Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-25 / 146. szám
2002. Június 25., Kedd A L M A N A C H 2 1 3 7. OLDAL Fölkészültek az aratásra Felkészült az aratásra a Koppány- völgye Mezőgazdasági Rt. Csaknem 1400 hektárról kell betakarítani az őszi árpát és a búzát. A munka végzéséhez azonban, mint Matesz Pál. elnök igazgató mondta, nincs elég gépük: négy kombájnjuk elhasználódott.- Az őszi árpánk 320 hektár, a múlt héten kezdtük aratni - mondta az elnök igazgató. - A hét közepén végzünk vele. Hektáronként négytonnás átlaggal számoltunk, de csak 2,5 tonna körül lesz; ez jelentős bevételkiesés. Mintegy 700 tonna termést kívánunk eladni a jövő hónap elején, mert kell a hely a kenyérgabonának. 830 hektár bérelt földön termesztettünk búzát, s 250 hektáron takarítjuk be a tagok és a gazdák termését. Ehhez kombájnt kell bérelnünk; már megállapodtunk a szili Petőfi szövetkezettel. Az rt vezetői remélik, hogy a búza malmi minőségű és az ára is megfelelő lesz. így a többletbevé- •tel fedezheti majd a kiesést. ■ Húsz hónapi robot bányában Nehéz szavakba foglalni, ami velünk történt. Legjobb lenne elfeledtem azt a sok szörnyűséget- mondta özv. Albrecht An- talné. 18 évesen hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, s két év múlva tért haza. Tragikus nap volt Szorosadon 1945. január 21. A kis településről 18 nőt és 7 férfit vittek el háborús jóvátétel címén kényszer- munkára a Donyec-medencébe.- Andocsra, majd Bajára vittek- emlékezett özv. Albrecht Antal- né. - A kemény télben gyalog keltünk át a Duna jegére rakott pallókon. Marhavagonokban utaztattak tovább, a Melnikó melletti lágerbe. Óriási hodályban szállásoltak el bennünket; üsztálkodási lehetőség nem volt, ételt is alig kaptunk. Szögesdrót mögött fegyveresek őriztek. A szénbányában, a vasúton meg a fűrésztelepen dolgoztunk mi, nők is. Szenet, követ, maltert hordtam. Mivel csontsoványra fogytam, később köny- nyebb munkára osztottak be. Téli ruhát, cipőt nem kaptak. Rongyokba csavarták a lábukat, hogy el ne fagyjon. S nagy lelki erő kellett a túléléshez. Aid nem bírta tovább, meghalt. Halott társaikat a lágerlakók temették el.- 1946-ban valamelyest enyhült a szigor - mondta. - Néha orvos is jött, de csak a munkaképeseket gyógyította. Kevés bért is kaptunk, de a szállásért, kosztért fizetni kellett. 1947 nyarán írhattunk haza először. Augusztusszeptemberben kezdték kiadni a hazautazási engedélyeket. A faluból kényszermunkára hurcolt 25 lakos közül kilenc örökre ott maradt jeltelen sírban. Emlékük azonban lelkűnkben él. ■ Hímes tojás, matyó hímzés Évtizedek óta térítőkét hímez és tojást karcol a 63 éves özv. Májer Gyuláné; mikor csak teheti, e kedvteléssel tölti idejét. A rokkantnyugdíjas asszony 1956- ban díszített először tojást. Török- koppányi mintákat vitt rá, majd kipróbálta más tájegységek díszítését. Hímes tojásait azóta sok kiállításon, sőt külföldön is megcsodálták.- Legalább harmincféle mintát is kitaláltam az utóbbi negyven évben, s ezeket tojásra karcoltam - mondta. - Húsvétra elsősorban nyuszifigurásakat készítenem, de más mintát, hóvirágot, ibolyát is fölvittem a tojásokra. Mindig a keresletnek megfelelően dolgoztam.- Kitől örökölte a kézügyességet?- Nem tudom. Ügy vettem észre, hogy szebbeket tudok viaszolással és karcolással kialakítani. Aztán csak sorjáztak az elképzeléseim. Nagyon szerettem csinálni, és szeretem ma is; megnyugtat, és örülök, ha sikere van. Volt már kiállításom Kaposváron, van néhány munkám a zengővárkonyi tojásmúzeumban. Hívtak Szentendrére is a szabadtéri múzeumba, csak a betegségem miatt nern tudtam elmenni. A díszített tojásaimat előÖzv. Májer Gyuláné szívesen hímez tojást szőr Csehszlovákiában ismerték meg, mert ott él a rokonságom. Nagyon sokat vittek Németországba, Törökországba, sőt Amerikába is.- Híresek a térítői is.- Azt is régóta csinálom; elsősorban kalocsai, karádi és matyó mintákat hímezek. Sok a lakásomat díszíti, s hímeztem a menyeimnek is. Készítek gobelint, ezzel is a szobát igyekszem szebbé tenni. Na- ponta több órát foglalkozom vele. ■ TEMPLOM ES EMLEKMU A FALUKOZPONTBAN. A község központjában áll a műemlék jellegű római katolikus templom, ezt még 1835-ben építették, a homlokzatát pedig 1900 körül alakították ki. A templomkertben állították föl és 1989. október 1-jén avatták a II. világháborúban elesett katohák, a hadifogságba és kényszermunkára elhurcolt és ott elhunyt szorosadi polgárok emlékművét. Ezt magyar és külföldi családok közadakozásából emelték. A fekete márványtáblára 28 szorosadi nevét vésték föl. ■ Szépül, de fogy a lakossága Vibrál a levegő a nagy melegben, s mintha kihalt volna Szorosad: az utcán egyetlen lelket sem látunk. Aki teheti, a hűvös szobába bújik. Még a vakációzó nebulók sem fociztak, s délidőben zárva a kocsma is. Simonics Gyula polgármester szerint ez a nyugalom a falu erénye, fölfedezték már a külföldiek is. Szorosad fejlődését az utóbbi évtizedekben gátolta és ma is meghatározza, hogy egyetlen intézménye sincs. A hatvanas évek elején a felső tagozatos tanulókat Törökkoppányba vitték, majd 1974-ben megszűnt az alsó tagozatos iskola is. Bár a falu 1990-ben visszanyerte önállóságát, 1995-ben anyagi okok miatt körjegyzőségbe léptek. Simonics Gyula polgármester szerint ez a döntés is befolyásolta a község további előrelépését.- Egyik szemem sír, a másik nevet - mondta. - Boldog vagyok, mert csodálatos a falut körülvevő környezet, örülünk a tiszta levegőnek, ami vonzó a turistáknak. Szorosadot is fölfedezték már a külföldiek: négy német család vett ingatlant. Ami viszont bosszant: állandó pénzügyi gondokkal küzd az önkormányzat, évek óta forráshiányos -a költségvetésünk. A fiataljaink elköltöznek, mert nincs elég és megfelelő munkahely. Öregszik a falu lakossága. 1970-ben még 200-nál többen éltek itt, tizenkét éve már csak 150-en. Most 139 az állandó lakos. Több mint negyvenmillió forintot költött az utóbbi 12 évben a község vezetése a szolgáltatások, háttérlétesítmények fejlesztésére. A pénzt elsősorban pályázatokon nyerték, s így érték el, hogy valamennyi utcában szilárd az útburkolat. Több millió forintot költöttek a vízelvezetésre is. A fiatalok megtartása, letelepítése érdekében évente 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást is adnak. Lakásépítésben, -felújításban 1990 óta öt családot segítettek. A község fejlődése folytán nőtt az ingatlanok értéke is. A következő nagy feladat - aminek a megoldásában bízik az önkormányzat -, hogy kiépítsék a földgázvezetéket és bekapcsolódjanak a falusi turizmusba. Négy éve költözött Heidelbergből Szorosadra Rádóczy Margit. A Németországban klinikai aszszisztensként dolgozó asszony csendes tájat keresett, s itt találta meg.- Boldog vagyok; a lakosság gyorsan befogadott, az emberek kedvesek, segítenek - mondta. - Nagyon megszerettem itt mindent, nem bántam meg, hogy 26 évi külföldi távoliét után visszaköltöztem Magyarországra. Letelepedésem óta látom a fejlődést, a változásokat. Ma már minden utca járható, a le‘grosz- szabb időben is, és sokkal nagyobb a boltok áruválasztéka. Igaz, nagyobb bevásárlásokra Tabra, Siófokra vagy Kaposvárra megyünk, de a környék szépsége mindenért kárpótol. Annak is nagyon örülök, hogy várhatóan kiépítik a földgázvezetéket is. Hároln házaspár él a faluban, amelyik három gyermeket nevel. Az egyik a Steinbacher család. Jancsi hétéves, most végezte az első osztályt. Andi négyéves múlt, Stefánia pedig novemberben lesz hároméves. Ahogy Steinbacher Jánosáé mondta: igaz, hogy sok munka és gond is adódhat a gyermekekkel, de ők szívesen vállalják ezt a megpróbáltatást.- Mi is négyen voltunk testvérek, így tudom, hogy mit jelent a nagy család - magyarázta. - Havi 60 ezer forintból kell gazdálkodnunk, s nehéz az életünk. Ezért csak a legszükségesebb dolgokra futja. A gyerekek nevelése, a házimunka, illetve az állatok etetése sok elfoglaltságot kíván; naponta fél hattól este tizenegyig talpon vagyok. A védőnő - mint Steinbacher Jánosné mondta - hetente kétszer is meglátogatja a kisgyermekes családokat, a gyógyszert pedig elhozza autóval a falugondnok. Orvosi vizsgálatra azonban Törökkoppányba kell utazniuk. _______ ■ Szo rosadi olvasóinkat kérdeztük: milyen az életük, minek örülnek, és mire volna legkagyobb szüksége a falunak? Hiányzik az összefogás, túl kevés a rendezvény Kolb Attila közhasznú munkás: - Csak 26 éves vagyok, szakképzettségem sincs, szerencsére már 12 éve az önkormányzatnál dolgozom. Szerintem nagy a fejlődés: minden utca' aszfaltos, megoldották a csapadékvíz elvezetését, bővítették a kultúrházat, felújították a hivatalt. Helyben viszont nincs szórakozásunk, bár van egy szoba, ahol összejöhetnek a fiatalok és tévézhetnek. Három civil szervezet van a faluban, mégis kevesen kapcsolódnak be a közéletbe. S akik városban tanulnak, nemigen jönnek vissza, így elöregszik a falu. Jó volna, ha enyhítenék a közlekedési gondokat: a hétvégeken ugyanis kevés busz jön be hozzánk. Bősze Gáborné nyugdíjas pedagógus: - Negyvenhét éve itt lakunk; a falu és a környéke gyönyörű. Sok emléktárgyat összegyűjtöttünk az évtizedek során, s az emlékszobában őrizzük. A 60-as, 70- es években sok szép családi ház épült, parkosítottak is, az utóbbi 12 évben pedig minden utcát szilárd burkolattal láttak el. A járdák azonban rosszak, ezeket javítani kellene. Az alapvető ellátás megfelelő, de gyakrabban lehetnének akciók. Sajnos, kevés a gyerek, mert sok fiatal elköltözött. Pedig öröm nézni, ahogy a kicsik fociznak a parkban. Jó hír, hogy kiépítik a földgázvezetéket, ez kényelmesebbé teszi az életünket. Lichtemberger József nyugdíjas: - Itt születtem, így össze tudom hasonlítani a falu régi és mai arculatát. Számottevő a fejlődés: van egészséges ivóvíz és telefon, aszfaltosak az utcák. Az újabb előrelépés a gázhálózat kiépítése lesz. Örülünk, ha meglesz, bár a mi nyugdíjunk kevés ahhoz, hogy élvezzük a melegét. Jó dolog, hogy az önkormányzat az idősek háza előtt is lekaszáltatja a füvet, ezzel jelentősen könnyíti a helyzetüket. Nekem nagyon tetszik ez a falu; soha nem is gondoltam arra, hbgy innen elköltözzem. Ami gond: kevés a munkahely és a fiatal. A közbiztonság javítása érdekében pedig újjá kellene szervezni a polgárőrséget. Szabó Józsefné italboltvezető: - Harminc éve költöztünk Szorosadra, s azóta a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozom. Nagyon szeretem a munkámat. Az utóbbi évtizedben szilárd burkolattal látták el az utcákat, s ez nagy dolog. Örülnék, ha ismét az összefogás jellemezné a lakosságot. Erre nagy szükségük van a gyerekeinknek, az unokáinknak. Örülnék, ha szép játszóteret építenének, ha lennének különféle szórakozási lehetőségek. Ha pedig kiépülne a földgázhálózat is, az még vonzóbbá tenné Szorosadot. S nagyobb gondot kellene fordítani a fiatalok megtartására is, jobban támogatva a letelepítésüket. Bállá Endre leszázalékolt: - Negyvenhárom éve itt élek, nem is szándékozom elköltözni. Sajnos, az utóbbi években már nem építkeznek: egyre kevesebb a pénz, sokasodnak á megélhetés gondjai. A kis falvakat jobban sújtja a létbizonytalanság, és a mi falunk is hátrányos helyzetű. Ma már csak egy foglalkoztató van. Több munkahely kellene, mert az ingázás szétzilálja a családokat. A lakosság is egyre közömbösebb, a fiataloknak alig van szórakozási lehetőségük. Most egy szabadidőpark kialakításán dolgozunk, de kellenének kulturális rendezvények is. Örülnék, ha Szorosad is bekapcsolódna a falusi tu- rizmusba, az fejlődést hozna. ■ HIVATALI NAP: KEDD A polgármesteri hivatal címe: 7285 Szorosad, Arany János utca 11. Tel.: 84/377-704 Az ügyfeleket kedden 8-10 óra között fogadják, és a körjegyzőség egyik ügyintézője is segít. A szorosadi lakosok egyébként hétfőn, szerdán és pénteken a törökkoppányi körjegyzőségen intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 129 Ötévesnél fiatalabb: 4 6-18 éves: 16 19-55 éves: 59 55-60 éves: 9 60 évesnél idősebb: 41 A falu legfiatalabb lakosa Steinbacher Stefánia, a legidősebb pedig özv. Molnár Andrásné. HIÁNYZIK HÁROMMILLIÓ Az önkormányzat az idén 16,5 millió forintból gazdálkodhat, s a forráshiánya csaknem hárommillió forint. Ennek a csökkentésére önhikis pályázatot nyújtottak be, de ha nem kapják meg az igényelt pénzt, akkor hitelt kell fölvenniük. Szociális kiadásokra 1,2 milliót hagyott jóvá a képviselő-testület. Az intézményfenntartó társulásnak (a törökkoppányi óvodának és iskolának) csaknem 1,6 milliót utal át, a körjegyzőséget 1,3 millió forinttal támogatja. Fejlesztésre csaknem 5,5 millió forintot szántak. Még ebben a hónapban elkészül a Rákóczi utca aszfaltozása, s a nyáron felújítják a vegyesbolt épületének a tetőzetét is. Fontos a község közvilágításának a korszerűsítése, és szeretnének bekapcsolódni a térségi gázprogramba is. A NAGYOBB MUNKAADÓK A Koppányvölgye Mezőgazda- sági Részvénytársaság, amelynek a községben van a központja, hatvannál több dolgozót foglalkoztat, s közülük húsz szorosadi. Az önkormányzat három közhasznú munkást alkalmaz. Három egyéni vállalkozó van a faluban, 14-en más településre járnak dolgozni. MENŐ ITAL A SÖR, A BOR Az alapvető élelmiszereket a lakosság a tabi áfész coop- boltjában szerezheti be. Napi cikkeket egyébként a községben árusít egy magánbolt is. Több lakos a városokban intézi a nagyobb bevásárlását. Italbolt is van: itt reggel a betérők főleg a tömény szeszt fogyasztanak, napközben pedig a sör meg a bor a menő ital. A kocsma egyúttal találkozóhely is, esténként többnyire rexeznek a férfiak. AZ OLDAL OKKEIT ÍRTA: KRUTEK JÓZSEF FOTÓK: GÁTI KORNÉL
