Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-16 / 113. szám

2002. Május 16., Csütörtök 7. OLDAL Kelebia helyén Kelevíz Kelevíz nevét egy honfoglalás kori, a lándzsához hasonló fegyverről kapta, a kelevézről. E harci esz­közt még a török ellen is használ­ták a magyarok. A kelevíziek a cí­merükben is megörökítették. A fa­luról csak kevés írásos emlék ma­radt fenn. Először 1247-ben emlí­tették a nevét, a XIII-XV. század­ban Keleuez, Kelevíz, Kelewyz alakban is. Egykor Barapuszta he­lyén állt a falu, amit az itteniek szerint Kelebiának is hívtak. 1536- ban Fajszi Ferenc és Beregyegh Domonkos volt a földesura. Az el­ső török adójegyzékbe nyolc ház­zal írták be. A hódoltság idején szinte teljesen elpusztult település csak a XIX. század elején adott hírt magáról. Akkor már öt birtokos osztozott a határán. A XX. század­ban pedig már csak a két Lehner, Vilmos és Antal. A századelőn már állami iskolában tanultak a gyerekek. Néhány évvel később kápolnát s harangtomyot is építet­tek hozzá, hogy hétköznap a taní­tásnak, ünnepen az istentisztelet­nek adjon helyet. Kelevíz története során csak kevésszer volt önálló település; Mesztegnyőhöz és Mar­calihoz kötötte a közigazgatás. 1993 óta saját körjegyzőségben in­tézik az ügyeket, akkor a szomszé­dos Gadány és Hosszúvíz is csatla­kozott a kelevíziekhez. ■ Vendégre vár a büfé Vizes Tamás egyévi szünet után nyitotta meg a Vízi csár­dát. A kiskocsma a 68-as út mellett egykor épp olyan for­galmas volt, mint az út. A kényszerszünet aztán alapo­san korlátozta a forgalmát. Vizes Tamás elmondta: elsősor­ban azért vette meg az üresen álló büfét, mert számított a községen átmenő forgalomra, s bízott abban is, hogy rátalálnak a falusiak. Még egyik reménye sem vált valóra.- Sokféle módszerrel próbálom becsalogatni a vendégeket, de ed­dig nem sok sikerrel - mondta. - Ezen a büfén kívül mindössze egy kocsma van Kelevízen, még sincs akkora forgalom, mint vártam. A szokásos italválaszték mellett bili­árddal és más szórakozási lehető­séggel is csá­bítgatnám a vendégeket. Terveztünk melegkonyhát is, de az nagy beruházás és bizonytalan a megtérülése. Fiatalok időn­ként előfor­dulnak, de elég bizonytalan a forgalom. Arra számítok, hogy egy év alatt azért hozzászoknak az itteniek, és visz- szatémek a vendégek. Sehol nem könnyű újraindítani egy vállalko­zást. Egy ekkora faluban még sok­kal több munkát és türelmet igé­nyel, mint máshol. Én azért biza­kodó vagyok, és talán az idő is en- gem igazol. _________________■ Mú ltidéző tősgyökeresek Rádics Ferenc az egyik leg­idősebb kelevízi. 78 éves és mielőtt nyugdíjba ment volna, kőművesként dolgozott. A falu­ban nem, de a környéken sok ház építésénél segédkezett.- Születésemtől fogva itt élek, ezért látom’, mennyit fejlődött a település - mondta Rádics Ferenc.- Az első jelentős változást az út­építés hozta. Amikor a kövesút megépült, más lett itt az élet. Könnyebbé és gyorsabbá vált a közlekedés, közelebb kerültünk a szomszéd településekhez. Mesz- tegnyőre jártunk templomba, a fa­lu ügyeit is ott intézték, ott voltak* a rendezvények is. Igaz, bálokat itt is rendeztünk, de még milyene­ket! Sőt, színdarabot is adtak elő a fiatalok Varga tanító idejében. Az­tán mikor a szülők már nem men­tek a gyerekekkel a bálba, mert kí­séret nélkül is mehettek, lassan el­maradoztak a mulatságok. Men­tek a fiatalok Marcaliba, illetve a Balatonra. Ma meg már nem is di­vat a bálozás. Televízió, rádió meg számítógépek: ezzel szórakozik az ifjúság. No, nem baj, de lehet­ne itt más is. Akár alsó tagozatos Rádics Ferenc: Sok változást megértem itt iskola is. Éppen a múltkor számol­gattuk, hogy öt pedagógus is lakik a faluban, és mind máshova jár dolgozni. Pedig maradhatnának helyben. Igaz, nekünk már mind­egy. Lassan az unokáink is kinő­nek az iskoláskorból, de azért a fa­lu jövője a tősgyökeres keleví- zieknek akkor is számít, ha öre­gek. Mert azért jó lenne tudni, hogy még sokáig olyan jól érez­zék magukat itt az emberek, mint ahogyan mi éltünk évtizedekkel ezelőtt ebben a faluban. ■ KELEVÍZ BÜSZKESÉGE: A MILLENNIUMI PARK. Alig van olyan kelevízi lakos, aki ne vette volna ki a részét a község millenniumi parkjának az építéséből. A lakosság önerőből és nagyon sok munkával ké­szítette el a falu központjában; három évett vett igénybe a kialakítása. Azóta már minden korosztály bir­tokba vette a területet: a kicsik játszótérnek, a nagyok sportolásra és baráti összejövetelekre. Minden nyá- ron itt rendezik meg Kelevíz napját. Az egész napos ünnepen mindenki jól érezi magát. ____________■ Él ő múzeum lesz az iskolából Kelevízen az idei legnagyobb beruházás a mú­zeumépítés lesz: az ország második, a Dunán­túl első iskolamúzeumát rendezik be. Az ál­landó tárlat abban is egyedülálló lesz, hogy élő kiállításként működik: az iskolában ta­nulni is lehet. Az 1870-es évek végén emelték az épületet, ami- ■ ben a kelevíziek egykori népiskolája működött. A faluban hosszú ideig keresték a megfelelő fel­adatot: hogyan hasznosítsák ezt az ingatlant. A helyi képviselő-testület tavaly úgy határozott, hogy az épületet felújítják és eredeti állapotában mutatják be az érdeklődőknek. A kelevízi dön­téshozók olyan múzeumot képzeltek el, amelyik­ben az egykori tanszereket ki lehet próbálni, és akár egy teljes tanítási napra vissza lehet utazni képzeletben a XIX. század fordulójára. Amikor utánanéztek, kiderült: iskolatörténeti kiállítás mindössze kettő van az országban, olyan pedig nem is létezik, amilyet a faluban kitaláltak.- Kelevízen egy évszázadig ebben az épület­ben volt a falu egyetlen közintézménye, ezért mindenki nagy becsben tartja - mondta Nemes László, Kelevíz jegyzője. - Ezért is szerettünk volna olyan ötletet találni, ami mindenkinek tet­szik és szerepet adhat a falu számára. Egy népis­kola múzeum idegenforgalmi szerepet is kaphat. Kapcsolódhat a térség többi látnivalójához és a Mesztegnyőn nagy sikerrel működő erdei iskolá­hoz is. Az elképzelések szerint a korhű bútorok és tanszerek között a látogatóinak nemcsak sétálni lehet majd, hanem akár tanulni is. Az iskolán kí­vül a tanítói lakást is korabeli bútorral rendezik be, az udvaron pedig népi gyermekjátékokat állí­tanak föl, hogy a kíváncsi nebulók a szünetekben is hasznosan tölthessék az idejüket._________■ Ős honos állatok a malomnál Az egykori kelevízi molnár ma­jorja nyaranta vendégeket fo­gad. A régi malom alapjaira egy mintagazdaság települt: a man­galicától a karámokban szaba­don vágtató lovakig szinte min­den magyar állatfajta van itt. Az állatokon kívül van még cso­dálatos nyugalom és vendégsze­retet. Itt otthon érezheti magát az is, aki csak egy napot tölt el a fa­lusi idillben. A Márki-tanya a fa­lusi turizmus kiszolgálására ala­pozott. Egy-egy vendégre most még sokat kell várni, de ez nem vette el Kézsmárki Sándor kedvét.- Bevallom: többet reméltem, amikor munkához láttam - mondta. - Tíz évvel ezelőtt még úgy tetszett, hogy lesz fantázia a falusi vendégfogadásban. Mára kiderült, hogy ehhez hosszabb idő kell, mint gondol­tuk. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy megbántam a befekte­tést. Gyönyörű itt a kör­nyezet, és az évek során átalakítottuk a tervein­ket. Most állattartással foglalkozom a tanyán, de mindig úgy fejleszt­getem a területet, hogy ha egyszer lesz fizető­képes kereslet a falusi vendéglátásra is, ehhez gyorsan meglegyen minden feltétel. Látoga­tó, persze, most is jö­het. Őshonos állatfajtá- A malom környékén szabadon legelészhetnek a lovak is kát tartunk, és ez a kör­nyezet valóban annyira szép, abban, hogy ha a térségi progra- hogy akár egy-két órás kirándu- mok kiforrnak a környező tele­iás is feltöltődést jelent. Érdeklő- püléseken, több vendég is lesz dők pedig azért akadnak. Bízom majd a tanyán. _____________■ Kel evízi olvasóinkat kérdeztük; mi a véleményük lakóhelyükről, és milyennek látják a falu jövőjét? Bizakodva várják az idegenforgalom fejlődését Magó József éjjeliőr: - Gödöllőről Nemes László körjegyző: - Ked­ves, nagyon jó fekvésű kis telepü­lés kelevíz. Az ön- kormányzat az utóbbi tizenkét évben négy évtize­des hátrányt fara­gott le, ami abból adódott, hogy társ­községként jóval kevesebb lehető­sége volt, mint az önállóság vissza­szerzése óta. Ma már majdnem teljes az infrastruktúra. Marcali kö­zelsége nagyon kedvező a jövőre, hiszen egy esetleges összeépülés Bizével s így Marcalival a munka­helyek szempontjából sem kö­zömbös. Ezeknek az adottságok­nak is köszönhető, hogy nem fogy, inkább növekszik a község lakos­sága. Azt hiszem, ez mindenkép­pen csak jót jelent a jövőre nézve. Hegyi László alpolgármester: - Ré­gi kelevízi vagyok, jóllehet nem eb­ben a faluban szü­lettem. Éppen ezért pontosan tu­dom, mennyit fej­lődött a település az utóbbi évek so­rán. Nem panasz­kodom; most már minden megvan itt, ami kell. Ha még egy-két munka­hely is lenne helyben, még több len­ne itt a fiatal. Az utóbbi években ta­lán a fejlődésnek is köszönhetően sok fiatal maradt vagy költözött Kelevízre. Olyannyira, hogy házhe­lyet már csak akkor tudunk eladni, ha elkészül a falu új rendezési terve. Szerintem a jövő szempontjából fontosak a külföldiek is. Egyre töb­ben vannak, és a segítségükkel talán fejleszthetjük majd a turizmust is. Szabó Gyuláné boltos: - Hat éve vagyok boltos a településen. Tu­dom, milyen gon­dok foglalkoztat­ják az itt élőket. Ha lenne helyben óvoda és alsó tago­zat, annak nagyon sokan örülnénk, de ez egy ekkora faluban, sajnos, nem képzelhető el. Ami szerintem mindenki gondja^ az a falun átmenő óriási forgalom. így nagyon veszé­lyes a közlekedés. Ezért is nagyon jó lenne, ha elkészülne a kerékpárút Marcaliig. Három gyermekem van, s Marcaliba járnak iskolába. Ez nem távolság, de csak akkor tudnának egyedül iskolába járni, ha bizton­ságban elengedhetném őket. S ez azoknak is könnyebbség lenne, akik dolgozni járnak a városba. költöztem ide a családommal, és nem csalódtam ebben a faluban. A számításom is megtaláltam, bár nem minden tör­tént úgy, ahogy el­terveztem. Jóma­gam úgy látom, hogy van jövője a településnek. Aki tud dolgozni és akar is, az biztosan megtalálja a megélhetést. Amit problémának lá­tok, az az, hogy helyben nincs lehe­tőség az elhelyezkedésre, sőt még a környéken is nehezen találnak munkát azok, akik magasabb isko­lát végeztek. Ezen kellene megpró­bálni a változtatást, és ha javítanák a közlekedési feltételeket is, akkor jó­val könnyebb lenne azoknak az éle­te is, akik nap mint nap ingáznak. Haágné Garai Mária pedagógus: - Az a véleményem, hogy elsősor­ban a fiatalokat kell megpróbálni itthon tartani. Ezt csak úgy lehet, ha helyben is talál­nak valami szóra­kozási lehetőséget és közösséget. Ré­gebben volt kon- diterém, voltak bálok, most azon­ban a sportalkalmak is hiányoz­nak. Ahhoz, hogy ezen változtas­sanak, szüksége volna a falunak egy olyan polgármesterre is, aki so­kat tevékenykedve az itt élők mellé áll. Úgy gondolom, a német lako­sokkal együttműködve jobban ki tudná használni a település az adottságait, s pályázati forrásokat is lehetne többet keresni a köny- nyebb boldogulás érdekében. ■ KELEVÍZ ÜGYINTÉZÉS: NÉGY NAP A körjegyzőség címe: Kelevíz, 8714 Vörösmarty u. 45. Tel.: 85/510-213 e-mail cím: keleviz@somogy.hu Ügyfélfogadás csütörtök kivéte­lével mindennap 8-15 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 370 Férfi Nő 2 évesnél fiatalabb: 7 7 3-5 éves: 12 10 6-18 éves: 38 22 19-55 éves: 99 77 56-60 éves: 11 13 60 évesnél idősebb: 32 42 EGYMILLIÓS TARTALÉK Az önkormányzat az idén 46 mil­lió 633 ezer forintból gazdálko­dik. A legnagyobb kiadást a falu működtetése és a körjegyzőség fenntartása jelenti. Dologi kiadá­sokra hatmillió forintot költenek évente, a közigazgatásra elmegy 16 millió forint. Egészségügyi és szociális célra csaknem hétmillió forintot tervezett a testület, a tár­sulásokban való részvételre pedig kétmillió forintot. A falunak 1 millió 200 ezer forint a tartaléka, fej­lesztésre, felújításra pedig több mint ötmilliót terveztek. Ebből 2,6 millió forintba kerülnek az iskola­múzeum idei munkái és ugyan­ennyibe a ravatalozó felújítása. HELYBEN NINCS MUNKA A kelevíziek nagy bánata, hogy helyben kevesen tudnak elhe­lyezkedni. Az önkormányzaton és néhány vállalkozón kívül nincs munkaadó. A legtöbben Marca­liba járnak dolgozni, néhányan pedig a környező falvakba. KÉT BOLTBAN VÁSÁROLNAK Két bolt és két kocsma látja el a kelevízi lakosokat. Az élelmiszer- boltokban minden megtalálható, de csak a legszükségesebb cik­kek fogynak nagyobb tételben, a többi árut általában Marcaliból szerzik be a lakosok. A kocsma nemcsak az italozás, hanem a társasági élet szintere is. Az eseményeket rendszerint sör mellett beszélik meg a férfiak. TURISTÁT VONZ AZ ERDŐ IS A gazdag növényvilág miatt is ér­demes fölkeresni a falut. Határá­ban van egy 3,2 hektáros erdő- rész, ahol évszázados tölgyek, kőrisek állnak. A legidősebb fa egy 300 éves tölgy. Az erdőrész azért maradt máig érintetlen, mert a II. világháború végén aknazárat létesítettek itt. Számtalan növény­ritkaság él e vidéken. A település érdekes része a Liliom-hegy, ezt már sok évszázada a virágról ne­vezték el; a liliomnak sok fajtája nyílott e területen. A hegyen már csak kevés van, de az erdőkben megmaradt. Itt megcsodálható a szigorúan védett kockásliliom is. AZ OLDAL CIKKEIT IRTA: FABOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR A L M A N A C H - 0 9 9 ___________

Next

/
Oldalképek
Tartalom