Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-02 / 101. szám

2002. Május 2., Csütörtök A L M A N A C H 0 3 7 7. OLDAL A turizmusban reménykednek Elhelyezkedése és adottságai megfelelőek lennének a fejlő­déshez, mégis az hátráltatja leginkább Csákány fejlődését, ami egykor előnynek látszott. Csaknem kétszer annyi em­berről kell gondoskodni, mint amennyi támogatás a faluba érkezik. Azért igyekeznek erőn felül is fej­leszteni a települést, hogy a jövő­beni fejlődésnek legalább a feltéte­lei meglegyenek - tudtuk meg Né­meth Endrétől, Csákány polgár- mesterétől. Termálvízzel is ren­delkezik a település, elkészült a közvilágítás korszerűsítése, és szeretnék pótolni a még hiányzó infrastruktúrát is, hogy az idegen- forgalom fejlesztése ne csak álom, ne csak terv legyen. Ez a munka azonban nagyon nehéz, mivel az állandó lakosok száma akkor is fogy, ha egyre többen élnek a tele­pülésen. Csákányban minden má­sodik házban már külföldiek laknak. A ko­rábban üresen álló porták megszépültek, a falu azonban ennek nem lát­ja hasznát. Az állandó lako­sok száma ugyanis egyre csökken, s így hiába a látszólagos gazdagság, évről évre kevesebb támogatás csurran-cseppen a falu kincstárába a fejkvótából. Az utak és a járdák állapotán éppen ezért évek óta nem tudnak javítani. A kevés lakos ellenére ugyanakkor nagy a település kiterjedése. Hosszú az úthálózat is, és sokba kerül a falu működtetése is. Az önkormányzat azt szeretné elér­ni,' hogy az ideiglenes lakosok is vegyék ki részüket a település fej­lesztéséből. ■ Emlékeznek a Akik csak átutaznak rajta, nem is gondolnák, mennyi érdekes tör­téneti emléket rejt Csákány múlt­ja. Pedig a falunak már a közép­korban vára volt. Ennek írásos bi­zonyítékai is vannak az 1550-es évekből. Az erődítmény 1586- ban került török kézre. Nem mintha nem lett volna jól meg­építve a vár, csakhogy hiányoz­tak belőle a katonák. A hősi harc­ban elesett szigetvári várjobbá­gyok vesztének híre azonban el- rémisztette őket; nemcsak Csá­gazdag múltra kány, hanem a szőcsényi vár is védtelen maradt. A közelebbi századokból is őriz emléket a település. A mártír miniszterelnök, Nagy Imre gyer­mekkorában a nyarak jó részét a csákányi nagynénjénél töltötte. Fél évszázaddal korábban pedig egy másik, a történelemből jól is­mert személynek is kapcsolata volt ezzel a nagy múltú település­sel. Dessewffy Arisztidot, az egyik 1849-es aradi vértanút is rokoni szálak fűzték ide. ■ Elfogynak a hírmondók- Férjhez kerültem Csá­kányba - mondta Domsa Jánosné. - Na­gyon sokat dolgoztunk azért, hogy többre jus­sunk. Ebben a faluban mindenki a mezőgaz­daságból élt. Rendezett volt minden porta, és megtermeltünk min­dent, ami kellett. Leg­többen itt ebbe öreged­tek bele. Sajnos, én sem bírok már úgy dol­gozni, amennyit régen. Örülök, ha annyit segí­teni tudok, hogy meg­főzök. Persze azt sem úgy, mint máskor. Ne- kiállok, aztán kis pihe­nőkkel csak elkészülök vele. De örülök, hogy ez is sikerül.- Szered ezt a falut?- Szeretem; itt éltem le az éle­tem. Még mindig nagyon szép ez a település; nem véletlenül költöz­nek ide ennyien. Sajnos, a tősgyö­keres lakos már egyre kevesebb. Ahogy fogyunk, úgy marad egyre kevesebb hírmondója ennek a tele­pülésnek is. Alig mozdulok ki itt­Domsa Janosne: Ma mar örülök, ha tudok főzni magamra honról, de ha találkozom valakivel, mindenki ugyanerről panaszko­dik. Sajnálja, hogy kifogynak Csá­kányból a csákányiak. Ez ellen azonban már nincs mit tenni. Ta­lán lesz majd olyan fiatal, akinek ez fáj, és megpróbál valamit tenni ellene. Nekünk már nem marad más, mint hogy fájlaljuk: ez lett a falunkból. ■ CSÁKÁNYIAK BÜSZKESÉGE: A MŰEMLÉK TEMPLOM. 1760-ban épült a katolikus temploma. Ez a falu legrégebbi épülete, háborúk pusztítását vészelte át. Nemcsak az építészeti értéke miatt jelentős, ha­nem azért is, mert az itt élők azt tartják, a templomot a település egykori várának a helyén és tégláiból emelték. Az épület régóta felújításra szorul. Helyreállítását a vallási hagyományok és a templom történe- ti jelentősége miatt is szorgalmazza az egyházközség. ____________________________________■ A biztonságért menekülnek az öregek Pécsek Istvánná szereti Csá­kányt, noha egyre nehezebb itt az életük. S nemcsak az idő megy, a körülmények is egyre szorítóbbak.- Itt tényleg nem lehet mást, csak emlékezni arra, amikor minden más volt - mondta Pé­csek Istvánná. - Valamikor ösz- szetartó volt a közösség. Rend­szeresen voltak bálok, szüreti felvonulás, színdarabokat ját­szottunk. Aztán lassan elmúlt minden. A korombeliek meg­öregedtek, utánpótlása meg már régóta nincs a közösségi életnek. A gyerekeink másho­va költöztek, ahol megtalálhat­ták a számításukat. A mai fiata­lok nem is nagyon tehetnek mást, minthogy elmennek. Helyben nincs munka, aki mégis talál, annak is csak a ke­serűség jut. - Az ember hiába dolgozik; semmije nincs biz­tonságban - mondta. - Régen ilyen nem volt. Nagyon sokat kellett dolgozni, de félni nem volt okunk, hogy elviszik, meg másért dolgozik az em­ber. Manapság? A legtöbb öreg félve alszik el, mert szin­te mindennapos a lopás, be­törés. Már a saját portánkon sem lehetünk biztonságban. Hozzánk is többször is betör­tek. Vittek el biciklit, tyúko­kat, paprikát, amit tudtak. Nem csoda, ha félünk. Aki­nek nincs itt a családja, mind arra készül, hogy elköltözik. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide jutunk. _______■ Pécsek Istvánné: Hiába dolgozunk sokszor a kertben is Értékes a ferencesek hagyatéka Az 1500-as években a ferences kolostor már nem működött, rend egyik központja Csákány- A csákányi vár abból a templom­ban volt. A barátok hazai történe- ból épült föl, amit a ferencesek tében fontos állomás maradt az it- hoztak létre. A rend ugyanis hiába teni plébánia akkor is, amikor a erősítgette a kolostort, falai között négy barátot megöl­tek a portyázó törö­kök. Az idegen betö­rés után a ferencesek felszámolták a csáká­nyi központjukat és a török veszély után sem tértek vissza ide. Kolostorukat a veszp­rémi egyházmegyé­nek ajánlották föl. Ide került plébá­nosnak Pacsay János István, az ország egyik legképzettebb Ferencesek A ferences rendet Assisi Szent Ferenc alapí­totta. A kolduló rendet IV. Béla hívta be az 1200-as évek közepén. Hazánkban gyorsan megszerették a ferenceseket, ezért nem is szerzetesnek, hanem barátnak hívták őket. A legtöbb rendházuk elpusztult a török idők­ben, de azután újjáépítették. Az 1950-es évekig mindenütt jelen voltak az országban. 1989-ben alakultak újjá. Most két rendtarto­mányuk van: a Boldogságos Szűz Máriáról és Kapisztrán Jánosról elnevezett. pálos szerzetese, aki a budapesti országos pálos könyvtár utolsó könyvtárosa volt. Miután II. József feloszlatta a rendet, Csákányba he­lyezték. Falubeli szolgálata azon­ban csak évszázadokkal később lett érdekes. Kiderült ugyanis, hogy a rend feloszlatásakor ő is ka­pott azokból a Szent István-erek- lyékből, amiket a pálosok között osztottak szét. Az ereklyét a plébá­nos a nagyszakácsi templomban rejtette el, ez azonban csak néhány évvel ezelőtt véletlenül derült ki a végrendeletéből. A templomból épített várból egyébként 1760-ban ismét templom lett. A település mai műemlék jellegű templomát akkor a vár alapjaira építették a fő­falainak megőrzésével. ■ Csákányi olvasóinkat kérdeztük! mit remélnek és milyennek látják a falu jövőjét? Pihenni jó, élni nehéz Csákányban Szlancsek Sándorné: - Én itt már nem látok jövőt. Lassan több a fa­lunkban a külföldi, mint a régi lakos. Magam is szeret­ném eladni a csá­kányi házamat. A lányom ugyanis a Balaton-parton la­kik, messze van in­nen, én pedig egy­re tehetetlenebb vagyok egyedül. Sajnálom ezt a falut, mert valamikor itt is más volt az élet. Rendes boltja­ink voltak, orvos volt helyben és is­kola is. Most már semmi nincs. Nem csoda, ha mindenki menekül innen, ha tud. Fiatal alig van, az idő­sek meg nincs miért összetartsanak. Mindenki a maga bajával van elfog­lalva. Egyszer majd csak elfogy in­nen mindenki, és csak azok lesznek itt, akik nyaralni járnak Csákányba. Németh Istvánné: - Nem va­gyunk tősgyökeres csákányiak. Ti­zenhét éve költöz­tünk a faluba. Ak­kor még több jö­vőt láttam itt, mint most. A legna­gyobb gondnak én azt tartom, hogy helyben szinte nincs semmi meg­élhetés, közlekedni meg nem lehet úgy, hogy az a munkába járóknak megfelelő legyen. Régen késő este is volt buszjárat, amivel a munka után az is haza tudott jutni, aki több mű­szakban dolgozott. Most nincs busz, így aki munkát talál és nem tud más­hogyan közlekedni, ha teheti, in­kább elköltözik. Amilyen ütemben pedig a németek itt vásárolják a há­zakat, nem is kérdéses, hogy mi a jö­vő: üdülőfalu lesz Csákányból. Orsós Ferenc: - Aki itt ragadt Csákányban, annak nehéz az élete. Nincs ebben a fa­luban semmi, ami­ért érdemes itt lak­ni, csak a kényszer tart itt meg az una­lom. Néhány éve még úgy látszott, hogy megindul va­lami fejlődés, de azóta sem történt semmi. Munkája csak abból van az embernek, hogy a németek háza körül tesz-vesz, rend­ben tartja a portát, de különben semmi. Nincs rendes bolt, nincs kocsma, nincs semmi szórakozási lehetőség. Itt ha déli tizenkettő után az embernek kell egy doboz cigaret­ta, azért is a szomszédos faluba kell menni. Hogy lenne itt jövő? Min­denhol nehéz, de itt még sokkal ne­hezebb a boldogulás mindenkinek. Horváth Lajos: - A feleségem né­met, és főként ő szerette volna, hogy egy nyugalmas kis faluban teleped­jünk le. Ez sikerült is. Itt nincs nagy forgalom, kedve­sek az emberek és gyönyörű a kör­nyék. Jobb helyet tulajdonképpen aligha találhattunk volna. Akinek van autója, annak ez a hely a leg­ideálisabb. Nekem az a vélemé­nyem, hogy Csákány a lehető leg­jobb utat találta meg magának. Itt nem kell arra várni, hogy felépüljön az üdülőfalu. Itt már minden ké­szen van. Jól emlékszem, milyen volt a település akkoriban, amikor először jártam itt. Ha erre a falura akkor nem találnak rá a külföldiek, a házak fele talán már nem is álba. Simon Lajos: - Milyen jövője lehet egy olyan falunak, ahonnét még idős fejjel is elmen­nek az emberek? Nagyon szomorú, de az az igazság, hogy az egykori csákányiak számá­ra itt, a faluban nincs semmiféle jövő. Ez a település is, ahogy sok más a környéken, egy­szer majd a németeké, illetve más külföldieké lesz, ha azok nem félnek majd ilyen közbiztonság közepette. Itt mbdent őrizni kell, különben olyanok viszik el, akik nem dolgoz­tak meg érte. Ez a legnagyobb baj. A másik pedig az, hogy rűncs miért maradni, mert egy fiatal családnak itt nincs semmiféle munkalehetősé­ge. Sajnos, az az igazság, hogy kilá- tástalan a jövő az időseknek is. __■ HIV ATAL A SZOMSZÉDBAN A polgármesteri hivatal címe: 8735 Csákány, Kossuth L. utca 1. Telefon: 85/ 310-323 A helyi hivatalban kedden délelőtt fogadják az ügyfeleket, s a szom­szédos Somogyzsitfán, a körjegy­zőségben intézhetik ügyeiket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó! ' >sok száma: 307 14 évesnél fiatalabb: 37 15-60 éves: 169 60 évesnél idősebb: 101 FORRÁSHIÁNNYAL KÜZDENEK Az önkormányzat idei költségve­tése 41 millió forinttal számol. A legnagyobb a működési kiadás: 9 millió 929 ezer forint. A szociális célú 7 millió 886 ezer forintra rúg, a közös intézmények fenntartásá­hoz pedig 4,7 millió forinttal járul­nak hozzá. Az iskola Somogysám- sonban van, a közigazgatási teen­dőket Somogyzsitfával közösen oldják meg. A forráshiány három­millió forint körül van évente, s a pénzt az önhibájukon kívül hátrá­nyos helyzetbe került települések­nek kiírt pályázat révén pótolja. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ Helyben nagyon nehéz munkát ta­lálni, a tehenészeti telepen kívül nincs is más lehetőség a megél­hetésre. A legtöbb lakos Nagyka­nizsára vagy Marcaliba jár dolgoz­ni, de sokan vannak munka nélkül. ÁRU VAN, VEVŐ KEVÉS Csákányban két boltban vásárok hat a lakosság. Mindegyikben megvan minden szükséges cikk, de egyik üzlet vezetője sem elé­gedett. Aki teheti, az a közeli Nagykanizsa bevásárlóközpont­jaiban vásárol. A külföldi lakosok csak ritkán térnek be a helyi boltba, és akkor is csak a leg­szükségesebbet veszik. EGYKOR KIRÁLYI ADOMÁNY A községet először egy 1389-es irat említi. Öt évvel később Zsig- mond király a Marczali családnak adományozta Csákányt. A község jóval régebb, mint az írások tanú­sítják, de középkori múltját homály fedi. Nevének eredetét sem ismer­jük. A hagyomány szerint egy elő­kelő nemes vezetékneve volt Csá­kány, s erről kapta a nevét. A XV. században már plébániája volt, két temploma és egy ferences kolos­tora. 1586-ban száz évre törők kézre került. A XVIII. században kezdett újjáéledni a község, akkor Házy Simon volt a földesura. A Ba­laton vízszintjének szabályozásával már jó termőföldek övezték, s ez vonzotta a birtokosokat. A XX. szá­zad elején még Csákányhoz tarto­zott Hertelendypuszta, a mai Andormajor, Léhnerpuszta és Pajzspuszta. AII. világháború után még 1200-nál több lakosa volt. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom