Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-05 / Vasárnap Reggel, 18. szám
2002. MÁJUS 5. ARCKÉP 3? Egy nyugati keletről A nyugati cégek a ’89-es nagy nyitás, majd a privatizációs hullám idején gyakran hoztak magukkal külföldön élő magyar szakembereket. Közülük ma már kevesen dolgoznak Magyar- országon. Konrad Wetzker kivétel, ő ma is itt van, pedig nem magyar származású, csak itt tanult hajdan a közgazdasági egyetemen. Wetzker úr nagyon érti a magyar piacot, sőt a magyarokat is, így a Boston Consulting Group alelnökének nehéz újat mondani. Jól ismeri a hibáinkat is, a magyar kis- és középvállalatok egyik átkának tartja, hogy még mindig rövid távon gondolkodnak, túl gyorsan akarnak meggazdagodni, s ezért gyakran elesnek jó üzletektől, beszállítói szerződésektől. Németország egykori gazdaság- kutató intézetének az igazgatója, akit már a rendszerváltás után neveztek ki, ma vezető közgazdászként dolgozhatna Németországban, ám ő nem akart politikusokkal alkudozni. A magyar gazdaságot viszont kevesen ismerik jobban, mint az öt éve Budapesten élő szakember, aki külföldi multiknak épp úgy ad tanácsot vállalatfelvásárlás, átalakítás ügyében, mint a legnagyobb magyar energetikai cégeknek. S ismert figurája a külföldi cégvezérek találkozóinak. Azt mondja, nincs ideje golfozni, teniszezni, viszont miután a Normafánál lakik, rendszeresen fut. Egyébként a munkatársai tartják fitten, hiszen mind fiatalabbak, így mellettük sose fáradhat el. A gyerekei Németországban élnek, s a második felesége magyar, így duplán itthon érzi magát Magyarországon. ■ - Hogy keveredett hajdan a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetemre, vagy jénai diákként már eleve a magyar fővárosban szeretett volna továbbtanulni?- Az NDK-ban nőttem fel, s számunkra akkor Magyarország volt a régióban a legvonzóbb ország. Ot egyetemre jelentkezhettem, s természetesen a budapestit válaszottam. Vidám és érdekes országba kerültem, s az egyetem is kiemelkedett az akkori keleti universitasok közül, hiszen olyan modern szemléletű közgazdászok tanítottak bennünket, mint Csikós Nagy Béla és Chikán Attila. Aztán hazamentem Haliéba és az ottani egyetemen dolgoztam, közben megírtam a disszertációmat a racionális energiagazdálkodásról, s mindmáig ez az a speciális terület, ahol nem lehet eladni, miközben persze foglalkozom, sőt előadásokat is szoktam tartani konferenciákon a személyzeti politikáról, privatizációról és a vállalatok átalakításáról.- A két német állam egyesülése után szép karrier várt önre, hiszen egy gazdaság- kutató intézetet vezetett és kevesen ismerték olyan jól az NDK gazdaságát, mint Konrad Wetzker.- Amikor Berlinbe kerültem, az Alkalmazott Gazdaságkutató Intézetben kaptam állást, ami akkor nagyon jó helynek számított, hiszen számokkal, projektekkel dolgoztunk, s kevés politikai lecke volt. Aztán amikor 1989-ben jött a rendszerváltás, a régi vezetőknek menniük kellett. Ott sokkal keményebben léptek fel a régi káderekkel szemben, mint Magyarországon, túlzásba is vitték. Kineveztek igazgatónak, de egy év után felálltam, mert a pártokkal kellett volna kapcsolatot tartanom és nekem nem volt kedvem politikusokkal tárgyalni a pénzről.- Nyilván több ajánlatot kapott a tanácsadó cégektől, miért a Boston Groupot választotta?- Jól ismertek, hiszen már dolgoztunk együtt az NDK gazdasági elemzésén, s én lettem a volt NDK üzletág felelőse. Ám egy-két év után kiderült, hogy nincs benne üzlet, mert már nincs nagy keletnémet cég. Közben ugyanis lebontották, német vagy más nyugat-európai vállalatok megvették őket és beolvasztották. így aztán én is nyugati klienseknek dolgoztam, és épp kapóra jött, hogy a Boston irodát nyit Budapesten, hiszen közel s távol én voltam az egyetlen, aki magyarul is beszélt.- Akkoriban milyen különbséget látott a keletnémet és a magyar gazdaság között?- A magyarok régen sokkal mozgékonyabbak voltak, s a gazdaság centrális volt, mint Franciaországban, vagyis Budapest-központú. ^ A gazdasági elit is mobilabb volt, a [ kis cégek jelentősége megnőtt és a legnagyobb magyarországi cégek immár nyugati tulajdonba kerültek, így sokkal hatékonyabbak lettek. Jó lépés volt, bármennyi kritika is érte utólag, a gyors pri- vatizácó. Az NDK gazdasága szélsőségesen ortodox volt ’90 előtt, míg ’90 után sokkterápián esett át. Nagyon akarták a deutsche márkát, de nem látták a következményeit. Egy nap alatt elvesztették a keleti piacaikat. Túl sokba került e drámai változás, de Helmuth Kohlnak nem volt más választása. A szabadság és a váltás jelképe volt a DM. A mai napig nem sikerült kiegyenlíteni a két Németország közötti különbségeket. Sok német város 20- 30 évvel van lemaradva a nyugatabbra fekvő települések mögött. Halle például, ahol dolgoztam az egyetemen, nagy vegyipari centrum volt, most sokkal szebbek a házak, de hatalmas a munkanélküliség, hiszen nincs elég betelepülő cég. Hasonló cipőben jár Cottbus vagy Rostock. Ugyanakkor Drezda és Jena szépen fejlődik, mert ott nagy intellektuális potenciál volt, s erre lehetett építkezni. Kelet-Berlin ugyancsak szerencsés, már kisebb ott a munkanélküliség, mint Nyugat-Berlinben.- A nyugati cégek menynyire hallgattak a Bostonra, amikor befektetéseket ajánlottak Magyarországon?- Mielőtt egy vállalatot felvásárolnak, természetesen más szempontokat is beszámítanak, mint azt, hogy most érdemes Magyarországon befektetni, tehát nem sértődünk meg, ha nem minden ajánlatunk ér célba. Ugyanakkor többször megtörtént, például az E.ON estében, hogy megvették a Titászt, a Dédászt és a Kögázt, aztán mi segítettünk, hogy átalakítsák a cégeket, és az lehetőleg minél kisebb fájdalommal járjon. Ilyenkor ugyanis rengeteget segít a helyi piac és mentalitás ismerete. Épp ezért fontos, hogy magyar cégeknek is dolgozzunk, mert különben nem értenénk az ittenieket. A Matávnak, a • Mólnak és az MVM- nek is dolgozunk.- Ön az energetikának is jeles szakértője, a Magyar Villamos Művek vagy a Mól mennyire korszerű, versenyképesek volnának a német piacon is?- Az MVM a legtipikusabb magyar cég, kicsit régimódi, de épp ezért szimpatikus is, hiszen nosztalgiát ébreszt. Egyébként jól tartja magát, de a következő 8-10 hónap számukra nagy lecke lesz, hiszen az a tét, hogy továbbra is vezető szerepet játszik ezen a nyílt piacon vagy hátrányba kerül. Egyelőre számomra nem teljesen világos, hogy lesz-e privatizáció vagy nem. A Mól hatékony cég, de előbb-utóbb ki kell szabadulnia abból a csapdából, amibe az állam kényszeríti az alacsony gázárral. Miért nem az állam állja a számlát?- A Mól talán a legagresz- szívebben terjeszkedő magyar cég, kértek már ez ügyben tanácsot?- Ilyen projektünk még nem volt, inkább a tarifarendszerüket modelleztük. Természetesen miután együtt dolgozunk, már ez is szóba került.- Mikor lesz egy beszélgetésből üzlet vagy ahogy önök mondják, projekt?- Vannak célratörő megbeszélések, ahol már az a téma, hogy lesz-e projekt és vannak nyílt megbeszélések, ahol sok minden szóba kerül, különösebb kötelezettség nélkül. Magyarországon mindenki ismeri egymást, különösen aki harminc éve itt van, tehát ez a 'második út is fontos. A mi műKonrad Wetzker Született: 1950 Diploma: Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem (1975) Pályafutás: Kutatóintézeti munkatárs (1975-1989) Berlini Alkalmazott Gazdaságtani Kutató Intézet igazgatója (1989-90) Boston Consulting Group projektmenedzsere (1990-96) Boston Consulting Group alelnöke, budapesti irodájának vezetője (1997-) fajunkban ritkán írnak ki tendert, sokkal inkább a bizalom, az ismeretség és a tapasztalat alapján választanak tanácsadót.- Ha a jövendő magyar kormány öntől kéme tanácsot, hogy a környezet- barát energiahordozókat elterjessze, mit javasolna?- Németországban se működne annyi szélerőmű és más alternatív energiaforrás, ha az állam nem támogatná, hiszen ezek egyelőre drágábbak, mint a hagyományos, szén- vagy éppen atomerőművek. Magyarországnak viszont egyelőre nincsenek olyan pénzügyi tartalékai, hogy erre áldozzon, hiszen fontosabb dolgokra kell a pénz, nyugdíjak emelésére, egészségügyre. Érthető lesz hát, ha nem kezdődik majd el egy szélerőmű- építési offenzíva.- Ön sokkal megértőbb, miután keletről jött, de mit gondol, melyek azok a magyar specialitások, amit az itt dolgozó külföldi szakemberek nehezen tudnak elfogadni?- A szakemberek többsége másfél év után már beilleszkedik, otthon érzi magát. Az első fél év a letelepedéssel megy el, iskolát keresnek a gyerekeknek, a feleség felfedezi az országot. Aztán egy év, mire kiismerik magukat a piacon. S utána már megértik a magyar problémákat. Természetesen vannak olyanok, akik öt év múlva is idegenül mozognak, hát ők teljesen feleslegesen jöttek ide. Azt persze nehezen fogadják el, hogy az egészségügy átláthatatlan, ingyenes és mégsem az. Persze vannak szuperdrága rendelések, csak külföldieknek. Ugyanilyen nehezen érthető egy külföldi számára, hogy sok cég, kicsik és nagyok is, egy év alatt akar meggazdagodni, vagyis nem látnak túl az orrukon. Még néha engem is megpróbál átverni a taxisofőr, ha meghallja az idegen akcentusomat. Persze sosem fizetem ki az extra összeget. És van egy harmadik gyenge pont, ez a politika szerepének félreértése, felnagyítása. Ausztriában vagy Németországban nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, hogy mit mondott a miniszter. Itt ez másképp van és sok külföldi szakember is átveszi ezt, mert így fontosabbnak érzik magukat.- Ha egy multi megkérdezi, hogy magyar vagy külföldi igazgatót válasszon, mit tanácsol?- Egy évig, amíg beáll a normális üzletmenet, nem baj, ha külföldi vezeti a céget, de utána mindenképpen hasznosabb, ha magyar szakemberre bízzák az irányítást, hiszen ő van itthon. Ám az se baj, ha már eleve magyar a vezér- igazgató, ha van olyan jó emberük.- S hogy él itt egy német szakember, aki tökéletesen bírja a nyelvünket?- Jól. Két gyerekem Németországban lakik, a második feleségem magyar és azontúl, hogy eljárunk szórakozni, színházba és társaságba, gyakran utazunk országon belül vagy Ausztriába. Sajnos nincs időm golfozni vagy teniszezni, de miután a Normafánál lakunk, majd mindennap elfutok a János-hegyi kilátóig és vissza. És a cégnél én vagyok a legidősebb, így a munkatársaim fiatalon tartanak. Dalia László
