Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-21 / Vasárnap Reggel, 16. szám
2002. ÁPRILIS 21. Aranyforintos Hernádi Hernádi Judittal immár másodszor esik meg, hogy hirtelen hatalmas népszerűség szakad a nyakába; ahogy napjainkban, úgy 1980-ban is róla beszélt az ország. Ám sem akkor, sem most nem a színészi munkáját értékelte kiválóra a közönség. Húsz évvel ezelőtt a Sohase mondd című dallal lett hihetetlenül sikeres, napjainkban pedig a Heti hetesben poénkodik - s nem is rosz- szui - hat férfi társaságában. Nehéz volt vele időpontot egyeztetni. S igazán nem is örült az interjúnak, mint mondta, őt nem igazán vonzza az, hogy a lapokba, a címoldalakra kerüljön, ráadásul nem Is szereti, ha fotózzák. Talán ezért sem engedte, hogy kifizessük a különleges koktélját, facsart narancslét vízzel. „Drága, s nekem egyébként is protekcióm van ebben a cukrászdában” - adott magyarázatot. Nem érdekli az ilyenfajta siker, sőt a hivatalos kitüntetéseit sem tartja számon. Annak azonban nagyon örült, hogy a minap ő kapta az idei Déri János-díjat, az arany egyforintost. ■ - Aznap született, amikor József Attila. Mikor tudató- , sült ez önben?- Talán általános iskolás lehettem, s amikor tanultunk róla irodalomórán.- Véletlennek tartja ezt az egybeesést? Netán úgy gondolta, hogy ilyen „múlttal” önnek is illik művészettel foglalkozni?- Abszolút véletlennek. Persze azt is tudom, hogy véletlenek nincsenek az életben.- Szereti egyébként József Attilát? Melyek a kedvenc versei?- Őt szeretem, azt viszont nem, ha azt kérdezik, kik vagy mik a kedvenceim. Azt sem mondom meg például, hogy mi a kedvenc ételem. Arra sokkal szívesebben válaszolok, hogy mit utálok.- Értem. Mit utál?- Például a csigát. Ennek ellenére lehet, hogy ízletes, de én nem bírnám lenyelni. Bár, ha azt veszem, hogy régebben a tökfőzeléket sem ettem volna meg, ma pedig szeretem...- S József Attila versei kö- ’ zül melyeket nem szereti? ,< - Azokat, amelyekben rosz' szül politizál.- Ön a Heti hetesnek köszönhetően fantasztikusan népszerű lett. De...- Egy pillanat. Húsz-hu- szonkét évvel ezelőtt, a Sohase mondd című dalommal hasonló sikereket értem el. Az a meglepő, hogy színművész létemre énekesként és televíziósként kerültem inkább a figyelem központjába. Ennek ugyan nem nagyon örülök, de tragikusnak sem tartom, tudomásul veszem, hogy ilyen világot élünk.- Csakhogy 1980-ban egy dallal jutott föl a csúcsra, most viszont hétről hétre bizonyítania kell. Tehát azt akartam mondani, hogy a második vagy harmadik Heti hetesbeli szereplése után azt mondta, kicsit furcsán és kínosan érzi magát a sok okos férfi között.- Tényleg így volt. Kezdetben nem igazán éreztem rá arra, hogy miként kell ott rögtönözni, s valóban nem volt egyszerű a zseniális pasasok mellett megszólalni. Ráadásul amikor az elején egy hírről kifejtettem az őszinte véleményem, akkor szóltak, hogy ez nem az a műfaj, ahol komolykodni kell. De azóta egészen jól belejöttem, vagy nem így gondolja?- Dehogynem. A műsorban több hölgyet is kipróbáltak, de ön lett a csapat állandó tagja. Ez azt jelenti, hogy ön a legszellemesebb nő Magyarországon?- Nem azt jelenti. Azt viszont igen, hogy amikor adódott előttem egy helyzet, akkor tudtam vele élni. Persze dolgozom is ezért, s nem is keveset, a meglévő adottság ugyanis itt nagyon kevés. Folyamatosan nyomon követem, hogy mi történik a világban és az országban, a felvétel előtti nap pedig intenzíven készülök, nézem a híradókat, olvasom az újságokat. Csak így lehetek képes arra, hogy ott, a helyszínen azonnal reagálni tudjak. Ez hasonlít a zongorista művészetéhez, aki rengeteget gyakorol otthon, hiszen csak így képes a színpadon könnyedén, elegánsan rögtönözni.- Ezek szerint nemcsak a közönség, a műsor vezetői is meg vannak önnel elégedve.- Feltételezem, hogy így van. S nekem éppen az a legszimpatikusabb az egészben, hogy minden adásra külön szerződést kötünk. Senki sincs tehát a Heti hetes székébe bebetonozva, bármikor vehetjük a kalapunkat. Ez védi a tévét, de védi a szereplőket is. S a hosszú távú szerződésektől - ez nem csupán a munkámra, a magánéletemre is igaz - egyébként is irtózom.- Annak mi lehet az oka, hogy rendszerint ön az egyetlen nő a műsorban?- A Heti hetes közéleti kabaré, és ismerjük be, ez általában jobban megy a férfiaknak. Ha jól belegondolok, Fehér Klára írónőn és Bach Szilvia humoristán kívül mást nem is nagyon tudnék mondani, aki ebben a műfajban kiváló lenne. De ebben semmi rendkívüli nincs, például a zeneszerzők között is sokkal kevesebb a nő.- Meg például a költők, írók, festők, szobrászok között, de befejezem, mielőtt még férfisovinizmussal vádolna.- Jól teszi, mert az élet számos területén viszont mi vagyunk a jobbak; hadd legyek kissé én is feminista. De visz- szatérve a Heti hetesre. Azért nehezebb a mi helyzetünk, mert a poénok egy része nem áll jól a nőknek, ha mi mondjuk azokat, nem lehet rajtuk nevetni. S nem beszélhetünk rondán, nem mesélhetünk disznó, altesti vicceket, és még sorolhatnám.- Akkor a konkurens csatorna Vitriol című műsora, ahol csupa nő viccelődött, eleve elhibázott ötlet volt?- Szerintem igen. Ezt az első pillanattól kezdve lehetett tudni.- Megváltoztatta ez a fantasztikus siker, népszerűség, fel tudja mindezt dolgozni?- Honnan tudjam? De szerintem nem. Nem is értem a kérdését. Miért kellene, hogy megváltoztasson bárkit is? Legfeljebb az életem módosult annyiban, hogy sokkal kevesebb időm lett.- Nem kellene, de néhány társára mindez igaz.- Kire gondol? A Bajorra?- Nem feltétlenül rá.- Akkor jó, mert ő biztosan ugyanolyan, mint régen. S nem változott a Gálvölgyi sem. Mások is mondták már nekem, hogy kissé zárkózott lett, de tévednek, ő mindig ilyen volt. A színészekre tehát, beleértve Verebest is, biztos nincs rossz hatással a nagy népszerűség. Az persze lehet, hogy az újságírókra igen, de őket nem ismertem korábban annyira. De várjon. Most, hogy elgondolkodtam rajta, lehet, hogy én mégis változtam. Jót tett nekem, talán megengedőbb, nyugodtabb, elfogadóbb lettem. Bár vannak, akik ezt másként élik meg. Egyszer meglátott egy férfi. Köpött egy nagyot, majd azt mondta: „mocskos antifasiszta”. Érti ezt? Valaki ezt rótta fel bűnömül. Persze olykor mások is szememre vetik a politikai nézeteimet, pontosabban a nekem tulajdonított politikai nézeteket.- A színpadi munkájára sincs hatással a Heti hetes? A közönség külön tudja választani a tévésztár Hernádi Juditot a színművész Hernádi Judittól?- A színházba egy igen szűk réteg jár, s úgy gondolom, ezeknek az embereknek semmi gondot nem okoz különbséget tenni a színpadi és a tévészereplésem között. S a közönség biztosan nem az alapján alkot rólam véleményt, hogy egy televíziós műsorban is rendszeresen feltűnök. Ha tehát netán azt állítják, hogy egy szerepben rossz voltam, akkor nem haragszom meg rájuk, s nem hiszem azt, hogy azért mondják, mert tévézek is.- Azért kérdeztem, mert épp Bajor Imre nyilatkozta egyszer, hogy az elmúlt évek televíziós produkciói után elég furcsa lenne, ha Hamletként tűnne fel.- Nekem nem lenne furcsa, minden további nélkül el tudnám őt képzelni a dán királyfi szerepében. Egyébként pedig inkább alkati kérdés, hogy ki mit játszhat el. Emlékszem, a főiskolán elő kellett adni Júlia monológját, s állítólag nem is voltam rossz. De Júlia egy tiszta, naiv, törékeny gyereklány, ezeknek a kritériumoknak pedig nem feleltem meg, már csak azért sem, mert mindig érettebbnek látszottam a koromnál. Másrészt Kállai Ferenc tanárom szerint nem is lehetett volna hozzám való Rómeót találni.- Marad ideje a színházra, nem sajnálja a másutt elvesztegetett időt?- Marad. Úgy, hogy májusban például minden nap dolgozom. Jelenleg négy színházban játszom, közülük egy vidékiben, Szegeden a Szent- ivánéji álomban kaptam szerepet. 26-án, pénteken pedig önálló esten lépek fel, olyan dalokat énekelek, amelyeket kifejezetten nekem írtak.- Jól fogy a Hernádi című lemezük?- Tűrhetően.- Csak tűrhetően?- Na jó, akkor nagyon jól. Pontos számokat nem tudok, de keresik.- Apropó. Ki találta ki ezt a címet?- Öten-hatan állítják, hogy ők. Szerintem pedig én. Kern az egyetlen, aki nem mondja, hogy ő volt az ötletgazda. Egyébként ez a cím nem most született, hanem már évekkel ezelőtt. Ezenkívül nagyon készülök még a következő szezonra. A Nemzeti Színház mutatja be Vasziljev rendezésében - vele már dolgoztam korábban, fantasztikus rendező- a Lear királyt. A különleges pedig az lesz az előadásban, hogy csak nők játszanak benne. Azt nem tudom még, hogy én melyik szerepet kapom, annyi biztos csak, hogy kiváló lesz a csapat. Színpadra lép többek között Törőcsik Mari - ő lesz a címszereplő -, Básti Juli, Udvaros Dorottya, Nagy- Kálózy Eszter, Molnár Piroska. Kíváncsi vagyok, biztosan érdekes munka lesz.- Attól nem tart, hogy ha a Nemzeti Színházban játszik - ismerve a felépítésének körülményeit ~, azt politikai állásfoglalásnak tartják majd egyesek?- Mit tudom én, hogy néhányan mit gondolnak erről, de nem is foglalkoztat. Engem nem a színház érdekel- ha nem így lenne, társulati tag lennék -, hanem a darab, s régóta jóban vagyok Schwaj- da Györggyel, akit még Szolnokról ismerek. A falak egyébként sem politizálnak, s ez igaz a Nemzeti Színház épületére is. A franciák egy része is le akarta rombolni az Eiffel-tornyot és téglánként akarták elvinni a Notre Dame- ot, amikor felépült, mert nem tetszett nekik. Ugye milyen nagy szerencse, hogy nem sikerült? Nagyon sajnálom, hogy ekkora vita alakult ki a színház körül, hiszen meggyőződésem, hogy a dolgok nem egyszerűen feketék és fehérek.- Nagyon aggódott azért, hogy ebben az interjúban milyen fotó készül önről. Hiú ember?- Egyáltalán nem. Csak nagyon nem szeretek fény- képezkedni.- A sztárkultuszhoz az is hozzátartozik, hogy a színész, a tévés mosolyogjon a magazinokban.- Lehet, de ez engem egyszerűen nem érdekel. Ezt az is bizonyítja, hogy volt olyan korszaka az életemnek, amikor alig szerepeltem a címlapokon, de erről én magam is tehettem.- Pedig 30-40 között van egy nő csúcsformában. Ezek szerint nem láthatjuk majd a Playboyban sem?- Viccel? Negyvenhat évesen?- Volt már önnél érettebb hölgy is a férfilapban.- Ja, tényleg. De én akkor sem vállalnám. Azért remélem, ezt sajnálják néhányan. Almási B. Csaba Hernádi Judit Született: 1956. április 11-én, Budapesten Legmagasabb iskolai végzettsége: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1978) Munkahelyei: 1978-tól Vígszínház, 1986-tól szabadfoglalkozású (1992-94 között a Művész Színház tagja) Fontosabb szerepek: Csehov: Sirály, Nyina; Schiller Don Carlos, Eboli hercegnő; Pataki Éva: Edith és Marlene, Marlene; Shakespeare: A velencei kalmár, Portia; Shakespeare: Sok hűhó semmiért, Beatrice; Woody Allén: Lebegő, fény, buborék, Enid Pollack Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1986), Erzsébet-díj (1992), Déry- né-díj (1993), Érdemes művész (1998), Déri János-díj (2002) Családi állapota: elvált, élettársa Görög László, egy tizenhat éves lánya van (nem a volt férjétől), Zsófia Rebecca arcképH
