes-bajos dolgairól. Vidékről is jöttek Zsitfára. Akkor az emberek még nagyon tartottak attól, hogy a postára vigyék a pénzüket; féltek, nehogy kitudódjon. így nekünk kellett rábeszélni őket, hogy takarékbetétkönyvet váltsanak. Később voltak, akik a szomszéd faluból is áthozták, mert ismertek engem; úgy gondolták, itt nagyobb biztonságban van a pénzük.- Sokakat meggyőztem, hogy kedvezőbb, ha kamatozik a vagyonuk - folytatta Garai Lászlóné. - Megesett, hogy a szorgalmas gazda alig tudta kisimítani a pénzét; ki tudja, mióta állt már abban a dohos bőröndben. A posta mellett felügyeltem a könyvtárat is. Majdnem harminc évig minden szerdán és vasárnap vártam az olvasni vágyó falubelieket. A könyvtárnak elég nagy forgalma volt; sok idős néninek én vittem házhoz az olvasnivalót. Negyedévente kaptunk új könyveket. Nagyon szerettem, sok élményben volt részem. Három éve azonban a könyvtárt is otthagyta.- Ma már csak itthon kertészkedem vagy hí- mezgetek. Kislány korom óta szívesen töltöm ezzel az időm - árulta el. - Nemrégiben megbetegedtem, pihennem kell, s nehéz már nekem a ház körüli munka is. Szeretnék még egy kicsit élni - tette hoz- . zá -, mert nagyon szeretem az unokáimat. ______■ Va daskert az iskolaparkban A megye legnagyobb vadasparkja épül a szőcsényi erdő- gazdasági szakiskola parkjában. A létesítmény nagy része már elkészült, jövő tavaszra pedig teljesen benépesül. Ezen a 2,8 hektáron élnek majd hazánk jellegzetes állatfajtái - tudtuk meg Káplár Jánostól, a szakiskola igazgatóhelyettesétől. A területet már bekerítették, s a muflonok, az őzek, valamint a dámszarvasok már az új helyükön élnek. Az ősszel folytatódik a munka. Fásítanak, és a kisállatok lakhelyéhez villanypásztort építenek. Év végére az összes állatot a parkba helyezik, s nemcsak azokat, amelyek máris az iskolához tartoznak, hanem beszereznek új fajtákat is. Elsősorban oktatási célból; a vadászszakma gyakorlati képzését szolgálja, de tavasztól látogathatják iskolai csoportok, kirándulók is. Az iskola 1999-től indította ezt az új szakot a fás és mezőgazda- sági szakmák mellett. Ma több mint 400 diák Még a vaddisznók is szelídek itt az iskola vadasparkjában ismerkedhet meg itt a fás szakmákkal az országos hírű erdészeti szakmunkás, a vadte- iskolában, ahol a megyében a lég- nyésztő szakmunkás és a mezőgaz- több szakmát oktatják. Több mes- dasági kovács. Ez utóbbi képzés térségét csak itt oktatnak; ilyen az az országban is egyedülálló. ■ Somogyzsitfai olvasóinkat kérdeztük: hogyan élnek és milyennek látják a község jövőjét? Kevés pénzből nehéz a látványos fejlesztés Komlódi Árpádné boltvezető: - A falu alvégén sok idős ember él; a felső részén több fiatal van ugyan, de helyben elég kevés a munkalehetőség. Nincs semmi, ami itt tartsa a fiatalokat. Nincsen messze tőlünk sem Nagykanizsa, sem Marcali, így aztán többen oda járnak be dolgozni. Sokan vannak azonban, aldk a jobb élet lehetőségének reményében elhagyják a községet. Bár két bolt van Somogyzsitfán, nem panasz- kodhatom; nagy a távolság a falu két vége között, így jól megférünk a másik üzlettel. Szeretek itt dolgozni. Régen voltak szüreti bálok is a faluban, ma igen ritkán tartanak zenés összejövetelt. Csak az iskola szervez néha táncmulatságot. Tomsics József nyugdíjas: - Itt születtem Somogyzsitfán, s ugyanabban a házban élek ma is. Akkoriban még Somogy- fehéregyháznak hívták. Lett volna lehetőségem elmenni innen, de végül maradtam. Ahogy ma a fiamat, engem is visszahúzott a szülői ház. Sajnos, egyre inkább elnéptelenedik ez a település. Már vannak olyan házak is, amikben csak egy-egy ember lakik. Nagyon sok az özvegyasszony; az idős férfiak többsége már meghalt. Nemigen vagyok elégedett a változásokkal. Úgy vélem, a szőcsénypusztai részt sokkal jobban fejlesztik. A gáz bevezetésének nagyon örültünk, de azonkívül is sok dologra szüksége volna a lakosságnak. Kovács Attila agronómus: - A fiataloknak, különösen azoknak, akik valami főiskolát vagy egyetemet végeztek, sajnos, itt nincs jövőjük. Somogyzsitfán nincsen munkalehetőség, csupán a tsz-ben vagy Marcaliban dolgozhatnak az emberek. Nagyon sok német család vásárolt telket a faluban, s ennek köszönhetően nálunk igen gyorsan fejlődött az építőipar. Ezzel is szépül a falu képe. Az önkormányzati pénzből azonban nehezen lehet látványos dolgot véghezvinni. Még nagyon sok dolgot kellene itt fejleszteni. Fúrtak olajat, találtak termálvizet is, de azóta sem változott semmi. Aldk 10-15 éve itt élnek a családjukkal, azok biztosan maradnak is. Papp János iskolagondnok: - Elég sok a fiatal ebben a kicsi községben, munkalehetőség viszont semmi nincs. Ha több munkahely lenne, sokkal többen maradnának Zsitfán. Közel vannak ugyan a nagyobb városok, de oda a bejárás igen nagy gondot okoz, és így kénytelenek elköltözni. Itt az iskolában csaknem százan dolgozunk. Szórakozni sem tud eljárni a fiatalság. Régen nagyon divatosak voltak a szüreti bálok, mára azonban elkopnak a hagyományok. Régen évi két-há- rom bált is szerveztem; anyagiak hiányában azonban egyre kevesebben jönnek el. Nagyon rendezett község ez, szorgalmasak az emberek, nem vágyom el innen. Kiss Kálmánné nyugdíjas: - Nagyon sok külföldi költözött Somogyzsitfára. Ezt jónak tartom, mert legalább felújítják a régi házakat, máskülönben ezek lakatlanok maradnának. Elég sok fiatal is lakik a faluban. Szerencsére itt van az erdészeti szakiskola, ahol számos ágazaton egyre több fiatalt foglalkoztatnak. Elégedett vagyok a településsel. Bár én nem sokat utazom, úgy látom, a közlekedés sem rossz. A körzeti orvos hetente egyszer jön Nemesvidról. A gondot a kevés munkalehetőség okozza; itt, helyben csak a faipari vállalkozás ad munkát az embereknek. Szeretem a falunkat. Elköltözhettem volna innen, de végül is a szülői házban maradtam. ■ SOMOGYZSITFA mmm HIVATAL: NÉGY NAPON A polgármesteri hivatal címe: 8734 Somogyzsifa, Május 1. u. 64. Tel.: 85/310-323 A polgárokat hétfőn és pénteken 7.30-tól 12 óráig fogadják a hivatalban, kedden 12.30-tól 16, szerdán 8 órától 16 óráig. Csütörtökön nincs ügyfélfogadás. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó 'msok száma: 686 Férfi Nő 18 évesnél fiatalabb: 65 89 18-60 éves: 198 167 60 évesnél idősebb: 61 106 FEJLESZTÉSRE 15,5 MILLIÓ Az önkormányzat idei költségvetésének a teljes összege 70 millió forint. Ebből évente négy és fél millió forintot fordítanak személyi juttatásokra, a dologi kiadásokra pedig mintegy tízmillió forintot. Tetemes összeget jelentenek minden évben a szociális kiadások,erre az idén több mint 11 millió forintot fizetnek ki. Fejlesztési célokra 15 millió 500 ezer forintot különített el a képviselő-testület. Hiánya nincs a falunak, és a helyi adóból 2,7 millió forint folyik be a kasszába. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A zsitfaiak nagy része talál munkát a lakóhelyén. Az erdőgazdasági szakiskola a legnagyobb foglalkoztató: száznál több embernek ad munkát. Az önkormányzat is több embert alkalmaz. Hagyományosak itt a fás szakmák; három nagyobb vállalkozás is működik Zsitfán, és több magánvállalkozó is fával kapcsolatos munkával keresi a kenyerét. Többen Marcaliba és Tapsonyba járnak dolgozni. HÁROM FALU EGYBEN Somogyzsitfa tulajdonképpen nem egy, hanem három falu: Somogyfehéregyház, Felsőzsitfa és Szőcsénypuszta összenövéséből alakult ki. Fehéregyház nevét a történészek onnan eredeztetik, hogy 1368-ban I. Lajos király Fehéregyházi György lányát, Katics asszonyt helyezte itteni birtokaiba. Felsőzsitfát a középkorban Sikova néven említik az oklevelek, de 1536-ban már Sytwa alakban szerepel az adólajstromban. Szőcsénypusz- tát először 1254-ben - Zeu- chen alakban - említik az oklevelek, 1449-ben pedig Szőcsényi az egyik birtokos család neve. Szőcsény a második világháború után is önálló község volt, majd Somogysámson- hoz társult. 1995-től ismét önálló, de 1998-ban körjegyzőséget alkotott Csákánnyal. A község egyik legfontosabb része az erdőgazdasági szakközépiskola, amely a kis falut szinte az egész országban híressé tette. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: CSEH SZABOLCS, FÁBOS ERIKA, SZAKÁLY ANDREA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR ALMANACH - 201
