Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám

2002. Június 22., Szombat Hétvége 9. OLDAL Könyvespolc Bilicsi Tivadar és játszótársai „Hol vagytok, ti régi játszótársak?” ízlelgetjük a szép Petőfi-szavakat, és szinte mondjuk is a folytatást: „Közületek csak egyet is lássak!” Bilicsi Tivadar emlékezése ez a kö­tet. A kiváló komikusé és jellem­színészé, aki pontosan száz éve született és húsz éve halott. S rég­óta az égi mezőn játszanak már a pályatársak, a játszótársak is, a magyar színművészet óriásai, akik oly sok felejthetetlen alakítással ajándékozták meg a közönséget. Nem életrajzokat írt Bilicsi Ti­vadar. Mozaikszerűen állítja elénk egy-egy legendás pályatárs alakját, a rájuk annyira jellemző történe­tekkel. És ahogy a patak kimossa a drágakövet, úgy válnak élővé, ra­gyogóvá ezek a lassan ködbe ve­sző arcok is, máig ható üzenettel - valamennyiünk számára. Kopogjunk most mi is egy kicsit végig az emlékezés lépcsőfokain. Üljünk oda újra gondolatban a né­zőtérre, hogy a fellibbenő függöny után újra láthassuk a csodát! Teát- rálisan ható szavak? Lehet. De hi­szen éppen erről szól a könyv. Természetesen nem írhatunk mindenkiről. Hiszen a kötet har­mincnál több játszótárs arcképét villantja föl, hol vidám, hol szomo­rú történetekkel, de mindig a sze­retet szavával. Ezek a kiragadott példák talán a mai generációnak is üzennek valamit. Hauswirth Mag­da karikatúráival különleges bele­érző készséggel állítja elénk egy- egy színész jellegzetes karakterét, de sohasem bántó éllel. Bajor Gizi a magyar színművé­szet egyik legnagyobb alakja. Kár­páti Aurél, a kor kiváló kritikusa egyebek között így írt róla: Játéka csodálatosan sokszínű, ezer apró finomságot, a legkisebb érzésren- dülést megvillantó, szivárványos ragyogású...” Talán nem mindenki tudja róla, hogy a Balaton szerel­mese is volt. Ha tehette, szabad­idejét Földváron töltötte. Ma a he­lyi közösségi ház az ő nevét viseli. A Sebestyén-dinasztia: az 1920- as, 1930-as évek magyar színházi életének meghatározó egyénisé­gei. Elsősorban Géza - színész, igazgató, mecénás egy személy­ben. Egy Ábel vezetéknevű gyen­ge, de akarnok színészről mondott kifakadása szinte szállóigévé vált: „Káin rehabilitálva van... Makiári Zoltán. Sokszínű, gaz­dag játékát szerencsére számos film is őrzi. Az első világháború végén mint volt olasz hadifogoly, marhavagonban „utazott” több társával. Padovában kidobta Szent Antal amulettjét: „Tóni! Te már ha­zaérkeztél...” Gombaszögi Ella. Talán legsike­resebb szerepe a „Meseautó” kö­vér titkárnője. Kabos Gyulával al­kotott párosa - ő is külön fejezettel szerepel a kötetben - ma is min­denkit megnevettet. Ahogy Bilicsi írja, elsősorban „varázslatos egyé­niségének kisugárzásával.” Csortos Gyulát Bilicsi Tivadar „a színészet mágusáénak nevezte. Valóban az volt. Mindent tudott, mindent eljátszott, mindenben jó volt. A híres „Hyppolit”-ról egye­bek között így ír a szerző: „Hogy ennyire időtálló minden technikai fogyatékossága, természetes meg- kopása ellenére is, az a két hatal­mas színészegyéniségnek, Kabos Gyulának és Csortos Gyulának kö­szönhető.” Csortos Gyulát, ezt az oly jellegzetesen fanyar humorú művészt később már fárasztotta a népszerűség, s az autogramkérők hadát leintette: „Elfogyott!” A Latabárok. A dinasztia tagjai közül az idősebbik Kálmán neve ragyog ma is a legfényesebben. Milyen szerencse, hogy annyi ki­váló film is megőrizte emlékét. Bilicsi Tivadarnak is meggyőződé­se, hogy ilyen kiváló táncoskomi­kus nem volt még soha, mint ő. És mennyire híresek voltak a rögtön­zései. A „Denevér”-ben sokszor játszott együtt Melis Györggyel, a kiváló operaénekessel. „Van itt hang, de mell is” - kiáltotta Latabár Kálmán. Szinte vég nélkül lehetne foly­tatni a sort, hiszen annyi nagy név van még a kötetben. Valameny- nyiük művészetét átragyogja az az ars poetica, amit Max Reinhardt, a világhírű színházi szakember így fogalmazott meg: „A színház a leg- boldogítóbb búvóhely azok szá­mára, akik titokban zsebükbe dug­ták gyermekkorukat s elinaltak ve­le, hogy életük végéig játszadoz­hassanak.” DR. SÍPOS CSABA------------------------------------­Mf tZDft B2500 most 300 000 forint árengedménnyel! SZÍNpodon o Mazda B2SOO • 300 000 forint árengedmény • rendkívül magas alapfelszereltség (légkondicionáló, elektromos ablakok és tükrök, alafelni - TE modell) • opcionális két SZÍNŰ fényezés TÓTH ÍS TSfl KFT 7490 KAPOSVÁR 6AMJAMNICH 1). 96. TÉL: 82/529-527, fAX: 62/529*522 MAIL MA26A.T6TH49AXeUR0.H0 Isten Mintásával írok le mindent A könyvhét egyik nagy visszhangot kiváltó kö­tete a Fordított teremtés alcímű András köny­ve volt. Ennek hasábjain Nagy Bandó András egy eddig a nagyközönség előtt titkolt arcát mutatva istenhitről, életről és halálról elmél­kedik. Arról kérdeztük, hogy mi késztet arra egy közíró humoristát, hogy a vallásról szóló filozofikus könyvet írjon.- Az írás belső kényszer, így nincs magyarázata, hogy milyen kötetté alakul a megírásra ítélt gondo­lat - kezdte a titokfejtést Nagy Bandó András. - Ez­zel együtt ezt a könyvet Hankiss Elemér könyve, a Beszélgetések életről és halálról indította útjára. Te­ológusok, rabbik és vallástörténészek beszélgetnek, és virtuálisan melléjük telepedtem, hogy beleszól­hassak a vitába. Ettől kezdve nem volt visszaút, és nem volt támadhataüan gondolat, minden fontos­nak ítélt mondatot ízekre szedtem. Végül Hankiss írta a kötet előszavát, amely akár a kötet első komo­lyabb kritikájának is felfogható.- Az András könyvében olvasható: „Mindenki a maga útját járja. A maga Istenével. ” Milyen Nagy Bandó András Istene?- Épp olyan, amilyennek a könyvben hozzá írt imából kiolvasható: örök rejtőzködő, valótlan valós, testetlen és megfoghatatlan. Ág, amibe kapaszkod­hatok; ágy, amibe fekhetek. Kenyér, amit megszeg­hetek; bor, amit kortyolhatok. Több annál, amit be­lőle érzékelhetek; semmi és minden. Erősítő, nyug­tató, bátorító, szelídítő, mámorító, szerető. Iránytű. Tünékeny teremtett. És ez a legfontosabb: Isten, aki a tudatommal teremtődött, és tudatom megszűnté­vel velem együtt „hal meg”. Ettől függetlenül, bár személyes Istenemről írok, az olvasó kihámozhat­ja szavaimból ugyanarról az Egyről beszélek.- Sok szó esik a halálról is. Mi;rt foglalkoztatja ez ma jobban, mint egy-két évtizede?- Talán, mert az utóbbi években kerültem az öregség közvetlen közelébe. Most is csak látszólag a halál a téma, de aki tud olvasni a sorok között, rá fog jönni: mindez az életről szól. Ötvenöt éves le­szek az idén. Részben föl kell dolgoznom az éle­tem során begyűjtött élményeket, részben föl kell építenem azt a filozófiát, amely alkalmassá tesz majd a vég megértésére és elviselésére. Vallomás a könyvborítón „Életfölfogásom az erősek jellemzője, a gyöngébbek egye­dül gyámoltalanok, elvesznek. Én megvagyok. Szeretek templomba járni, de az ima kényszere nélkül. Amikor az előtt állok, Isten is házon kívül van. Mikor belépek, már Ő fogad. Ott is jól elbeszélgetünk.” Nagy Bandó András művei Úton-útfélen (1987) (életrajz és humoreszkek) Bevezetés (1990) (válogatott kabarészámok) Vészfék (1997) (dokumentumkönyv) Családi szókincstár (2000) (verses gyermeklexikon) Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001) (azoknak is, akik nem)- Dogmáik miatt élesen bírálja a történelmi egy­házakat. Nem tart attól, hogy ez megbotránkozást vált ki az intézményesített vallások híveiből?- Isten bólintásával írok le mindent, épp ezért nem érdekel az intézményesített megbotránkozás. Egyetlen hívőt sem sértek meg, tisztelem azokat, akik bármi módon hisznek. Ha a vallomásaimmal mégsem értenek egyet, az legföljebb vitaalap lehet közöttünk, a megbotránkozás semmiképpen nem megoldás. Tudjuk, a legnagyobb történelmi egy­ház kis szektaként kezdte, méghozzá úgy, hogy „megbotránkoztatta” az akkori „történelmi” egyhá­zat, mégis sokra vitte. Az általam leírt történelmi tények akkor is tények maradnak, ha egyeseket megbotránkoztatnak, a véleményem pedig csupán további vita alapja, szerethető vagy kikezdhető.- Milyen visszajelzéseket kapott az olvasóktól?- Meglepte őket az őszinte szó, a furcsa, de sze­rethető látásmód. A könyvemből kiderül, .csupán istenkereső vagyok, legföljebb próbálgatom el­mondani, milyennek látom, mit leltem meg belő­le. Ezt a „nem tudást” testálom az olvasókra, hogy maguk is megküzdjenek a hitükkel, és valljanak színt. Én kendőzetlenül tet­tem ki magam eléjük, tehát támadható­vá vagy szerethetővé váltam. Most raj­tuk a sor, eldönthetik, hogy elfogadnak vagy elítélnek. Azonban esetemben is igaz lehet a tanítás: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek.” TAKÁCS ZOLTÁN Lexikonban a környezetvédelem A környezetvédelem az uni­ós csatlakozásunk egyik sa­rokköve. Jó lenne minél töb­bet tudni arról, mit is jelent ez a gyűjtőfogalom. Az Akadémiai Kiadó március vé­gén jelentette meg Környezet- és természetvédelmi lexikonét, amely a majd tíz évvel ezelőtti le­xikon felújított és bővített válto­zata. A kiadó tudatosan választot­ta az idei esztendőt a megjelenés évének, hiszen a szerkesztés fő motívumának tekintették a fenn­tartható fejlődés elvét. A lexikon a legmodernebb kör­nyezet- és természetvédelmi cím­szavakkal igyekszik a környezettu­datos gondolkodást előtérbe he­lyezni. A két kötet ezeregyszáz ol­dalon több mint ezer színes képet és ötszáz színes grafikát, valamint közel 10 ezer címszót tartalmaz. Kiemelt új témakörként jelenik meg az uniós jogrendszer, a kör­nyezet-gazda­ságtan és a bio­lógiai sokszí­nűség. Az első kiadás óta eltelt időben új disz­ciplínák jelen­tek meg, mint például a kör­nyezeti kocká­zatelemzés, a környezed teljesítmény mérése és a környezetbiztonság. _______■ „Er ős várunk a nyelv" A h-végű szavak ejtése Amit elöljáróban le kell szögez­nünk: A h végű szavak ejtése in­gadozik. Vannak olyan szava­ink, amelyekben a szóvégi h-t nem ejtjük. Néhány ezek közül: méh, méhnek; pléh, pléhvel; céh, céhben; cseh, csehtől („S amely kardot ő az álnok csehtől elvett, / Azzal adott néki örökös kegyelmet." - írja Arany János a Toldiban.); düh, dühkitörés; rüh, rühbe; juh, juhnyáj; oláh, oláht (az Oláh név is ilyen). Eze­ket a szavakat h-val írjuk, de h nélkül ejtjük őket. Tehát így: 'mé' - 'mének'; ’plé' - ’plével'; 'cse' - 'csetől' stb. Senki ne is erőlködjék a h hang kiejtésével! Ha a h végű szóhoz magánhang­zóval kezdődő toldalék (képző, jel, rag) járul, akkor kiejtjük a h- t: méhek, rühes, juhász („Megy a juhász szamáron'' - így Pető­fi.), dühös, oláhok, csehül (Cse­hül áll a dolog!) stb. Léteznek viszont olyan szava­ink is, amelyeknek a végén min­dig ejtjjik a h-t: doh, enyh, bolyh, keh (Ne köhögj, mert jön a vásár! - mondják annak az em­bernek tréfásan, aki sokat kö­hög. Miért? Mert a keheseket - lovat, szamarat - adják el először a vásárban.), éh, potroh, sah, Al­lah, padisah, Zilah (Ady Zilahon is járt iskolába.) Ezen szavak tol- daíékos alakjaiban is hangzós a h: dohos (például egy rég nem használt pince), enyhet (ad az udvarban egy szép, terebélyes fa), bolyhos (lehet valaki pulóve­re), éhes (aki három napja nem evett), potrohos (viszont az, aki nem issza, hanem vedeli a sört), Allahot (hívták segítségül az Egert ostromló törökök) stb. A h ejtése vagy nem ejtése azért is fontos, mert ettől függ a mássalhangzóval kezdődő tol­dalékok egy részében az első mássalhangzó hasonulása (a - val, -vei toldalékra gondolok). Amelyik szóban nem ejtjük a szóvégi h-t, ott nem következik be a hasonulás: A gazda nem bír a sok méhvel ('méveT az ejté­se). Fiam megismerkedett egy csehvel. (A helytelen forma a ’csehheT.) A juhász két juhval (ejtsd: 'juval') tért haza. Ame­lyik szó végén viszont ejteni kell a h-t, ott a teljes hasonulás is be­következik: Tibor nagy potroh- hal büszkélkedik. A politikus ta­lálkozott a perzsa sahhal. Jumurdzsák - talizmánja elvesz­tése miatt - nincs kibékülve Al- lahhal. (Gondoljunk Gárdonyi Géza csodaszép regényére, az Egri csillagokra!) _________________ MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Ko zma Az az ügyész, aki átveheti a Kozma Sán- dor-díjat, elmondhatja: mindent elért, amit ezen a cseppet sem könnyű pályán elérhetett. Az idén Somogyba is elérkezett ez az elismerés: dr. Major Magdolna, a So­mogy Megyei Főügyészség polgári jogi szakágának vezetője kapta a legmaga­sabb ügyészi kitüntetést. Dr. Major Magdolnát középiskolásként nem vonzotta a jogi pálya. Orvos, pszichológus sze­retett volna lenni. Végül a magyar és a történe­lem iránti érdeklődése miatt döntött a jogi kar mellett. A jogi pályát - mondja - igazán a pécsi egyetemi évek alatt ismerte meg - de ekkor már tudta, hogy jól döntött.- 1975-ben kerültem az ügyészségre, fogal­mazónak, ami akkor még különlegességnek számított, nagyon kevés fiatal végzős válasz­totta ezt a lehetőséget az egyetem után - em­lékszik. - Bár eredetileg a büntető ügyszak ér­dekelt, az ügyészségen munkajoggal kezdtem foglalkozni, és ma már örülök annak, hogy vé­gül a polgári ügyszaknál maradtam. Csábítóan érdekes, látványos ügyeket kaptam, nagyon jó díjjal a szakág élén iskola volt. Végigjártam a ranglétra minden fo­kát: városi ügyész, főügyészségi ügyész let­tem, aztán 1986-ban szaJkágvezetői megbízást kaptam. Visszatekintve, minden időszaknak megvolt a maga szépsége és nehézsége is. Ak­koriban igazi kihívást jelentett, hogy sok, ad­dig ismeretlen területet kellett megismernem, és vezetőként egészen új feladatokkal kellett szembenéznem. Most megint új korszakot élünk: követhetetlenül sok az új jogszabály, sokszor pontatlanok, nehezen alkalmazható­ak. Nem tudják követni az életet, mert az élet mindig új tényállásokat produkál. Persze - mondja - az akadályok azért vannak, hogy leküzdjék őket. Büszke arra, hogy mára igazi csapat, sőt amolyan alkotóműhely lett So­mogybán a polgári jogi szakág. A feladataik egy­re sokasodnak ugyan, a megye ügyészei azon­ban nemcsak hogy sikerrel veszik az akadályo­kat, hanem országosan is az élvonalban vannak.- Az országos rendezvényeken jó érzés so­mogyinak lenni, mert minden jó példában ben­ne vagyunk. És úgy érzem: ebben az elismerés­ben, a Kozma Sándor-díjban mindez a munka benne van. Somogybán a másodikként megkap­ni a legmagasabb ügyészi elismerést, leírhatatlan ér­zés. És még ennél többet jelentett, hogy sokan, volt kollégák, egykori fogal­mazók is gratuláltak, együtt örültek velem. Ez volt az igazi díj. S hogy mitől lesz jó ügyész valaki? Elszánt­ság, akarat, kitartás bizo­nyára kell hozzá. Ám dr. Major Magdolna szerint egyszerűen csak ember­séggel és empátiával kell kezelni minden ügyet. Minden akta borítója mö­gött emberi sorsok van­nak. És ezeket nem lehet délután négykor egysze­rűen becsukni... Mindig dönteni kell, de a döntést nemcsak ügyészként, ha­nem emberként kell meghozni... ______jj. DR . MAJOR MAGDOLNA, a Somogy Megyei Fő­ügyészség polgári szak­ágának vezetője. 1950- ben született So- mogygesztiben. 1975- ben szerzett jogi diplo­mát a Pécsi Tudomány- egyetemen. Félje peda­gógus. vagyonvédelmi igazgató. Fia. Péter vég- , zés egyetemi hallgató. Hobbija a festészet, festmények, festészeti kiadványok gyűjtése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom