Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-29 / 74. szám

6. OLDAL 2002. Március 29., Péntek :l4?: B HIVATAL A SZOMSZÉDBAN Önálló jegyzőség nincs a kis fa­luban, így az újnépiek ügyeit a szomszédos Babócsán intézik a körjegyzőségen. A hivatal címe: 7584 Babócsa, Rákóczi utca 12. Tel/fax: 82/491-012. Ügy- félfogadás mindennap van: hét­főtől csütörtökig 7.30-tól 16 órá­ig tart nyitva a hivatal, pénteken 7.30-13 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 69 18 évesnél fiatalabb: 13 19-56 éves: 31 56-60 éves: 4 60 évesnél idősebb: 21 SZŰKÖS A KÖLTSÉGVETÉS A kisközség önkormányzata az idén 6 millió 757 ezer forintból gazdálkodhat. Ebből mindösz- sze 200 ezer forintot szánha­tott felhalmozásra a képviselő­testület, a többit kénytelen az alaptevékenység ellátására for­dítani. Ebből is látszik, milyen kevés a pénze, bár több a tava­lyinál: akkor csak 4,67 millió forinttal gazdálkodhatott. Most 1,78 millió forinttal kell hozzájá­rulnia a babócsai intézmények fenntartásához, amelyek az új­népiek ellátásáról is gondos­kodnak. 536 ezer forintba ke­rül a körjegyzőség, 1,67 millió­ba az iskola, 110 ezerbe az óvoda, 40 ezerbe az orvosi ügyelet és 30 ezer forintba a gondozási központ működésé­nek a támogatása. Újnépen csaknem kétmillió forint a szo­ciális kiadása. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK Meghatározó munkáltató nincs a faluban; az önkormányzat egész évben egyetlen közhasz­nú munkást foglalkoztat. A ve­gyesboltot a görgetegi vállalko­zó maga vezeti, nincs szüksége alkalmazottra. Alkalmi munkát adnak a betelepült külföldiek a portájuk körüli teendők elvégez­tetésével. A lakosok nagy része - egyharmada - nyugdíjas, a harmincegy munkaképes közül néhányan a környék települései­re járnak el dolgozni, de a több­ség munkanélküli. MEGNYUGTATÓ ELLÁTÁS Miután a községből kivonult a barcsi áfész, évekig zárva volt a bolt. Azóta nagy nehezen sike­rült kereskedőt ide csábítani. Mivel a lakosság vásárlóereje nem elég egy üzlet eltartásá­hoz, csak önkormányzati támo­gatással találtak az üzlethez üzemeltetőt. A lakosság itt vásá­rolja meg az alapvető élelmisze­reket, s főként az olcsóbb cik­keket veszi. Ez a kis üzlet azon­ban bármilyen igényt kielégít, mert a kereskedő a következő nyitásra szállítja a kért árut. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA; GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓIG BACHER DÓRA RINYAÚJNÉP ÖKUMENIKUS IMAHÁZA. A kis település arculatát elsősorban a nemrég elkészült ima­ház határozza meg. A község központjában áll, s jó néhány évig tartott, míg az embereknek sikerült föl­építenie, s mert kevés volt a pénzük, minden évben erre takarékoskodott az önkormányzat. A falu lakos­sága katolikus és református felekezetre oszlik, az imaházat közös használatra építették. _____ ■ In dulatokat szül az elzártság A legtöbb falu hétköznap délután megélénkül; akkor már ráérnek az iskolások, s olyankor ér­keznek haza a busszal a dolgozók. Rinyaújnép azonban ilyenkor is kihalt. Mindössze 67 lako­sa van a falunak; többségük nyugdíjas, aki szép időben a kertjét műveli, s ha esik, tévéz- get, és másnaponta elsétál a boltba. Mindössze hárman várták a buszt, és ugyanennyien szálltak le róla. Sáfár István a felesége érkezését vár­ta. - Harminc éve költöztem ide Homokszentgyörgy- ről, ahol a téeszben dolgoztam. Amikor Újnépre jöt­tem, még nem volt ennyire messze mindentől ez a fa­lu. Több mint kétszázan lakták, ma pedig félszáznál alig valamivel többen. Az önkormányzat jó gazda, de egymaga kevés a boldoguláshoz. Amire futotta, azt megtette: komfortosabb a falu, de csökken a lakossá­ga, és egyre nehezebb az élet. A komfortérzetet nagyban javította, hogy sok év után ismét van boltja a falunak. Az emberek azt mondják, nemcsak működik, de Tihanyi Pál jól vég­zi a dolgát. Vele kötött szerződést az önkormányzat, és így végre megfelelő az ellátás. Az üzlet hetente há­rom nap van nyitva. - Kedves és segítőkész a boltos. Mindent megszerez, amit csak kérünk - mondják ró­la a falubeliek. Sáfárék hozzáteszik: még a rádiójukat is elvitte javíttatni. Csökken a kis zsáktelepülés lako­sainak a száma, pedig vannak betelepülők is. Szíve sen jönnek ide romák és külföldiek. Az előbbiek azért, mert megfizethető házakat találnak, az utóbbi­akat vonzza a csönd és a nyugalom. Már hét német családnak van háza. S bár az év nagy részében itt lak­nak, a falusiakkal nem keresik a kapcsolatot. Mégis örülnek nekik, mert a házukat szépen rendbe teszik, és főként némi munkát is adnak a helybelieknek.- Tizenkét év alatt értünk nem sok történt itt. So­káig falugyűlést, fogadóórát sem tartottak, annyira nem adtak a véleményünkre. Ma már vannak gyűlé­sek, de a kutya sem megy el. Nem látjuk értelmét; ha ott vagyunk, akkor sem hallgatnak meg - mondta Mester Jenő. - Ez az önkormányzat csak elutasítani tudja a szegényembert. Nem itt tartana a falu, ha má­sok vezetnék. Nem pályáznak semmire; arra hivat­koznak, hogy a csaknem hatmilliós költségvetésből nem futja másra, mint az alapfeladatok ellátására. Azt sem értem, miért nem alkalmaznak több közhasznú munkást. Az embereknek lenne megélhetésük, és a falut is rendben tartanák. Másutt tucatszám dolgoz­nak a köz hasznára, és olyan szép falvakat látni, hogy az ember csak szégyenkezik a sajátja miatt. Rinyaújnépen egyetlen közhasznú munkást foglalkoztatnak, pedig itt sem ár­tana kitisztítani az árkokat, meg­szépíteni a közterületeket. A kül­földi is másképpen jön ide, ha gondozott a falu. A munkanélküli férfi és a szomszédai azt sem értik: miért zsáktelepülés még mindig a fa­lu, amikor egy kilométernyi utat kellene építem. - Más zsák­falvak évek óta sürgetik az út­építést, mert megértették, hogy ettől függ a jövőjük. Rinyaújnép a mai napig nem adott be ezzel kapcsolatban egyeüen pályáza­tot sem, és soha sehol el nem hangzott, hogy ide utat kellene építeni. Pedig nem kellene sok: csak 4,5 kilométerre van tőlünk Rinyaújlak és a 68-as főút, s csupán egy kilométerre Bakháza. Bárhová akarunk eljutni, most csak nagy kerülővel mehetünk. Ebben a faluban nemcsak idősek laknak; a fiatalokra is kel­lene gondolni - mondta Mester Jenő.- Ez az önkormányzat bevezette a vizet, a gázt; van már telefonunk és imaházunk. Mindezt sok­éves takarékosság eredményeként sikerült elérnünk - mondta Kiss Józsefné polgármester. - Kevés a la­kos, kevés a pénz. Ma az önkormányzat működteté­se is nehéz, mivel az állam egyre kevesebb pénzt hagy az önkormányzatoknál, mára gyakorlatilag el­lehetetlenültek a települések. Az úttal az a gond, hogy sem Bakházának, sem Rinyaújlaknak nem ér­deke a megépítése, a települések összefogása nélkül pedig még pályázni sem lehet. Sokba kerül az útépí­tés, akkor már fontosabb volna, hogy abból a pénz­ből megcsináltassuk a belső útjainkat. Többen azt kifogásolják a faluban, hogy nem pályázunk. Sok fó­rumon elmondtam már: önrész nélkül senki nem pályázhat. Ha nem tudjuk felmutatni a tervezett be­ruházás összegének egy részét, akkor az állam nem ad hozzá támogatást. Nincs könnyű helyzetben ma Rinyaújnép és egyetlen polgára sem. Emiatt azon­ban nem kellene egymásnak esnünk, és egymást hi- . báztatnunk, hiszen mindannyian egy csónakban evezünk. ■ Orgonát kapott a gyülekezet Több mint fél évszázad múltán újra orgona kíséri a zsoltárokat, dicséreteket. Istent azonban már nemcsak a reformátusok, hanem a katolikusok is magasztalják: közös a templomuk. Az egykor színtiszta református falut ugyanis a háborúban súlyos csa­pás érte: elpusztult a temploma és megcsonkult a tornya. A 300-400 lelkes gyülekezet az évek során megfogyatkozott, mert az évek során sokan elván­doroltak Újnépről, és egyre öreg­szik a lakosság. A maroknyi re­formátus gyülekezet még őrzi ha­gyományait, az életet jelentő hi­tet. S ereje is megújult, mikor föl­épült lelki hajlékuk és ötven év után először tértek be istentisz­teletre. A templom teljes helyreállítása - jelentős önkormányzati segít­séggel - 2,5 millió forintba került. A közelmúltban pedig orgonával is gazdagodott; egy Balatonbog- lárra elszármazott hittársuk ré­vén jutottak hozzá. Közben villa­mosították a harangot, ennek a költségeihez dr. Gyenesei István járult hozzá. A harang szavára többnyire csak akkor figyelnek az új népiek, ha temetésre kondít- ják meg; itt már csak az idősek őrzik az esküvő és a keresztelő emlékét. Havonta egyszer jön Oláh Lajos református lelkész Csokonyavisontáról, hogy isten­tiszteletet tartson. S hogy fiata­lokkal töltse meg a templomot, az énekkar is elkíséri nagyobb ünnepeken. ■ Turistaszállót Tábla hirdeti a vegyesbolton, hogy ebben a házban született a falu legismertebb szülötte, Gábor Andor Kossuth-díjas író, újságíró, aki kabarétréfáival és sanzonjai­val vált ismertté a múlt század második évtizedében, majd 1950- ben alapító főszerkesztője volt a Ludas Matyinak. Az ő egyik írásá­ból készítették a Dollárpapa című a szülőházba nagy sikerű filmet is. Az író szülő­háza a kis falu legnevezetesebb épülete. Ha lenne rá pénze az ön- kormányzatnak, akkor turista- szállóvá alakítanák, az épület két­harmad része ugyanis üresen, ki­használatlanul áll. A korábbi években Gábor Andor leszárma­zottai rendszeresen tartottak itt megemlékezéseket. __________■ In nen már nincs tovább út Horváth Rózsa családja bízik abban, hogy előbbre juthatnak a következő években Aki ide került, annak innen már nem nagyon vezet tovább út. Mi a jelenleginél is rosszabb körül­mények között kezdtük Darvas­pusztán. Onnét jöttünk ide, s itt ragadtunk - mondta a háromgye­rekes asszony. Horváth Rózsáék a falu legutolsó épületében, egy öreg tömésházban laknak. S ezért havonta négyezer forint lakbért fizetnek.- Bízunk benne, hogy előbb- utóbb tovább tudunk lépni - mondta Horváth Rózsa. - Vala­melyik városba szeretnénk eljut­ni, és akkor a szociálpolitikai tá­mogatással lakást vennénk. A pá­rom a legszívesebben Budapestre menne. Azt mondja, ott mindig van munka, és akkor*biztos len­ne a megélhetésünk. A férfi szakmája kőműves, de jelenleg munkanélküli. - Dolgoz­na, de hát nincs munka. Nap­számba nem megy el, mert ott többnyire borban fizetnének, ő pedig nem iszik - magyarázta az asszony. - Munka sajnos, sem itt, sem a környéken nincs, támoga­tást pedig hiába is kérnénk az ön- kormányzattól. Akkor sem segí­tettek, amikor babát vártam, és igen nagy szükség lett volna a se­gítő kézre. Túl sok volt a magzat­vizem, emiatt nem maradt meg a pici. Most ismét a negyedik hó­napban vagyok, de szerencsére eddig minden rendben van. __■ ______ RlNYAÚJNÉPI OLVASÓINKAT KÉRDEZTÜK! MIT ŐRIZNE MEG ÉS MIN VÁLTOZTATNA ELSŐSORBAN A TELEPÜLÉSEN?_______________ Me gtartanák Újnép csendjét, megszüntetnék elzártságát Borovics Lászlóné alpolgármester: -Leginkább az összefogás hiányzik. Összetartással so­kat lehetne lendíte­ni a falu helyzetén. Olyanokkal, saj­nos, nem lehet dol­gozni, akik még a saját portájukat sem tartják rend­ben. Rinyaújnép- nek kevés a lakosa, az itt élőknek olyanoknak kellene lenni, mint egy nagy család. Ehelyett ma az egyik er­re húz, a másik arra, s mindenki cso­dálkozik, ha nem halad előre a sze­kér. Ilyen kis faluban ha csak né­hány hőzöngő van, már megkeseríti a többség életét. Hiába igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, annak a néhánynak semmi nem elég. Ugyanakkor épp ők vannak leghátul a sorban, ha cselekedni kell. Juhász Jánosné nyugdíjas: - Bara­nyából költöztem ide, s két okból vá­lasztottam Rinya- újnépet: az egük az volt, hogy itt ol­csón jutottam ház­hoz, a másik meg az, hogy a falu és a környéke emlé­keztetett a szülőfa­lumra, Hidasra, Bonyhád környékére. Nem bántam meg a választásomat. Ami azonban gondot okoz: hiányzik a fiatalság, pedig mindenképpen növelni kelle­ne a számukat. Jól tudom, ez nem egyszerű dolog, hiszen ahhoz a kör­nyéken jól fizető, biztos munkahe­lyekre lenne szükség, a faluban pe­dig szórakozási lehetőségekre. Ma itt sem az egyik, sem a másik nincs. Többet kell tennie az önkormány­zatnak a fiatalok megtartásáért. Pecsét József nyugdíjas: - A kö­zelben születtem, Bakházán. Tud­tam, hova jövünk, amikor ide költöz­tünk. Csöndes, bé­kés, tiszta levegő­jű volt régen is ez a kis falu, és ebben nem változott. Té­len kicsit nehéz a közlekedés, hi­szen távol vagyunk a fontosabb utaktól, s amire ide érnek az úttisz­títók, már magától is elolvad a hó. Korábban sok gondot okozott a bolt hiánya. Szerencsére mára ez is megoldódott, így az ellátással sincs gondunk. A szomszédunk rendes német ember, megférünk egymás mellett. Négy éve vagyunk újnépi­ek. Az itteni mellett Bakházán is van egy házam, azonban már job­ban érzem magam itt, mint odaát. Bogdán Hajnalka munkanélkü­li: - Egy üyen elzárt, mindentől tá­voli faluban sok­kal nehezebb a családok élete. Ki­látás sincs munka­helyekre, csak a szegénységünk növekszik. Amin változtatnék: az önkormányzat se­gítőkészsége. Nem támogatja a rá­szorulókat; csak nevelési segélyt kapunk, mert azt mondják, hogy semmüyen más támogatásra nincs módjuk. Azzal küldik el az embert, hogy nincs elég pénze a falunak, így az a kevés csak a legszüksége­sebb dolgokra elég. Azt nem mond­ják meg, hogy kihez forduljunk se­gítségért, amikor éhesek a gyereke­ink és ruha kell nekik, munkát pe­dig se közel, se távol nem kapunk. Mester Tamás tanuló: - Barcson ta­nulok az ipari szakközépiskolában, karosszérialaka­tosnak készülök; haza szinte csak aludni járok és se- gíteai a munká­ban. Újnépen egy fiatalnak se szóra­kozásra, se az eg­zisztenciája meg­teremtésére nincs sok lehetősége. Ezért nagyon kicsi annak az esélye, hogy itt telepedjem le és alapítsak családot. Ha tehetem, városba köl­tözöm. Rinyaújnép előnye, hogy csöndes, békés és szép környezet­ben van, ezt mindenképp megtarta­nám. Új utak építésével azonban mindenképpen közelítenék a többi településhez, és megpróbálnék a néhány küométeres út építéséhez állami támogatást is szerezni. ■ A L M A N A C H - 16 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom