Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-17 / 114. szám

6. OLDAL 1 8 4 2002. Május 17., Péntek A L M A N A C H SOMOGYCSICSÓ ÜGYFÉLFOGADÁS CSURGÓN A polgármesteri hivatal címe: 8726 Somogycsicsó, Kossuth utca 1. Tel.: 82/720-164 A falu a csurgói körjegyzőséghez tartozik, Így a csicsóiakat ott fogad­ják hétfőn és csütörtökön 8-12, szerdán 8-16 óráig. Apolgármes- temek nincs kijelölt fogadónapja. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 233 Ötévesnél fiatalabb: 16 6-14 éves: 31 15-18 éves: 19 19-55 éves: 108 55 évesnél idősebb: 59 HATMILLIÓ SEGÉLYEZÉSRE Az önkormányzat az idén 37 millió 400 ezer forintból gazdálkodhat. A körjegyzőségnek 2,6 millió forintot fizet, a bejáró tanulók után mintegy 1,5 millió forint a kiadása. Fejlesz­tésre 14 millió 500 ezer forintot szánnak, s ebből egymilliót a szo­ciális földprogram pályázatához biztosít. Tavalyról áthúzódó beru­házásként most fejezik be a könyv­tár és a ravatalozó felújítását, vala­mint járdaépítést is terveznek és a főutca úpnak a felújítását. Szo­ciális juttatásokra hatmillió forintot különített el a képviselőtestület. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ A település egyetlen nagyobb munkaadója a csurgói Zrínyi Me­zőgazdasági Rt, ez 12 embert fog­lalkoztat a csicsópusztai tehené­szeti telepén. Az önkormányzat négy embernek ad munkát, a hal­gazdaság pedig kettőnek. Néhá­nyon vállalkozóknál helyezkedtek el vagy Csurgóra járnak dolgozni. BÁTOR CSICSÓIAK A jobbágyok 1551-ben levelet írtak Nádasdy Tamás földesúmak, hogy enyhítsen a bortizeden és a robo­ton, mert a kis falu nem bírja a sok napszámot. 1567-ben meghívóle­velet kaptak a csicsóiak a török ve­zetőktől, de nem mentek el. A tö­rökök bosszúból elpusztították a falut, pedig a csicsóiak hősiesen védték a szülőföldjüket. Közülük többen meghaltak, sokan fogság­ba kerültek vagy elmenekültek. A török uralom alatt a település nem éledt újjá, csak később, a hódítók kiűzése után. A falu az 1905-ös aratósztrájkban való részvételével vált országosan ismertté. A FALU KÉT TEMPLOMA Két templom is van a kis települé­sen. Az 1867-69 között készített katolikus templom építésekor állí­tólag felhasználták a XIV. század­ban emelt templom tégláit is. A templom belsejét a 80-as és a 90- es években egyedülálló módon felújították. Az evangélikus templo­mot 1922/23-ban emelték. Az építtető Beák József és családja a templom kriptájában nyugszik. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: VARGA ANDREA FOTÓK: VARGA GYÖRGY SOMOGYCSICSÓ BÜSZKESÉGE: A FELÚJÍTOTT KÖNYVTÁR. Nemrégiben végeztek a mesterem berek a munkával, a könyvtár épületének a külső és belső felújításával. Ennek során kicserélték a régi aj­tókat, ablakokat, illetve a termek kopott burkolatát, s új vizesblokkot alakítottak ki, festettek, illetve új te­tőt húztak az épületre. Néhány napon belül megérkezik a berendezés is: az asztalok a székekkel és a könyvespolcok. A 3800 kötetes könyvtárnak negyvennél is több beiratkozott olvasója van. ■ Fiatalokat vár a A kis faluba vezető út mentén néhány éve még hatalmas nyárfák álltak, s lombkoronájukkal messziről köszöntötték a faluba érkezőt. A la­kosok azt mondták: mindig is összetartó, ven­dégszerető közösség volt a csicsói. Azóta ki­vágták az elöregedett fákat, a régi családok helyébe sok új költözött.- Időnként viccesen azt mondják nekem: hon­nan tudhatnád, hiszen te bevándorló vagy. Mire *azt válaszolom: már 11 éve, hogy itt lakunk, csicsói vagyok - mesélte Bntomé Horváth And­rea igazolásképpen, hogy nem egyszerű elnyer­ni a falu tősgyökeres családjainak bizalmát. A fi­atalasszony halászmester férjét a csicsói halas­tavakhoz helyezték, és vele jött a család. A meg­bízatás eredetileg egy évre szólt, de azután itt maradtak.- Amikor ide költöztünk, mindenki kedvesen fogadott bennünket; én akkor 19 éves voltam, a fiunk meg nyolc hónapos - emlékezett Butorné.- Tulajdonképpen Csicsóban lettem felnőtt, mert korábban a szüleimmel együtt laktunk, de itt már magamra voltam utalva. Szerencsére né­hány fiatal anyukával hamar összebarátkoztam, és felváltva vigyáztunk egymás gyerekeire, sőt most is számíthatunk a másikra. A fiam korosz­tálya pedig még nálunk is összetartóbb, együtt pingpongoznak, fociznak, szánkóznak. Jól ér­zem magamat Csicsóban. Csend van és nyuga­lom, szeretem a házat, amiben lakunk, és szere­tem az itt élőket. A fiatalasszony szerint leginkább nem a hely­belieken, hanem a beköltözőn áll vagy bukik, hogy mennyire tud beilleszkedni. - Nem árt, ha néha megállunk az utcán, és elbeszélgetünk az emberekkel - avatott be a titokba -, mert nem elég csak odaköszönni. A csicsóiak szívesen be­szélgetnek, és örülnek, ha megkérdezhetik: ho­vá mész, hogy vagy? Igaz, hogy a kispad szinte valamennyi ház elől eltűnt, és vele együtt eltűn­tek a ráérős öregek, de ma is mindenki tud a má­sikról. Hogy ez jó, avagy rossz, azt ahány lakos, szépülő község annyiféleképpen ítéli meg.- Elégedett vagyok a falusi néppel, és tisztelek mindenkit, ahogy engem is becsülnek; ezt bizonyítja az a sok szavazat, amellyel megválasztottak. Eszem ágában sincs innen el­költözni, főleg mióta családom van - hangoztatta Török Sándor képviselő. - Lassan, de fejlődik a település is. A rendszerváltás óta kiépült a vezetékes vízháló­zat, elkészült a millenniumi park, szép a felújított könyvtár, és elindulhatott a teleházprog- ram. A csicsóiak többsége törek­vő, csak egyre több az idős em­ber. Az önkormányzat szeretné megvásárolni a bolt mögötti te­rületet, hogy jutányos áron ad­hassunk telket az építkezőknek, mert bízunk benne, hogy előbb- utóbb lesznek ilyenek is.. Faggyas József polgármester úgy véli: egyre takarosabb a fa­lu, és ez nemcsak az önkor­mányzat érdeme. Az elmúlt évekig nem épültek új házak és a tulajdonosok nem végeztek jelentősebb felújítást, most azonban számos épület meg­szépült.- Úgy gondolom, hogy egy kicsivel több pénzt érdemelné­nek a kis falvak, mert jelenleg mélyponton vannak. Hiába ke­resem, hogy mi hozna változást egy zsáktelepülésen... Persze, lesni kell az alkal­mat is. Hiszen az a feladatom hogy a legkisebb lehetőséget is kihasználjam, mert ennek a falu­nak sokat számít minden forint - mondta a pol­gármester. - Sok fiatalra volna szükség; olya­nokra, akik szeretnének valamit elérni. ■ Nyulat tenyészt a tehenész Tizenöt családnak segít a szociális földprogram 2,1 millió forintos tá­mogatása, amit a Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium meghívásos pályázatán - a térségből egyedüli­ként - nyert a település. Azokat se­gíti, akik szeretnének mezőgazda- sági termelésbe kezdeni. Az önkor­mányzat úgy döntött: ebből megte­remti a nyúltenyésztés elindításá­nak feltételeit, mert a fű az árok­parton is megnő. A családok két ketrecet, hat tenyésznyulat s 300 kiló takarmányt kaptak, s igénybe vehetik a szaktanácsadást is. Lakatos Sándor, a tehenészet állatgondozója nem töprengett, hanem belevágott.- Kevés a fizetésem, napköz­ben pedig sok a szabadidőm - mondta. - A tehén- és disznótar­tás nem éri meg, ezért próbálko­zom a nyúllak Igaz, hogy most na­gyon kevés a nyúl felvásárlási'ára is, de idővel talán jobb lesz. Az el­ső turnust fölneveljük a támoga­tásból, utána viszont magunknak kell gondoskodni a fejlesztésről. Ahhoz, hogy ne csak a befektetett pénz térüljön meg, hanem hasz­nunk is legyen rajta, mindenkép­pen gyarapítanunk kell az állo­mányt - avatott be terveibe. Elképzeléseit családja is támo­gatja; serdülő lányai sosem hagy­ják zöld nélkül a nyulakat. ■ Gyereknap évente többször is Néhány hét óta már három számí­tógép van a telekunyhóban. A gye­rekek vasárnap és hétfő kivételével mindennap három-négy órát tölte­nek itt, a volt iskolában. Nemrég újították föl a termet, és számító­gépsarkot rendeztek be. A szolgál­tatás két éve indult a Somogycsi- csóért, Somogyért Egyesület kereté­ben. Faggyas Józsefríé, a telekuny- hó vezetője azt mondta: szinte mindig ül valaki a gépek előtt. A gyerekeknek előre be kell jelent­kezniük, hogy ne legyen vita és va­lamennyiükre sor kerüljön. Ame­lyikük nem ér oda időre, lecsúszik a játékról, s így fegyelemre is nevel a telekunyhó, ami a fiataloknak a könyvtár mellett az egyetlen sza­badidős elfog­laltságot kínál­ja. S hagyo­mány lett az a néhány éve in­dult kezdemé­nyezés, hogy május és au­gusztus egy- egy napján a gyerekeké a fő­szerep. Az idei majálison ugrókötél-, pingpong- és hulahoppverseny, ügyességi játé­kok várták a legkisebbeket, s divat- bemutatóra és arcfestésre hívták őket. A nap végén élményekkel gaz­dagodva és számos apró ajándékkal a zsebükben tértek haza. ■ Gazdagond nyolc kis gidával Kecskék s birkák várják a gondoskodást a gazda udvarán Minden reggel fél hat­kor kel Pál Dezső, s első útja az istállóba vezet. Megeteti a kecskéket, bárányokat, kiengedi a baromfit, s a lóról sem feledkezik el. Közben burukkolásba kezd 20 pár galamb. Délelőtt a gazda legeltet, szénát gyűjt; este hat-hét óráig nincs megállása. Most épp négy anyakecskéje van nyolc gidával, meg nyolc birkája öt pici bá­ránnyal. Ha az anyaál­latnak nincs elég teje, a 70 éves férfi nem rest, és cumisüvegből táplál­ja a kicsiket. Előfordult, hogy éjszaka is kellett etetnie, nehogy éhen pusztuljanak a gidák. A háromtagú Pál család 1995- ben költözött Csicsóba Nagykani­zsáról. A faluban letelepedő rokon­ság hívta ide, s mivel szerettek vol­na állatokat tartani, nem sokat gondolkodtak. Pál Dezső felesége néhány éve meghalt, így a háztar­tás vezetése is a gazdára maradt.- Nem akarom már gyarapítani az állományt; a házimunka éppen elég időmet elveszi, és benne járok a korban. Talán ha el tudnám adni a kecsketejet. De senki nem keresi; nem szeretik, pedig igen finom. Ha tehéntejet iszom, mintha vizes tejet innék. Naponta tíz liter kecsketejet fejek, és sok kárba vész - mondta a gazda, miközben szeretettel megsi­mogatta a lábához bújó kis gidát.- Nem nehéz megválni tőle?- Persze, hogy nem, hiszen eze­ket éppen azért tartom. ______■ SO MOGYCSICSÓI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK; ELÉGEDETTEK-E A FALU FEJLŐDÉSÉVEL ÉS MIT HIÁNYOLNAK?________ Tá vol esik a főúttól, hiányzik a munkahely Faggyas Ferenc erdészeti dolgo­zó: - Sokat fejlődött az utóbbi pár évben ez a telepü­lés. Szép az új könyvtár és a mil­lenniumi park, fel­újították a ravatalo­zót, s járdát építet­tek. Vannak elha­nyagolt házak, de a legtöbb lakos rend- . ben tartja a portáját. A kisebbeknek nagyon jó, hogy van teleház, de a nagyobbak számára nincs szórako­zási lehetőség, bár lehet, hogy nem is igénylik. Gondot okoz a munka­helyek hiánya, de úgy látom: aki akar, az talál magának munkát. Itt születtem, és szeretem ezt a csendes kis falut. Azt hiszem, már nem is tudnám máshol elképzelni az éle­tem, pedig laktam városban és az Al­földön is, de nem tudtam megszokni. Takács László nyugdíjas: - Szere­tem Csicsót; itt születtem, mindig itt éltem. Jobb lenne, ha főút mellett len­ne, de azért nem olyan rossz a köz­lekedés. Fejlődik a falu, sajnos, a fiata­loknak itt nincs jö­vőjük, mert a kör­nyéken sincs mun­kahely. A település legalább olyan rendezett és tiszta, mint a környéken bármelyik, de sok még az igazítani- való. Elkészült a millenniumi park, s jó dolog a falubusz, mert így azok is könnyen eljutnak orvoshoz és ügyü­ket intézni, akiknek nincs kocsija. Az utóbbi években megváltozott a la­kosság összetétele. Hiába sok a fiatal, nem illeszkedtek be úgy, mint a régi­ek. Akkor az emberek segítették egymást, most elzárkózik a nép. Oreskó István vállalkozó: - Szere­tem ezt a falut. Nyugalom van és csend, nem jár annyi autó, mint a városban. A rend­szerváltás utáni években sokáig nem változott itt semmi, egyebek között lecsúsztunk a faluházépítésről is. Mostanában már alakult a falu, megszépült a könyvtár, de sürgősen tenni kellene valamit a Beák-házzal, mert kidőlt a kerítése; újítsa föl vagy adja el az önkormányzat. Egyébként nincs üres ház. Dolgos, szorgalmas emberek laknak itt, s egyre több gye­rek születik. Viszont ha rám lenne bízva, jobban figyelnék azokra, akik már évek óta nem dolgoznak, ha­nem szociális járadékból és jövede­lempótló támogatásból élnek. Varga János nyugdíjas: - Csicsó- ra büszke vagyok: szép a környe­zete, s dolgos nép lakja, amely segít a másikon. A csi­csóiak mindig egységesek vol­tak; soha nem for­dult elő, hogy el­mentünk valaki mellett, és nem emeltük föl, ha elesett. Furcsa, hogy most mindenki siet, az em­berek nem ülnek ki a padra és nem beszélgetnek, mint régen. Az új családok nem nagyon illeszked­nek be, és sajnos, elmennek a fia­talok. Le a kalappal a polgármester előtt, mert fejlődik a falu és egyre rendezettebb. A baj az, hogy távol vagyunk a főúttól és nincs mun­kahely; így addig jó, amíg meg­van a szövetkezet tehéntelepe. Francz Árpádné képviselő: - Mi­kor ide kerültem Sopronból, sokan megkérdezték tő­lem, nem szokat­lan-e falun lak­nom. Hamar beil­leszkedtem, és úgy érzem, elfogadtak az emberek. Fejlő­dik a falu, most is több pályázatunk - új járda építésére, útjavításra - van elbírálás áatt. Felújítottuk a könyv­tárt és a volt iskolát, elkészült a mil­lenniumi park, a játszótér, s rend­szeresen szervezünk rendezvénye­ket a gyerekeknek. Szeretnénk meg­mozgatni kisé a felnőtteket is, de eh­hez leginkább az emberek szemléle­tén kellene változtatni, mert hiába szervezünk színházlátogatást, ha Csak kevesen érdeklődnek. Talán ha több lesz a fiatal, ez is változik. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom