Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-21 / 143. szám

2 0 / A 7. OLDAL 2002. Június 21., Péntek ALMANACH Baglyot fest a falevélre Préselt falevelem huhogó baglyot és repülő vadkacsát ábrázol. Vágóné Gerlecz Edit óvónő, egyedi képeivel még Hannoverben a vadá­szati világkiállításon is szerepelt. Hat éve, a Nagysallérban rendezett tárlaton kezdődött a festészet iránti vonzalma, azóta ecsete alól sorra kerülnek ki a gyermekkor felejthe­tetlen emlékei.- Tarnócán születtem, s szinte bejött hozzánk az ajtón a termé­szet - mondta Vágóné Gerlecz Edit. - Már kisgyermekként felis­mertem, hogy milyen szép kör­nyezetben is élünk. Nagyapám imádott vadászni, én is gyakran bejártam a környék kirándulóhe­lyeit, és ma is jól emlékszem a sokszor estébe nyúló erdei csatan- golásokra. S mivel a gyermekkor élményei a legmaradandóbbak, ezért festményeim témája kizáró­lag a vad; a madarak" és az állatok. Ma is gyakran kimegyek a termé­szetbe, s amit ott lencsevégre ka­pok, azt örökítem meg a vásznon. Szívesen dolgozom pasztellel, olaj­festékkel és a meleg színekkel. Az országban egyedül festek préselt falevelekre. Büszke vagyok arra is, hogy nem csak itthon, de már Bécsben és Hannoverben is be­mutatták alkotásaimat. ■ A tarnócai gyepről a Fradiba A lelkes Fradi-szurkoló két éve már az ország legnépszerűbb csa­patában focizik. Horváth Zoltán­nak szép gyűjteménye van a klub híres labdarúgóiról; szobája falát azonban már saját bajnoki arany- és ezüstérme is díszíti.- Amikor még Tarnócán rúgtam a bőrt, csak álmodtam arról, hogy egyszer majd a Ferencváros mezé­ben játszhatok - kezdte a 15 esz­tendős Horváth Zoltán. - Egyik bu­dapesti próbajátékomon figyeltek fel rám a tehetségkutatók. A fővárosban nem csak futbal- lozik, de ott is tanul. De hogy mennyire kötődik lakóhelyéhez, bizonyítja az is, hogy hetente ha­zajárt.- Nagyon szép a főváros, de a nagy forgalmat, a zajt nehéz volt megszoknom - mondta. - Most pedig hiányolom a hangzavart | Tarnócáról. A magamfajta fiatal­nak nincs kulturált szórakozási le­hetősége, ezért barátaimmal Visontára járunk át a diszkóba. Szép ez a falu, nyugodt és békés. Aktív nyugdíjasok élnek itt, híres már az asszonykórusunk és a jó hangulatú szüreti mulatság. Sok­szor van honvágyam Pesten, hiá­nyoznak a szüleim, a cimboráim, de a foci mindenért kárpótol. Bár most még a Fradi serdülő csapatá- | bán játszom, szeretnék majd idő- | vei a felnőttek között is pályára lépni. Ebben a szüleim - főként édesapám - segítségére, jó taná­csára is számíthatok. Fociügyben teljes az összhang közöttünk. Ha csak éppen nem a két ősi rivális, a Fradi és az Újpest csatáját néz­zük... ■ Nem vitézkedik a kovács Bolhói Ferenc kovácsműhelyében örömmel dolgozik Nagyapja után a vitézi rang illetné meg, de job­ban örül a mester jelző­nek. Bolhói Ferenc több mint négy évtizeden át dolgozott a kovácsszak­mában. Idős mesterek­től egészen fiatalon ta­nulta meg a fortélyokat.- Vékony, de szívós legény voltam, rájöttem, hogy a kovácsolásnál milyen fontos az ütem­érzék - mondta Bolhói Ferenc. - Három hónap után már felszögeltem a patkót is. Büszke va­gyok arra, hogy kitűnő­re vizsgáztam, s hogy ipari tanulókat is oktat­tam az állami gazdaságnál. 1962- ben neveztek ki a kovácsműhely vezetőjének.- Kocsi, szekér farészeinek vasa­lását, a gazdaság munkaeszközei­nek javítását, lovak patkolását vé­geztem. Nincs olyan munka, amit ne bízhatnának rám. Otthoni, jól felszerelt kovácsműhelyemben még most is dolgozom, ha a kör­nyékbeliek hozzám fordulnak se­gítségért. Négy-öt éve az egyik szomszéd községből szamarat hoztak a portánkra. Gyulladásos patájához nem akartam hozzá­nyúlni, de a gazdája addig győzkö­dött, míg megpatkoltam. Másnap vidáman vezette az utcán egészsé­ges jószágát. Örülök, ha segít­hetek, meg annak is, hogy megbe­csülnek a faluban. Csak azt fájla­lom, hogy nincs utánpótlás, a mai ifjak már többnyire múzeumok- ban láthatnak kovácsmflhelyt, ■ KASTÉLY ES FALUHÁZ A CENTRUMBAN. A Széchenyiek kastélya, a faluház, a hősi emlékmű és az üzletek alkotják Somogytarnóca faluközpontját. A kastélyt 1873-ban építtette Széchényi Ferenc, ma elha­gyatottan áll a park közepén. A faluház nem tekint vissza ilyen korra, viszont annál nagyobb szerepe van a település életében: itt tartják a rendezvényeiket, és itt kapnak helyet a falu civil szervezetei.________■ Szépülni szeretne Barcs tornáca Valaha Barcs tornácának hívták Somogy- tarnócát A helybeliek ehhez ma többnyire hozzáteszik: kicsit több virág is elkelne ezen a tornácon. Azt mondják: amióta a városhoz tar­toznak, településük arculatára nemigen fordít gondot a gazda. A településrészi önkormányzat vezetője kiszámol­ta: idén fél év alatt összesen hatvanezer forint ér­tékben végzett munkát a falu közterületein a barcsi városgazdálkodás. - Egyetlen ember hivatott rend­ben tartani a falu összes közterületét. Dolgozik sze­gény, de egymaga kevés erre a feladatra. A város­gazdálkodási igazgatóságtól rajta kívül nem láttunk idén mást a faluban - mondta Szőllősi Mihály, a te­lepülés képviselője. - Még súlyosabb gond néhány utunk állapota. Évek óta nem tudjuk elérni, hogy kijavítsák az Aranyosi és a Zöldmező utcákat, ame­lyek mára balesetveszélyesekké váltak. Minden év­ben az a válasz, hogy nem fér be a barcsi útprog­ramba. Mindezt és még sok más feladatot megolda­nánk mi magunk is, azonban a településrészi ön- kormányzat költségvetése csupán félmillió forint. Csak összehasonlításképpen: a helyi labdarúgó­csapatnak 2,6 millió forint az éves pénze. Érthető, hogy mostanában egyre gyakrabban jut eszükbe az önállóság.- Szó sincs arról, hogy el akarnánk válni Barcs­tól, túl sok szál köt össze bennünket. Azonban több önállóságot és több figyelmet szeretnénk. Má­sutt - például Mohács mellett - a településrészi ön- kormányzat nyolcvanmillió forinttal gazdálkodhat. Azért sem akarnak elszakadni Barcstól, mert a település közelsége egy sor előnyt is hozott már ed­dig is. A falu fejlődése a városhoz tartozásnak is kö­szönhető. Ma már összkomfortos Tarnóca, és vá­rosi szintű a szolgáltatások minősége. A fejlődés­nek köszönhetően az eredeti értékük többszörösét érik ma már az ingatlanok. A tarnócaiak büszkék rá, hogy falujuk ma ismét gazdag kulturális életet él. A rendezvényeken ott van Tarnóca apraja-nagyja, s nem csak a szórako­zásból, hanem az előkészületekből is kiveszik a ré­szüket. A Büki házaspár például az ebédért felelős. - Rajtunk maradt ez a feladat, hatodik éve főzünk a falu rendezvényein. A férjem szakács és állítólag az én főztöm sem rossz - mondja Bükiné Vogronics Magdolna. - Feltehetően ízlik a falusiaknak is, mert eddig még nem váltottak le bennünket, sőt azóta egyre több rendezvényre - falunap, vadászbál - hívnak. Az idei falunapon valószínűleg szarvaspörkölt és sertéshúsból készült pincepörkölt lesz a menü. A falu eseményein az asz- szonykórusra és a nyugdíjas­klubra is lehet számítani. Az utóbbinak már közel száz tagja van, és minden rendezvényen ki­veszik a részüket a szervezésből. A népdalkórus nélkül pedig nincs műsor Somogytarnócán. A Péter Lajosné vezette csoport jö­vőre lesz húszéves. Az asszo­nyok azt mondják: nagy ünnep­séggel várják majd az évfordulót.- Nem gondoltuk volna, amikor elkezdtük, hogy húsz éven át együtt énekelünk. Kiváló kikap­csolódás ma is, ráadásul a közön­ség is örömét leli benne. Hogy így van, arra a közelmúlt eredménye is bizonyíték. Kadar- kúton arany minősítést szerez­tek, nemrég pedig elnyerték az Arany Páva minősítést is, ami ke­vés népdalkörnek sikerül. A falu másik büszkesége a 79 éves özvegy Varga Jánosáé. Soká­ig csak a hímzéseiről ismerhet­ték, aztán a legutóbbi nyugdíjas Ki mit tudón nagy sikert aratott verseivel.- Barcsról írtam az első versemet, sokáig éltem ott. Versbe szedtem a város történetét. A másik fontos település természetesen Somogytarnóca, megénekeltem a szép tarnócai tavaszt. Női szabó volt, ruháit ma is maga varrja.- Divattervező szerettem volna lenni, de szegé­nyek voltak a szüleim, nem tanulhattam. Sokat át­éltem, le is írtam belőle sok mindent az Egy nyughatatlan nagymama életútja című versemben. Ma már együtt élek a gyerekeimmel. Jó velük, de még jobb lenne ismét önállóan élni. ___________■ SO MOGYTARNÓCAIAKAT KÉRDEZTÜNK: MILYENNEK SZERETNÉK LÁTNI FALUJUKAT? Több szálon kötődnek a városhoz Kiss Józsefné nyugdíjas pedagó­gus: 1966-ban kerültem ide, s ak­kor még önálló te­lepülés volt Somogytarnóca. Aztán Barcshoz kerültünk, és egy kissé megtorpant a falu fejlődése. Azelőtt Somogy legvirágosabb tele­pülése volt a miénk. Ma nincs tisz­taság, nem kaszálják az árokpar­tot, jóllehet minden fórumon kér­jük. Ma összkomfortos a falunk, mindenünk megvan, csak éppen a gondozottság hiányzik. És az isko­la. Először a felső, majd az alsó tagozat is bekerült a városba. Tu­dom, hogy jobb körülmények kö­zé kerültek a gyerekek, de a falu­nak hiányzik az iskola. Nekem is, hiszen itt tanítottam 30 évig. Hosszú István nyugdíjas: Minde­nünk megvan itt, akár egy nagyvá­rosban. Kábelté­vénk, telefonunk, hamarosan már a csatornázás is el­készül. Csak az a gond, hogy az em­berek jóléte nem javul olyan ütem­ben, ahogyan a fa­lu fejlődik. Én erdészként, később pedig a barcsi fűrészüzemben dol­goztam. Egyik helyen sem fizettek túl, így a nyugdíjam nem túl sok. Ha nem kellene a megélhetés miatt aggódni, akkor egyetlen tarnó- cainak sem lenne oka panaszra. A gyerekeim messzire kerültek - a lá­nyom Londonba ment férjhez, a fi­am Pécsen lakik - , de minálunk is ugyanúgy kiépült minden közmű, mint akármelyik lakóhelyén. Zabbné Pápa Zsuzsanna óvónő: Költhetnének több pénzt is a falu­ra, mert volna mit rendbe tenni. Nem igazán van látszatja annak, hogy egy város ré­sze. Mindenütt azt hallom, hogy Tarnóca elörege­dő település, én azonban úgy látom, hogy jönnek ide fiatalok. Magam is bevándorló vagyok, ide jöttem férjhez Barcsról. Hallottam, hogy Tarnócán nehe­zen fogadják be az idegeneket, de úgy érzem, hogy engem elfogadtak az eltelt hét év alatt. Csak jót tudok mondani az emberekről. Nem bán­tam meg, hogy ide költöztem, és a város közelsége miatt nem kellett lemondanom semmiről, nem ér­zem, hogy falun élnék. Török László postás: 1990-ben nősültem ide, de a szüleim , már 1975 óta Tarnó­cán élnek, tehát régóta ismerem a falut. Úgy látom: öregszik és fogy a népessége, de nő a szegénység. Kár, hogy elvitték az iskolát. Ennek ellenére semmi pénzért nem köl­töznék el innen a városba. Barcs minden előnyét élvezzük, a hátrá­nyaiból pedig szerencsére kimara­dunk. Itt béke van, csönd, nyuga­lom. Az emberek gondosak, szor­gosak, összetartóak, takarékosak. Egyik-másik helybeli kissé túlságo­san is. A falu fejlődik, minden év­ben történik valamilyen fejlesztés, bár az arculatára több gondot is for­díthatna az önkormányzat. Kiss András vállalkozó: Három éve találtam rá Somogytarnócára, és itt telepítettem le a vállalkozáso­mat. Nem bántam meg, hogy idejöt­tem. Ma már úgy működik, ahogy terveztem, és kö­zel negyven em­bernek adok mun­kát. Főként barcsiak, de van köztük 6-7 helybeli is. Az iskolaépületet kaptam meg az önkormányzattól erre a célra. Idén nyáron folytatom az átvett épület felújítását is. Játé­kokat, kulcstartókat, ékszertar­tókat készítünk és küldünk Német­országba. Hosszú ideig Németor­szágban éltem, ahhoz képest telje­sen más ez az élet. Mára azonban megszoktam, az emberek elfogad- tak és jól érzem magam, _______■ SOMOGYT ARNÓCA HIVATAL MINDENNAP Somogytarnóca Barcs résztele­pülése, a tarnócaiak a barcsi polgármesteri hivatalban intéz­hetik ügyeiket. A hivatal címe: Polgármesteri Hivatal 7571 Barcs, Bajcsy-Zs. u. 46. Telefon: 82/565-960 Fax: 82/463-176 E-mail cím: phbarcs@hu. inter. net A barcsi polgármesteri hivatal­ban csütörtök kivételével min­dennap fogadják az ügyfeleket: hétfőn délután négy óráig, ked­den csak délelőtt, szerdán csak délután, pénteken pedig délután egy óráig tart az ügyfélfogadás. Az okmányiroda ügyfélszolgálata hétfőtől csütörtökig egész nap, pénteken 13 óráig áll az ügyfelei rendelkezésére. SOMOGYTARNÓCA KORFÁJA: Az állandó lakosok száma: 720 férfi: 366 nő: 354 0-17 év közöttiek száma: 137 18-59 év közöttiek: 351 60 év felettiek: 232 FÉLMILLIÓS KÖLTSÉGVETÉS Somogytarnócán az önkormány­zati feladatok legnagyobb része a barcsi városi költségvetésben szerepel. A települési részönkor­mányzat saját hatáskörben mindössze évente félmillió forint­tal gazdálkodhat. Ezt a pénzt el­sősorban dologi kiadásokra költ­hetik, de minden évben igye­keznek juttatni belőle a helyi szervezeteknek is. Idén ebből a keretből többek között az óvo­da, a civil szervezetek, például a horgászegyesület támogatására jut pénz. 100 ezer forintot ter­veztek a falunap költségeire, a fennmaradó összeget pedig a többi hagyományos rendezvé­nyükre, mint a szüreti mulatság­ra, karácsonyi és nőnapi aján­dékozásra költik majd. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A legnagyobb helyi munkaadó az A.L.M. Sertéstenyésztő Húsipari Kft, amely sertéstelepet tart fenn a faluban: itt közel húsz helybeli talál megélhetést. Kiss András kézmüvesmühelyében, illetve be­dolgozóként 30-40 embert fog­lalkoztat, azonban ezeknek csu­pán húsz százaléka a helybeli. Ezenfelül a helyi üzletek és presszók adnak megélhetést még hét somogytamócainak. A többiek Barcson találtak munkát, vagy munkanélküli-segélyen él­nek. MEGNYUGTATÓ ELLÁTÁS Két vegyes- és két italbolt mű­ködik jelenleg a településen, a barcsi áfész, illetve helyi vállalko­zó üzemelteti ezeket. A napi vá­sárlást helyben végzik a tamó- caiak, a nagybevásárlás miatt azonban a többség Barcsra utazik. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTAi GAMOS ADRIENN ÉS NAGY LÁSZLÓ FOTÓKi BACHER DÓRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom