Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-30 / 75. szám
HUH 2002. Mákius 30., Szombat HÚS V É T 9. OLDAL Húsvét M. S. mester (XVI. század): Feltárás A karácsony mellett a legebb családi ünnepünk a húsvét tavasz a természet megújhása, amely reményt hoz egyebetözt a bőségesebb, változatosaháp- lálékra. Nem véletlen, hog^pogány időkben az új évet is tisz- szal ünnepelték szerte a vfon. A húsvét tehát a tavaszkösatés igazi nagy ünnepe is. Húrt a kereszténység legnagyobbne- pe, hiszen ezen a napon ünael- jük Jézus Krisztus feltámasát. Az egyházban a nagyhét riel- tetése, hogy megemlékeink Krisztus szenvedéseiről. El a héten ér véget a 40 napos t, és újjászületik a természet. Agyhéten csütörtökjén megszk a harangozás: a harangok Róba mennek közismert szólás sint, s legközelebb csak nagyszba- ton szólalnak meg újra. Eziap egyben Jézus szenvedéek kezdete is. Nagypéntek Jézus kerdia- lálának emléknapja, a nagyobb böjt és gyász ideje, én- teki napot általában szereét- lennek vélték. Ilyenkor titák az állattartással és földművisel kapcsolatos munkákat, neizí- tottak tüzet, és nem sütötke- nyeret sem. Húsvét megünlé- se már nagyszombat déluán megkezdődik. Ismét megal- nak a harangok, s akkor éget a nagyvennapos böjt, a hús/a- ló tartózkodás - innen szánik az ünnep magyar elnevezés A nap legfontosabb esemé: a templom keresztelővizér a megszentelése volt. Azt taék erről a vízről, hogy akit eör ezzel az „új vízzel” megkerülnek, egész életében szeriés lesz. A régi húsvét legszebb aé- nye volt az ételszentelés, élelőtti misére gondosan elértett, kendővel letakart kral mentek a hívek, húsvéti át, bárányt, kalácsot, tojást, ség bort is vittek megszentelt a templomba. A pap megáldaz ételeket. A hosszú böjtöléín ezeknek az ételeknek a fogyasztásával kezdődött iá húsfogyasztás, a „hús vétcA húsvéti ételszentelés egyil- vakban még máig is élő b- mány. Az ünnep szinte álti eledele a húsvéti báránz Krisztust jelképezi. Végül aé- gebbi eledelek közé tartozb- jás, ami az élet és újjászülel- képe. Ahogyan a tojásból et kel ki, úgy támad föl Kriszta sírjából, az emberek megví- ra. A sonka a parasztélet gaá- gi és kultikus rendje köveiben vált - már igen régen zeteS húsvéti eledellé. Húst- fő a locsolkodás ideje. „Fölüt Jézus, mondják az írások, V tő hétfőre buzognak a forrt - szólt a népi rigmus. A víz tó, termékenységvarázsoló ee vetett hit az alapja a húsv- csolkodásnak. Húsvéti összeállításunk >- jcu az újjászületés. _______§ Az újjászületés édes terhével Segélykiáltás az utolsó esélyért A fiatal nő sokáig hordta magában az emléket. Nem beszélt róla senkinek. Úgy érezte, a titkot csak ő birtokolhatja. A vágy mégis élt benne, hogy egyszer, legalább egyszer elmesélje valakinek: mi történt vele „odaát”. Mert, hogy OTT volt, abban egy pillanatig sem kételkedett. Az élmény átalakította lényét s egész életét. A halál eljövetelének tudata többé nem félelemmel, hanem megnyugvással töltötte el. Hiszen látta a csodát, amiről még harminc év elteltével is úgy érzi: nem lehet szavakkal megformálni. Ekkor valaki Moody könyvét említette neki, és megtört a jég. Halálközeli élményét megosztotta vele. Azzal a valakivel, akiről azóta meg is feledkezett, mert nem a személye volt a fontos, hanem az, hogy fogékony volt az élmény iránt. A különleges élményt, amelyet mint azóta kiderült, a világon már nagyon sokan megélték, azonban csak nevének titokban tartásával mesélte el.- Két kisgyermek édesanyjaként huszonhat évesen súlyos, kivérzéses állapotban szállítónak a kórházba, ám a tünetek okát hosszú ideig nem tudták megszüntetni az orvosok. Borzalmas kínok közepette, altatás nélkül feküdtem a műtőasztalon, amikor hirtelen elmúlt minden fájdalmam. Nem érzékeltem a körülöttem levőket, és csak egy csodálatos tejfehér, vakító fényességet láttam. Úgy éreztem, hogy testemből küépve csak az érzékszerveim léteznek. A fehér fény részeként szálltam egyre följebb, miközben elmondhatatlan boldogságot éreztem. Mintha az egész világ szeretete árasztotta volna el lényemet, ami testetlen volt ugyan, de mégis látott és hallott. Istenem, ha ez a halál, müyen csodálatos meghalni! - fogalmazódott meg bennem, miközben leperegtek előttem életem filmkockái. Láttam a kisgyermekeimet a kórház szökőkútjánál játszani. S láttam az orvosokat, ahogy körbevesznek és beszélgetnek: - Most érzem a pulzusát - mondta az egyik. - Én nem érzem - igy a másik. A következő másodpercben aztán ismét átjárta testemet a fájdalom. Eltűnt a mindenemben szétáradó fehérség. Ott feküdtem az életemért küzdők között, és megsejtettem: még nem jött el az én időm. A csoda elmúlt, helyébe az eszméletvesztés sötétsége, majd az ébredés jött. Az élet, amely másodpercekre megajándékozott az örökkévalóság szépségével. Mint a világon szinte mindenütt, nemrégiben hazánkban is többen kezdtek érdeklődi a halálközeli élmények iránt. Moody Élet a halál után című könyve hozta meg az áttörést. Orvosok, pszichiáterek, teológusok részvételével megalakult Budapesten a Halálközeli Állapotokat Kutató Alapítvány, amely az azonos élményen átesett embereknek segít ennek a feldolgozásban. Ha ugyanis ez nem történik meg, súlyos pszichés zavarokat okozhat. Szükség van tehát olyan támogatókra, akik elsősorban a meghallgatással segítenek a történések feldolgozásában. Az alapítvány néhány megyében, köztük Kaposváron is szervezett már klubot, ahol civilek bevonásával kisebb csoportokban elmondhatják történeteiket a halálközeli állapotokat megélők. Az alapítvány elnöke dr. Liptay Wagner András egyesült államokbeli tapasztalataira támaszkodva szervezi a hazai hálózatot. Nemrégiben dr. Papp Lajos szívsebész professzorral a megyeszékhelyen tartottak e témában előadást.- Hosszú ideig éltem úgy, mint bárki más. Nem túlzottan vallásosan. Annak ellenére sem, hogy élt bennem egy ilyen gyermekkori élmény - osztotta meg a halálközeli állapotok kutatására irányuló érdeklődésének eredetét a téma elkötelezettje, Liptay Wagner András közgazdász. - Majd elolvastam Moody könyvét és még kettőt, mert annyira megfogott a jelenség, s rájöttem: sokunkat foglalkoztat. Ez egy világjelenség, amelyet az újraélesztési eljárások alakítottak ki, s amely hat a morálra, az erkölcsre. Mindez egybeesett a magyarországi rendszerváltással, s tudtam: az embereknek kell ez a tartás, az új etika és morál, amit a jelenlegi vadkapitalizmus nem korlátoz. Állami korlátozás híján ugyanis a saját korlátáinkra hagyatkozunk. Á téma szociológiai szempontból is fontos lehet, de nem szabad megfeledkezni az emberi oldaláról sem. Már Amerikában hallottam: a halálközeli élmény ugyan pozitív, de az utóhatásai nem mindig azok. Az egyéntől függ, hogy miként dolgozza föl. Létezik olyan ember is, akire a halálközeli élmény olyan nagy hatással van, hogy az újraátélésért még az öngyilkossággal is megpróbálkozik. A gyerekek 21, a felnőtteknek pedig négy százaléka kísérli meg ezt tíz éven belül. Nemrégiben történt: egy halálközeli élményen átesett fiút nem tudott meggyőzni a pszichiáter, és mintegy tucatnyi kezelés után mégis csak elkövette az öngyilkosságot. Ezért kell a megértést erősíteni az emberekben, s ezért hoztuk létre segítőként a Revital Alapítványt. (Folytatás a 10. oldalon) Bűnözők nincsenek. „Csak” emberek vannak... Gyarlók, néha megbotlanak, hibáznak, nem tudnak kikerülni saját ördögi körükből. Elbuknak, megbűnhődnek, s újra megpróbálnak kapaszkodót találni, hogy újjászülethessenek. A bíróság hivatásos pártfogói naponta tanúi a tragédiáknak és a csodáknak. A börtönből szabadult, megbélyegzett ember küzdelmének - azért, hogy embernek tartsák -, s aztán a keserű csalódásnak, hogy ő már sohasem moshatja le magáról a bűnt... S néha a csodának, amikor - bár a múltjuktól nem tudnak szabadulni - mégis sikerül emelt fővel új emberként élniük. A Somogy Megyei Bíróság hivatásos pártfogói, Illés László és Szabó Tamás elé évente több száz ügy kerül. Pártfogoltjaik között vannak olyanok, akik egyszer megbotlottak, olyanok, akiket a szükség vitt rá arra, hogy letérjenek a helyes útról, akik egy megmagyarázhatatlan, őrült pillanatban nem láttak más kiutat, és olyanok is, akiknek már létformájukká vált a bűnözés. Egy dologban azonban valamennyien hasonlítanak egymásra: amikor a büntetésüket letöltik, megfogadják, hogy soha többet nem mennek vissza a börtönbe. Ám hogy ez sikerül-e? Illés László szerint a legnagyobb baj, hogy ezek az emberek a társadalomtól nem kapják meg a várt segítséget. A börtönben, bentről gyönyörűnek látják a „kinti világot”, álmokat szőnek. S amikor kijönnek, a megvalósult álmok helyett keserű csalódások várják őket. Sokszor nem elég az elszánt megjavulni vágyás. A roma származású fiatalember például többször állt pártfogói felügyelet alatt, megjárta a börtönt is. Amúgy csendes és jó szándékú. Minden munkát elvállal, és lelkiismeretesen dolgozik, hogy megéljen. Ha van munkája, akkor tisztességes, becsületes életet él, és lelke mélyén tudja: ez az ő igazi énje. Nemrégiben azonban azzal kopogtatott pártfogó felügyelője ajtaján: valószínűleg hamarosan visszakerül a börtönbe. Nincs más választása. Hónapok óta nincs munkája, és legközelebb április végén lesz lehetősége arra, hogy újra dolgozzon. Addig pedig éhen hal... Annak ellenére, hogy sokszor reménytelennek tűnik a harc, Somogybán nem olyan rossz a helyzet: itt a büntetettek 70-80 százaléka a pártfogói felügyelet idején nem kerül vissza a börtönbe, és sokan közülük - akik találnak kapaszkodót, akik mellé odaáll a családjuk - utána sem. Mint az az idősödő férfi, aki számtalanszor megjárta a poklot, kisstílű bűnözőként élete nagy részét börtönben töltötte. Legtöbbször csak „balhéból” lopott. Aztán amikor már nem is remélte, amikor úgy érezte, hogy végleg elpocsékolta az életét, vele is megtörtént a csoda. A beszélőn a börtönben meglátott egy asz- szonyt, aki egyik ismerősét jött meglátogatni. Megismerkedtek, levelezni kezdtek. És amikor a férfi kilépett a börtönkapun, az asszony ott várt rá. Azóta összeházasodtak, mindketten dolgoznak, és ha a férfi meg is inogna néha, a párja kedvéért, erejéből és szeretetéből merítve mindig az új életét választja. Illés László szerint nemcsak azoknak van esélyük arra, hogy „újjászülessenek”, akik kisebb bűncselekményeket követtek el, hanem azoknak is, akik a legsúlyosabbat: embert öltek. Sőt, éppen ők azok, akik sohasem kerülnek vissza a rácsok mögé. Ők soha nem mondják, hogy szégyenük magukat, hogy megbánták, amit tettek. Nincs bűnbánat. Azt mondják: letöltötték a büntetésüket és megfizettek mindenért... A fiú szinte még gyerekként, tizenévesen sok kisebb bűncselekményt elkövetett. Aztán elege lett mindenből, és külföldre ment. Úgy látszott, rendeződik az élete: munkát talált, és társra is lelt. Egy őrült pillanatban, ittasan elkövetett egy szörnyű tettet: megölte élettársát és annak a kisgyermekét. Az életfogytig tartó szabadságvesztését itthon töltötte le, 25 évet ült. Fiatalon került be, és megkeseredett, éltes férfi lett, amikor szabadult. Mégis sikerült újrakezdenie mindent, mert segítő kezet nyújtott neki a családja: a nővére és sógora állt mellé. Munkát keres, és megpróbál újra talpra állni. Tulajdonképpen egyszerű: egyetlen esély, ami még mindenkinek jár. Amit talán még a legreménytelenebbnek tetsző helyzetben is meg lehet találni. Esély, ami lehet, hogy az utolsó, és lehet, hogy nagyon halvány. De élni kell vele. És meg kell adni azoknak, akik élni szeretnének vele. JAKAB EDIT Nem biztos, hogy az élet és a halál közötti mezsgye egy kicsit nem átjárható. Átsétálunk, átvándorlunk egyik oldalról a másikra, de nem tudjuk pontosan, hogy mikor kezdődik a halálunk és mikor az újbóli élet. Varázslatos hangulat illatos jácinttal A tulipánok, az illatos jácint és a kék ibolya tavaszi hangulatot varázsolt a terembe, s akár csak a sárga szirmú nárciszcsokor és az üdén nyíló gyümölcsfavirág a vázákban, az évről évre megújuló természet csodáját idézik a legkisebbeknek. Zizegő szárnyú, színes papírpillangók repülnek a lámpákon, és báránykáról, kisnyúlról, pirostajásról énekelnek az óvodások a hűvös márciusi délelőttön.- Az idén sokkal nagyobb fészket csinálok a nyuszinak, mint tavaly, mert egy igazi nagy biciklit szeretnék kapni - avatott be a titkába a középsős Fanni, s hatalmasra tárta a kezét, hogy megmutassa mekkorát. - De azt a nyuszi nem bírja el - intette le Dani, hogy kezdetét vegye a licit: kinek a nyuszija az erősebb, az ügyesebb és a leleményesebb.- Az óvodásnak hatalmas a fantáziavilága, a misztikus és kitalált dolgok jól megférnek benne. A húsvét valami csoda a gyerek számára; egészen más, mint a hétköznapok, Nevelőerő is rejlik az óvodai kertészkedésben más a hangulata. Egy kicsit mesés légköre van, és ez elvarázsolja a kicsiket, ők is részesei lesznek a csodának. A varázslat persze nemcsak az ajándékban rejlik - még számukra sem! -, hanem a bensőséges ünneplésben, a rokonlátogatásban és a vendégvárásban, amely ma már egyre ritkább a családok életében, s éppen ezért teszi kivételessé az ünnepet. Sajnos, évről évre több FOTÓ: VARGA GYÖRGY gyerek számol be arról, hogy náluk elmaradt az ünneplés, nemcsak anyagi, hanem egyéb okokból - például van olyan vallás, amely kifejezetten tiltja -, és hogyha ők más szemléletű felnőtté válnak, mint a szüleik, akkor egy életen át érzik fájó hiányát - mondta Cs. Nagyné Sípos Edit pszichológus. Baloghné Tiszai Zsuzsanna, a nagykanizsai Attüa utcai óvoda pedagógusa elképzelhetetlennek tartja, hogy az óvodában ne legyen helye a húsvéti készülődésnek. Az ablakpárkányokra muskátlit és árvácskát tesznek, virágfüzérekkel díszítik a csoportot és az apró kezek meglepetést készítenek a szülőknek. Az óvónő azt mondta: a húsvét a tavaszvárás és a népszokások őrzése mellett a családról, a szeretettől és az összetartozásról is szól, ezért nagyon fontos helye van a kicsik életében, így az óvodában is hetekig beszélnek róla. A csurgói Napsugár óvodában pisszenés sem hallatszott a csendben, Kovács Gyuláné óvónő az utolsó vacsoráról mesélt az apróságoknak. - Jó ember volt Jézus, mert meggyógyította az embereket, még a halottat is feltámasztotta. Nem érdemelte meg, hogy keresztre feszítették - summázta a történet végén Viola Gergő a hatévesek igazságérzetével. - Láttam a képen, hogy vérzett az oldala és a katonák közben sakkoztak meg gúnyolódtak, de nem sokáig kell szomorkodnunk, hogy meghalt, mert húsvét- kor feltámad - tette hozzá sietve. - A természet is feltámad, kihajtanak a fák, és előbújnak a bogarak - így Gyenes Luca. Az ovisok évek óta minden ősszel levelekkel takarják be a földet az óvodaudvar egyik szegletében, s amint felragyognak az első tavaszi napsugarak, sietnek kitakarni. A száraz levelek alól előbújó fürge százlábú és a kényelmes csigák, a mocorgó földigiliszták és a vaspondrók valamennyien az újjáéledő természetről mesélnek, a nagycsoportban kialakított élősarok pedig a kerti virágok színkavalkádjával idézi a tavaszi megújulást, amelynek a húsvét a szószólója. Az iskolába készülő Szabó Eszter hosszasan gondolkodott, mielőtt válaszolt volna a kérdésre: miért várod az ünnepet? - Kapok igazi, élő nyuszit és ajándékokat is - mondta végül -, de a legjobb mégis az, hogy a nagymamánál leszünk; nem kell dolgozni menni, és együtt lesz az egész család. VARGA ANDREA
