Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-10 / 108. szám

2002. Május 10., Péntek A L M A N A C H 2 2 7 7. OLDAL Szerelemből mentek a Drávának Tótújfalu legismertebb szerel­mespárja Iliásics István és Gorjanácz Ilona. Történetüket a környék falvaiban is jól ismerik, s még ma is figyelnek sorsuk ala­kulására, pedig a pár ma sok ezer kilométerrel arrébb, New Jersey­ben él. A történetük 26 éve kez­dődött, mikor a két fiatal egymás­ba szeretett, a szülők azonban el­lenezték egybekelésüket. Ezért kitervelték, hogy megszöknek. A férfi - akkor Ausztriában dolgo­zott - hazajött a lányért, s egyik éjszaka együtt átúszták a Drávát. Egy hétig voltak Jugoszláviában, majd a Murán is átúszva Ausztri­ában kötöttek ki. S meg sem áll­tak Amerikáig. Azóta ott élnek boldogan - hármasban, mert szü­letett egy lányuk is. • Az elszöktetett leány szülei ma már elfogadták lányuk dönté­sét. Gorjanácz Istvánná minden egyes levelet eltesz, ami a 'tenge­rentúlról érkezik. Azt mondja, nem lenne jó anya, ha nem örül­ne a lánya boldogságának. A fa­luban pedig ma is emlegetik őket, hiszen, hogy valaki szere­lemből menjen a Drávának, sem addig, sem azóta nem történt. ■ Férje hozta vissza a faluba Ahogy belép a tanári szobába, szembenéz gyerekkori önmagá­val: a falon ott van a ballagási tab­lója. Balázsné Iliásics Zsuzsanna tótújfalusi testnevelő tanár sokat nosztalgiázik.- Jó érzés abban az iskolában tanítani, ahol egykor tanultam - mondta a lakócsai iskola pedagó­gusa a volt tanáraim most kol­légáim. Közelebb kerülök a ne­bulók szüleihez is, hiszen több­nyire olyan gyerekeket tanítok, akiknek a szüleivel együtt kop­tattam az iskola padját; bizalma­sabbak, jobban megnyílnak előt­tem. A munkahelye Lakócsához köti, de a szülőfaluját semmi pénzért nem hagyná el. - Itt szin­te a kertünk alatt folyik a Dráva ­mondta. - Már hatévesen megta­nultam úszni a Ledinán. Sokat futottam a folyó mentén, és na­gyokat gyalogoltam. Mikor a főis­kolát befejeztem, Olaszra kerül­tem. Ott ismertem meg a férjem; ő hozott vissza a szülőföldemre, mert rabul ejtette a drávai táj szépsége. A háromgyermekes család­anya a barcsi focicsapat erőssége, többször indult a Barcs és Verőce közti futóversenyen is. - A meg­győzés legjobb eszköze a példa- mutatás - mondta. - Diákként mezei futásban voltam a legjobb; a tanítványaim is szeretnek futni, és eredményesek. A két fiam is sportol: Gorán thaiboksz­versenyző, Marjan pedig karaté- zik. ■ Havi négyezer liter tej ízletes sajtot készí­tenek az újfalusi te­henek tejéből Sely- lyén. Ettől azonban nem jön meg a gaz­dák étvágya, sőt már a kedvük is elmegy az állattartástól. Ot helybeli és potonyi gazda adja el a tejet Baranyában.- Egyikünk sem ter­melt annyit korábban sem, hogy megérte volna egyenként be­szállítani - mondta Gocol Gábor tejbe­gyűjtő. - Néhány éve összefogott a két falu kilenc tejtermelője; mi béreljük a csarnok he- Gocol Gábor: lyiségét, a gazdák meg fizetik a fenntartási és az egyéb költségeket. A tej árát ugyan megemelték három forinttal, de a költségek is a duplájára emelked­tek. Az első osztályú tej literéért csak 57 forintot kap a tehéntartó öt gazda. Mi értékesítjük a leg­több tejet, havonta mintegy négy­ezer litert. Egyre többen felszá­molják az állatállományt itt, a Dráva mentén is, és ebben a bi­zonytalanságban mi sem merünk A legtöbbet mi értékesítjük a környéken fejleszteni. Nem válunk meg azonban a jószágtól, mert túlsá­gosan is ragaszkodunk hozzájuk, s különben sincs a környéken munkalehetőség. A sertéshizlalás sem jövedel­mezőbb. Most 250 forintért ve­szik át a disznó kilóját. Gocol Gá­bor elmondta: tavaly az is előfor­dult, hogy három jószágon egy fillér hasznuk sem volt, így in- gyen adták oda._____________■ TÓTÚJFALU BÜSZKESÉGE: A TEMPLOM. A község egyik büszkesége a nemrég felújított katolikus templom. A XV. században emelték gótikus stílusban, majd 1750-ben barokk jegyekkel díszítve átépítet­ték. A falu lakosai büszkék arra, hogy övék a környék egyik legszebb temploma. Fala mellett állítottak emlékművet a két világháborúkban elesett tótfalusi lakosoknak. ________________________________■ Cs ökkentik a sokévi lemaradást Sokat fejlődött Tótújfalu az utóbbi évtizedben, de még bőven van mit behoznia - állítják a helybeliek. Egyikük így mondta: ez a falu Bu­dapesttől éppen 300 kilométerre és harminc­évnyire van. Tény, hogy látszik a fejlődés. Az egyik legfontosabb: újjáépítették a Lakócsával összekötő utat. Van már orvosi rendelőjük, fa­luházuk is, és elfogadható az utak állapota. Mindezzel együtt alig csökkent az a több évtize­des lemaradás, amit a falu határszéli elzártsága okozott. Nincs munkahely, rossz a vidék útháló­zata. Az emberek most éppen az orvosi ellátás mi­att panaszkodnak: szabadságon van az orvosuk és a helyettesítő csak a szomszéd faluig jön. - Na­gyon várjuk már vissza a doktorunkat, mert a he­lyettese hetente két napot ügyel, s azt is Lakócsán; Tótújfaluba már nem jön ki. Ha valaki gyógyszert akar felíratni, át kell buszoznia a szomszéd faluba. Nem a legjobb megoldás egy olyan falunak, ahol a 268 lakos közül száz nyugdíjas. Bár a korunk sze­rint legalább ingyen utazunk, a fiatalabbaknak pedig fizetniük kell a buszért. Amúgy is drága a gyógyszer, így meg egyenesen luxus - mondja a 70 éves Szabó István. - Szerencsére én nem sűrűn látom az orvost, de a faluban sok a beteges. Az öreg Szolnokról került ide 1952-ben. - Ha­tárőr voltam Tito idején, és itt ismertem meg a feleségemet. Aztán a téeszben dolgoztam, és te­henet tartottam. Nem bántam meg, hogy marad­tam; mindenütt nehéz az élet, itt se volt könnyű, de voltak szép napok is. Egyedül azt sajnálom, hogy a gyerekeimet csak képen láthatom: kint élnek Amerikában. Nemrég új lakók költöztek a faluba: egy Pest megyei vállalkozó családja. Diósdon éltek, de hogy megépült az MO-s, inkább eljöttek. - Lehe­tetlenné vált az élet azon a környéken. Leköltöz­tünk Balatonfüredre, de a nyári balatoni bolon­dokháza miatt az is elviselhetetlen volt - mond­ta a férfi. - A kislányunk asztmás, miatta sem mindegy, hogy milyen környezetben élünk. Érintetlen, tiszta levegőjű vidéket kerestünk. Egy újsághirdetésben akadtam rá Tótújfalura, s itt nagyjából megtaláltuk, amit vártunk. A gyere­kek a tyúk alól szedik ki a tojást, s ha kimennek az úttestre, legföljebb néhány kóbor baromfival ütközhetnek össze. A telünk csodaszép volt. Még olvadáskor is fehér volt a hó. A messziről jött család azt mondja: elfogadták őket, de még nem fogadták be. Ahhoz túl zárt ez a közösség. A család ldbérelte és megnyi­totta a sörözőt. - Valami munkát mindig végezni kell, ráadásul a kocsma a falu életének egyik fő színtere. Sok helybelit megis­mertünk. Azt vártam, hogy egy ilyen kis közösségben elképesz­tő összetartást találok. Ehhez képest a valóság az, hogy ez sok esetben hiányzik, sőt még a ro­konok között is sok az ellentét. A másik meglepetés: az itt élők nem értékelik ezt a környezetet. Ez persze valamennyire érthető, hiszen el vannak foglalva a meg­élhetési gondjaikkal. Ezzel együtt is úgy érezzük, hogy jó helyre találtunk. Nyári Komélné különleges ember. Az asszony néhány éve létrehozott egy mosolyklubot, aminek a működése azóta igazi si­kertörténet. A gyerekek imádnak oda járni, a fel­nőtteket pedig a jó hangulatú műsorokkal állítot­ták maguk mellé. Ma már faluszerte esemény egy- egy anyák napi vagy karácsonyi műsoruk. A klub­nak már húsznál’több állandó tagja van.- Talán azért szeretik a gyerekek, mert ember­számba vesszük őket, meghallgatjuk a vélemé­nyüket, engedjük kibontakozni a tehetséget. Mert olyan gyerek nincs, aki valamiben ne volna tehetséges. Csak időt kell adni és segíteni neki, hogy megtalálja magában - mondta Nyáriné. - Ezzel próbálkozunk a mosolyklubban. A gyere­kek meghálálják, kinyílnak; látnia kellett volna, hogy milyen lelkesedéssel léptek a szüleik elé az anyák napi rendezvényen. Es azt is láthatta vol­na, hogyan sírtak a szülők. A műsor után odajöt­tek és elmondták: maguk sem gondolták volna a gyerekeikről, hogy ilyen szépen énekelnek és ilyen pontosan fogalmazzák meg az érzéseiket. Tótújfalunak se óvodája, se iskolája. A gyerekek már óvodás korukban Lakócsára járnak, később pedig, ha tanulnak, még távolabb. Kevés szál kö­ti őket a szülőfalujukhoz. A mosolyklub igyekszik ilyen szál lenni. ___________________________■ A T ÓTÚJFALUSIAKAT KÉRDEZTÜK: MILYENNEK LÁTJÁK A FALUT ÉS BENNE A SAJÁT BOLDOGULÁSUKAT? Minden gond a munkahelyek hiányából ered Bunyevácz Vince útépítő: - Fej­lődik a falu, és a megélhetésünkkel sincs különösebb gond. Főképpen a lakócsai út meg­építésének örül mindenki, hiszen több szál köt ben­nünket a szom­széd faluhoz. A megélhetésemért már nem kell aggódnom, mert most mentem nyugdíjba. .Még ka­pom a fizetésem, de már nem kell munkába járnom. A családomban mindenkinek aránylag biztos a ke­nyere. Nyugdíjasként sem unatko­zom: rám vár a magunk, az anyám meg az anyósom kertjének a meg­művelése. Megterem itt minden, ta­lán csak a jó szőlőt kivéve. A ké­nyes szőlőnek nem tesz jót a Dráva, emiatt mifelénk savanykás a bor. Szinyákovics Mária munkanél- Kovácsevics Károlyné nyugdí- küli: - Csokonyavisontáról költöz- jas: - Nyugdíjas vagyok, nekem már nem kell ami­att aggódnom, hogy holnap lesz- e kenyerem vagy hová menjek munkahelyet ke­resni. Annál in­kább sajnálom a jcix, nu, nuwoui, mai fiatalokat, munkát, hiszen a korombéli asszo- Rendkívül nehéz körülmények kö­nyök után nemigen kapkodnak a zé kényszerítették őket -s a leg- munkaadók. Ennek a falunak és az többjük hiába keresi a boldogulá- egész térségnek ez a legsúlyosabb sát. Azt vallom: elsősorban rajtuk problémája, mondhatnánk úgy is: kellene segíteni. Csak nehogy azt ez az átka, és minden más gond eb- kérdezze, hogy ennek mi lenne a bői következik. Sok előnye is van módja. Nem tudom. A falumra ennek a falunak; az, hogy itt nincs büszke vagyok: sokat fejlődött az cigánykérdés. A zűrösebb roma csa- utóbbi években. Főleg arra vagyok ládok eddig elkerülték ezt a telepü- büszke, hogy a környéken nekünk lést. Egy cigány család él csak van a legszebb templomunk, és Tptújfaluban, s ez jól beilleszkedett, néhány éve sikerült felújítani. rém vissza xoiujia- luba, hogy gon­dozzam idős szü­léimét. Évekig gondjukat visel­tem. Most nem igazán tudom, hogy mihez kezd­Schutzmann Józsefné: - Itt születtem, itt mentem férjhez, s van egy négyéves gyermekem. Var­rónő a szakmám, de szülés előtt a lakócsai szövetke­zetnél dolgoztam. Most, a gyes lejár­tával már nem tudnak visszaven­ni, így lettem munkanélküli. Nem tudom, mi lesz velünk, ha lejár a segély, az biztos biztos: köny- nyebb nem lesz az életünk. A gyes 16 ezer forint volt, a férjem minimálbért kap. Ebből megélni nem egyszerű. Gondoltunk már arra is, hogy elköltözzünk, de a házunkért nem kapnánk annyit, amennyiből másutt lakást vehet­nénk. A falut sem szívesen hagy­nám itt és az otthonunkat sem. Iliásics János polgármester: - Szűk az önkormányzat mozgáste­re. Évek óta hiába próbál vállalkozó­kat ide csábítani, eddig sikertelen volt minden pró­bálkozás. Amit te­hetünk, az az inf­rastruktúra javítá­sa. Megépült a Tótújfalu és Lakócsa közötti össze­kötő út, s amennyit csak lehet, az idén is fejlesztésre fordítunk. Ez nem sok: csak 2,5 millió forint, de pályázatokkal szeretnénk megsok­szorozni. Ha sikerül, felújítanánk belőle a horvát nemzetiségi faluhá­zat, elkészítjük a település rendezé­si tervét és korszerűsítjük a közvilá­gítást. Ez több mint 6 millió forint­ba kerül. Talán a főutca járdáját is rendbe tudjuk tenni. __________■ HIV ATAL A SZOMSZÉDBAN A polgármesteri hivatal címe: 7918 Lakócsa, Petőfi utca 11. Tel/fax: 82/466-628 Tótújfalu a szomszéd Lakócsával van egy körjegyzőségben; ott minden munkanapon fogadják az ügyfeleket; hétfőtől csütörtökig 7.30- 16 óráig, pénteken 7.30- 12-ig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 268 Kétévesnél fiatalabb: 7 3-5 éves: 7 6-14 éves: 32 15-18 éves: 11 19-55 éves: 104 56-60 éves: 14 60 évesnél idősebb: 93 KIS FALU: KEVÉS PÉNZ Az önkormányzat az idén 19,5 millió forintból gazdálkodhat. En­nek a nagy része elmegy a mű­ködésre. Szűkösen, de azért ki­jön a pénzből az önkormányzat, s így nem forráshiányos a telepü­lési költségvetés. Az összes pénz 29 százalékát a szociális feladatok ellátására költi a képvi­selő-testület, a 23 százalékát pe­dig a közös feladatok ellátására Lakócsára, a körzetközpontba utalja át. Ilyen közös fenntartású intézmény egyebek között az is­kola, az óvoda, illetve a körjegy­zőség és a falugondnokság. Fej­lesztésre az idén két és fél millió forintot költhet a testület. Ezt az önmagában nem túl nagy össze­get természetesen igyekszik pá­lyázatokkal megsokszorozni. A NAGYOBB MUNKAADÓK Helyben nincs munka, a tótújfalu- siak legközelebb Lakócsán talál­nak munkát; néhány az iskolá­ban, 14-en a szövetkezetben és a kft-ben. Többen Barcsra, Pécs­re járnak. Az aktív korúak 15 szá­zaléka munkanélküli. A mezőgaz­daság sem nyújt megélhetést: sorra fölhagynak vele a családok. VERSENY A VENDÉGÉRT Vegyesbolt korábban kettő is volt, mára csak az áfészüzlet maradt. A boltvezető nem panaszkodik a for­galomra, az emberek pedig elé­gedettek az ellátással. Jól tudják: ez a bolt nem tud versenyre kelni a nagy üzletláncok áraival, de azért aránylag olcsó, így sokan még a nagybevásárlásokat is itt in­tézik. Ami esetleg nincs meg, azt elhozzák a vándorárusok, így tel­jes az ellátás. Italt már két helyen is mérnek a faluban. A presszó és a söröző vetélkedésével a vendé­gek járnak jól: a színvonal javításá­val, a szolgáltatás bővítésével és az árak csökkentésével egyik igyekszik túltenni a másikon. Az új kocsma megnyitása óta olcsóbb lett a sör, fagyizó is van már, sőt tekepálya és játékautomata is. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA] NAGY LÁSZLÓ GAMOS ADRIENN FOTÓK: BACHERDÓRA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom