Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-23 / 170. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 9 0 2002. Július 23., Kedd SOMOGYMEGGYES HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8673 Somogymeggyes, Akácfa utca 4. Tel.: 84/370-102 Ügyfélfogadás hétfőtől csütörtö­kig 8-16 óráig, pénteken 8-12 óráig. A körjegyzőnek helyben minden csütörtökön 8-16 óráig van fogadóórája. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 618 Ötévesnél fiatalabb: 44 6-14 éves: 77 14-18 éves: 34 18-55 éves: 295 55-60 éves: 60 évesnél idősebb: 128 A község legifjabb lakosa Babai György Benjámin, 3 hónapos. SEGÉLYEZÉSRE TÍZMILLIÓ Az önkormányzat az idén 53,3 millió forintból gazdálkodik. A mű­ködési hiány több mint hárommil­lió. Pótlására mint önhibáján kívül hátrányos helyzetű település pá­lyázott. Az óvoda és az alsó tago­zatos iskola fenntartása csaknem 17 millió forintba kerül. ATabra járó felső tagozatosok után 3,2 milliót fizet; a polgármesteri hiva­tal fenntartása 5,6 millió forintba kerül, a körjegyzőség fenntartá­sához több mint négymillióval já­rni hozzá. Rendszeres segélye­zésre 9 millió forintot tervezett, eseti támogatásra 1,5 milliót. JÁTSZÓTÉR, PARK, VILÁGÍTÁS Fejlesztésre és felújításra mint­egy 3,5 millió forintot szánnak. A legfontosabb cél a Fő és az Állo­más utca 900 méter hosszú jár­dájának a felújítása. Erre kétmillió forint támogatást nyert az önkor­mányzat. Tervezi játszótér kialakí­tását is a kastélyparkban, s a közvilágítás korszerűsítését is, il­letve csatlakozott a szelektív sze­métgyűjtéshez. Az óvodánál új vegyes tüzelésű kazánt építenek be, ezt Nagy László, a falu dísz­polgára ajándékozta a falunak. második világháborús emlékmű. A fehér márványtáblára 13 hősi halott nevét vésték föl. Az emlékművet a lakosok adományaiból és az önkormányzat jelentős támogatásából emelték, csaknem 900 ezer forin­tért. A művelődési ház melletti parkban levő emlékművet a közmunkások gondozzák. _______ ■ Tö bb évtizedes a lemaradás Az önkormányzat legfontosabb feladata, hogy felszámolja a falu több évtizedes lemaradá­sát. Meggyes zsáktelepülés, helyben nincs semmi munkalehetőség, hiányos az infra­struktúra, egyre fogy s öregszik a lakosság, rossz a közlekedés is. Fejlődést csak a Karád és Kötcse felé építendő összekötő út hozhatna a község lakosságának - vallja Király János polgármester. Ha a falu el­zártsága nem szűnik meg, akkor esélye sem lesz a kitörésre. Hiába a szép környezet, a tisz­ta levegő és a nyugalom, ha a munkahelyek hi­ánya és a közlekedési gondok miatt elköltöz­nek innen a fiatalok.- Korábban volt egy varroda is, ott mintegy félszázan dolgoztak. Az is megszűnt, már évekkel ezelőtt - mondta a polgármester. - Megvásároltuk az épületet, de most is üres, kihasználatlanul áll. A zsáktelepülés miatt a vállalkozók nem tartották gazdaságosnak, hogy itt munkát teremtsenek. Hi­ányzik a földgáz is, pedig az talán elmozdulást hozna. A lakossági igényeket ezekben a hetekben mérjük föl. Szükség volna a szennyvízcsatorna­hálózat kiépítésére is. A fiatalok megtartása érde­kében az önkormányzatnak in­gyenes telkeket kellene adni az építkezni szándékozóknak. Ha ugyanis ők elmennek, a község­nek nem'lesz jövője. Az önkormányzat eddig is igyekezett megtartani a fiatal családos szülőket. Ezt a célt szolgálta az óvoda visszaállítása is. A gyermekintézmény, illetve az alsó tagozatos kisiskola za­vartalan fenntartása továbbra is fontos feladata. Somogymeggyesen az utóbbi években fejlesztésre és felújításra mintegy 14 mil­lió forintot költöttek. Szilárd burkolatú utakat épí­tettek, járdákat újítottak föl. Vizesblokk épült a polgármesteri hivatalhoz, az orvosi rendelőhöz, két éve pedig új kutat is fúrattak, hogy zavartalan legyen az ivóvízellátás. Bevezették a szervezett szemétszállítást is.- Egy korszerű játszóteret is akarunk építeni az idén - mondta Király János. - Ennek a kialakításá­ra egymillió forint áll az önkormányzat rendelke­zésére. Ezzel is igyekszünk segítem a fiatal, gyer- mekes szülők megtartását. ____________■ Ke rékpárt nyert parlagfűvel Harmincötezeregyszáz szál par­lagfüvet gyűjtött az Együtt Tabért, Somogyért Egyesület szervezésé­ben a hetedikes WeiszÁron. Ered­ménye a legjobb, s versenykerék­párt nyert. Gábor öccse 30 ezer szállal a második. - Több'testvé- rem is segített - mondta Áron öt nap alatt több mint 65 ezer szálat szedtünk. Reggel hétkor indultunk, s ládába gyűjtöttük a parlagfüvet. Naponta 6-8 órát dolgoztunk, utá­na számoltuk, kötegeltük. Azért is kapcsolódtunk be a gyűjtésbe, mert egyik testvérünk allergiás a virág­porra. A nagy mennyiségű össze­gyűjtött gazt édesanyám vitte el személyautóval a tabi átvevőhelyre.- Örülök, hogy gyerekeim szor­galma elnyerte a jutalmát - mondta Weisz Emil, az édesapjuk. - Áron ke rékpárt nyert, Gábor rollert; csak az utolsó nap tudtam meg, mibe fog­tak. Jó érzés, ha a szülő látja gyere kei tenni akarását. A leadás előtti na­pon még éjjel kettőkor is kötegelték azt a sok parlagfüvet. Szorgalmasak a fiúk, sokat segítenek: főzésnél, ta­karításkor és kerti munkában is.- Ez a szép kerékpár mindany- nyiunké - mondta Áron. - Szinte mindegyik testvérem kipróbálta már; együtt dolgoztunk érte. Per­sze a legtöbbet én kerekezek vele. Boldog vagyok, hogy első lettem és a munkánkat megjutalmazták. ■ Weisz Áron: Ezt a szép kerékpárt nyertem Hobbiból fújja a sípot A labdarúgást a nyolcvanas évek elején, az általános iskolában sze­rette meg Kovásznál Tamás. Most játékvezetőként tevékenykedik. Amit a labdarúgás alapjairól meg­tanult, azt Kovács György tanítónak köszönheti. Bár nem lett ismert fo­cista, a labdarúgástól nem szakadt el. - A kqzség csapata évtizedekig meghatározó szereplője volt a tabi bajnokságoknak - mondta Kovász­nál Tamás. - A sporttal 1990 óta szoros á kapcsolatom: 1995-ben letettem a játékvezetői vizsgát. Há­rom éve segítem a sportkört az ifjú­sági csapat nevelésében. Figyelni kell a fiatalokra; nehezen, állnak össze csapattá, és kevesen űznek versenysportot. Pedig több tehetsé­ges ifjú is van itt, a faluban. Kovásznai Tamás három évig vezetett mérkőzéseket a megyei másod-, majd az első osztályban. Lehetősége lett volna, hogy az or­szágos bajnokságon is fújja a sípot, de az már - mint mondta - hivatás lett volna és nem szenvedély. Szak­máját, a szabóságot pedig nem akarta otthagyni. így főleg csak va- sámapi mérkőzéseket vezet. ■ Baromfit etet naponta A falu legidősebb lakosa Antal Ist­ván: friss mozgása rácáfol 90 évé­re. Jó egészségnek örvend. Két rokkantnyugdíjas fiával él együtt, s mindennapi teendői közé tarto­zik a tyúkok etetése. - Szerencsé­re nem vagyok beteges, csak hát a látásom - mondta. - Szürkehályog van a szememen, de még ebben a hónapban megoperálnak. Ez a ki­sebb munkákban nem zavar. Dél­előtt kisétálok a kertbe, megné­zem, hogyan fejlődik a szőlő. Sok kárt tett benne a tavaszi fagy, több gyümölcsfa is tönkrement. Antal Istvánék Erdélyből tele­pültek át, s 1955-ben kezdtek So­mogymeggyesen építkezni. Öt gyermeket nevelt föl nehéz körül­mények között. A téeszből ment nyugdíjba 1962-ben. Korábban részt vett a helyi közéletben: volt elöljáró, tanácstag. Ma is figyelem­mel kíséri az eseményeket, s fog­lalkoztatja a közösség sorsa is. Kí­váncsi arra, miként fejlődik a falu.- Nagyon megszerettem ezt a falut; fél évszázad köt ide, itt élnek a barátaim, ismerőseim. Itt öre­gedtem meg, s nem is kívánkozom el innét. A község kincse a környe­zete, és az nekem is fontos. ■ Hangszerek avatott orvosa Porga István: Több mint negyven éve végzem már ezt a munkát Ritka mestersé­get űz Porga Ist­ván 69 éves ze­nész: hangsze­reket javít és hangol. A mu­zsika szeretetét az apjától örö­költe, s évtize­dek óta foglal­kozik a zene­szerszámok ja­vításával is.- A zenélést 61 éve kezdtem gombharmoniká­val. Fúvós, billen­tyűs és pengetős hangszereken is játszom - emlékezett Porga Ist­ván. - A katonaságnál több hang­szeren is megmutathattam, hogy mit tudok. Veszprémben ismer­kedtem meg Kiss János hangszer­javítóval, sokat tanultam tőle: a mesterséget, a hangolás fortélyait.- Milyen hangszereket javít?- Legtöbbször szaxofont, pia- nínót, orgonát, trombitát, vonó­sokat meg tangóharmonikát. Több mint 40 éve foglalkozom velük. Nem nehéz szakma ez an­nak, aki szereti az aprólékos, tü­relmet kívánó babramunkát. A réz- meg a fafúvósok javítása azonban szinte külön tudomány.- Most min dolgozik?- Viszről egy dán család hozott egy csaknem százéves művész­harmonikát. Először a redőnyt készítem el, majd a hangolást. Több mint száz munkaóra kell a felújításához. Ez a szaxofon pe­dig egy szekszárdi zenészé...- Mi volt a legnehezebb mun­ka?- Hat-nyolc éve Tabányi Mi­hály harmonikáját újítottam föl. Nagyon meg kellett kapaszkod­nom, azt az egyedi zeneszerszá­mot ugyanis a Hohner-gyárban készítették. A művész is nagyon elégedett volt a munkámmal.- Szereti, amit csinál? \ - Nagyon; ez ad nekem erőt, hogy álljám az újabb kihívá­sokat. Porga István kétlaki életet él. A meggyesi kis műhely mellett év­tizedek óta ingázik Kaposvárra is. Aznap a „hangszerek orvosa” Bonnyára készült, másnap Lát- rányba. Mindkét helyen zongora javítása, hangolása várt rá. ■ A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ Helyben az egyetlen foglalkozta­tó az önkormányzat. Az óvodá­ban. az iskolában és a polgár- mesteri hivatalban 12 személyt foglalkoztat. Ezenkívül négy köz­hasznút is alkalmaz. A faluból na­ponta 40-en ingáznak, legtöbben a tabi Flextronicshoz. Öt egyéni vállalkozó is tevékenykedik itt. NÉGY BOLT, EGY KOCSMA Négy boltban is vásárolhat a la­kosság élelmiszereket, háztartási cikkeket és vegyi árut. Három magánkézben van, a negyediket a tabi áfész üzemelteti. Mind­egyik kínál zöldséget és gyümöl­csöt is. Az egyetlen kocsmát vál­lalkozó tartja nyitva. Leginkább a kisfröccs, a sör és az üdítő fogy, s fagylalt is kapható. Népszerű a játékautomata és a kuglizó. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA, KRUTEK JÓZSEF FOTÓK: GÁTI KORNÉL Györki Zoltánné napközis neve­lő: - Öt éve költöztem vissza Tabról a szülőfa­lumba, mivel nem a legjobb a közle­kedés és az ingá­zás sok időt vett el. 1999 óta a kisis­kola napközis ne­velője vagyok, s úgy érzem, végleg letelepedtem. Sajnos, kevés a tanu­ló az iskolában, de remélem, hogy továbbra is fenntartja az önkor­mányzat. A felsősök reggel a diák­járattal Tabra utaznak, délután a túlzsúfolt autóbusszal jönnek ha­za. Megoldást kellene keresni erre a gondra. Hiányzik a közösségi élet is, és szórakozási lehetősége sincs helyben a fiataloknak. Az egyik legnagyobb gond természe­tesen a munkahely hiánya, ennek ellenére bízom a falu jövőjében. Weisz József szerelőmester: - El­fogadható itt az élet, de az embe­reknek is tenniük kell azért, hogy boldoguljanak. S mint a legtöbb kis településről, in­nen is hiányoznak a szervezők. Úgy tapasztaltam: ahol nagyobb a hozzá­értés, ott több az eredmény, és van jövőkép is. Itt nincs munkahely. Karád felé kellene összekötő út; azért volna fontos ez, hogy meg­szűnjön a falu zsáktelepülés-jelle­ge. Gondot okoz az is, hogy mára innen szinte eltűnt az értelmiség is, amely szervezné a közéletet. Öreg­szik a lakosság, nagyon sok fiatal el­költözik. Nincs idősek klubja sem. Fejleszteni kellene az infrastruktú­rát, hogy letelepedjenek a fiatalok, mert máskülönben elsorvad a falu. Keresztes Zoltánné dajka: - Karúdról jöttem ide férjhez, 15 éve; megszoktam s megszerettem a fa­lut, az itteni em­bereket. Szeren­csére van óvoda és alsó tagozatos is­kola is, így a ki­csiknek nem kell ingázniuk. Az utóbbi években sokat fejlődött a fa­lu, de sok még a tennivaló. Kevés a buszjárat, különösen délután és a hétvégeken nehéz a közlekedés. Panaszunkat évek óta nem orvosol­ják. Kellene egy jól fölszerelt játszó­tér és több kulturális rendezvény. Nagy gond, hogy nincs munkahely, nincs tömegsportmozgalom sem. Jobban kellene figyelni a falu csino­sítására is. Az infrastruktúra fejlesz­tése, az elzártság megszüntetése nélkül itt bizonytalan a jövőkép. Barabás Tibor vállalkozt itt jártam iskolába, itt élnek a öle­im, a barátaim; lá­tom a változáso­kat, de naponta érzem a hátrá­nyos helyzetű fa­luban élők gond­jait is. Több mint ötven munkanél­küli él a község­ben, sokan csak alkalmi munká­ból élnek. Ezért különösen fontos volna a munkahelyteremtés, az if­júság letelepítése. Pezsdíteni kel­lene a közéletet, fejleszteni az inf­rastruktúrát, s nagy szükség volna Kötcse felé összekötő út építésére. Hiányzik a földgáz, a szennyvíz­csatorna is. Ha sikerülne muflka- helyeket kialakítani Meggyesen, a fiatalok is jobban kötődnének a fa­luhoz. Csak ebben az esetben len­ne igazán jövője a településnek. Kiss Jánosné főelőadó: - Mióta megszülettem, itt élek. Sok jó szándékú, segítő­kész ember lakik a faluban, s örü­lök, hogy 1986 óta helyben van munkám, s nem kell zsúfolt bu­szon ingázni. A közlekedés évek óta gond, s nagyon zsúfoltak a dél­utáni járatok. A szórakozási lehe­tőség is igen kevés. Az emberek életmódjára a pénztelenség ugyan­csak rányomja a bélyegét. A jövőt jelentené a faluban élőknek, ha végre megépítenék a falu Kötésé­vel összekötő utat. Akkor a Bala­ton közelsége már lehetővé tenné, hogy kialakuljon a falusi turizmus. Szeretnénk azt is, ha a háziorvos Tabról hetente kétszer jönne ren- delni Somogymeggyesre. _______■ SO MOGYMEGGYESI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK: MILYEN AZ ÉLETÜK, MIT HIÁNYOLNAK, ÉS SZERINTÜK VAN-E JÖVŐJE A FA' AK/ Hiányzik az út, a munkahely és a közösségi eiet

Next

/
Oldalképek
Tartalom