Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-18 / 90. szám
6. OLDAL ALMANACH 0 7 4 2002. Április 18., Csütörtök HOSSZÚVÍZ HIVATAL KEDDENKÉNT A polgármesteri hivatal címe: 8716 Hosszúvíz, Fő u. 45. Tel.: 85/329-103. Ügyfélfogadás: helyben csak kedd délelőttönként tartanak fogadóórát a hivatalban. A hét többi napján a lakosok a kelevízi körjegyzőségen intézhetik ügyeiket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 72 14 évesnél fiatalabb; 12 14-18 éves: 7 19-55 éves: 29 55 évesnél idősebb: 24 A település állandó lakóinak száma 1986 óta 23-mal nőtt. EGYMILLIÓ FORINT TARTALÉK Az önkormányzat az idén 14 millió 726 ezer forintból gazdálkodik. Ebből 12 millió forint megy el a falu működésére. A legnagyobb kiadást a szociális hozzájárulás jelenti: erre kétmillió forintot fizet ki évente, és több mint egymillió forintba kerül a közös jegyzőség, az oktatás és az orvosi ellátás fenntartása is. Egymillió forint megtakarítása van a falunak, és az idén félmillió forintot terveztek fejlesztésre. Ebből a pénzből a temető kerítését szeretnék felújítani. RÉGEN HIDASNAK HÍVTÁK Hosszúvíz területe a Hunyadyak birtokához tartozó határrész volt, a török időkben alig lakták. Mivel azonban a házak egymástól messze voltak, Hosszúfalunak nevezték a települést. Kövesdi Tibomé, a mesztegnyői honismereti egyesület vezetője sok, néprajzzal kapcsolatos érdekességet gyűjtött össze a faluban, így azt is, hogy a környéken mindenki Hidasnak nevezte a települést. Mesztegnyőt ugyanis csak hidakon lehetett megközelíteni a Hosszúvizet körülvevő láp miatt. A hosszúvízi svábok azonban a disznóólaikat nevezték hidasnak, s azt gondolták, gúnyolódnak velük a környékbeliek, ezért het/- ségnévtáblákat készítettek, hogy elfeledtessék a gúnynevet. A Hosszúfalu névből az I. világháború előtti években született meg a Hosszúvíz elnevezés. KORSZAKOS VÁLTOZÁSOK A falu történetéről kevés írásos emlék maradt fenn. A környék települései között fiatalnak számít; a hagyomány szerint első lakosait Mária Terézia telepítette be az 1760-as években svábokkal. A község első neve Hidas volt, és tény, hogy a lápos területen épült falut csak hídon lehetett megközelíteni. S éppúgy, mint a szomszédos települések, ez is Hunyady-birtok volt. Legtöbben az 1930-as népszámláláskor lakták: a mindig hozzá tartozó pusztával, Cserfekvéssel együtt 420- an éltek Hosszúvízen. Ma ennek csak egyhatoda lakja a falut. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR Mesefalu az erdőszélen Tíz évvel ezelőtt még azt gondolták Hosszúvízen: a környező pusztákhoz hasonlóan ez a kicsiny erdőszéli falu is elnéptelenedik. Ezen ma már senki nem gondolkozik. Az utóbbi hat év alatt huszonhárom új lakossal gyarapodott a település. Az infrastruktúrából már csak a csatorna hiányzik, a napi gondok azonban annál égetőbbek. Az utak állapotán és az ivóvíz minőségén kellene javítani mindenekelőtt, de hiába, ha szinte az élethez is kevés az éves költségvetés.- Az ilyen apró települések, sajnos, nem kellenek senkinek - mondta Urr Béla, Hosszúvíz polgármestere. - Mi nem számítunk, így az sem, hogy mennyire nehéz a boldogulás. Nagy örömünkre nyaranta több mint kétszáz ember is megfordul itt, de a nem állandó lakosság után az önkormányzatnak nem jár támogatás. Abban bíznak, hogy továbbra is folytatódik az elmúlt években megkezdődött beköltözés és nemcsak üdülni, hanem lakni is többen jönnek majd a kis településre. S egyre többen fölfedezik Cserfekvést is. Tizenegy gyerek van az elhagyott falu néhány kis házában. Az erdőszéli mesefalu tehát ébredezik, és a jövő érdekében igyek- szik megvalósítani az álmait. ■ Népszerű a faluház Nagyot gondoltak a hosszúvíziek 1993-ban. Kitalálták: bármilyen kicsi falu is az övék, nekik is lesz faluházuk. Összefogtak, ma pedig már évente száznál több turista fordul meg a közösen épített vendégváróban. Stádinger Istvánná minden vendéget olyan szívesen lát, mintha a saját portájára érkezne. Talán ennek is köszönhető, hogy csak szájról szájra, de igen gyorsan elterjedt a híre a hosszúvíziek vendégfogadójának. A faluházat egy régi, romos épület helyén húzták föl közösen. A falu a pénzt, a településen lakók pedig a munkájukat fektették az épületbe. Tavaly nyáron aztán pályázati támogatásból a berendezést is sikerült kicserélni, így már minden igényt kielégít a szállá?. Külföldi vendég vadászok, hazai családok és iskoláscsoportok egyformán kedvelik a csendes, mégis komfortos épületet. Stádinger Istvánná elmondta: az itt megpihe- nők napközben erdőt járnak, a Balatonra vagy a környék gyógyvizeihez kirándulnak. S bíznak abban is, ha az erdei kisvasúinak megállója lesz Hosszúvízen, még több vendég jön majd azok közül, akiket a természetes nyugalom pi- hentet igazán. _______________■ Há borítatlanság az értéke Hosszúvízen két kiemelten védett környezetvédelmi terület is van, amely a kipusztulástól is veszélyeztetett állat- és növényritkaságok otthona. Az egyik az egykori homokbánya, ahová partifecskék és gyurgyalagok települtek. Ezeknek a madaraknak egyik legnépesebb populációját itt lehet megfigyelni. Egy madárról kapta nevét a település határában levő védett legelő is. A Gólyás-réten gyakran látni az Európa-szerte ritkaságnak számító fekete gólyát. A rét azonban nemcsak ezért érdekes, hanem azért is, mert számos szigorúan védett növényritkaságnak is otthont ad. A tőzikétől egészen késő őszig nyílik valamilyen védett vadvirág. Nagy számban vannak itt kosborok, tárnicsok és különféle nárcsziszok. Legtöbbet hóvirágból és tő- zikéből találni. Kora tavasszal egész rétnyi területek borulnak fehérbe, szinte szőnyegszerűen virágzik a tavasz első két vadvirága. A háborúnak igazi faritkaságokat is köszönhet a falu. Hosszúvíz határában ugyanis egy erdőrészt teljesen elaknásítottak. A területen sokáig nem lehetett fát kivágni, s ezért több száz éves tölgyek és kőrisek maradtak az erdőben. ■ Csertekvesen nem is oly regen többen laktak, mint Hosszúvízen. S még régebben iskolája, boltja, kápolnája is volt az erdő mélyén lakó közösségnek. Arra már senki nem emlékszik, ki volt Cserfekvés első lakosa és miért választotta az erdő csendjét a falu helyett. Abban azonban mindenki biztos, hogy jó oka volt rá, különben nem követték volna több rnint százan a példáját.- Én Cserfekvésen születtem - mondta Katona Jánosáé. - A gyerekeim is innen jártak iskolába viharban s hóban, több mint öt kilométert gyalogoltak a faluig. Mi a nyolcvanas évek végén költöztünk el innen, az utolsók között. Legtöbben azért mentek el, mert akkoriban már olyan nehezen járható volt az út, hogy egyszerűbb volt máshova hazamenni. Nagyon összetartó közösség lakott Cserfekvésen. Még kápolnát is építettek. Az apám kőműves volt, és segített neki a falu apraja-nagyja. Amikor meg elkészült, a nagyobb lányok tartották rendben a kis templomot. Utoljára harminc évvel ezelőtt imádkoztak a kápolnában. MaÜresen, de vár a kápolna Katona Jánosné az omladozó kápolna előtt tild néni szinte nem is hiszi, amikor utánaszámol. Azt mondja, amikor ránéz a pusztuló épületre, lelki szemeivel a húga esküvőjét látja az omladozó falak között. Mintha ma lett volna... A násznép helyett azonban ma már csak üresség van, és egyre fenyegetőbb a csönd. Vagy talán csak figyelmeztető: a ma még menthető falak három évtized múlva már csak a legidősebbek emlékezetében állhatnak. ■ _____________Hosszúvízi olvasóinkat kérdeztük; hogyan élnek és milyennek látják a falu jövőjét? _________________ Ér tékeit megőrzi s a turizmussal előbbre léphet Vízvári János méhész: - A szüle- im'is itt születtek, ezért nagyon fontos számomra ez a település. Méhekkel foglalkozom, így meg sem fordult meg a fejemben, hogy megváljak a családi birtoktól. És fordulhat úgy is az életünk, hogy visszaköltözünk, mert az egész család nagyon szereti az itteni nyugalmat. Éppen azért, mert érzelmileg is kötődöm a településhez, úgy gondolom, hogy van jövője. Sokan választják majd üdülő- és pihenőhelynek, ami egyrészt biztosítja a jövőjét, másrészt viszont kétségessé is teszi. Megnyugtató megoldást egyedül az jelenthetne, ha a térségben olyan munkalehetőség lenne, ami a fiatalokat itt tartaná. Nemes László jegyző: - A település adottságai behatárolják a jövőjét. Urr Béla polgármester: - Pár évvel ezelőtt még azt mondtam volna, Bogdán Lászlóné: - Szeretem ezt a falut, és nekem nincs is máshol jöUrr Béláné nyugdíjas: - Éppen ma ünneplem a születésnapomat. Az mindenkeppen reményt jelenthet, hogy a falu infrastruktúrájából egyedül csak a szennyvízcsatorna hiányzik. A település komfortja tehát a falu nagyságához viszonyítva nagyon jó. Amiben én lehetőséget látok, az egyrészt a meglevő értékek megőrzése, másrészt a turizmus fejlesztése. Há az erdei vasút fejlesztésében lesz előbbrelépés, ennek a jelenleginél is nagyobb esélye lesz. Persze a páratlan természeti környezetre és nyugalomra e nélkül is lehet alapozni. Ezenkívül a jövő érdekében építési telkek kialakításával is lehetne ösztönözni a maradásra a fiatalokat. hogy nincs miben bíznunk. Azóta viszont sokat változott a helyzet. Nyaranta rengeteg itt a nyaralóvendég, és úgy gondolom, éppen ezért sosem fog elnéptelenedni a falu. Nagyobb központi támogatással azt is el lehetne érni, hogy az itt lakók élete könnyebb legyen, mint most, hiszen e nélkül és fiatalok híján az állandó lakosoknak a száma mindig folyamatosan csökken. Az, hogy a külföldiek és a hazai pihenni vágyók szeretik ezt a falut, nem segít rajta, hiszen a helybeli fiatalok nem is nagyon tudnak telkekhez vagy házhoz hozzájutni, annyira fölverték az árat. vöm. Igaz, nagyon nehéz itt az élet, mert se bolt, se orvos, se iskola nincs helyben. Mindenért utazni kell. Az önkormányzat persze ahol tud, segít, de azért ez mégsem olyan, mint egy nagyobb településen. Húsz éve itt lakom, azóta sokat fejlődött a falu, és sokan költöztek ide; ez okot ad arra, hogy bízzunk a jövőben. Ha ez így folytatódik, nem kevesebben, hanem egyre többen leszünk. Szeretném is, hiszen több embernek már biztosan megérné boltot nyitni és más szolgáltatást idehozni. Abban persze már nem vagyok biztos, hogy itt telepednek-e le a gyerekeim. Ezzel beléptem a hatvanadikba, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy már ennyi évet éltem itt. A szüleim is ezen a településen születtek. Nekem nagyon jó ez a falu, és semmi olyat nem tudnának ajánlani nekem, amiért elmennék innen. Szerintem minden megvan itt, ami kell, sőt, a nagyobb falvakkal ellentétben itt összetartanak az emberek, segítenek egymáson, nem kell félni, hogy bántják a másét. Nincs annál jobb, mint amikor nyaranta összejövünk itt, a falu közepén, aztán hallgatjuk a békák koncertjét. Ezért az élményért jön- nek mindig többen a falunkba. ■ BÜSZKESÉGÜK: A HARANGTORONY. A hosszuvíziek büszkesége az a harangtorony, amit 1996-ban emeltek a honfoglalás évfordulójának emlékére. A lakosság adakozásából és a község megtakarításából készítették az utcaképbe illő, szép építményt. S ezzel nemesük a millecentenáriumnak állítottak emléket, hanem a második világháborúban elesett hosszúvízi áldozatoknak is a százévesnél öregebb harangláb szomszédságában. ■ Nagy család a kis házban Galló Tünde nem erről álmodozott, de ma már biztos benne, a jó sorsa hozta Cserfekvésre. Az egykori falu utolsó házában, az erdő szélében még ha nem is mindig mesébe illő, de mesebeli az élet.- A budapesti nyolcadik kerület után először félelmetes volt az a csend, ami itt fogadott, de már régóta erre vágytunk - mondta. - A párom Gadányban született, és ezért a környéken kerestünk házat, s így akadtunk rá Cserfekvésre. Itt mi sem zavarunk senkit, és bennünket sem zavarnak mások. Gyönyörű a környezet, s amióta ide telepedtünk, tapasztaljuk, hogy lassanként rajtunk kívül is egyre többen fölfedeznek. A messziről jött család alig melegedett meg Cserfekvésen, nekilátott berendezni a vágyott világot. Kutya, macska és újsághirdetés útján egy szamár is hozzátartozik már az udvarhoz. A jó levegőn kívül dicsérik az üdítő távolságban élő szomszédokat, a jövőről meg úgy gondolják, könnyebb is lesz majd egyszer. Mirjam, Menyhért, Márti és Matyi ebből még csak annyit tud, hogy nekik itt mindennél jobb. A szomszédos erdő a saját játszóterük, a közeli felhagyott homokbányában pedig övék a világ legnagyobb homokozója. Amire pedig mindezt kinövik, a szüleik szerint talán már nem is lesz annyira elhagyatott az egyszer szebb napokat is látott erdő szeglete. ■
