Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-06 / 130. szám

2002. Június 6., Csütörtök A L M A N A C H 1 3 9 7. OLDAL Gáz is növeli a kényelmet- A falu eddigi legnagyobb fej­lesztése a gázberuházás, hosszú előkészítés után elkészült - mondta Bakos Józsefné polgár- mester. - így erre az évre már csak kisebb feladatok megoldása maradt. Sajnos, a községnek any- nyira kevés a pénze, hogy még a legkisebb dolgokat is csak úgy tudjuk megoldani, hogy évekig gyűjtögetünk rá. Sokan azt mondják, hogy egy ekkora falu­nak minek. így azonban nem le­het várni a jövőt. Fejleszteni kell. Most már csak azért nem kell el­kerülnie senkinek sem Kisfaludot, mert hiányzik az inf­rastruktúra. Persze a feltételek megteremtésén kívül is minden segítséget megadnánk annak, aki ezt a községet választaná. A falu­si turizmuson kívül bízom abban is, hogy esetleg olyan városiak te­lepednek meg nálunk, akik szí­vükön viselik a település szépsé­gét és értékeinek a megőrzését. Pillanatnyilag, sajnos, több na­gyon szép ház van veszendőben, csak azért, mert már évek óta nem lakik benne senki. A fiata­loknak is szeretnénk minden tő­lünk telhetőt megtenni. Az iskolásokat is rendszeresen támogatja az önkormányzat. Ré­gi tervük, hogy egy olyan kultúr- házat alakítsanak ki, amiben a fa­lu néhány közösségi rendezvé- nye is helyet kapna. __________■ A k ét Madarász emléke A települést a XVIII-XIX. század­ban birtokló kevés földű neme­sek közül országosan ismert volt a Madarász család. Két híres poli­tikust is adott a hazának. Mada­rász László (1811-1909) Somogy megye követeként részt vett az 1848 előtti rendi országgyűlésen, majd Kossuth Lajossal együtt a Törvényhatósági Tudósításokat szerkesztette. Vezető szerepet ját­szott a szabadságharcban, egy ideig rendőrminiszter is volt. Ké­sőbb az Amerikai Egyesült Álla­mokba emigrált. Tevékenységéért egyébként - távollétében - halálra ítélte az önkényuralom. Öccse, Madarász József (1814- 1915) hasonló elveket vallott, mint a bátyja. 1847-től országgyűlési képviselő volt. A forradalomban is szerepet vállalt, s ezért küencévi várfogságra ítélték. Ellenezte a ki­egyezést; 1874-től egyik vezetője volt a Függetlenségi Frontnak. Az ő kitartásának nyomán született az azóta is élő mondás: nem en- ged a 48-ból.________________■ Ür es utcák, elhagyott porták Völgyesi Lajos: ahogy a mi nemzedékünk öregedett, úgy maradtunk egyre kevesebben Völgyesi Lajos megkeseredett. Amióta egyedül maradt, mindig rossz a kedve. Sajnálja, ami el­múlt, és sok minden hiányzik neki. Legjobban a régi Nemeskisfalud.- Amíg minden házban laktak, nem volt itt semmi gond - mondta Völgyesi Lajos. - Dolgozott minden­ki, tette a dolgát, és nem volt se ked­ve, se ideje gyűlölködni. Manapság irigyek az emberek, s nem becsülik a másét. Évtizedekig nem volt eb­ben a faluban semmi erőszak. Most meg mindennaposak a betörések. Boltunk is azért nincs, mert annyi­szor kirabolták.- Nagy udvarokat és melléképüle­teket láttunk a faluban mindenfelé. Szorgalmas emberek éltek erre.- Rengeteg állat volt itt és nagy gazdaságok. Mindenki akarta vinni valamire, így aztán dolgozott. Ami­kor a téesz megalakult, még akkor is sokan kitartottak Nemeskisfalud mellett. Megkapták az abrakot, és nem eladták, hanem inkább föletet­ték az állatokkal. Régi igazság, hogy a takarmányt csak bőrben szabad eladni. Ebben a kis faluban is volt például tejtermelő egyesület. Az­után ahogy a mi generációnk egyre öregebb lett, úgy maradtunk egyre kevesebben. A fiatalok inkább a vá­rosba mentek, és azóta csak öreg­szik ez a falu. A könnyeim is kicsor­dulnak, amikor rágondolok: ha mi is meghalunk, csak az üres utcák maradnak a nagy porták helyén. ■ A KISFALU DIÁK BÜSZKESÉGE: A REFORMÁTUS TEMPLOM. A község központjának ez az egyet len régi épülete, amihez valaha iskola és lelkészlakás is tartozott. Az egykor majdnem kétszáz tagú egy­házközség a múlt század elején építette az imahelyet. Azóta töredékére fogyott a közösség lélekszáma. Tíz évvel ezelőtt felújíttatták a templomot, a falai azonban olyan vizesek, hogy meg kellett ismételni a munkát. Külföldi segítőktől és pályázatokból várnak támogatást a felújításhoz. __________________■ Cs ak a jó levegő marasztal Tiszta udvar, rendes ház - hirdeti egy régi tábla a ház falán az amúgy is példás portát. Gyönyörű virágok, pázsit és kiskert árulkodik a gondos gazdáról. Zenger Györgyné a nyárikonyhából ke­rül elő. Örül a dicsérő szónak, mégis szomorú. A falu egyik legnagyobb udvarára ketten maradtak a fiával. Sokat kell tehát dolgozni a dicséretért.- Nem kétemberes feladat ez - mondta Zenger Györgyné. - Egyre kevesebb az örö­münk benne, inkább nyűg ez a sok tennivaló. A fiam Nagybajomba jár dolgozni, neki sincs annyi ereje, hogy mindenre jusson, én meg már mindig kevesebbet bírok. Amúgy is nehéz itt az élet. Egy szerencsénk van, az, hogy a köz­lekedés megfelelő. így nem okoz gondot a be­vásárlás. A faluban ugyanis nincs bolt, így csak vidéken lehet megoldani a beszerzést. Persze ezen már senki nem is csodál­kozik. Ennyi ember kedvéért semmit nem tesznek meg. Mi is elmennénk, ha lehetne; nincs miért maradni. Nem maradt itt lehetőség sem, meg kilátás sem a jobbra. Pedig igen szép ez a falu, és kivéte­les a nyugalom. Olyan tiszta, oxigéndús a levegő, hogy aki nem szokott hozzá, egyfolytá­ban aludna tőle. Az unokáim is nagyon szeretnek itt lenni. Amíg a család kö­rülöttem volt, én sem cseréltem volna el sem­miért, de ez lett belőle. Csak a levegő, meg a nyugalom jó Kisfaludon. Minden más nehéz egy ekkora településen. ______ ■ Ki lencvenhárom év gyalogszerrel Madarász Zsigmond Nemes­kisfalud legidősebb lakosa. A 93 éves emberről mindenki úgy beszél, mint a település nagy öregéről. Azért persze nem kell rögtön egy hajlott hátú vénemberre gondolni: Madarász Zsigmond energiá­ja kifogyhatatlan. Nem szeret lassan menni Mada­rász Zsigmod, így máig gyors lép­tekkel közlekedik. Éppen az ügy­ben rója a falut, hogy összeszedje az étkezési díjakat. Van fiatalabb is azok közül, akiknek a tapsonyi napközis konyhán főznek, Zsiga bácsi azonban fenntartja magának a jogot, hogy összegyűjtse a pénzt.- Fiatalkoromban megtanultam gyalogolni - mondta Madarász Zsigmond. - Sokat kellett menni gyalogszerrel, nem volt akkor még ennyi autó. Mindenhova elme­gyek, ha kell. Nézze meg: igaz, már nem bírok annyit, mint régen, de a keveset is fürgén teszem meg. A 93. évemben járok, úgyhogy most már azon gondolkozom: le­het, hogy nekem még a mennyor­szágba is gyalog kell elmennem. Ilyen öreg vagyok már, mégse akarnak vinni.- Oda azért nem szoktak any- nyira készülni.- Hát hova készüljön egy ennyi idős ember? Én már csak erre ké­szülhetek. Igaz, azért nem várom, de tudja: nagyon rossz magányo­san. Tizenöt éve halt meg a felesé­gem, azóta özvegy vagyok. Ha ak­kor tudom, hogy még ennyit élek, talán megnő­sültem volna, de majd nyolc­vanévesen az ember azt gondolja, most már nem érde­mes. Sokan irigylik az energiájáért és a frissességé­ért. Zsiga bácsi kit irigyel?- Nincs kit. A fiatalok közül sok­nak több gondja van, mint nekem ennyi idősen. Ha úgy tudnék men­ni, mint régen, annak örülnék. De azt is minek? 93 évesen hova men­nék? Jól vagyok én úgy, ahogy va­gyok. Nem cserélnék egy fiatalab­bak sem. ■ NEMESKISFALUDI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK: Ml A KÖZSÉG LEGNAGYOBB GONDJA ÉS HOGYAN LÁTJÁK A TELEPÜLÉS JÖVŐJÉT? Fiatalság, megtartóerő nélkül kiürül a falu Horváth István: Szemléletváltás­ra van szükség ahhoz, hogy a falu­nak legyen jövője. Az az igazság, gaz­dátlan ez a falu. Rendezetlenek a közterületek és sok a magánterület is. Nincs boltunk, és nincs egy olyan kö­zösségi házunk, ahol összejöhetne pár ember ha úgy adódik. Sajnos minden évben az öregekből van több, nem a fiata­lokból. Az üres házak egyre nehe­zebben találnak gazdát és azok is, amelyeket külföldiek vagy nem ide­valósiak vették meg, romosak. Rit­kán járnak erre a tulajdonosok és nem fordítanak arra energiát, hogy javítsák a környezetet. Úgy gondo­lom, hogy csak nagyon sok munká­val lehetne jövő ezen a településen. Kovács Krisztián: Vagyunk tízen az én korosztályomból. Ha mind­annyian itt marad­nánk és családot alapítanánk, talán lenne jövő. Én azonban úgy gon­dolom, hogy ha négyen-ötenafalu mellett döntenek, az már nagyszerű eredmény lesz. Kevés a lehetőség helyben. Talán akkor lehetne jövő, ha a mezőgazdaság helyzete ren­deződne. Nekem is ettől függ a jö- vőm. Ha meg lehetne élni abból, amit az ember a földön megtermel, maradnék, hiszen szeretem ezt a falut, meg az ittenieket. Azt hiszem, azok esetében is így van ez,'akik el­mentek innen. A jövőjük azonban így kívánta. Aki itt marad, pillanat­nyilag lemond a lehetőségeiről. Karancz Sándor: Csak akkor lenne megnyugtató jövője a telepü­lésnek, ha többen lennénk. Be kell látni és az itt élők közül már senki nem is zúgolódik, hogy túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy jobbak le­gyenek helyben a lehetőségek. Én megértem azokat a fiatalokat, akik nem itt telepszenek le, hogy egy nagyobb települést vá­lasztanak. Imiét mindenért menni kell. Munkába, a gyerekeknek isko­lába, boltba, vagy a legegyszerűbb papírmunkát elintézni. Talán, ha még egyszer olyan lenne a mező- gazdaság, vagy az idegenforgalom beindulhatna annyira, hogy arra családot lehet építeni, talán akkor visszajönnének a fiatalabbak is. Jani Sándorné: Utánunk már nem lesz jövője ennek a falunak. Kevesen vagyunk és akik itt élnek, azoknak is na­gyon kevés a lehe­tőségük. Sok az öreg, ritkásan lak­ják a falut, ezért a közbiztonság sem olyan, mint kelle­ne lenni. Szerintem ahhoz valami csoda kell, hogy itt megváltozzon a helyzet. Munka kell helyben és le­hetőségek, az öregek ugyanis nem tudják megteremteni a falu fejlő­dését. Erre azonban, nagyon kicsi az esély. Olyan munkaadót találni, aki ránk talál és csak kevés embert foglalkoztat, nem hiszem, hogy le­het. Talán, ha rendezettebb lenne a falu és több lenne a munka a szom­szédos falvakba, adódhatna esély. Szabó Ferenc: Én csak néhány hete jöttem ide. Nagyon szép és nyugalmas ez a község. Sokkal ki­sebb lehetőségek­kel rendelkező te­lepülések is jutot­tak valamire, ezért azt gondolom, hogy Nemeskis­faludnak is lehet ■ talán esélye. Én nem a szépsége mi­att választottam a falut, hanem azért, mert olcsó lakáslehetőséget találtam itt, de ahogy lehet, tovább is állok. Nincs bolt, nincs orvos és egyáltalán semmi sincs. Ha nem járna ennyi busz minden irányba, szerintem itt már senki nem lakna, mert helyben nem lehet semmit megtalálni vagy elintézni. Innen na­gyon sok minden hiányzik ahhoz, hogy legyen jövője a falunak. ■ NEMESKISFALUD HIVATAL MINDENNAP A körjegyzőség címe: 8719 Böhönye, Fő utca 26. Telefon: 85/322-202, 322-210 Ügyfélfogadás hétfőtől csütörtö­kig 8-14 óráig, pénteken 8-12 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA A faluban 73 állandó lakos él. 18 éves korig: 6 férfi és 4 nő 18-60 éves: 24 férfi és 13 nő 60 évesnél idősebb: 10 férfi, 16 nő KEVÉSBŐL KEVESET Nemeskisfalud 18 millió forintból gazdálkodik egy évben. A közös fenntartású intézményekre közel egymillió forint megy el. Ugyan­ennyit költenek a szociális segé­lyekre is. Fejlesztésre félmillió fo­rintot tartalékol a település. Bé­rekre és járulékokra pedig 2,7 millió forintot fizetnek. Az idei év legnagyobb kiadása a vezetékes gázrendszer kiépítése volt. Más nagyobb forrást igénylő fejlesz­tést nem terveznek már az idén. NINCS MUNKA HELYBEN Nemeskisfaludon nincs munka helyben. Néhány egyéni vállalko­zón és őstermelőn kívül más nem talál megélhetést a települé­sen. A legtöbben Böhönyére, Tapsonyba és Nagybajomba jár­nak dolgozni. Az iskolások és a legkisebbek a böhönyei oktatási intézményekbe tanulnak. VÁSÁROLNI MÁSHOL KELL Nemeskisfaludon már két éve nincs bolt. A kenyeret és néhány tartós cikket mozgóbolt formájá­ban hozzák hetente többször a te­lepülésre. Az itt élőknek így szinte mindent máshonnét kell beszerez­ni. A böhönyei szövetkezet azért szüntette meg a kereskedést, mert a rendszeres betörések miatt nagyobb volt a kár, mint a haszon. A FALU TÖRTÉNETE 1331-ben egy oklevél említi első­ként a település nevét, ám az ezt követő mintegy 200 év története teljesen ismeretlen. Legközelebb csak a 16. században bukkan elő ismét a falu neve, amikor is bizo­nyos Könczöl Mihály és Somogyi István voltak a település, illetve a határtulajdonosai. 1627-ben pedig már címere és zászlója is volt a te­lepülésnek. A 17-18. században változtak a birtokviszonyok. Kevés földü, de nemes emberek lakták a falut, közülük is kiemelkedik a Ma­darász-család. A família az 1800- as években két neves politikust is adott a hazának. Bár a múlt szá­zad végén még több mint három­százan éltek Nemeskisfaludon, ak­kora sohasem volt, hogy önálló te­lepülés lehessen. Hol Szenyérhez, hol Tapsonyhoz, végül Böhönyéhez tartozott. Nemeskisfaludon ered a megye folyója, a Rinya. A kis patak a falu dombjai között bújik meg és éppen kettéosztja a települést. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom