Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-28 / 149. szám

2002. Június 28., Péntek A L M A N A C H 1 5 5 7. OLDAL Vadászház a patakparton Patakok találkozásánál épült a pe­tekúti vadászház. Nemrég kívül- belül felújították, de ha az időjárás engedi, szívesebben tanyáznak előtte a vadászok - mert igen szép helyen van - a jól sikerült hajtás után. Magasra nőtt, évszázados fák veszik körül; messze van a zajos főút, itt csak az erdő állatainak ne- szezése hallatszik. Imrei Károly va­dászmester azt mondta: gyakori vendégek itt a szentpéteriek. Az „erdei falunapon” pörköltre és ha­lászlére hívják őket a vadászok - az utóbbinak Dóbék Lajos a meste­re -, s ingyen adnak vadhúst a kör­nyék falusi rendezvényeire is.- A vadászható területünk 4200 hektár, ennek a kétharmada mező- gazdasági terület. Mivel kevés az összefüggő erdő, minden évben te­temes a vadkár, a társaságunk azonban idejében rendezi a földtu­lajdonosokkal, akárcsak a bérleti díjat. Bevételünk a lőtt vad értékesí­téséből és a bérvadásztatásból szár­mazik; innen kevesen mennek ha­za vadászélmény nélkül - mondta a vadászmester. A társaság célja az, hogy tagjai minél olcsóbban va­dászassanak. Tízéves bérleti szer­ződésüket is szeretnék meghosz- szabbítani, s még komfortosabbá tenni a vadászházat. ■ Otthont épít a hegytetőn Szerencsés embernek mondja magát dr. Szabó Csaba, a nagyka­nizsai városi kórház igazgatója, mert megvásárolhatta a páratlan kilátást nyújtó, legutolsó belterüle­ti ingatlant a falu szélén. És őszre már fölépül a háza is. Azt mondta: ha a telkéről körbenéz, erdőt, tava­kat lát, s a völgyek között megbú­vó kis falut, s üyen még Svájcban sem adatik meg mindenkinek.- Kedveli a vidéket?- Mindig városlakó voltam, ám az élet lehetőséget adott arra, hogy megismerjem a különféle égtája­kat. Évekig dolgoztam Afrikában - mondta -, jól tudom, hogy milyen külföldön' az élet. S azt vallom, amit Tamási Áron: „Azért va­gyunk a világon, hogy valahol ott­hon legyünk benne”. Én már két helyen is otthon vagyok: Zalában és Somogybán.- S miért választotta új otthona színhelyéül éppen ezt a falut?- Aki egy­szer is föl­megy erre a dombtetőre, az épülő há­zamhoz, az megérti. Min­dent megtalá­lok itt, ami olyan ember­nek kell, aki már nem sze­reti a várost. Gyerekkoromból jól ismerem ezt a vidéket, mert so­kat bicikliztünk errefelé; akkori­ban még fekete gólya is fészkelt az erdőszélen. Ennek a kis tele­pülésnek előnyös a város közel­sége, s emellett meg tudta őrizni azt a többletet, amit a vidéki élet kínál: a csendet, a nyugalmat, és remélem, a békességet is. Őszin­tén mondom: boldog vagyok, hogy hamarosan szentpéteri lakos lehetek. ■ Nyolcvanéves mesemondó Kérdezzétek meg Pauska nénit, majd ő megmondja - gyakran el­hangzott ez Szentpéteren. S legin­kább akkor, ha föllépésre készültek az asszonyok, s ki más adhatott volna tanácsot nekik, ha nem Pauska Mihályné népi mesemon­dó, számos művészeti szemle díja­zottja, az 1986-os országos vers- és prózamondó verseny ezüstérmese.- Szegények voltunk, de egy ha­ragosa sem volt a szüleimnek - mondta büszkén a 80 éves asz- szony. - Apám és anyám nagyon sok mesét ismert, s én valameny- nyit megtanultam tőlük; már gye­rekként is folyton szerepeltem, föl­léptem a műkedvelő előadásokon. Hamar elterjedt a hírem, és azt mondták a falubeliek: ha. Maris ka szerepel, elmegyünk a műkedvelő­re. Igen sokfelé jártam később, még Leningrádba is eljutottam egy jutalomúton. Megsárgult okleveleket és fény­képeket, ajándék könyveket őriz öreg szelvényében. Évtizedek múltán is pontosan emlékszik rá, melyiket miért kapta. Büszkén em­líti azt a decsi szőttest és párnát, Pauska Mihályné: Sokat anyámtól tanultam amivel Czine Mihály irodalomtör­ténész professzor lepte meg. Nem feledte el a meséket sem, noha ma már nincs, akinek elmondja őket. Napjai egyformán telnek: elballag szerettei sírjához a temetőbe, meg­öntözi a virágait vagy tévét néz. Öröme az, hogy kézimunkái a templom oltárát díszítik. _______■ KO RSZERŰ KÖZSÉGHÁZA POGÁNYSZENTPÉTEREN. A község lakosainak egyik büszkesége az új községháza. Itt van a polgármesteri hivatal és a házasságkötő terem, s itt kapott helyet a postahivatal, va­lamint az orvosi rendelő, ahol a háziorvos szerdánként fogadja a betegeket és a tanácsot kérő szentpéteri lakosokat. A mutatós házasságkötő teremben ugyan ritkán tartanak esküvőt, a kis településen élők sze- rint azonban Pogányszentpéteren szerencsére nem csökkent a házasulási kedv. ____________________■ Sz épülő falu Somogy határán Kevés ötszáz lelkes településnek adatik meg, hogy olyan látványosan fejlődjön, mint Pogányszentpéter. A zalai dombok lábánál fekvő faluban takarosak a porták, virágosak az udvarok; az üres házak rendre elkelnek, s beépülnek a telkek. Az itt élők többnyire de­rűsen néznek a holnap elé. Somogynak Zalával határos csücske páratlanul szép. Á szentpéteri lankás domboldalakon er­dők és zöldellő mezők váltakoznak, a völgyben halastavak és keskeny patakok bújnak meg. Az első oklevél 1381-ből való, ami megemlíti a Szent Péter apostolról elnevezett pálos kolostort. 1544-ben elpusztult a falu, s csak két. évszázad múltán települt újjá. Bár a múlt század elején többen laktak itt, mint napjainkban, mégis igen csekély az elvándorlás.- Nem mondom, hogy nem vágytam a város­ba, de itt maradtunk, s ma már semmiért nem költöznék el - mondta a nyugdíjas Horváth Ferencné. - A férjem mindig talál munkát a ház körül, városban ki sem bírná. Mindenkit szere­tek a környéken, jó viszonyban vagyunk egy­mással. Nem kerüljük el a másikat, hogy meg ne kérdeznénk: hogy van, hova megy? Áz utóbbi években pedig sokat fejlődött a település, egé­szen más a falu, mint korábban. Az asszony mozgáskorlátozott, ezért különö­sen örül a falubusznak, amit tavaly vett az ön- kormányzat. Most már nem okoz gondot a gyógyszerek beszerzése, és a mozgássérült­egyesület csurgói rendezvényeire is elviszi a busz. Örömmel említette, hogy gazdára talált az egyik szomszédos ház, és nemsokára fiatalok költöznek ide.- Hárman is építkeznek most, s új telkeket is kellett kijelölni - mondta Gács László polgár- mester. - A letelepülőket vonzza a falu kedvező fekvése. Innen autóval percek alatt eljutnak Nagykanizsára; a halastavak és erdők munkát adnak, a faluban működő kft pedig folyamato­san bővül. A polgármester hosszasan sorolja a változásokat: bővítették az óvodát, a középülete­ket pályázati támogatással felújították, játszótér épült, és a temetőhöz pedig ke­rítés, rendbe tették a világhá­borús emlékmű és a sportpá­lya környékét is. Hamarosan kiépül a vezetékes gáz, s akkor már csak a szennyvízcsatorna van hátra a fejlesztések közül.- Sokan élnek a mezőgazda­ságból, és sajnos, nemcsak az időjárás sanyargatja őket, ha­nem a költségek is. Ezeket a termények ára alig-alig fedezi - panaszolta a nehézségeket a polgármester. Hozzátette: sze­rencsére a segítő szándék nem halt ki az itt élőkből. Véleményét osztja Kálmán Gábomé is, aki a hároméves Gergővel és Dórával még ott­hon van, de augusztustól újra munkába áll.- Az óvónőképző szakkö­zépiskola elvégzése után hely­ben kezdtem dolgozni, ezért sem volt kérdéses, hogy itt ma­radunk a férjemmel - mondta. Ő Nagyatádról jött, de nem so­káig volt idegen: hamar befo­gadták a falubeliek. Sőt, előre köszöntek neki; jó, hogy min­denki ismer mindenkit. Ha egy szentpéteri bajban van, a másik nem tesz rá még egy lapáttal, hanem megpróbál segíteni. Ezt magam is megta­pasztaltam, hiszen mikor kórházban voltam, még azok is meglátogattak, akikre nem számítottam. Már készül a leendő házunk tervrajza, hamarosan építkezni fogunk. Olyan rohamosan fejlődik a falunk, hogy még az idegenek is észreveszik. Annak meg különösen örülök, hogy helyben járhatnak óvodába a gyerekek, mert így nem kell buszozniuk, ahogy annak idején nekem. Hál’ istennek annyi az óvodás, hogy kevés nekik a hely. ____________■ PO GÁNYSZENTPÉTERI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK: MILYENNEK LÁTJÁK A TELEPÜLÉSÜKET, ÉS HOGYAN KÉPZELIK EL A KÖZSÉG JÖVŐJÉT? Egymást segítő családok, töretlen fejlődés Kodela Györgyné kispostave­zető: - Sokat fejlődött, szépült a fa­lu az utóbbi évek­ben, s ez az új léte­sítményeknek kö­szönhető. 1994-ben építtette az önkor­mányzat az épüle­tet, ahol helyet ka­pott a posta is, mert a régi helyen nagyon rossz körülmények között dolgoztunk. Egyre több fiatal köl­tözik ide a városból, dolgozni azonban visszajárnak, mivel itt nincs munkalehetőség. Jó lenne, ha volna szórakozási lehetőségük, ■ s még inkább a 10-12 éveseknek. Kellene egy hely, ahol beszél­gethetnek és táncolhatnak. Már a nagyszüleim is itt éltek, és a lányo­méit sem költöztek el; úgy gondo­lom, van jövője a településnek. Zakócs József nyugdíjas: - Nagy változást hoztak az utóbbi évek. A polgármester munkájának kö­szönhetően ren­dezett a település, az ingatlantulaj­donosok is figyel­nek a portájukra. Nem minden tele­pülés dicsekedhet falubusszal, mi igen. Van helyben óvoda és alsó tagozatos iskola, de ha a szülő úgy gondolja, városi in­tézménybe is írathatja a gyerekét. Itt születtem, és a gyerekeim is itt maradtak, mert jó a közlekedés, be tudnak járni Kanizsára dolgozni. Összetartóak az emberek, nincse­nek nagy viták, csak annyi az ellen­tét, mint másutt. A település jövője mellett szól, hogy főút mellett van, és hamar eljuthatunk a városba. Illés László személy- és vagyonőr: - Harminckét éve itt élek, és ha­mar befogadtak a szentpéteriek, de én is tettem ezért. Jóban vagyok a szomszédaimmal, s vannak baráta­im. Vadban és hal­ban gazdag ez a vidék, és sokat fej­lődött a falu, leginkább az utóbbi években. Vannak olyanok is, akik gátolják a fejlődést, ennek ejlenére óriásit sikerült előrelépni. Rendben vannak az épületek és a temető is, csak a szennyvízvezeték meg a gáz hiányzik. Büszkék vagyunk a fut­ballcsapatunkra, mert jól szerepel­nek a fiúk a város környéki bajnok­ságban. Van jövője a településnek, ezt igazolja az is, hogy többen köl­töztek már ide Nagykanizsáról. Varga Gyula vállalkozó: - Már a nősülésem előtt építkezni kezdtem, mert nem akar­tam elmenni innen, s most sem tudnám másutt el­képzelni az éle­tem. Sokat fejlő­dött a falu. Van ke­rékpárút, új az is­kola, óvoda és a községháza is. Felújították a kultúr- házat, készül a millenniumi park. Sok az új ház. Csak páran költöztek be Kanizsára, de mostanában in­kább onnan jönnek ide. Az embe­rek összetartóak, még az építke­zésben is segítettünk egymásnak. Helyben kevés a munkalehetőség, az emberek többnyire a városban dolgoznak, de ez nem okoz gon­dot, mert jó a közlekedés. Busszal akár Pécsre is könnyen eljutunk. Latin Gyula vállalkozó: - Öntuda- tosabbak lettek az emberek, és vál­tozott a szemléle­tük; többen pró­bálkoznak új dol­gokkal. Szentpéter a szép tájnak, a ta­vaknak és a 61-es út közelségének köszönheti vonz­erejét. Kulturált, rendezett a település, és folyamato­san fejlődik. Az iskola, a játszótér, a parkok, a futballpálya és a Latin fo­gadó mind a fejlődést mutatják. Hi­ányzik ugyan még a szennyvízve­zeték, de hamarosan bevezetik a gázt, és nemrég korszerűsítették a villanyhálózatot. A község jövőjét meghatározza a falu vezetése, az emberek egymáshoz való viszonya, és nagyban segíti az itt élők tisztes- ségesen végzett munkája. ______■ PO GÁNYSZENTPÉTER HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8728 Pogányszentpéter, Baj- csy-Zsilinszky u. 84. Tel.: 82/720-188 A falu az iharosberényi körjegy- . zöséghez tartozik és a szentpé- terieknek csütörtökön tartanak körjegyzőségi fogadónapot. A polgármester mindennap 8-10 óráig várja a polgárokat. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 511 Ötévesnél fiatalabb: 49 6-18 éves: 86 18-55 éves: 269 55-60 éves: 27 60 évesnél idősebb: 80 UTAT, PARKOT ÉPÍTENEK Az önkormányzat az idén 55 mil­lió 485 ezer forintból gazdálko­dik. Óvodát és alsó tagozata? iskolát tart fenn évi 12,2 millió forintból, valamint konyhát 4,4 millióból. A felsős tanulók az iharosberényi iskolába járnak, utánuk 2 millió 774 ezer forintot fizet. A körjegyzőségnek mint­egy hárommillió forintot, a csur­gói családsegítő szolgálatnak 1,2 milliót juttat. A település tisz­tasága az önkormányzatnak egymillió forintjába kerül, a falu- gondnoki szolgálat fenntartása 1,9 millió forinttal növeli a ki­adást. Ötmillió forintot szántak fejlesztésre. Terveik között sze­repel a szőlőhegyre vezető út meg a Dózsa utca útjának a javí­tása, illetve járdaépítés, ezenkí­vül szeretnék parkká alakítani a millenniumi parkot. Ehhez pályá­zati támogatást is remélnek. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A bútoripari kellékeket gyártó Metnix kft a legnagyobb munkál­tató: harminchat embert foglal­koztat. Az önkormányzat húsz dolgozót alkalmaz. A legtöbb szentpéteri Nagykanizsára és Csurgóra jár, néhány Iharos- berénybe és Magaséra, vala­mint az iharosi erdészethez. KÉT EGYESÜLET Az országban a második közmű­velődési egyesület Pogány­szentpéteren alakult. II. Rákóczi Ferenc nevét vette föl, s tagjai a helyi hagyományokat kutatták, tanfolyamokat és népfőiskolát indítottak, s kapcsolatba léptek több hazai és külföldi csoporttal. A lelkes tagok mára megöre­gedtek, néhányan pedig elköl­töztek. A pogányszentpéteriek nem titkolt vágya: szeretnék is­mét felpezsdíteni az egyesületi életet, ahogy tették a sportklub­bal is. Ma újra büszkék a foci­csapatra, amelynek játékosai a Nagykanizsa környéki bajnokság harmadik helyén állnak. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA, VARGA ANDREA FOTÓK; VARGA GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom