Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-23 / Vasárnap Reggel, 25. szám

2002.JUNIUS 23. ARCKÉP Kokó nem adta el a lelkét Kokó új életet kezdett. A nagy bajnok a balhorgok és a jobbcsapottak szapora osztogatása helyett immár a civil életben igyekszik eredményes lenni. Kovács István győzelmi mérlege egyelőre nem olyan imponáló, mint a ringben. Első éves egyetemistaként csak nehezen sikerült abszolválnia egy korábban elbukott jogi vizsgát. Az RTL Klub újdonsült műsorvezetője- ként pozitív és negatív kritikákat is „bezsebelt”. A rajongók egy része azt vette tőle zokon, hogy a választási kampány idején hitet tett az egyik ver­sengő párt mellett. Mint vállalkozó azonban nagy esélyekkel indul csatá­ba, hiszen a héten nyíló kocsmájára a fél ország kíváncsi. Az Ó utca sarkán nyíló Bokszutca nevű csehó ékessége lesz egy „ezüstnyíl”, azaz egy McLaren-Mercedes versenyautó. A gépezetet még 1999-ben Dávid Coulthard hajtotta. Kokó korcsmájában egyelőre nem fotózhatnak a sajtó munkatársai, mivel a tulaj a premierre további meglepetésekkel készül. Sejtelmesen csak annyit hajlandó elárulni, hogy bombasztikus bel­sőépítészeti megoldásokkal és további váratlan ötletekkel kívánja fogadni a toroköblítésre érkezőket. Várhatóan Medgyessy és Or­bán is beugrik majd hozzá egy pofa sörre.- Álmodik még a ringről?- Bevallom, amikor a tévében ök­lözni láttam Hamedet, elkapott a harci kedv. A győzelmekről gyakran álmo­dozom. De a kemény edzések, a foly­tonos lemondás és Németország egy­általán nem hiányzik. Biztos vagyok abban, hogy helyesen döntöttem, amikor felhagytam a boksszal. Nem tudnék már úgy összpontosítani, ahogy azt korábban tettem.- Hogyan kezdődött a sportpá­lyafutása?- Ahol felnőttem, a kőbányai Pong- rác-telepen gyakoriak voltak a bu­nyók. Én azonban nem voltam ag­resszív alkat, így amíg lehetett elhúz­tam a dolgokat, és békítgettem a harc­ra kész .feleket. Persze nem mindig hatott a szép szó. Olyankor jól jött, hogy volt egy erős bátyám. Egyéb­ként a családom szinte minden férfi tagja, így a faterom, a nagyfaterom, a nagybátyám és a bátyám is bokszolt. Engem az edzőterembe mégsem ők vittek le. Egy haverom vett rá az egészre. Emlékszem az első edzésre a 80-as busszal mentünk, s ahogy be­fékezett a járgány, ő szó szerint lelö­kött róla, mert megérezte, hogy van bennem félsz. Szerencsére kelle­mesen csalódtam: egy jópofa világba csöppentem bele, ahol puffogtak a homokzsákok és nagyokat csattantak az iskolázókesztyűk.- Akkoriban még az Isaszegit és a Váradit favorizálták idehaza. Ők mégse értek el olyan sikereket, mint ön. Mi hiányzott belőlük?- Szerintem az akkori lehetősé­gekhez mérten sokra vitték, hiszen Isaszegi Robi Eb-ezüstérmes, Váradi olimpiai helyezett volt. Ők is, mint bárki más szellemi- és fizikai adott­ságaik, képességeik révén érték el nagyszerű eredményeiket. Bennük ennyi volt. Nekem szerencsém is volt. Kiváló edzőim és szerető csalá­dom átsegített a nehézségeken. Ha­bár sosem éreztem magam kimagas­lóan tehetségesnek vagy túlontúl szorgalmasnak, a körülmények so­sem gátoltak abban, hogy sokra vigyem.- Hogyan lehet egy bokszmeccset megnyerni?- En úgy nyertem Eb-t, olimpiát, világbajnokságot, hogy abszolút az ellenfél hibáira építettem fel a takti­kámat. A második számú vívómaga­tartást alkalmazva általában szabad támadási felületet hagytam, szak­nyelven szólva megugrasztottam a másikat. Azután pedig kontráztam, és nagyot ütöttem vissza. Ehhez per­sze a megfelelő lábmunka kellett. De mégsem hinném, hogy az ilyen apró részleteket túl kellene értékelni. A ring­ben ugyanis az összhang a legfonto­sabb. Bármilyen hülyén hangzik, de ez elsősorban szellemi párbaj. Főleg, ha két jól felkészített bunyós talál­kozik. Az ilyen csatákban mindig az dönt, kinek van több affinitása az ökölvíváshoz, ki a szellemesebb, az intelligensebb. No, és hogy ki képes valami váratlannal előállni.- Tyson is nagy bunyós. Mégse hinném, hogy akárcsak hírből hal­lott az intelligenciáról.- Ez egy kemény sport. Ha jól és igényesen művelik, olyan mint a sakk. Célszerű az ellenfélnél fejben több lépéssel előbb járni. De persze léteznek kivételek. Olyan verseny­zők, akik favágó módjára mennek előre és pusztán fizikai adottságaikat, erőbeli fölényüket kihasználva győ­zedelmeskednek. Tyson ez a típus. Képes végigütni akár tizenkét me­netet is. De az ál tala alkalmazott harcmodor csak a profik között ered­ményes. Az amatőrök mezőnyé­ben bi- z o n y sokkal szeré­nyebb eredmé­nyeket ért el. 0 t t ugyanis kevesebb idő, pusztán három menet állt a rendelkezésére. Ennyi ideig még bírták vele tartani a lépést. Többször megesett, hogy a nagyobb technikai tudással felvértezett ver­senyző végül pontozás­sal legyőzte őt.- Térjünk át a civil életben megvívandó küz­delmekre. Segít az al­kalmazkodásban, hogy bokszolóként lé­nyegében megtanult együtt élni a fájda­lommal?- Tény, hogy már egy közepes ökölvívó is képes leküzdeni a fizikai fájdalmat. A szenvedés, a lelki gyöt­rődés érzését azonban mindannyian jól ismerjük. Nagyon sokat kellett kínlódnom az edzések alatt. Futások­nál, medicinlabdás vagy súlyzós gya­korlásnál, kesztyűzés közben is számtalanszor kívántam pokolba az egészet. Néha meg kell halni a siker­betegségektől. Nehezen tudom el­képzelni, hogy mondjuk, kedélybe­teg legyek. Minden más benne van a “pakliban”. A sportpályafutásom alatt egy sajátos, zárt világban él­tem, ami sok kellemetlenségtől megóvott. Amióta a civil életben próbálok érvényesülni, kaptam pár nagy pofont. De nincs okom a pa­naszra, mivel a privát élet őserdejé­ben már kezdem vágni az ösvényt.- A hírnév kötelez. Több interjú­ban is elismerte: “baromi jó érzés, hogy már az óvodások is tudják, ki az a Kovács”. Nem tart attól, hogy ha más területen gyengébben telje­sít majd, azt nem bocsátják meg Önnek? Az RTL Klubon futó dél­utáni showját például többen is kritikával illették...- Nem mindegy, ki és mi­lyen okból kritizál. Ha úgy szól a kritika, hogy ez nem az a színvonal, amit tőlem (el)várnak, arra azt válaszo­lom, hogy mi, a tévésekkel együtt nem is ígértünk ilyet. Ne várja el senki egy 32 éves fiataltól, aki éppen a szárnyait bontogatja a tele­víziónál, hogy már a har­madik adásban olyan for­mát mutat majd, amit ko­rábban egy világbajnoki címmérkőzésen. Nem vagyok polihisztor! Egy­előre csak tanulom a szakmát, ráadásul a média terüle­tén teljes erő­lós műsorait. De néhány sportműsor, így a Boksz Klub is számomra a mi­nőséget és a profizmust jelenti. Más műsorokkal összevetve az általam vezetett játék nem ad okot a szégyen­kezésre. Kötve hiszem, hogy a Rosalinda színvonalasabb és értéke­sebb időtöltés lenne.- Sokakat bántott, hogy az or­szág Kokója a választási kampány idején politikai állásfoglalásra ra­gadtatta magát. Ma is úgy látja, hogy ez bölcs lépés volt?- Engem a végtelen őszinteségem­ért kedvelnek az emberek. Ha hibáz­tam, mindig (fel) vállaltam, ha sére­lem ért, megmondtam a magamét. Azt hiszem, egy szuverén európai embermodellt képviselek Magyaror­szágon. Ebbe az is belefér, hogy négy évente az általam képviselt értékek védelmében szót emeljek. Az egy bu­taság, hogy sokan aszerint értékelik az embereket, sőt helyezik őket ilyen-olyan kasztokba, hogy hová szavaznak. Aki Medgyessy Péterre szavazott, éppen olyan értékes hon­polgár, mint aki - velem együtt - Or­bán Viktorra adta a voksát. E téren sem zavarnak különösebben az en­gem ért kritikák és megjegyzések. Az elmúlt hónapokban megesett, hogy valaki lehúzta a kocsija ablakát és át­kiáltott nekem: „Kokó, eladtad a lel­ked!” De akibe ennyi ész szorult, az­zal nekem nincs beszélni valóm. Sze­rencsére az élet lassanként kezd visz- szatérni a normális kerékvágásba. Jó lenne, ha végre el tudnánk felejteni, ki melyik oldalon áll és együttesen szurkolnánk a jelenlegi kormány si­cs István Született: 1970. 08. 17. Iskolai végzettsége: szakközépiskolai érettségi Pályafutás: ÉVIG SE (1985-88), Vasas (1988-1997), Universum Box Promotion (1997-2002), kétszeres amatőr világbajnok (1991, 1997), olimpiai bajnok (1996, Atlanta), olimpiai bronzérmes (1992, Barcelo­na). Profi mérlege: 22 mérkőzés, 21 győzelem (10 KO-TKO), 1 vereség. Hétszeres magyar bajnok, egy­szeres német csapatbajnok Családi állapota: nős, két gyermek édesapja ért. Azonban mi is csak hétköznapi, gyarló emberek vagyunk, ennél fogva nem mindig sikerül(t) átlendülni a holtponton. Én például különösen rosszul viselem a lelki megpróbál­tatásokat.- Egy ökölvívó lehet hipo- chonder?- A sportban elsajátított életszem­lélet legtöbbünket megóv a képzelt bedobással, ámde csakis hobbiszin­ten dolgozom. Amúgy a nézettségi adatokat látva, nagy bajt nem érzéke­lek... Nem különösebben zavar, ha néhányan szidalmaznak. Erőt ad, hogy mennyivel többen szeretnek és tisztelnek engem.- Mit tekint értéknek a hazai te­levíziós kultúrában?- Kepes András vagy Vámos Mik­Éppen egy esztendeje történt, hogy az argentin Juan Pablo Chacón térdre kényszerítette a nagy bajnokot keréért. Én szorítok a Medgyessy- kabinetnek!- Hajói tudom, Orbán a barátja. Elképzelhető, hogy az exminiszter- elnök időnként majd beugrik ön­höz a napokban megnyíló kocsmá­jába és rendel egy pofa sört?- A kocsma megnyitójára nemcsak őt invitálom meg, de Medgyessyt és Demszkyt is. Orbánhoz fűződő kap­csolatom egyébként nem olyan szo­ros, mint azt sokan képzelik. De ha nagy ritkán beszélgetünk, mindig jól érezzük magunkat együtt. A világról hasonlóan gondolkodunk. Mindket­tőnknek szívügye a család, a haza és a foci. Bármilyen furcsa, de többéves ismeretségünk alatt sosem beszél­tünk politikáról.- Megesett már, hogy Orbán gon­dolt egyet és felcsörgette Önt?- Előfordult ilyesmi. De mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk, így nehéz tartani folyamatosan a kap­csolatot. Büszke vagyok azonban ar­ra, hogy a közeli ismerőseim közé egy ilyen kiváló embert sorolhatok. Ha lehet, akkor még nagyobb büsz­keséggel tölt el az, hogy egyikünk sem kért soha a másiktól valamiféle szívességet.- Említette, hogy mindketten nagy focirajongók. Mint igaz ba­rátok, a futball-világbajnoksá- gon is ugyannak a csapdtnak szorítanak?- Nem tudtunk mostanában ilyesmiről szót váltani. Az én sze­mélyes kedvenceim, sajnos hamar elszálltak. Portugália és Argentína kiesése után már csak a két „mara­dék” latin csapatnak, Spanyolor­szágnak és Brazíliának szurkolha­tok. De van egy titkos favoritom, Szenegál. Sajnos, kevés meccset lát­hattam eddig, mert az üzleti élet is nagyon lefoglal, de a vizsgaidőszak is igénybe vesz. Szabó Zoltán Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom