Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-26 / 97. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 2 8 2002. Április 26., Péntek BÉLAVÁR HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal cime: 7589 Bélavár, Szabadság tér 2. Tel.: 82/723-103, fax: 82/723-099 Önálló jegyzöség van Bélaváron, s a hét minden napján fogadják az ügyfeleket. A hivatal hétfőtől csütörtökig 7.30-16 óráig tart nyitva, pénteken 7.30-tól 13.30-ig. A KÖZSÉG KORFÁJA A lakosok a száma: 478 Ötévesnél fiatalabb: 28 6-14 éves: 57 14-18 éves: 22 19-60 éves: 242 60 évesnél idősebb: 129 MEGFOGJÁK A FORINTOKAT Több mint 46 millió forinttal gaz­dálkodhat az idén az önkormány­zat. Ebből a személyi jellegű ki­adás 11 millió, a cjologi 4,7 millió forint. Támogatásra várhatóan 10,4 millió forintot költenek. A kö­zös fenntartású vízvári iskola mű­ködéséhez az idén 2,8 millió fo­rinttal járni hozzá az önksr- mányzat. Az óvoda fenntartására - ez a község legnagyobb saját intézménye - másfél millió forintot költenek. A költségvetési rendelet szerint működési célra 5,1 millió, felhalmozásra 4,6 millió forint tar­talékot képeznek. Ez utóbbit arra az időre teszik félre, amikor neki­kezdhetnek a művelődési ház fel­újításának, illetve a szennyvízbe­ruházáshoz is tartalék lesz a félre­tett pénz. Emellett költeni kell a temetőre, a köz-hasznú dolgo­zókra, a házi segítségnyújtásra és a művelődési ház működésére is. A NAGYOBB MUNKAADÓK A legnagyobb munkáltató a köz­ségi önkormányzat: 12-14 dol­gozót foglalkoztat. A Sefag Rt négy-öt bélavárit alkalmaz, és ugyanennyit a Dráva-Kavics Kft. Tíznél több bélavári talál megél­hetést a BHV rt-nél, a vízvári me­zőgazdasági szövetkezet utódá­nál. Barcsra is járnak ennyien, s néhányan a berzencei varrodá­ba is. Három-négy munkást fog­lalkoztat a helyi fafeldolgozó, valamint a kőműves vállalkozók. KÉT VEGYES-, EGY ITALBOLT Két vegyesbolt és egy italbolt van a községben. Az egyik bolt a barcsi áfészé, a másik helybeli vállalkozóé. Az áfészüzlet min­denben - árumennyiségben és árakban is -•állja a versenyt a kiskereskedőkkel; nemrég újítot­ták föl, s versenyképesek az árai. A bélaváriak elsősorban az olcsó, de még jó minőségű ter­mékeket keresik, s helyben többnyire csak a legszüksége­sebbet vásárolják. így is nyere­séges a két üzlet. Nem így az italboltok: ebből is kettő volt, de be kellett látni, hogy csak egyet tud hosszú távon eltartani a falu. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA BÉLA KIRÁLY EMLÉKPARKJA A KÖZPONTBAN. A katolikus templom, az óvoda és IV. Béla király emlékparkja alkotja Bélavár megszépült központját. A parkban az Árpád-házi király szobra áll; a helybe­liek ugyanis úgy tartják, hogy Béla király nevéhez fűződik a falu alapítása, s ezért emlékparkot is szen- teltek neki. A község legkisebb lakosaira gondolva, innen a játékok sem hiányoznak. ____________■ Vá llalták az önállóság gondját, örömét Tizenkét éve tanulja az önállóságot Bélavár; akkor vált ki a Vízvárral és Heresznyével közös jegyzőségből. A bélaváriak azt mond­ják: nem bánták meg, az önállóság a javukra vált, a falu megszépült és komfortosabbá vált. Óvodát, konyhát, házasságkötő termet és könyv­tárt építettek az utóbbi évtizedben, járdákat újí­tottak föl, s beköttették a gázt, a telefont. Most zajlik a csatornázás. Parkot és játszóteret alakítot­tak ki, szépítették a faluközpontot. - Mára megta­nultuk az önállóságot, és jól érezzük magunkat anélkül, hogy bárkihez tartoznánk - mondta Új- falvi Jánosáé polgármester. - Korábban á vízvári körjegyzőségben voltunk; a jó viszony megma­radt. Szoros a kapcsolatunk, hiszen az iskola fenntartása, az orvosi ellátás biztosítása közös féladat. Bélavár sokat változott, és remélhetőleg folytatódik ez a folyamat. Az idén szeretnénk ne­kilátni a művelődési ház felújításának, ami az utóbbi években más dolgok miatt mindig háttér­be szorult. Mihelyt végére érünk a szennyvízbe­ruházásnak, nekikezdünk. A legnagyobb feladat a falu útjainak a kiépítése, csaknem a felén nincs szilárd burkolat. Hatalmas összegbe kerül, de to­vább nem halasztható. A bélaváriak tudják: sok az eredmény, de van bőven gond és teendő is. Az egyik legnagyobb: csökken a népesség. - Egyre kevesebben va­gyunk - mondta Tokaji Istvánná, aki időseket gondoz, ebédet visz nekik. - Évek óta többen hal­nak meg, mint ahány gyermek születik. Idén is heten elhunytak, s még senki nem szült. Tavaly is csak két gyermek született. Persze érthető, ha a fiatal házasok nem mernek gyermeket vállalni, hiszen nehéz a helyzetük. A lányom két faluval arrébb, a varrodában dolgozik. Gyakran sírva jönnek haza az asszonyok, hogy megint keve­sebb lett a pénz. A fiatalok elmenekülnek innen. Persze, jobban kellene kötni őket a faluhoz. Az óvodásoknál megvan a kötődés, de iskoláskortól megszűnik. Még egy klubjuk sincs a fiataloknak, így veszítjük el az ifjúságot... Nehéz a megélhetés. Ennek fő oka, hogy Bélavár távol van a városoktól, rosszak az utak, és sok a panasz a közlekedésre. - Lehetetlen helyzet, hogy Atádra és Csurgóra csak egy kora reggeli busszal utazhatunk - mondta Tokajiné. - A Barcs felől jövő buszoknak Bélavár a végpontja, a csurgói és atádi já­ratoknak pedig a szomszédos Somogyudvarhely. így ha Csur­góra vagy Nagyatádra szeret­nénk eljutni, előbb át kell autóz­nunk vagy biciklizni Udvarhely­re. Pedig csak annyit kellene tenniük a tömegközlekedési tár­saság vezetőinek, hogy a két végpont helyett egyet jelöljenek ki: Udvarhelyt vagy Béíavárt. Ma sokszor nem tudjuk, hogyan ju­tunk haza a városból. Nemcsak Tokajiné panaszko­dik a közlekedésre, hanem szin­te mindenki. Mert nem elég, hogy a falu 30-40 küométerre van a városoktól, de a közleke­dés nehézsége még messzebbre viszi a munkahelyeket. - Olyan, mintha a világ végén élnénk, pe­dig csak az országhatáron va­gyunk - mondják. S Bélavár telefonhálózata is a le­hető legkorszerűtíenebb. A hetessel kezdődő RLL- telefonok visszhangosak, költségesek, és elérhe­tetlen az internet is - panaszolják a lakosok. Annál büszkébben emlegetik az óvodát. Azt megnézhet­jük, milyen szépek a műsoraik, és milyen ügyesek a kicsik. - Most 18 gyerek jár ide, vegyes csoport­ba. Bár az óvodavezetőnk egyben a polgármester is, ennek ellenére nem vagyunk kivételezett hely­zetben - mondta Birics Gyuláné, az óvoda helyet­tes vezetője. - Éppen annyi a pénz, amennyi a leg­szükségesebbekre kell. Az óvodán is mérhető a népesség csökkenése: tavaly még húsznál több ki­csi járt ide. S továbbra sem várható a születések számának növekedése. Ennek ellenére Bélaváron nem kérdés, hogy kell-e az óvoda. Az emberek tudják: a kicsik nélkül üres lenne Bélavár. Különö­sen arra vagyunk büszkék, hogy a gyerekeink má­sutt is helytállnak. A vízvári és az udvarhelyi isko­lába járnak, s mindkettőben elégedettek velük. Abban is eltérünk más óvodáktól, hogy a pedagó­giai programunkban főszerepet kapott a környe­zetvédelem és a nemzeti park megismertetése, megszerettetése. A címe Bélavár gyönyörű környé­kére utal: a környezet, amiben érdemes élni. Bővítik a turistaházat Háromszázezer forintot nyert a Széchenyi Terv pályázatán a bélavári önkormányzat a vendég­ház felújítására és bővítésére. A turistaházat nemrég alakították ki, s folytatni szeretnék a mun­kát, erre fordítják a pénzt. Egyre többen keresik föl ugyanis ezt a vidéket: vonzó a Dráva, a nemze­ti park és a közeli bányatavak. Ezért bővítik és korszerűsítik a vendégházat. Az egyszerű körül­mények ellenére eddig is sokan igénybe vették: vadászok, horgá­szok, kirándulók pihentek itt. Most kilenc turistát szállásolhat­nak el, de a tetőtér beépítésével ennek a kétszeresét is fogadhat­ják. Gazdagítják a berendezést is: új bútorokat vásárolnak. ______■ Gá ztól remélnek jobb utat Új gázmezőre bukkantak a Mól Rt kutatói a falu határában. A várható hozamáról egyelőre még nem le­het tudni semmi biztosat, a szak­emberek csak annyit mertek mon­dani a felszíni geofizikai mérések alapján, hogy reményt keltő terü­let a Bélavár és Vízvár közötti me­ző. A helybeliek úgy tudják, hogy legalább tizenöt évre elegendő az itt talált gázkészlet. A kitermelését hamarosan megkezdi a társaság, a szakembereik már hozzáláttak en­nek az előkészítéséhez. A próba- termelés megkezdését követően alkothatnak pontos képet arról, hogy milyen minőségű és mekko­ra földgázkészlet található a föld alatt. Hasonlóan a barcsihoz, több mint három­ezer méter mé­lyen fekszik ez a gázmező. A bélavári­ak bíznak ben­ne, hogy bő­ven ad gázt az új mező, s re­mélik, hogy a településük sem jár majd rosszul. Nemcsak a várható iparűzési adónak örül­nek előre, hanem arra is számíta­nak, hogy a társaság segít az utak helyreállításában, hiszen ezeket a kitermelés során a munkagé­pek és szállítóeszközök várható- an megterhelik. _____________ji Bú csúznak a bányatótól A falu vezetése feltehetőleg elbú­csúzhat attól a tervétől, hogy horgász- és turistaközponttá fej­leszti a környék egyik bányata­vát. Nemrégiben tárgyalásokat kezdtek az önkormányzat képvi­selői a tulajdonos Dráva-Kavics Kft-nek a vezetőivel arról, hogy a Bélavár környéki tavak egyikét végleg kivonják a művelésből és idegenforgalmi hasznosításra át­adják az önkormányzatnak. A társaság hajlana is erre, a Duna-Dráva Nemzeti Park igaz­gatósága azonban természetvé­delmi szempontok alapján nem támogatja az elképzelést. Azért próbálkozott ezzel az ötlettel, a horgászturizmus fejlesztésével a falu vezetése, mert sokan jönnek Dél- Somogyba, és a kirándulók már ma is jól ismerik a bé­lavári bánya­tavakat. Híre van ezeknek a vizeknek, és nemcsak a környékbeli pecások keresik föl, hanem a barcsi és a nagyatádi családok is ide járnak pihenni, vadkempingezni és hor­gászni. Ehhez a turistaforga­lomhoz szeretett volna megfelelő körülményeket teremteni a béla- vári önkormányzat. __________■ Vá logatott pecabottal Legtöbb idejét a labdarúgásnak szenteli Turcsics Tamás. Két éve őrzi az NB III-as barcsi csapat ka­puját, és olyan jól véd, hogy is­mét meghívták Somogy megye serdülőválogatottjába.- Már óvodásként is fociztam, a bátyám példáját követve - mondta a 14 éves bélavári fiú. - Futni nem szerettem, így termé­szetes volt, hogy a kapuba állok. Már két éve Barcson védek, még­is nagyon kötődöm ehhez a kis faluhoz. Itt nőttem föl Bélaváron, itt rúgtam először labdába, és itt él sok barátom. Szeretem az ön­feledt nyaralást, a Dráva-parti ki­rándulásokat; kerékpáron már többször is bejártam a vidék min­den zegzugát. Igazi kikapcsoló­dás nekem, ha a folyón horgá­szom. Megnyugtató az a csend és nyugalom. Többnyire kárász meg ponty akad a horgomra, de in­kább halat fogjak, mintsem lep­két a kapuban... Jól jönne Turcsics Tamásnak az a mesebeli aranyhal is, amelyik teljesítené a kívánságait. Bár ezt még nem fogta ki. - Nagyon ked­velem a német labdarúgást - árul­ta el. - Egyelőre csak a tévén cso­dálom a labdarúgókat; a példaké­pem, Olivér Kahn védéseit. Egy­szer majd szeretnék a német baj­nokság valamelyik osztályában pályára lépni, titokban a Bundesligáról álmodom. Ezért tartom legfontosabbnak a futballt, mindent ennek rendelek alá. ■ Bélavári olvasóinkat kérdeztük; mi a legnagyobb gondjuk és milyennek szeretnék látni a falujukat? Jobb utakat, megélhetést szeretne a lakosság Pénzes István: - Csaknem har­minc éve itt élek; Budapestről szár­maztam Bélavárra. Itt voltam katona, s megtetszett a falu és egy bélavári lány, így itt maradtam. Atádon, majd az áfészboltban dol­goztam, most pedig rokkantnyugdíjas vagyok. A falu szépen fejlődik. A határőrség helyén varroda lett, később meg fűrészüzem. Van már víz, gáz, kábeltévé, s az év végéig befejeződik a csatornázás is. Most már csak egy kicsivel több pénz kellene, hogy fizetni is tudjuk majd a közüzemi számlákat. Nekem is csak a nevem pénzes, de a zsebem­ben már kevés van belőle. így van ezzel az itt élők többsége; nekik még a nevükből is hiányzik a pénz. Keszericze Lászlóné: - Tizenhá­rom éve ide jöttem férjhez a Víz­várról. Sokan pa­naszolták, hogy nehezen fogadta be őket a falu, de aránylag köny- nyen sikerült beil­leszkednem. Két gyerekünk szüle­tett. Szerencsére mind a magam, mind a férjem munkahelye biztos, a legtöbben azonban nem mondhatják el ma­gukról ugyanezt. Kevés a munka­hely, és a rendesen fizető munka még kevesebb. A hozzánk hasonló korúak közül is sokan vannak ne­héz helyzetben, érthető, ha a fiata­lok kétszer is meggondolják a gyer­mek vállalását. Ennek ellenére nem szívesen mennék el innen. Bélavár javára szól a jó faluközösség. Vitelics Bernadett: - Tizenkilenc éves vagyok, és Barcson tanulok vendéglátó-ipari tanfolyamon. Ha ezt elvégzem, rö- videbb időre kül­földön vállalnék munkát. Hozzám hasonló korú ke­vés van a faluban, közülük is, aki te­heti, elmegy innét. Nincs biztos megélhetés, sem szórakozási lehe­tőség. Az előbbin van a hangsúly; ha lenne munka, én is szívesen maradnék. El tudnám képzelni az életemet Bélaváron, hiszen csön­des falu. Megélhetés nélkül azon­ban nem látom sok értelmét, hogy itt maradjak. Úgy tervezem, idővel valamelyik kisvárosban fogok lete­lepedni, ahol a leendő családom biztosabb megélhetést találhat. Tokaji István: - Bélaváron szüle­tettem 59 éve, és mára olyanná vált a falum, amilyen­nek mindig is sze­rettem volna. Jó látni, hogy meny­nyit fejlődött. Jó, hogy van már ká­beltévé, gáz, és idén befejeződik a szennyvízbekötés is. Ami sajnos meghatározza a sor­sunkat: távol vagyunk a városok­tól. És mindez rossz közlekedéssel párosul, emiatt nehezen találnak munkát az emberek. Jobb utakra lenne szükség faluban is, hiszen soknak még burkolata sincs, és a falpn kívül is; ezekre évtizedek óta nem költött az állam, s közben a te­herautók egyre jobban tönkretet­ték. A tömegközlekedésen is volna mit javítania a Kapós Volánnak. Birics Ferenc: - Az egyedüli gond az a szülőfalummal, hogy nehéz a megélhetés. Ko­rábban a vasúmái dolgoztam, aztán létszámfölöttivé váltam. Részben magam is oka va­gyok ennek, hi­szen sokat voltam beteg. Ma 45 éve­sen munkanélküli vagyok. Itt nem találok munkát, elmenni pedig nem lehet, mert abból a pénzből, amit egy bélavári portáért kaphat az ember, másutt nem tud lakást venni. Pedig gondolkodtam rajta magam is, hogy városban könnyebb lenne az élet, s Barcs különösen tetszik. Takaros a házunk, rendezett a környéke, mégsem lehet az árán eladni. E nélkül pedig hiába akarna, innét nem mozdulhat az ember. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom