Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-21 / 116. szám

6. OLDAL A L MANAC H 0 2 6 2002. Május 21., Kedd fllfll AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FOTÓZTA: BÍRÓ MÁRIA BELEG HIVATAL: HÁROM NAP A polgármesteri hivatal címe: 7543 Beleg, Kossuth u. 97. Tel/fax: 82/385-454 e-mail: beleg@somogy.hu Ügyfélfogadás kedden, csütörtö­kön és pénteken 9-11 óráig. A körjegyző kedden 13-16-ig fogad. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 705 Ötévesnél fiatalabb: 60 6-14 éves: 126 15-18 éves: 40 19-60 éves: 369 60 évesnél idősebb: 110 TÖBB MILLIÓT SEGÉLYEKRE Az önkormányzat az idén 80 millió forintból gazdálkodik. A részben önálló gazdálkodású közös óvo­da, iskola és a főzőkonyha fenn­tartása 22 millió forintba kerül. A rendszeres szociális ellátásra 19 millió forint kell, az eseti segélyek­re 2,3 millió forintot tervezett a képviselő-testület. A polgármesteri hivatalra 6,5 millió forint jut, a kör­jegyzőségre, a térségi fejlesztési és családsegítő társulásokra, illet­ve a felső tagozatosok után ötmil­lió forintot utal át. A közterületek­re, utak karbantartáséra kétmilliót szánnak, s ugyanennyi a közvilágí­tásra és hulladékkezelésre. A Széchenyi és a Petőfi utca járda­építésére ötmillió forintot költenek, az intézmények felújítására és a közvilágítás korszerűsítésére pe­dig egymillió forintot. JÓ HÍRŰEK A TÁNCOSOK Hét éve alakult meg a fiatalok tánccsoport, s a környék minden jelentős rendezvényén nagy si­kert arat. A mazsorett- és tánc­csoport irányítója Fábián Ferenc- né, a modem zenére épülő kore­ográfiát a lánya, Fábián Viktória tanítja a tizenhárom 14-19 éves fiatalnak. Néptáncot is tanulnak, mert a tanulók néhány évig részt vettek a Mikrokozmosz művésze­ti iskola képzésében, a néptán­cos kisiskolások közül két tehet­séges gyerek már a Somogy táncegyüttes tagja. Tudásukat to­vábbadva folytatják az iskolások néptáncoktatását. KÉT BOLT ÉS KISKOCSMÁK A falu két vegyesboltja egymás közelében árusít, s hasonló a kí­nálat is. Friss pékárut, tejtermé­ket mindig lehet kapni, háztartási cikkeket is. Húsból az olcsóbb felvágott és a fagyasztott baromfi a kelendő. Sokan azonban ház­tól hordják a friss tejet, és szinte minden háznál évente többször is vágnak disznót. A napi bevá­sárlást reggel intézik, s délután is van egy kis forgalom a boltok­ban, mikor az óvodából viszik haza a kicsiket. A két kiskocsma mellett elég nagy forgalmat bo­nyolít le az itallerakat is. A nap minden szakában van szomjas vevő mindhárom helyen. ■ CSALÁDIAS HANGULAT A KÖZÖSSÉGI HÁZBAN. A falu büszkesége a közösségi ház, amit tavaly alakí­tottak ki egy szolgálati lakásból. A szobákat átépítették, a cserépkályhákat gázfűtésre cserélték, új Jnosdókat építettek. A felújítást az önkormányzat támogatásával közösségi összefogás segítette. Itt rendezik a gyakran főzéssel, kerti partival egybekötött találkozókat és próbáikat a nyugdíjasklub meg az asszonykórus tagjai. A népdalok gyűjtését is vállaló lelkes csoportnak 14 tagja van és Horváth Éva óvónő a vezetője. _______■ Ga zdagon is szegénységben Beleg a Rinya menti települések közül az egyik leggazdagabb. A falu mindenkori veze­tőinek az önkormányzatokat sújtó kormány­zati szabályozórendszer közepette is sikerült úgy gazdálkodniuk, hogy évek óta jelentős megtakarítása van a kisközségnek. Beleg leg­nagyobb gondja mégis a szegénység. A 80 millió forintnyi éves költségvetéshez tízmil­lió forintot tett a tavalyi megtakarítás, pedig ere­jükhöz mérten fejlesztik az iskolát, az óvodát és a kultúrházat is. Egy éve pedig a régóta vágyott gáz­vezetéket is kiépítették.- Sokat takarékoskodunk, hogy egy-egy na­gyobb feladatot meg tudjunk oldani, mert ez a tar­talék is nagyon kevés ahhoz, hogy a pályázatok­hoz legyen elég önrésze az önkormányzatnak. Évek óta hiába próbálunk támogatáshoz jutni, hogy a falu útjait szilárd burkolattal fedjük - so­rolja a község legégetőbb gondjait Horváth József polgármester. - Újra pályáztunk az egyik legfor­galmasabb út, a Széchenyi utca aszfaltozására, ez több mint tízmillió forintba kerülne. Az idén a te­rületfejlesztési tanács támogatásával a Petőfi utca nyugati oldalán már kiépíthetjük a járdát. 5,2 mil­lió forintba kerül, és ebből 1,2 millió forint terheli a falut. Sorra kerül a közvilágítás korszerűsítése is, ezt az 1,6 millió forintos beruházást az energia­megtakarításból négy év alatt törlesztjük le. Állandó gond a munkanélküliség. A faluból mintegy 70-en csak a segélyekből és a szociális já­radékokból élnek egyik napról a másikra. Gyara­podik a cigányok száma, a gyermek korúak kö­zött már 70-80 százalék az arányuk.- Mintegy 300 ezer forint a halmozott adóhát­ralék, sokan nagyon nehezen fizetik ki a rendsze­res szemétszállítást is fedező évi négyezer forint kommunális adót - mondta Dévai Lajosné, aki az önkormányzat pénzügyeseként legjobban ismeri a falu kasszáját. - Sokan nem is próbálnak jobbí­tani a helyzetükön; megesett, hogy szinte ráom- lott a családra az elhanyagolt ház. Egyre többen vannak azonban az igyekvők, s nem céltalanul kérik a segítsé­get, hanem például ahhoz, hogy állatot tartsanak. Már néhány szocpolos ház is fölépült.- Az a szomorú, ha a gyere­keken látszik a mindennapi sze­génység - mondta Konkolyáé Kopecsni Matild, a falu meleg­konyhájának élelmezésvezető­je. - Kilencven adag ételt fő­zünk általában, az étkezők kö­zül 34 óvodás és 26 az iskolás. Sok köztük a hátrányos helyze­tű, akad, aki mást nem is eszik otthon. Most már szinte sza­bály, hogy hétfőnként olyan ételt főzzünk, ami könnyen osztható, mert olyankor több repeta fogy. Van olyan kisgyer­mek, aki alig meri megenni az ételt, hogy tudjon vinni az ott­honiaknak, a kistestvérnek is. Lekváros kenyérből sosincs elég; kedvenc ételük a gyümölcsleves meg a tésztaféle, az iskolások a tökfőzeléken kívül mindent megesznek. A hússal és a felvágottal viszont hadilábon állnak a kicsik, s ezért inkább ritkábban, de inkább a drágább húsárut vesszük, hogy biztosan megegyék.- Hiányzik a falunak egy nagyobb közösségi ebédlő, de ez legalább 4-5 millió forintba kerülne, s egyelőre nem telik rá. Elérhetetlen álomnak tetszik a szennyvízvezeték is, pedig már csak ez hiányzik az összkomforthoz - tette hozzá a polgármester. - Szép és nyugalmas a falu, közel a Rinya főága, a külföldiek is megvettek több házat, de munkahely­teremtő idegenforgalomra vagy nagyfoglalkoztató letelepedésére nem számíthatunk. Nemrég meg­szűnt a kutasi téesz gépműhelye is, így csak a ma­guk erejében bízhat a lakosság. Nekünk az is nagy feladatunk, hogy megőrizzük ezt a nyugalmat és ki- sebb lépésekkel előbbre jusson a falu. _________■ A falu ereje nyugdíjasokban Néhány évtizede, mikor a mai nyugdíjasok még fiatalok voltak, nem múlt el úgy hétvége, hogy ne lett volna valami zenés mulatság Belegben. Utóbb már csak a né­pes lakodalmak számítottak ese­ménynek. Évente négyet-ötöt is tartanak, néha pedig a szülők is rendeznek jótékonysági iskola­vagy óvodabált a gyerekek segíté­sére. Fiatalok most is vannak jó néhányan, de a közösség össze­tartása, a bálok ugyancsak megfo­gyatkoztak. Bár a falu vezetése egy szabadtéri programokra al­kalmas parkot is kialakított az óvoda mellett, felújították a mű­velődési házat és diszkotechnikát is kaptak az egyik német betele­pülő lakostól a fiatalok, úgy tet­szett, a régi mulatós beszélgetése­ket, összejárásokat nincs, ami újra visszahozná Belegbe. Tavaly óta azonban minden megváltozott. Megalakult ugyanis a falu nyug­díjasklubja, s azóta szinte min­den hétre jut egy-két rendezvény. Horváth Józsefné vezetésével ma már 65 tagja van a lelkes társaság­nak, s köztük tíz férfiú is kiveszi részét a közösségi munkából. Hagyományt teremtettek a névnapok közös megünneplésé­nek. Együtt járnak színházba és kirándulni, s még az önálló szín­padi fellépéstől és a színi elő­adástól sem riadnak vissza. So­kan állítják: ha nem szervezked­nének a nyugdíjasok, talán nem is lenne közösségi élet a faluban. Kisdeák Jánosné szerint eleinte az özvegyasszonyok alkották a csoport magját. Mára azonban nem kell már csalogatni a klubta­gokat. Viszály és gond minded­dig elkerülte őket, a jókedvből és ötletekből azonban kifogyhatat­lanok. ■ Sínek, a több A vasútállomásra naponta 25-30 vonat fut be. Százharminc éve, a dombóvár-zákányi vasútvonal megépítésével kapcsolódott be ez az apró falu a sínek adta gazdasá­gi és kereskedelmi vérkeringésbe, s fontos lett a belegi állomás. Koz­mapuszta híres almáskertjeihez és a környék nagyobb erdészeti, mezőgazdasági üzemi területei­hez ez volt a legközelebbi rako­dóhely. Jól jelzi az utóbbi évek kedvezőtlen változását és az áru- szállítás csökkenését, hogy most csak három-négy vagont raknak meg havonta terményekkel. A személyszállítás jelentősége is csökkent, de még ma is naponta minden harmadik belegi lakos vonattal utazik. A több mint száz ingázó dolgozó közül legtöbben a vasúton csak 40 kilométerre fek­vő Kaposvárra járnak, és Csurgó, Gyékényes felé is elég jó a közle­kedés. A mindössze 15 kilométer­re levő Nagyatádra már sokkal körülményesebben jutnak el, s évek óta hiába próbálnak javítani a távolsági buszjáratok menetide­jén. Részben ez is az oka, hogy oda alig járnak dolgozni belegiek. A tanulók is a napi vonatozók esély vonalai Sok belegi ingázik naponta a munkahelyére közé tartoznak. Ötödiktől a kutasi iskolába jár a legtöbb bele­gi kisdiák, néhányat már alsós­ként is Nagyatádra hordanak a szülők. A középiskolásokkal együtt száznál több belegi tanuló száll naponta vonatra, s nemrit­kán az iskolák elvégzése után is ingázó marad; csak így érhető el a munkahely és a biztosabb meg­élhetés. ■ Silicanae, az ókori Beleg A község mai területe más ősidők óta lakott, s ezt számos lelet tanú­sítja. Simon József történelemta­nár által írt Beleg történetében is olvasható, hogy Csákszeg pusztán bronzkori lándzsát találtak, s az ókorban laktak itt kelták és római­ak is. Az utóbbiak az I. században a Rinya-patak partján építettek ka­tonai tábort. Később e körül ala­kult ki a település. A községet át­szelte az egyik fontos út, ezt még a középkorban is használták. A falu pusztaréti területén találtak bronz „obsitlevelet” is, amit leszerelés­kor kapott a kiszolgált katona. Ez is bizonyítja: a környéken teleped­tek le. Ugyanitt találták 1855-ben Vespasianus császár bronzba vé­sett hadiparancsát, ezt ma a Nem­zeti Múzeum őrzi. A római hadiút a mai Bárány felől haladt Savaria felé, át a Silicanae névvel jelölt te­lepüléscsoportom amely Beleg mai területe és a kutasi halastó kö­zötti részen terült el. A középkori Beleg a templomos lovagoké, majd a pálos szerzeteseké volt. Átvé­szelte a török hódoltságot, később a Festetics család birtoka lett. ■ Ismert belegi lakosokat kérdeztünk; mi a község legnagyobb gondja, milyennek látják településüket? Hiányzik a kitartás a hátrány leküzdéséhez Tóth Jenőné postás: - Tősgyö­keres belegiként fél éve lettem postás. Negyven­öt családi pótlék- és gyes-utalványt hordok ki havon­ta, nyugdíjból még többet. Tíz éve nyugodtabb volt itt az élet. Most elégedetle­nek az emberek, mert minden­hol kevés a pénz. Igaz, hogy máshol se lenne több, de itt sok a munkanélküli is. Talán ha több munkahely lenne, és elhelyez­kednének a fiatalok, változna a helyzet. A fiatalok visszajönnek ugyan a faluba, de naphosszat tétlenkednek. Nálunk a család gazdálkodik is, hízómarhákat tartunk. Meg nem gazdagszunk belőle, de jobbít a sorsunkon. Kerner Aliz iskolaigazgató: - Sok hátrányt kell leküzdeni az itteni gyerekeknek, s a lakosság egy ré­sze nem is akar ebből- kilábalni. Ez a jövő legna­gyobb gondja, és ezt nem is képes a falu egyedül megoldani. Nincs értelmiségi utánpótlás. A tanul- tabbak elmennek a községből, egyetemista fiatalja pedig jó ideje nincs is a falunak. Az iskolában mindent megteszünk azért, hogy jó alapokat kapjanak a gyerekek, a feltételeket is megteremtettük a felzárkóztató képzéshez, meg­szervezzük a művészeti oktatást, a néptánctanítást, gyakran uta­zunk színházba, kirándulni. Esélyt ad ez is a fejlődéshez. Vámosi Róbertné hivatalsegéd: - Nem néptelenedik el a falu, mert sok a fiatal, aki nem. megy el innen. Ennek azonban az a fő oka, hogy sokan a periférián élnek és nem is tudná­nak a városban otthont teremte­ni. Megveszik a megüresedett há­zakat, mert újat néhány kis szocpolos faházon kívül régóta nem épített senki. Ez pedig riasz­tó. Én tősgyökeres belegi vagyok, régebben gondoltam is rá, hogy elköltözöm, de férjem, aki nagy­atádi, ragaszkodott ehhez a csen­des kis faluhoz. Vasutasként itt a munkahelye is. De azt már nem remélem, hogy gyerekeim is meglelik itt a számításukat. Czeglédi Csaba forgalmi szol­gálattevő: - Keveset változik 4 fa­lu. Még a vasútál­lomáson se lát­szik a modernizá­lás, amit 2006-ra ígértek. Nem is baj, mert akkor egy dolgozó is elég lesz itt a mostani három helyett. Nagyon kevés a szórako­zási lehetőség; amikor én voltam gyerek, még mozi is volt. Kevés a munkalehetőség is, magam is tíz éve munkanélküliként lettem vas­utas. De nem bántam meg: ez biz­tos megélhetést ad most is. Elkel­ne egy állandó rendőr is, mert je­lenleg a kutasi körzeti megbízott­hoz tartozik a község, az meg nem tud mindig itt lenni. Segély­osztáskor elég sok a gond. Bors Istvánná nyugdíjas: - Régen nagyon élelmes volt ez a kis közös­ség, összetartot­tak az emberek, a fiatalok sokat jár­tak bálozni is. Most nem így van. Azóta van­nak megint prog­ramok, hogy a nyugdíjasok ösz- szejárnak. A falu lassan fejlődik, rendezett, a télen már gázzal fűt- hettünk. Az én életemben szinte minden boldogság megvan. A há­rom lányommal a téeszesítéskor maradtam özvegyen, mert a férjem belehalt abba, hogy mindenünket elvették. Meg sem tudom hálálni, ahogy a mostani férjem minden­ben társam lett. De a gyerekek és a hat unoka már nem laknak Belegben, ők hiányoznak. ______■ < 4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom