Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-11 / 84. szám

2002. Április 11., Csütörtök ALMANACH 1 4 1 7. OLDAL Magukért dolgoznak a romák Rendkívül aktív a kisebbségi ön­kormányzat Niklán. Balogh Jó­zsef a szervezet elnöke elmond­ta: a település önkormányzatá­val együttműködve sikerült eredményeket elérniük. A kisebbségi önkormányzat nyolc éve működik és ha nehéz­ségek árán is, de értek el eredmé-* nyékét. 14 házat építettek eddig niklai cigánycsaládoknak, és igyekeznek mindenben segíteni a faluban élő romák életét.- Sajnos nagyon kicsi a költ­ségvetésünk ahhoz viszonyítva, amennyi feladatunk lenne - mondta Balogh József. - Minden olyan pályázaton részt vettünk, amit a saját erőnk megengedett. Igyekszünk a cigányság kultúrá­jáért is munkálkodni. Az önkormányzat szervezett már roma napot, és a niklai falu­napra is készített programokat a faluban élő kisebbségnek. Ennél azonban fon- tosabbnak tartják, hogy földet bérelt és vetőmagot szerzett az önkormány­zat az itt élők­nek azért, hogy köny- nyítse a meg­élhetést. Az ünnepek előtt rendszeresen alapvető élelmiszerekkel is ellát­ják a romákat, és évente több al­kalommal ruhához is hozzájut­tatták a hátrányos helyzetben élő lakosságot. A kisebbségi ön- kormányzat azért is sokat dolgo­zik, hogy a romák között minél többen, legalább nyolcosztályos végzettséggel rendelkezzenek. Az iskolával és a munkaügyi központtal közösen esti iskolá­ban tanulhatnak írni, olvasni a romák. ■ Szódáslány sok buborékkal Az 1800-as évek közepén a tengeren túlra is vitték a magyar szódát, olyan nagy híre volt. A szénsavval dú­sított víz megint híres le­het. Szikvizet ugyanis nem gyártanak sehol máshol a világon. Éppen ezért ez a frissítő már a hun- garikumok közé tartozik. Bartók Katalin is szereti a szódát. Egy ideje pedig azt is tudja, jól, hogyan ké­szül. Szülei tanácsára ugyanis szikvíz- és szénsa­vas üdítőkészítő bizonyít­ványt szerzett. A frissen végzett szódás, buborékos vizét szeretik a környéken.- A titka az, hogy jó mi­nőségű a niklai víz, amiből a szóda készül - mondta Bartók ezért ilyet készítek. Kétszáz pa- Katalin. - Ezen kívül mindent elő- lackkal isznak meg belőle a kör­írás szerint készítek el. A helyiek a nyékbeliek ilyenkor naponta, igaz jó, dús szénsavas szódát kedvelik, a szóda-szezon nyáron van. ■ A niklai szóda keresett ital a környékben Mindenkié a Fischer-kápolna A niklai önkormányzat eddig több mint kétmillió forintot költött a Fischer-kápolna helyreállítására. Amennyi­ben minden munkát sikerül elvégezniük, ökumenikus cé­lokra kívánják felajánlani a kis templomot. A kápolnát, az evangélikus egy­háztól vásárolta meg az önkor­mányzat. Az épületet rendkívül rossz állapotban, az összeomlás szélén szerezte meg a település. Céljuk az volt, hogy az 1930-ban épített nemes arányú mauzóleu­mot megmentsék a pusztulástól. A kápolnát a niklaiak emlékezete szerint, a 30-as években, a hely­ben birtokos Fischer család épí­tette, akik evangélikusok lévén, nem a temetőben, hanem a ká­polnába temetkeztek. A 60-as évek végén tartottak benne utol­jára istentiszteletet a környék evangélikusai számára. Azóta nem törődtek állapotával. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma kétmillió forintot biztosított az épület helyreállítá­sára. A pénzből, a tetőszerkezet rekonstrukcióját és külső felújítá­sát végezték el. A falu most újabb egymillió forintot nyert a Minisz­terelnöki Hivataltól, a belső mun­kálatokra és a parkosításra. Ha ezekkel a feladatokkal is végez­nek, ökumenikus célokra, bár­melyik történelmi egyház hasz- nálhatja majd a kápolnát. ■ BERZSENYI, A SOMOGYI DIOGENÉSZ, A NIKLAIAK BÜSZKESÉGE. Emlékházában évente közel ötezer ember fordul meg. Berzsenyi Dániel 1804-ben költözött családjával a faluba, ma is álló házát 1811- ben építette. Kazinczyval folytatott híres levelezése során Niklai Remetének vagy Somogyi Diogenesnek nevezte magát. A költő 1836-ban halt meg Niklán. 1860-ban Somogy vármegye obeliszket emeltetett a sír fölé. 1904-ben alakult meg a közművelési célokat kitűző Berzsenyi Társaság. A Berzsenyi emlékmúzeu­mot 1954-ben nyitották meg a közönség előtt. A múzeum, hétfő kivételével 10-18 óráig látogatható, de csoportoknak a nyitvatartási idő után is lehetőségük van sétát tenni, a géniusz egykori lakhelyén. ■ Eperfesztivál Hódosháton Hivatalosan Nikla egyik utcája, valójában azonban egy Niklához tartozó külön kis kö­zösség. Hódoshát, ahol valaha külön iskola is működött, az epernek köszönheti létét. A Nikla környéki homok a dinnye- és eperterme­lők kedvelt környéke. A két gyümölcsnek ideális a talaj és az itt élők hozzáértése. Igaz, az elmúlt évek alatt jócskán megfogyatkoztak az eperültetvények, de a hagyományokat szeretnék újjáéleszteni.- Valamikor itt alig volt olyan család, amelyik ne termelt volna epret - mondta Perák Gabriella. - Igaz, sok munka van vele kora tavasztól, őszig, de akik régóta csinálják, nem fog ki rajtuk ez a kényes gyümölcs. Az elmúlt években sokkal kevesebben foglalkoztak vele. Amíg ugyanis a szövetkezet volt a felvásárló, kiszámítható volt a piac és az ára is. Amióta a kereskedők veszik, egyik nap ilyen, má­sik nap olyan az ára, de még mindig jobban meg­éri, mint ugyanakkora területen gabonát vetni. Ezt egyre többen felismerik, és az elmúlt egy-két év­ben sokan újra belevágtak. Ha megint lenne elég termelő, erre hagyományt is építhetnénk. Beszél­gettünk már arról a gazdákkal, hogy egy eperfesz- tivált is szervezhetnénk, a szüret végeztével. ■ Somogyi minták mestere Takács Vendel unalomból kezdett faragni, aztán ez lett a hivatása. A népművészet mestere már csak kedvtelésből vesz kezébe fát.- A legjobban kisebb dobozo­kat, tányérokat szerettem díszíteni - mondta Takács Vendel. - A somo­gyi minták a kedvenceim, de a pásztorfaragás motívumait is na­gyon szerettem. Akármennyit dol­goztam, minden új tárgy elkészíté­se ünnep volt. Szerettem, amit csi­náltam, ez látszik meg minden da­rabon, amit elkészítettem. Szeren­csésnek érzem magam, hogy a vé­letlen úgy hozta, hogy azzal foglal­kozhattam egész életemben, amit szerettem. Juhászkodtam, és mun­ka közben farigcsáltam az első ki­sebb dolgokat. Aztán ezek vala­hogy eljutottak Tapolczai Sándor­hoz, aki már akkoriban népmű­vészként dolgozott; ő igazított út­ba, segített megtanulnom faragni. A nagypapám igen ügyes kezű em­ber volt, biztosan az ő génjeiből örököltem. Én két embernek ad­tam tovább a tudásomat nagy örömmel. Legbüszkébb arra a fali­képre vagyok, amin azt örökítettem meg, amikor Berzsenyi Niklára jö­vet az erdőben a bakonyi betyárok­kal találkozott. Ezt sokan meg­csodálták, még­sem adtam sen­kinek, annyira kedves nekem. Ma már csak ritkán faragok. A kezem tönk­rement az évti­zedek során. A faragás csak ránézésre könnyű foglalkozás. Nagy erő kell hozzá, abból pedig - hiába a fantázia és a lelkesedés - kevés maradt. ■ ___________________________Niklai olvasóinkat arról kérdeztük, milyen jövőt látnak a faluban?_____________________________ Ma rasztalnák a Berzsenyire kíváncsi turistákat Burza Istvánná: - Én itt szület­tem a faluban, Takácshegyen. Nincs jó helyzet­ben a falu. Nagyon kevés a fiatal és az öregek is fogynak. Ennek ellenére nem látom kilátás­talannak a jövőt. Olyan adottságok­kal rendelkezik a település, amit már régen ki kellett volna a jövő érdekében használni. Azt gondolom, a falusi turizmus­nak lenne esélye itt. A település is­mert Berzsenyi miatt és minden megvan a falusi környezetből, ami érdekes lehet a gyerekek számára és van nyugalom, ami értékes le­het a pihenni vágyó felnőttek szá­mára. Ennek fellendítésére elen­gedhetetlen lenne a szálláslehető­ség, ami ma még hiányzik. Harangozó Lajos vállalkozó: - Én itt építkeztem és itt működik a vál­lalkozásom. Ez arról kéne árul­kodjon, hogy én optimistán látom Niklán a jövőt. Sajnos azonban nem így van. A re­alitás nem engedi, hogy álmodoz­zunk. Minden évben kevesebben vagyunk, fogy a lakosság. Az így üresedő házakat pedig rendszerint németek vásárolják meg. Ez csak annak jó, aki a házát eladja, mert többet fizetnek érte, de annak aki a faluban él, nem. A németek keve­set tartózkodnak itt, támogatás utá­nuk nem jár és nem is helyben fo­gyasztók. Ha nem sikerül munkát ide hozni és ez így folytatódik, saj­nos nem lesz jövő Nitóán. Doniján Nándor iskolaigazgató: - A falu jövőjét tekintve legfontosabb a foglalkoztatás helyzetének javí­tása. Ennek meg­oldását kétfé­leképpen tudom elképzelni. Vagy térségi összefo­gással, a környé­ken letelepíteni munkaadókat, vagy Marcaliban még több munkalehetőséget te­remteni, amit megfelelő közleke­déssel elérhetnek a falvakból. Ami jövőt jelenthet még Nikla számá­ra, az a Berzsenyi hagyomány. Ezt ügyesebben kéne kihasználni, a Balatoni idegenforgalmi szezonra is építve és olyan programokban gondolkodva, amik egész évben és esetleg egy-egy hétvégére ven­déget hozhatnak. Lancz János polgármester: - Minden évben 20-30 fővel csökken a lakosság száma. Ez a település minden intézmé­nyére és a falu jö­vőjére is kihat. Ennek ellenére bi­zakodóan kell néznünk a jövőt. Ipart telepíteni egy ekkora településnek, szakkép­zett munkaerő nélkül, lehetetlen­ség. Pillanatnyilag egyetlen megol­dás látszik: a turizmusból próbá­lunk hasznot kovácsolni. A régi is­kola épületében egy centrumot ké­ne kialakítani, amiben a konyha az intézményeket is kiszolgálja és a turizmust is, valamint szálláslehe­tőség is van ott. Évente több ezer vendég érkezik ide, ezt kellene a jö­vőnk érdekében kihasználni. Darabos József, a Berzsenyi emlékmúzeum vezetője: - Nem látok túl biztató jövőt, de remény azért van. Pilla­natnyilag a fiatal­ság kénytelen el­menni a telepü­lésről, mert nincs semmiféle lehető­sége helyben. Sem munkára, sem kultúrára, sem szórakozásra. Megoldás az lenne, ha Marcaliban a kevésbé képzett emberek is el tudnának helyezkedni. Én évekkel ezelőtt is azt mondtam, hogy a fenyvesi kis­vasút meghosszabbítása nagy le­hetőséghez juttatná a háttértele­püléseket. Most is ez a vélemé­nyem, Niklán is segíthetne fellen­díteni a falusi turizmust, ami valóban a jövő ígérete lenne. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8706 Nikla, Berzsenyi utca 51. Telefonszám: 85/336-104 Ügyfélfogadás: hétfőtöl-csütör- tökig 8-16 óráig pénteken: 8-14 óráig Nikla költségvetésének teljes összege: 93 millió 200 ezer fo­rint. Ebből személyi és dologi ki­adásra, 69 millió 200 ezer forin­tot költenek egy évben. A falu évente 3 millió 600 ezer forintot fizet ki a különféle társulások fenntartására. Legtöbb pénz a szociális kiadásokra megy el. Évente 14 millió forintot költe­nek az egészségügyi és szociá­lis célokra. Fejlesztésre 6 millió forint jut. MUNKÁT AD AZ ERDŐ A falu legnagyobb munkaadója az önkormányzat. Ezen kívül a faipari tevékenységet végző Bopaár Kft ad még munkát a helybelieknek. Alkalmi munkát a környékbeli erdőbirtokosság és az erdészet biztosít. Legtöbben azonban kénytelenek naponta utazni a munkáért. Marcaliban és Lengyeltótiban keresik meg legtöbben a kenyérre valót. A KÖZSÉG KORFÁJA A lakosság teljes létszáma: 758 fő 17 éves korig: 186 fő 18-60 éves korig: 411 fő 60 év felett: 161 fő KÉT BOLT, HÁROM KOCSMA A niklaiak két élelmiszerboltban vásárolhatják meg a legszüksé­gesebbeket. Legtöbb vásárló hónap elején szerzi be a tartós cikkeket, az utóbbi években azonban sokan inkább Marcali­ban vagy Kaposváron végzik a nagybevásárlást. A kocsmákban a bor és a sör a legnépszerűbb. Mindig ezekből fogy a legtöbb. A CSODÁLATOS HARANG A falu barokk templomának kis- harangja csodás erejével, 1811- ben még a falut sújtó eddigi leg­nagyobb viharral is megpróbált szembeszállni. A falusiak ugyan-’ is csodatevőnek gondolták a ha­rangot, mivel azt éppen a temp­lom építésekor a berekszél vizé­ben találták. Úgy tartották, hogy ha a víz hozta, meg is véd a víz ellen. NIKLÁN ÁLRUHÁBAN Az idősek között sokáig tartotta magát az a történet, miszerint Kossuth Lajos 1860-ban álruhá­ban a faluban járt, és a Berzse­nyi emlékhelynél gyújtó hangú nemzeti érzelmű szónoklatot tar­tott. A jelenlévők biztosra vették, hogy az ismeretlen idegen Kos­suth volt, aki ezért az alkalomért titokban hazatért. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom