Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

HÉTVÉGE 15. OLDAL 2002. Március 23., Szombat Sztrájk helyett kivárás Megyei körkép Bár Somogybán is nagyon elégedetlenek bérhelyzetük­kel a szociális és gyermekvé­delmi ágazat dolgozói, sztráj­kot mégsem szerveznek. Ezt erősítette meg dr. Orbán Istvánná megyei elnök az EDDSZ-hez tartozó 16 somo­gyi szociális alapszervezet döntése alapján. Megtudtuk: a közalkalmazotti szférában tapasztalt országos elé­gedetlenség mára megosztani lát­szik a szociális dolgozók érdek- képviselőit. A sztrájkot hirdetők legtöbbje az EDDSZ mellett önál­ló ágazati formába szerveződve igyekszik érvényt szerezni követe­léseinek, mert úgy érzik: dolgozó­ikat csak így képviselhetik ered­ményesen. A részleges munkabe­szüntetés tervét azonban a politi­kai felhangok miatt sem támogatja egységesen a tagság. Annak elle­nére sem, hogy követeléseiket, melynek lényege, hogy a közal­kalmazotti bértábla A1 kategóriá­ja (ez a munkába álló szakképzet- len szociális munkás kezdő bére) legyen mindenkor egyenlő a mini­málbérrel - idén 50 ezer forint -, már két éve a kormány elé tárták. Ennek rendezésére azért lenne szükség, mert jelenleg a közalkal­mazotti és a minimálbérrel kap­csolatos törvényben előírtakat nem lehet konfliktus nélkül egyeztetni. A somogyi szociális ágazatban dolgozók bére olyan alacsony volt, hogy több mint 90 százalékuknál kellett az 50 ezer forintig kiegészí­teni. Ezt - néhány kivétellel - az in­tézeti és önkormányzati források híján csak a szakmai szorzó és az önkormányzati támogatás együt­tes beszámításával tudták végre­hajtani. így a megyei önkormány­zat 2 év óta biztosított 5 százalé­kos bérkiegészítése is beolvadt a minimálbérbe. A települési önkor­mányzatoknak pedig nincs is for­rásuk az ágazat bérhelyzetének ja­vítására. Ebből adódóan óriási fe­szültség keletkezett a képzettség nélküli és a képesített dolgozók között, hiszen szinte valamennyi­en csak a minimálbért kapják meg. Ennek nettó értéke pedig alig haladja meg a munkanélküli-se­gély havi összegét. A két törvény egymáshoz igazí­tása érdekében kezdeményezett kormányzati szintű tárgyalások rendre kudarcba fulladtak. A kor­mány - mely egyedül hivatott ren­dezni a béreket - azon a közel 10 éves gyakorlaton sem kívánt vál­toztatni, mely a közalkalmazotti reálkereset-csökkenést egyszeri juttatással és nem tartósan kívánta rendezni. % x Az anyagi és morális válságban lévő ágazat dolgozói félnek mun­káltatóiktól. Ezért nem, vagy csak név nélkül mernek szót emelni ál­datlan helyzetük miatt. Pedig az aprófalvas Somogybán a területi gondozók munkája is sokkal ne­hezebb, mint a városban. A tárca azon igyekezete tehát, mely az in­tézeti gondozással szemben az otthoni szociális gondozást he­lyezné előtérbe, szervezeti, anyagi és szakmai hiányosságok miatt egyelőre nem vezet­het eredményre. „Ami késik nem múlik..." - idézte a szociális tárca első emberének biztató szavait egy somogyi intézményvezető, aíd az ígéretek fényében is úgy látja: vihar előt­ti csönd üli meg az ágazatot. VÁRNAI ÁGNES Ígéretek és adatok A kormány a kétéves költségvetés elfoga­dásakor, 2001-re a szociális ágazatban dolgozóknak 20 százalékos átlagos kere­setnövekedést ígért. A KSH adatai szerint a 2000. évihez viszonyítva 2001-ben a közalkalmazotti körben a legalacsonyabb keresetnövekedés ebben az ágazatban következett be; 20 helyett 13,7 százalé­kos mértékben és nem is teljes körben. Könyv a fafaragóról Nagy Ferenc tabi fafaragó népmű­vész alkotói életútját bemutató könyv jelent meg a napokban a Tabi Városi Könyvtár kiadásában. A Bertalan Béla-Horváth Orso­lya szerzőpáros a könyvben részle­tesen szólt a Kapoli Emlékdíjat, a Magyar Köztársaság Arany Érdem­kereszt kitüntetést, a Somogyért kitüntető díjat, illetve a Tab Város Díszpolgára címet kapott országo­san is elismert fafaragóról. Bemu­tatják Nagy Ferencet, az embert, a művészt és műveit, melyek témái között megtalálhatók a betyárvi­lág, a szerelem, a falusi ünnep ese­ményei, a vadászat, a szüret, a le­gendák és a nyúlt egyaránt. Fara­gott önálló szobrokat, illetve készí­tett szoborcsoportokat.- Nagy Ferenc művészété át­menet volt a népművészetből a népi iparművészeten keresztül a képzőművészetbe - mondta Ber­talan Béla, a könyv társszerzője. - Mégpedig úgy, hogy a hagyo­mányból, a Somogybán különö­sen gazdag és híres pásztor-fafara­gó népművészetből indult és ha­marosan az egyéni, a tudatos mű­vészet körébe emelkedett, szob- rásszá fejlődött. __________iu. Sz ociális otthon víz, villany és engedély nélkül Vajda Sándor a szociális otthonnak használt épületnél. Villany nélkül is jól érezték magukat a gondozottak Illegálisan működő szociális otthont számolt fel az elmúlt napokban a rend­őrség Nagybajomban, a Balaskó- tanyán. A helyszínen hónapokkal ez­előtt már volt egy vizsgálat, akkor sem­mi törvényellenes dolgot nem találtak. Nagybajom, Kaposvár Egy világtól elzárt tanyán - melyet esős idő­ben csak terepjáróval lehet megközelíteni, ahol se víz, se áram nincs - működött Vajda Sándorék egyik „szociális otthona”. Nagyba­jom polgármesteréhez már fél évvel ezelőtt érkezett egy bejelentés a furcsa otthonról.- Egyik képviselő-testületi tagunk jelezte, hogy a közigazgatási területünkhöz tartozó Balaskó-pusztán időseket tartanak, vagy ápolnak - mondta Ács Attila polgármester - A jegyző feladata volt, hogy ez ügyben intéz­kedjen. A közigazgatási hivatal és a helyi rendőrőrs képviselőivel kimentek a helyszín­re, de semmi különöset nem tapasztaltak. Mindössze ketten tartózkodtak a tanyán, akik azt mondták, ott laknak. Meglepődve most értesültem most arról, hogy ismét ott jártak és hat idős emberre bukkantak. Ács Attila elmondta: a környék a világtól elzárt, nincs se víz, se áram. Valamiképp mégis szociális otthonként működött, embe­reket „gondoztak” ott. A polgármester szerint ilyen helyen nem lehet megfelelő infrastruk­túráról beszélni. A kint tapasztaltakat egyéb­ként videóra rögzítették későbbi eljáráshoz. A jegyző szabálysértési eljárást indított.- Az idős embereket egy házaspár gondoz­ta, ők nem bajomi lakosok - tette hozzá. - Az is most derült ki, hogy a tulajdonosnak Ka­posváron, a Veszprém utcában is működik egy hasonló intézménye. Ennek kihelyezett részlege volt a Balaskó-tanya. Úgy tudom, a kaposvári otthonra sincs engedélyük. Csak remélni tudom, hogy emberi jogokat sértő cselekmények nem történtek, és ellátást, gyógyszert kaptak az ott levők. Ács Attila arra nem tudott választ adni, mi­óta működhetett az intézmény, ők fél éve sze­reztek róla tudomást. Azt sem tudja, dolgoz­tatták-e az időseket, de szerinte komolyabb mezőgazdasági munkát nem végezhettek, ahhoz a terület is kicsi. Székelyi András tanár és képviselő. Tavaly nyáron őt keresték meg a környéken dolgo­zók, hogy valami nem stimmel a Balaskó- tanyán.- Augusztus első napjaiban a környéken dolgozók a tanya közelébe mentek, ivóvizet kértek és látták, hogy ott emberek dolgozgat­nak. Panaszolták, hogy kutyás őrök kergették el őket, az ottaniakat pedig beterelték a ház­ba. Hat-nyolc idős emberről beszéltek. A köz- igazgatási hivatalt kerestük meg először tele­fonon, majd szeptemberben levélben, hogy működhet-e itt szociális otthon? Valószínűleg saját maguk ellátására művelték a kertet, nem „rabszolgamunkát” végeztek, bár az ablako­kon rács volt. A jegyzőnk szerint óvatosan kell kezeim a témát, mert közismert kaposvá­ri emberek szülei is itt tartózkodtak. Időköz­ben megérkezett a közigazgatási hivatal leve­le az önkormányzathoz. Ebben leírták, hogy a vállalkozónak Kaposváron is van hasonló jellegű intézménye, és Balaskó-tanya csak nyaraltatóhely. Azt nem tudjuk, hogy az idős emberek mióta és mennyi ideig nyaraltak itt. A levél azt is tartalmazta, hogy az érintettek­nek semmilyen szakhatósági engedélye nincs, ezeket kötelességük beszerezni. Ellen­kező esetben hatóságilag betiltják a működé­süket. Utána fél évig semmi sem történt. Most a rendőrök kivonultak, az öregeket, gondo­zottakat elvitték onnan. Balaskó-tanyán találkoztunk az otthon egyik működtetőjével, Vajda Sándorral. A hét­végi háznak tűnő épület körül kutyák, megköt­ve és szabadon. A kapun karvastagságú rozs­dás lánc és lakat.- Új gondozási formát készítünk elő, mely-. nek része a Balaskó-tanyai elhelyezés - mond­ta Vajda Sándor. - Előkészületeket tettünk Ka­posváron egy új szociális otthon építésére, és egy új gondozási modell kiala­kítására is. Kis létszámú intéz­ményt hozunk létre, ahol a gondozottak nem érzik a csa­lád hiányát. Ellentétben a ma­gas belépési összegeket kérő intézményekkel, hozzánk bár­ki jöhet, nem a pénz számít.- Önöknek ideiglenes enge­délyük van. Vagy még az sincs?- Folyamatban van az enge­délyeztetés. De tény: még nem adta ki a kaposvári polgármes­teri hivatal.- A kaposvári otthon enge­délye már évek óta hiányzik, a tűzoltóság nem adta meg a be­leegyezését a működéshez, mert a tűzbiztonsá­gi előírásokat nem teljesítették.- Azóta intézkedtünk, a házat átterveztet­jük. Olyan építészt bíztunk meg, aki már több szociális otthont is tervezett. Úgy érzem, egy rágalomhadjárat áldozatai vagyunk, meg akar­ják akadályozni a terveink megvalósítását. Pe­dig tapasztalatainkra alapozva komoly lehető­ségünk van arra is, hogy tovább terjeszked­jünk. Rágalom az is, hogy fogva tartottuk itt az időseket. A hozzátartozók beleegyezésével jöt­tek ide, ehhez írásos nyilatkozatukat is adták. Olyanok kerültek ide, akik kifejezetten ezt a helyet kérték. Juhászok és más hasonló fogla- kozásúak...- A tanyán nincs se víz, se áram. Nem hiá­nyolták soha a gondozottak?- A vizet úgy hoztuk ki, és mivel itt napkö­zis ellátásról volt szó, villany sem kellett. A gyógyszerigényeket Kaposvárról intéztük. A betegeket utólag bejelentettük, kartonjuk is van, mint a többi betegnek. A Balaskó-tanyáról a segesdi szociális ott­honba szállították az időseket. Bárdos László igazgató szerint mindössze egy telefon előzte meg az érkezésüket.- A megyei közigazgatási hivatalból szóltak, hogy helyezzek el három lakót, akiket egy ide­iglenes otthonból hoznak ide, mert ott nem megfelelőek a körülmények. Pótágyaznunk kellett a szobákat, hogy elférjenek. Rendőrségi autó hozott három ijedt, idős nénit, akik nem is tudták, hogy mi történik velük. Néhány óra múlva már telefonáltak a hozzátartozók...- Milyen állapotban voltak az idős embe­rek?- Saját lábukon mentek fel az osztályra, rendesen voltak öltözve. De az ijedtség lát­szott rajtuk. Mi megfürdettük őket, kaptak tiszta ruhát. Nem az elhanyagoltságuk miatt, hanem mert nálunk ez a rend. Még aznap megérkeztek a hozzátartozók és magukkal vitték őket. Elmondásuk szerint meg voltak elégedve az addigi ellátással és ugyanoda vi­szik őket vissza, mert ott jó helyük volt. A Balaskó-tanyán tapasztaltak miatt a rend­őrség ismeretlen tettes ellen indított eljárást foglalkozás körében elkövetett gondatlan ve- szélyeztetés gyanúja miatt. szarka ágnes A bíróság egyszer már döntött A Veszprém utcai otthon ügye - bár akkor a Balaskó- pusztai „részlegről” még nem is volt szó - nem volt isme­retlen a közigazgatási hivatal és a bíróság előtt. 1998 no­vemberében vizsgálódott először a közigazgatási hivatal egy bejelentés alapján, mely szerint engedély nélküli szo­ciális otthon működik az ingatlanban. Ott látták: valóban 20 időset gondoznak, szociális intézményként, ám ehhez az engedélyek, igazolások nem voltak meg, az előírt szi­gorú feltételeket nem teljesítették. A közigazgatási határo­zatot, mely szerint az intézmény éppen ezért szociális ott­honként nem működhet, a tulajdonosok megfellebbezték. Az ügy végül a bíróság elé került, ám a jogerős döntés ott is ugyanez volt... Költőtalálkozó Fonyódon Fonyód A 22. Fonyódi Helikon költő­találkozón Illyés Gyuláról szóltak a versek. A huszadik századi magyar irodalom nagy alakja most lenne százéves. Költészete új ver­sekre ihlet és a nemzetről, ha- zafiságról üzen. Varga István, a Somogy irodalmi folyóirat főszerkesztője mondta tegnap a Fonyódi Helikonon: ne maradjon ez a század sem Illyés Gyula nélkül, ezért szóltak a ver­sek az előző század legnagyobb magyar irodalmáráról. Tornai Jó­zsef három verset is írt róla, és mindig jelentős élményt adott számára a találkozás 1972-ben, az emlékezés a nyolcvanas évek­ben és a mában. A népi írók ve­zéralakjuknak tekintik, s moz­galmuk minden nehézség elle­nére ma is él és pezsgő életet él. Karádi János, a Népi írók Társa­sága budapesti elnökének hatá­rozott véleménye az, hogy a népi írók mozgalma nélkül nem lehe­tett 1956 és a rendszerváltás sem. S a 21. század magyarsága számára is fogódzó. A 17. száza­di Herder jóslata, miszerint a germán és a szláv nyelvek gyű­rűjében elsorvad a magyar nyelv, nem vált valóra. S ehhez Illyés Gyulának is köze van. Laczkó András irodalomtörténész a somogyjádi megrendelt mű ese­tét idézte fel, amikor a falu az atomról kért írást Illyés Gyulától. 1966-ban így született Az éden eltemetése. Megismerhettük a szlovéniai magyar költők műhelyét is Varga József és Bence Lajos műveiből. Nyári László és Simon Ottó leg­frissebb verseit mondta el, Szabó Zoltán János pedig a fonyódi fes­tőművésszel, Szikra Jánossal ké­szült beszélgetéséből idézett. A Tornai József dedikál a költőtalálkozón Múzsák szeretik Fonyódot, ezút­tal is találkoztak a társművésze­tek, hiszen a költőtalálkozót kö­vetően nyitották meg Lengyel Zsüliett és Vörös András festmé- nyeinek tárlatát. ________g.m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom