Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-24 / 119. szám

2002. Május 24., Péntek 7. OLDAL Tokányt főz édesanyjának Osztálytársai már azzal is jóllak­nak, ha kedvenc ételeit emlegeti. A 19 éves Horváth Tamás nem­csak az iskolapadban, hanem a konyhában is nagyot alakít.- Már kisgyermekként ott lá- batlankodtam a konyhában, s mindig belekóstoltam édes­anyám főztjébe - mondta. - Ál­landóan kérdezgettem, hogy ezt meg azt hogyan kell elkészíteni. S nemcsak kíváncsiságból, hanem azért is, mert nagyon szerettem enni. Tizenhárom évesen már át­vettem tőle a fakanalat. Aztán szakácsnak tanultam; a versenye­ken társaimmal együtt rendre do­bogós menüket főztünk. Horváth Tamás a tanulásban is igyekezett: kitűnő eredmény­nyel végezte a kadarkúti iskolát. A szakmunkásképző után a bar­csi Széchényi gimnáziumba ment, s ott is jó volt az átlaga. Kevés a szabadideje, mert most érettségizik. - A komiósdi kispá­lyás labdarúgócsapat tagjaként hét végén Nagykanizsán ját­szunk, s rendre én szervezem a helyi focitomákat is. A Drávára és a holtágra is lejárok horgászni. Nemcsak pecázni szeretek, ha­nem a halételeket is, különösen a fogasfiiét. Amikor itthon vagyok, | gyakran serénykedem a konyhá­ban. Édesanyámnak a fia főztje | ízlik a legjobban, gyakran tálalom J föl neki kedvenc ételét, a borsos J tokányt. Horváth Tamást az érettségi után munka várja. Már három éve belekóstolt a vendéglátóipar­ba, s a nyarat ezúttal is a Balaton partján tölti. ________________■ Bi rka után kínai disznó Gaál János kedvence a kínai disznó Ahhoz képest, hogy város­ból költöztek tó, Gaál Jánosék mára gyakorlott ál­lattartókká váltak. Évekig ők tartották az egyetlen tehenet Komlósdon, s mellette soká­ig egy kis birkanyájat is. A te­héntejre helyben és Barcson is állandó vevőkörük van. Az istállóba nemrég új lakója is érkezett: egy csüngő hasú kí­nai disznó. - Háromkilósan került hozzánk az első, ma pedig már 70-nél is több. Lesz ez még 80-90 is hama­rosan - mondta a gazda. - Ál­lítólag egészségesebb és fino­mabb a húsa meg a zsírja, mint a hétköznapi sertésnek.- Nemcsak hasznosak, hanem tüneményesek is ezek a jószágok - tette hozzá a felesége. - Nem áll­ja meg mosoly nélkül senki, ahogy esetlenül előtotyognak. Na­gyon megszerettük ezeket is, mint minden más állatunkat. Az idős házaspárnak mára jó­szerével csak ezek maradtak. A nyáj egy részét ellopták, a többit pedig nemrég levágták. - Lefűré­szelték a lakatot - mondta Gaál Já­nos, és sóhajtott. Nem tagadta: szívéhez nőttek a jószágok. - A te­hén ugyan még ott áll az istálló­ban, de már nem győzzük úgy a tejhordást, mint néhány éve. Es a szomszédban is tartanak már te­henet, így a duplájára nőtt Komlósd szarvasmarha-állomá­nya. Hordják csak ők a tejet a há­zakhoz - mohdták Gaálék -, enge- dünk mást is érvényesülni. ■ Lányok nem ülnek traktorra Horváth János, a felesége, két lá­nyuk és a nagyszülők dolgoznak Komlósd legnagyobb családi gaz­daságában. 1994-ben kezdték, s ma 160 hektáron termesztenek kukoricát és gabonát. - Ebből hat­van a saját, a többi területet bérel­jük - mondta a gazda. - A haszon nagy részét minden évben vissza­forgatjuk; kombájnt vettünk, ta­karmányszárítót építettünk, csak így fejlődhet a vállalkozás. A szü­leim komlósdiak, ők alapozták meg a gazdaságot. Én már Bar­cson élek, de a komiósdi föld szo­ros kötelék. Korábban buszsofőr voltam, de mindig vonzott a me­zőgazdaság, a családi birtok. Ez hozott vissza ide nyolc éve. Ebben az ágazatban, mint mondta, soha semmi nem megy simán. Bizonytalan a felvásárlási ár, a vadak is komoly gondot okoznak. Aki kizárólag bérelt földet művel, az bizony könnyen rosszul jár. A nagy munkák ide­jén este 11-nél előbb nem kerül haza. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy a buszról átült a kom­bájnra meg a traktorra. Azt csi­nálja, amit szeret.- Azt még nem tudom, hogy tőlem tó veszi át majd a gazdasá­got. Két lányom van, és egyik sem akar traktorra ülni. Lehet, hogy idővel csökkentem a terüle­tet, esetleg áttérek a bioter- mesztésre. a KOMLÓSD KÖZPONTJÁBAN A REFORMÁTUS TEMPLOM. Megkeseríti a komlósdiak életét a tönk retett út és az óriási kamionforgalom. Féltik a gyerekeiket az itt élők a falun keresztül száguldó teherau­tóktól, mert ezek gyakran még a faluközpontban sem lassítanak. A komiósdi központ képét az 1820-ban épült református templom határozza meg és a templomkertben állított hősi emlékmű. ■ Biztonságot akarnak az út mentén Fiatalodó falu Komlósd; itt nem kell attól tar­tani, mint sok más településen, hogy elhagy­ják a fiatalok. Ide inkább költözni szoktak. Sajabó Tibor is kétszer lett komiósdi polgár. Gond is van azonban: az út meg a kamionfor­galom miatt. A megélhetés miatt néhány éve ugyan a városba költözött Sajabó Tibor, de nemrég Komlósdon indí­totta be a vállalkozását, s valószínűleg hamarosan feleségestül visszatelepül. - A kereskedelemben dolgoztam, de nem akartam eladni a komiósdi há­zunkat, s nemrég itt kezdtünk vállalkozásba. Ve­gyesboltot nyitottunk másfél éve, és ma ez adja a megélhetésünket - mondta. - Egyelőre kétlatóak vagyunk: 0arcson és itt is van lakásunk, de úgy ter­vezzük: visszatelepülünk. A fiatal boltos felesége barcsi. S mint mondta, örömmel költözne Komlósdra. - Nagy szerencse, hogy közel van a város. Ott van az óvoda, az iskola, itt pedig a nyugalom. Sok fiatal költözik ide; a falu­nak sok az előnye. Az egyik, hogy itt még megfizet­hetők a lakások, ugyanakkor a komfort nem marad el a várostól. Az is Komlósd mellett szól, hogy itt ke­vés cigánycsalád él, és már azok is beilleszkedtek. Scheffer Ernő egyike a falu öregjeinek. Apjának kovácsműhelye volt, s ezt ő vitte a második világhá­ború után. Sok mindennel foglalkozott, de a falut sosem hagyta el. - Ma is jó itt élni, pedig már csak az emléke van meg az egykori Összetartásnak és jó­módnak - mondta. - Idén töltöttem be a 78. éve­met, és 1928 óta itt élek. Jól emlékszem az egykori Komlósdra. Ez a falu megért egy kitelepítést, s az­tán egy viszonylagos jómódot a téeszes időkben. Jól menő szövetkezetünk volt, s megtaláltuk a szá­mításukat. Akkor újult meg a falu: sorra fürdőszo­bás házakat építettek az emberek. Azóta sokat vál­tozott a világ meg a falu. Előnyére is, kárára is. A ko­rábbi összetartást elvitte a rendszerváltás. Nehezen dolgozzák föl az emberek, hogy az egyik gazdag­szik, a másik pedig bárhogy igyekszik, alig tudja el­tartani a családját. Alapjában jól érzik magukat az emberek. Egye­dül a falut átszelő út állapota meg a hatalmas kami­onforgalom keseríti az életüket. Volt olyan komlós- di, aki azt mondta: inkább tófekszik az útra, de nem enged erre többet egyetlen teherautót sem.- Lehetetlen helyzet, hogy a többi településsel évek óta hiába könyörgünk megoldásért. A mai na­pig csak süket fülekre találunk. Az út rendkívül rossz, a faluvégi kanyar pedig balesetveszélyes. Falugondnokként naponta arra járok, és tapasztalom. Ami ennél is súlyosabb gond: rengeteg a te­herautó, és végigszáguldoznak a falun. Csak idő kérdése, hogy bal­eset történjen - mondta Magyar János. Emiatt évek óta panasz­kodnak a komlósdiak. Nemrég forgalomszámlálást tartott a ható­ság, s mindössze két teherautót számoltak össze a közútkezelő megbízottjai. - Nincs ebben sem­mi meglepő, hiszen a teherautó­vezetők leadják egymásnak a dró­tot, és ellenőrzéskor másfelé ke­rülnek. A büntetést pedig össze­dobják. Hajnali fél ötkor már jön­nek a teherautók, s amíg nyitva vannak a kavicsbányák, addig jár­nak. Megértjük, hogy ezzel kere­sik a kenyerüket, de ezt valahogy össze kellene hangolni az itt élők érdekeivel. Okoztak már balese­tet, s több ház fala is megrepedt. Sokan emiatt, ha tehetnék, el is költöznének. Ezt állítja Kiss Pál polgármes­ter is. - Súlymérést, súly- és se­bességkorlátozást kértünk, s per­sze az út helyreállítását. Csak azt ígérték, hogy egy hónapon belül rendbe teszik a nagy kanyart - mondta. - Nem értjük, hogy évek óta miért nem hallják meg a panaszunkat. Nem­csak egy faluról van szó: az út mentén valamennyi ugyanezzel a gonddal küszködik. A polgármester elmondta, ahelyett, hogy pana­szaikat orvosolnák, újabb sóderbányát akarnak nyitni. - Babócsán akarják, s természetesen kézzel- lábbal tiltakoztunk ellene. Nagy a jelenlegi forga­lom is, nem akarunk még több kamiont ezekre a tönkretett utakra. A kamionforgalomhoz még annyit: üzenöt perc sem telt el, míg az út mentén beszéltünk a falu­gondnokkal, s ezalatt nyolc kamion zúgott el mel- lettünk. Megszámoltuk. ____________________■ Kom lósdi olvasóinkat kérdeztük: mit szeretnek és min változtatnának a falujukban? Visszasírják az egykori összetartást, jómódot Rácz Sándorné állatgondozó: - Elégedett ember vagyok: panaszra nincs semmi okom, hiszen ott élhetek, ahol jól ér­zem magam, és az egzisztenciámat sem kell féltenem, mert jó munkahe­lyem van. Itt szü­lettem, és mindig elégedett voltam Komlósddal, so­sem kívánkoztam innen máshová. A férjemmel összekuporgattunk annyit, hogy vehessünk itt egy ne­künk tetsző házat. Két gyerekünk van, az egyik már 17 éves, a másik még iskolás. Úgy vélem, a gondok másutt is utolérik az embert, s nem a lakhelytől függ, hogy boldogan él vagy sem. Ez kizárólag saját magán múlik. Attól, hogyan alakítja a sor­sát és mennyire találja meg a han­got a környezetével. Patkóné Kópis Andrea varrónő: - Öt éve lakom itt a családommal. Barcson a cipő­üzemben dolgoz­tam egész a szülé­semig, és szep­temberben oda megyek vissza. Annyi pénzünk nem volt, hogy a városban ve­gyünk házat, ezért kerültünk ide. Jó, hogy Komlósd közel van Barcs­hoz, így élvezzük a város minden előnyét, a hátrányait azonban nem. Ennek ellenére mind a mai napig sem sikerült megszoknom itt, és ha tehetném, inkább Barcsra költöznék. Talán azért gondolom így, mert itt nem fogadtak még be igazán, ahhoz valószínűleg több időnek kell eltelnie. Komlósd, mint minden falu, zárt közösség, nehe­zen fogadja be a betelepülőket. Rácz Sándor gépkocsivezető: - Azoknak az egyike vagyok, akik nem itt születtek, de soha nem bán­tam meg, hogy ide jöttem s innét vá­lasztottam felesé­get. Rendesek a komlósdiak, a kör­nyéke szép, és biz­tos a megélheté­sünk is. S jó horgászvizek is vannak erre, így minden megvan, hogy elé­gedett legyek. Az is Komlósd mel­lett szól, hogy itt sokkal olcsóbb az élet, mint a városban, s ugyanakkor megvan mindaz a komforttal, ami a nagyobb településeken; van gáz, te­lefon, most készül a szennyvízcsa­torna. S itt nagyon sokat segít az embereknek az önkormányzat. Az iskolatámogatás több, mint a váro­sokban, a gyerekek szállítása sem kerül pénzbe. Scheffer Ernőné nyugdíjas: - Szerintem a megélhetés nehézsé­gei és az esti tele­víziózás mára el­távolította egy­mástól a komlós- diakat, bár itt még mindig jobb a helyzet, mint a nagyobb telepü­léseken, a váro­sokban. Valaha, mikor fiatal vol­tam, műsoros esteket is tartot­tunk; színdarabokat adtunk elő, és mindenkit be lehetett vonni a játékba is. Ma az emberek csak ül­nek odahaza, és nézik a tévé kép­ernyőjét. Megszűnt az egykori nagy összetartás, ami pedig annyi­ra jellemző volt erre a falura. Van egy nyugdíjasklubunk: ott nemrég kitaláltuk, hogy énekkart szerve­zünk. Még ezt sem sikerült össze­hozni, bár nem tettünk le róla. Magyar János falugondnok: Nagyon előnyös adottságú, csen­des és békés ez a település. Ritkán történik itt valami bűncselekmény, s ezért nyugodtan élhetünk. Csak az a gond, hogy hely­ben kevesen talál­nak megélhetést, így az embereknek a szomszéd te­lepülésekre kell járni munkába. Ebből a szempontból is előnyös Barcs és Csokonyavisonta közelsé­ge. A faluban kicsi a munkanélkü­liség. Jó, hogy sok környező köz­séggel szemben itt aránylag sok a fiatal, nem öregszik a falu. Amit a legnagyobb gondnak tartok: az út állapota és a hatalmas teherforga­lom. Ha erre tudnának megoldást találni, az itt élőknek igazán semmi oka nem volna panaszra. ______■ HI VATAL MINDENNAP Komlósdon nincs önálló jegyző- ség, a lakosok a babócsai hiva­talban intézhetik ügyeiket. A hi­vatal címe: 7584 Babócsa, Rá­kóczi utca 12. Tel/fax: 82/491- 012. A körjegyzőségen hétfőtől csütörtökig 7.30-16 óráig fo­gadják az ügyfeleket, pénteken 7.30-13 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 207 Háromévesnél fiatalabb: 10 4-18 éves: 26 18-60 éves: 130 60 évesnél idősebb: 41 FELÚJÍTJÁK A FALUHÁZAT Az önkormányzat az idén 20 mik lió 750 ezer forinttal gazdálkodó- hat. Ebből több mint kétmillió fo­rint jut fejlesztésre, s pályázatok­kal szeretnék megsokszorozni. Az idősek klubját például 750 ezer forintból és egymillió forin­tos támogatásból szeretnék rendbe tenni. Itt nemcsak az aj­tókat, ablakokat, hanem a par­kettát is cserélni kell. A faluház­ra több mint kétmillió forintot szánnak, s csaknem a fele ősz- szeget várják pályázattól. A ren­dezési tervre 450 ezret tervez­tek. A körjegyzőség fenntartásá­hoz Komlósdnak 1,3 millió fo­rinttal kell hozzájárulnia, s Barcsra is át kell utalni 150 ez­ret az orvosi ügyelet fenntartásá­hoz. A falugondnokság Péterhi- dával közös, s összesen három­millióba kerül. Ugyanennyi az idősek klubja is. 3,8 milliót köl­tenek szociális kiadásokra, s 550 ezer forintot közvilágításra. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A legnagyobb foglalkoztató a Dráva-Coop Rt; a barcsi köz­pontú társaság sertéstelepén tíz, a szerelőműhelyben négy komiósdi talál munkát. Az önkor­mányzat négy dolgozót alkal­maz, közülük kettő közhasznú. Az emberek többsége ingázik, mert Barcson, Csokonyavison- tán és Babócsán dolgozik. A vá­ros közelségének köszönhető, hogy kevés a munkanélküli, je­lenleg 12 komiósdi kap jövede­lempótló támogatást. MEGNYUGTATÓ AZ ELLÁTÁS Egy vegyesboltot és egy italbol­tot tart fenn a faluban az áfész, emellett egy vállalkozónak is van vegyesboltja. Sem az üzletekre, sem az áruellátásra nincs pana­szuk a komlósdiaknak. A több­ség elsősorban a napi cikkeket veszi meg a faluban, a nagybe­vásárlásra azonban Barcsra uta­zik. Főképpen a városban dol­gozókra igaz ez. A nyugdíjasok azonban többnyire helyben inté­zik a nagybevásárlást is. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: NAGY LÁSZLÓ, GAMOS ADRIENN FOTÓK: BACHER DÓRA y > v A L M A N A C H - 10 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom